Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-23 / 8. szám

Budapest, 1896. Y. évfolyam 8. sz. Vasárnap. Halak hava (február) 23. BUDA ÉS VIDÉKE HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : G-YULü. KI AIX5-HIY ÄTÄIy, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. k«r Alkotáa-utoa 12 a. Siöke-hái. Megjelenik nlnden vasárnap. Előfizetési árak; Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. 8.2 *3.k ijsz1t <5a*;a, 1. kér., Alkotás-utoza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat, és közleményeket ide kérjük küldeni. Az árvíz védelem a fővárosban. Darányi ígnácz a földmivelés mi­nisztere teljes életében sokat olvasott és olvas. Annyit tanult, bogy pályája ©lején attól tartottak, hogy az elméle­tek útvesztőjébe fog bele keveredni. A tudós miniszter nem keveredett bele az elméletek útvesztőjébe a maga tudását megpótolta a mások tudásával. Tanult a könyveknél értékesebb életböl- esessógből. Hallgatott, szemlélt és figyelt. A régi világban a fiatal emberek közöttük ő is, végig járták az élet is­koláját is. Fiatal korukban hallgatva a vénekre csak akkor szóltak, ba kérdezték. Darányi ígnácz a legpatriarcháli- sabb magyar úri emberek körében nőtt fel, a hol ugyan doktorokat nem igen promoveáltak, de a mit tudtak alapo­san tudtak és soha szél ellen semmit nem cselekedtek. A földmivelés minisz­tere, mint fiatal ember a Tisza szabá­lyozás ügyeinek vezetésére került és sok olyan nagy és kis emberrel ismerkedett meg, kik nem a külföldi folyamok, ha­nem a Tisza szeszélye szerint akartak szabályozni. Száz évek hagyományai, tapaszta­lásai szerint békozták meg az ideges Tiszát. A káron tanulva akartak hasz­nosabbat is tenni és hogy nem tehették, annak sem ők sem, Darányi ígnácz nem okai. Darányi ígnácz méltányolta ezeket a törekvéseket mutatja az a kegyeletes elismerés, melylyel Vásárhelyi Pálnak a magyar vizszabályozás úttörőjének a bu­dai temetőben állított emlékkel adózott. A Tisza szeszélyeitől semmiben sem marad el a Duna. Az öreg Varsányi Já­nostól P?stvármegye mérnökétől a leg- positivabb nagyon régésztől hallottam, hogy a Duna lefőzi a czivilizácziót és elönt nagyon sok jó szándékot. A ró­maiak — szerinte azért hanyagolták el Pestet és Árpád is azért alkotta itt Budán a Fehéregybázat. Budát nem fe­nyegeti annyira az árviz mint Pestet. Buda jövőjét legjobban biztosítja a Duna háborgása. Öreg hajósoktól is sokat hallottam a viz folyásának természetéről és saját­ságairól. A most Szent-E odrán lakó Rajtsics kapitány igen tanuságos dolgo­kat észlelt a Dunáról. Szalk-Szent-Mártoni öreg molnárok, de a mostaniak is igazolhatják, hogy a Dunának van egy igen sajátságos játéka. A legtöbb hullát Szalk-Szent-Mártonnál veti ki a viz . . . Ezeket azért soroltam fel, hogy figyelmeztessem azokat a kikre tartozik, hogy a főváros érdekében az árviz vé­delem első és fő kelléke a viz ismerete. Darányi ígnácz többet hallott többet tud erről, mint ón. Helyes utón indul, mert olyan szakértőt bizott meg a fő­város tanácsának kiküldöttjeivel a köz' remüködésre, miut Zsák Hugó. A Tiszát és Dunát Zsák Hugónál aligha ismeri jobban valaki. Tudós budai polgártársunknak nézetét a Buda.és Vi­déke 1893-iki évfolyamában közöltük. Ebben a nagy feltűnést keltett tanul­mányban Zsák Hugó a Duna szabályo­zás kérdését érintve a főváros árviz vé­delmének programmját adja. A miniszter Zsák Hugó osztálytaná­csoson kivül Hekler Károly főmérnököt delegálja, ki szintén elismert tekintély. A miniszter az uj szabályzat kidol­gozásánál az országos vizópitósi hivatal által előterjesztett következő elvek figye­lembevételét ajánlja. „A székes-főváros vódmüveinek jó­karban tartása és árviz esetén műszaki védelme bizassók teljes felelőséggel a mérnöki hivatalra, és méteres vízállásig minden különleges intézkedés elkerülé­sével az összes teendőket a mérnöki hi­vatal lássa el. A tulajdonképeni védekezési mun­kálatok akkor kezdődjenek, ba a viz a hót méteres magasságot meghalatdta. Nyolcz méter magasságig terjedjen a vé­delem másosodik fokozata, ezen felül kez­dődjék a harmadik fokozat s mindenik fokozatra nézve külön-külön megvolná­nak állapitanfók a felügyeletnek és a védelemnek a viszonyokhoz mért módo­zatai és a szükséges anyag. A „BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA. Fővárosi Bál. (Vígjáték 1 hosszú felvonásban. Írták többen, játszák ezren. Első előadása a Vigadóban 1896. február 13.) Nagy események előrevetik árnyékukat, — mondják, a kik ismerik e közhelyet. Mi is ezt valljuk . . . egy hét óta A kinek dolga volt valamelyik székes fő­városi hivatalban s például a fogalmazót kereste, az „épen mostmente 1“, a jegyző ur „még nem jött be“, a tanácsnok úr „m a n e m jön be“, mert ők mind bált rendezuek, az első fővárosi elite tánczmulatság rendezésében fáradoznak, s mig máskor Szlovacsek János hevenyfertőző betegségben szenvedő embernek a kórházba szállításáról szólt a telelőn, addig az utolsó 2 hét alatt minduntalan ezt hallhattad: „Halló, te vagy Pipi (ez Piperkovits jegyző, báli pénzügyminiszter), kérlek küldj 2 család­jegyet X-ék számára, a 24 bikket (műszó = fo­rintot) hozom“. Vagy: „Halló! Te vagy Tityi (Baintner Tivadar dr. jegyző, jegykezelő)? Kérlek, ereszsz meg 5 potyajegyet jó tánczosok számára“. Tovább: „Kérem Alkér urat a tele­fonhoz. Ön az? Hát micsoda rönd az, hogy a kiket én hivattam meg a bálra, máig sem kap­tak meghívót. Azért vagyok én rendező, hogy magam nevetségessé tegyem? Még tovább: „Halló! Te vagy Hivatalember? (Antmann Géza jegyző) No hát süsd meg a rendezői jelvénye­ket. Nekem csak egy négy krajczáros nagysá­gút küldtél, Boginak (dr. Bogisicb Árpád jegyző) tenyérnyit. Hát ez a jogegyenlőség? Ezért le­gyek én a bálon Pater Noster (műszó = a gőzmalmokban a pinczéből a padlásra zsákokat fölvonó készülék, hőnyi vonatkozásban a garde- des daraesokat fölvezető rendező)? De beszéljünk a bálról, vegre elérkezett a nagy nap s mi rendezők a székes főváros színeiből készült szalagcsokorból s óriási fehér szegfűből álló jelvényekkel földiszitve már 7 óra után fönn voltunk. Nyolcz óra 15 perczkor jelentkezett az első veadégtársaság. Egy ur 2 nő. (Családjegy 12 frt). Általános megütközés. Egyik rendező oda súgja a másiknak: ezek azt hiszik, hogy a kávépörkölő segédek temetkező egyesületének tombolával, szavalattal és szépségversenynyel egybekötött tánczestélyére jöttek, hisz’ még tánczrendünk sincs. Hol van Csárdás doktor (dr. Komlódy fogalmazó, jegyzőjelölt és zene­szerző), hozza már azokat a rendeket. A társa­ság az alatt fölmegy, de 5 perez múlva már jön a papa s követel 3 tánezrendet, félórai alku s bizottsági tárgyalás után kap egyet. Álljunk meg a tánczrendnél. Ez a kis (haszon­talan) jószág több pár és egyéb bajt szerzett, mint ezer szép asszony. Nincs az a bál, a me­lyiken ne okozna kellemetlenséget. Rendesen nem állítják elő elég menyiség- ben, rendesen minden potyajegyes ur is leg­alább 3 darabot akar (bugának, nagymamájá­nak, sőt a nevelőnőnek is, a kik otthon ma­radtak), rendesen a mamákok (műszó=nő- nemü garde des dames) sem kapnak s rendesen összevesznek a rendező, a potyajegyes, a p a- pákok (műszó=himnemü garde des dames) s végül rendesen mindannyian elégedetlenek. Tanulság (s ezt a legmelegebben ajánljuk a magyar szent korona területén áldásosán mű­ködő összes bálrendező bizottságnak), hogy nem kell tánezrend, a mely értékes, íorditsák a pénzt jótékony czélra s megszűnik a sok harag vi­szály és sértett hiúságból eredő torzsalkodás. Okuljatok a fővárosi bálon, a hol (állító­lag) 3 frtos tánezrendeket osztottak 11 óráig, azontúl pedig egy országért sem lehetett kapni. Ha már most egy 12 frtos családjegygyel 3 nő megy föl, a mi gyakori eset, akkor 9 frtot kap­nak vissza . . . azonban s igy tényleg 1 frtot fizetnek az óriási költségekre és . . . jótékony czélra. No de végre megérkeztek a bál védőnői és Lobkovitz berczeg, a veudégek bevonultak a táneztermekbe s megkezdődött a szokásos I 280 páros első négyes is. „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom