Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-15 / 11. szám

Budapest, 1890.

V. évfolyam 11. sz.

Vasárnap, Böjt más liava (márczius) 15.

BUDA ÉS VIDÉKE

HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL.

BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE.

Szerkeszti : EEDÉLTI G-TULü.

KIÄDÖ-HIVÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kép. Alkotás-utcza 12 a. Sztíke-há*.

Megjelenik minden vasarnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korosa fél évre 8 korona, évnegyedre 3 korona.

I. kér., Alkotáa-nteza 12/a. Szöke-huz.

kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

Felhívás előfizetésre.

Olvasó közönségünk egyre szaporodik. A Buda és Vidéke mindinkább terjed. Előfizetői sorában a legegyszerűbb polgártól a legmagasabb társadalmi rendig vannak ügyünk buzgó és lelkes barátai.

Zászlónkra irt jelszavunk: Buda és vidékének emelkedése, magyarosodása messze vidékeken hangzik. Nem csak Budán és vidékén de az egész országban érdeklődnek küzdésünkért, harczimkért.

A Buda és Vidéke izmosodása annak az ügynek köszönhető, melynek diadalra juttatását czélul tűzte ki. Szavunk nem hangzik el a pusztában, hanem a körülmények és viszonyokhoz képest tettre lesz váltva.

Legyőztük jobbára némelyek ellenszenvét is, barátainkat megtartva ellenségeink közül is szereztünk barátokat, kik ma már lelkesen terjesztik a Buda és Vidékét.

Nemcsak törzs lakosok, de a nyaralók is táborunkba sorakoztak és apostolai annak a szellemnek, melyet a közönségért lapunkban nyilvánitnnk.

A Buda és Vidéke terjedésében a közönségé a legnagyobb érdem. Ezt a bizalmat, ezt a buzgóságot kérjük továbbra is, a melyre minden tekintetben '

igyekezünk érdemessé lenni. A közönség a mi erőnk. Minél jobban erősödik a Buda és Vidéke annál közelebb érünk a czélhoz.

A Buda és Vidéke mindent elkövet, hogy minél tartalmasabban jelenjék meg. A közönség körében megkedvelt Ismerőseink rovatát folytatjuk. A magyarosodásért nem erőszakkal de érvekkel és szeretettel harczolunk. A jó magyar nyelv, a magyar szellem, a magyar gondolkodásért munkálkodunk, hogy a magyar egylet többszörös ajánlatára méltók legyünk.

Eddig is igyekeztünk, hogy jó magyar nyelven Írjunk, de erre ezután még jobban vigyázunk.

Buda és vidéke társadalmi élete, emelkedése, közigazgatása, vagyonoso- dása emelése munkájához meghívunk minden magyar embert. Ha egyetértünk Buda és vidéke szebb, erősebb lesz mint valaha volt.

Ezért a czólért minden magyar ember lelkesedik. Virágozzék a tudomány, irodalom, művészet, kereskedés, ipar és gazdaság magyar szellemben, Budán és vidékén. Legyenek megelégedettek, bol- 1 dogok a polgárok, e szép vidék ölében!

A Buda és Vidéke szerkesztősége és kiadóhivatala. i

A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai:

Egész évre . . . .12 korona

Félévre

.....................6 „

Negyedévre 3 „

Szerkesztőség és Kiadóhivatal Budapest I. Alkotás-utcza 12/a.

Buda kereskedőinek és iparosainak száma 1784-ben.

II. József császár, a nagy reformátor, akit hogy reformjainak megvalósitásábau semmiféle eskü vagy kötelező ígéret ne korlátozzon, meg se koronáztatta magát, figyelmét a kereskedelemre és iparra is kiterjesztette. E téren a legnagyobb szabadság hive volt, ami egyértelmű azzal, hogy a czéhrendszert gyűlölte. A czéh, valamelv iparág zárt testületé, merev szabályaival s kalmárszellemtől áthatott önzésével, a gyors haladásnak, az egészséges fejlődésnek legcsökönyösebb akadályoztatója volt. Igaz, hogy a kontárkodásnak elejét vette, de maga szabván meg az üzlet önálló gyakorlására jogosítottak létszámát — s itt a határvonalat természetesen a saját zsebéhez mérvén — sok jeles munkás elől elzárta, a boldogulás útját s a 3zabad versenyt alapjában lenyűgözte.

József császár hadat üzent ennek az ósdi rendszernek. Mindjárt uralkodása kezdetén bekövetelte a czéhek kiváltságleveleit, hogy azokat átvizsgáltassa s a kor szelleméhez mérten átalakíttassa. Mert egyszerre és kíméletlenül szakítani a régi, megszokott rendszerrel nem lett volna tanácsos, apránként igyekezett azt reformálni.

A következő újítása az volt, hogy a nuA „BUDA és VIDÉKE“ TARCZÁJA.

Borközi állásban.

(Pohárköszöntő az I, II., III. kerületi választmányra.)

Hát bizony megesett velem, hogy az az egy asztaltársam is ott hagyott, a kivel tegnap egyik budai búfelejtő intézetben megismerkedtem.

Magam maradtam, mert asztaltársam bolondnak nézett. (Nem első esetem !)

Eu ugyanis végelgyengülésben boldogult feleségem egyetlen értékes hagyatékát, egy gyöngén aranyozott óraláncz függőt mutattam neki, hogy találja ki, mi van abban elrejtve. Természetes, hogy azt mondta:

— Onagysága, boldogult neje hajszála, vagy arczképe ?

— Nem!

— Akkor hát a papa kedvenczé- nek képe ?

— Az sem! Egészen más valami.

— Hm. Hát Borgia Lukretia utolsó sóhaja, vagy a keresztes háborúban elesettek

~ özvegyeinek és árváinak javára rendezett tom- ElpUSÍÍ?k főnyereménye, avagy talán az állatkákról küíarkkojtja’ ka az sem’ akkor a

„ k' - első kiadása, a 3 Kázmér Mmdennemu^hangszej^ belépti jegy maradványa,

____ yriai király unokatestvére udvarmeste

rének kifizetetlen számlája, a Kohinor gyémánt egy töredéke, a budai vigadó alapköve, a bécsi arzenál kulcsa? . . .-— Nem, nem. Egyiksem, hanem 15 szem hangyatojás.

Erre aztán nagyon megharagudott szomszédom. Fizetett, elment, azt sem mondta befellegzett s magam maradtam.

— Jónás, még két tizedet a mienkből! Mondám én s elkezdtem gondolkozni.

— Istenem, de szép is az, ha az ember az 1893. évi XXIII. törvényczikk rendelkezése következtében, a melyik az elöljáróságok szervezetébe olyan szépen beillesztette a kerületi választmányok intézményét, nyilvános állást foglalhat el!

Van szólás szabadsága, indítványozhat, megibatja a te poharat az elöljáróval, sőt emelkedettebb hangulatban a fogalmazót is magához emeli; szavazhat segítséget a szenvedők javára, a kik őt megnagyságolják, beleszól a kerület építésügyeibe s közvacsorákon a patkó főhelyén ül.

Nos hát. Nektek szól ez a kis pobárkö- szöntő, nemes szivü uraim, a kik minden utó gondolat és díjazásra való számítás nélkül vállaltátok el e díszes állást, a melyiknek legfőbb ékessége épen az, hogy ingyen szolgálja a közügyeket.

Ott maradtam a kis borozóban magam s hallgattam, hogy szapulják a hatóságot a tisztelt teherviselő polgárok a sok mulasztásért.

Egyszerű, keresetlen módon fejezik ki, a mi bensőjüket nyomja, de . . . i n v i n o veri t a s, mondja a ki latinul tud.

Megtudtam az itt-ott elejtett nyilatkozatokból, hogy esős időben százával akadnak el a kocsik a Retek-utczában, mert jó Mac Adam megfordulna sírjában, ha látná, hogy a retek- utczai macadamozott kocsi ut milyen hepe-ku- pás, a világosságot pedig minden járó-kelő a kezében kénytelen vinni — ha czélhoz akar jutni.

Tudják-e a választmány urai, hogy ezen az utteslen kora tavasztól k é s ő őszig ezrivel járnak a magán- és bérkocsik ?

Hallottam azt is, hogy a legszebb kiránduló helyekhez ma sem vezetnek utak, hogy a nyaralni akarók és tudók elmennek a Balaton vidékére, sőt (fájdalom) Steyerbe, vagy^ a jó Ég tudja hova, csak a budavidéki szép, egészséges és közeli paradicsomokba nem, mert hisz’ a buda-óbudai magaslatokra csak öszvéreken juthat föl a halandó, nincs ennek a vidék telkeinek sem útja, sem világítása, sem vize s a tömérdek sok ember viszi a pénzt . . . külföldre.

Hallottam, mikor azt kérdezték egymás- | tói a borozók, hogy miért nem erdositik az óbudai begyeket, miért kellenek évtizedek, mig a Gellérthegynek tervezett utait kiépítik, miért hagyják a szőllőtetü áltál máris tönkre tett, valamikor vagyonos, mindig önálló, erényekben gazdag polgárokat teljesen elkoldu„Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelzsava