Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-15 / 46. szám
Budapest, 1896. V. évfolyam 46. sz. (Szt.-András hava.) Vasárnap, november 15. HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : _tj.bíXjIÉX.?I a-"2T"CrXj_<íX. KIADÓ-HIYATAI^, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Vároamajor-ntcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Eltifiaeteal árak ; Egész évre 12 kornaa. fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. VÁrosmajor-ntcza 28. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Magyar nyelv, magyar szellem. A magyar egyesület itt nálunk Budán is megnyitotta ingyenes magyarnyelv tanuló folyamát. A felnőttek tanulhatnak magyarul. Szép és hazafias dolog, hogy a magyar egyesület szerény anyagi eszközei daczára jelszavát: Nyelvében él a nemzet a gyakorlatban is megtestesíteni igyekezik. Szomorú, nagyon szomorú, hogy az egyesület magyarositó törekedóse nem találkozik a kivánatos támogatással és sokan nem élnek a magyar nyelvvel a nemzetben. A Lipótváros német hangulatáról soha nem beszól a sajtó, ellenben Buda és vidékére ki-ki bontogatja az ostort. Pedig ennek a népnek a nyelve német ugyan, de a szelleme magyar, mig a Lipótvárosiak magyar nyelvelósben ne- gódeskednek, de szelleműk merőben idegen. Szives örömest fogadjuk mi azt itt Budán és vidékén, hogy hangzatos magyar nyelvünkön áldjuk Istenünket, hogy nem csak alkotni de fenntartani is segítette hazánkat. Készséggel támogatjuk a szeretet szándékait, de nem egyesülünk soha az erőszak fegyvereivel. Tessék hozzánk ellátogatni s a látogató azt tapasztalja, hogy a németajkú nagyapa alig tudja szavakban közölni szeretetót I az unokával, ki önkóoyteleuül át van hatva a jelszó igazságától, hogy nyelvében ól és áll a nemzet. A magyarosítás, a magyarosodás mellett egyetlen egy lap sem ir és tesz anynyit, mint a „Buda és Vidéke“, mely a magyarosodásnak legelfogadottabb és legbuzgóbb lapja, mely nem csak a nyelvben, de a szellemben is akar magyarosítani. Ha körülnézünk a hazában még a legmagyarabb vidékeken is a magyar szellem pusztulását látjuk, A magyar géniusz helyreállításán munkálnak hely- és néprajzi Íróink jó igyekezettel, de kevés erővel. A kiállítás a tanúbizonysága annak, hogy a mi a néprajzot illeti abból csak tájékozatlanság került napvilágra. Olyan dolgokat fedeztek fel, melyek ismerőseb- j bek az ismerősnél. A nópólet forrásai- j A „BUDA és VIDEO“ TARCZÄJA. Demeter szerencséje. — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. (16) (Folytatás.) Ácszugi figyelmesen vizsgálta Jnlccsát és Benczéfc. Hangjukban, eszmejárásukban nagyon sok rokonszenv volt. Nem tértek el egy pontban sem. Ha szerelem fakadna e társalgásból, az nem lenne szerencsés szerelem. Bármint gondolkodik ez a jómódú szőlők leánya, egy mészáros legényhez nem menne a világért sem. Szép az, a mit papiroson beszél, a miről ábrándozik, de ha tettre kerülne a sor, másként cselekednék. Volna-e bátorsága szembeszállni a kis falu, a vidék urhatnám-tárzaságá- val és leginkább szüleivel ? A lenézés, a mellőzés nem e rettentené vissza ? Julcsa és Bencze még nem is futottak, már is benne voltak az akadály versenyben. És minő akadály ? Tessék ezt átugrani. Van-e ehhez elég erély, elég bátorság? pedig ez a két fiatal lény megértette egymást. Reá nézve a bárom nő közül az egyik elveszett. És pedig hát ha lett volna az igazi ?. . . Elfáradt az ülésben. A kert utjain kezdett sétálgatni. A kis virágágyakat szegélyező utakat hamar belépte. Észre sem vették. Évi néni hallgatott, ők beszéltek, belemerülve egy ismeretlen fátyolának fellebentésébe. Mit érhet el a szív ? Mik a boldogság akadályai ? Erről beszéltek, eléggé kimelegedve a tárgy érdekességénél fogva, de közönyösen. Évi néni gyönyörködött. Olyan szépen beszéltek, mintha olvasták volna. Ácszugi Demeter észrevette, hogy reá itt nincs szükség; kiment a kertből. Sajátságos lenne a két testvér közös sorsa. Mindegyik versenyez a czélért, de nem tudja átugrani a társadalom akadályait. Milyen kegyetlen verseny ez! Hát nem-e üdvös intézmény volna a lélek szanatóriuma? Csupa beteg lelkek állják útját az egészséges érzéseknek. Mindenütt békó. Szabadság sehol. Az egészséget aberrácziónak tartják, a társadalom gondolkodása pedig az igazi betegség. Meg kell gyógyítani az egészséges társadalmat a beteg társadalomtól. A mit ő kezd, az csekélység; de ha követőkre talál, ha mindjárt a nevelésnél ügyelni kezdenek, nemcsak elméletben, de gyakorlatban is a lélek képzésére: elosztanak az elentétek és a társadalom nem áll barezban a társadalommal. Neki nincs annyi ereje, hogy az egész világot belevonja szándékába, de elég, ha a magot elveti, az majd terebélyes iává nő. Nálánál okosabb, tanultabb ember megtalálja majd ebből egyszer a rendszert és tovább viszi azt, a mit ő elkezdett. A műkedvelőtől származó ötletet kifejti a tudomány. Az ivóba tekintett be. A doktor urat találta ott. Melege volt várta, hogy valakitől sört kérjen. Nagy melegben gyakran sörözgetett ő a bűvös ivóban. így délután nem talált ott senna,k megnyitásával olyan emberek foglalkoztak, kik azt nem ismerik, kik inkább a salakot mutatták be, mint a kristályt. A „Buda ós Vidéke“ szerkesztője abban az időben, mikor Dr. Wlas- sics Gyulát, a gondolatok ós eszmék emberét állította a kormány bizalma a közoktatás élére nyílt levélben figyelmeztette őt az irodalom bajaira. Nem tudjuk, mit fog dr. Wlassics Gyula az ő önálló ós tetterős jellemével, bölcs akaraterejével ezekből megvalósítani, de azt bátran állítjuk, hogy mig a magyar szellem kincseinek, adatainak gyűjtésére törzskönyvi megállapítására lépéseket nem tesz addig a magyar szellem edzéséről nem beszélhetünk. Addig, mig ez nem történik hiába való a magyarosítás, mert a magyarul beszólás magyar szellem nélkül nem eredmény. Éppen annyira magyarok, kik magyarul beszélnek és tanulnak, mint azok, kik francziául gagyognak francziák. Kezdjük el a magyar szellem ápolását itt Budán ós vidékén, mely közvetlen közelében van annak a tűzhelynek, hol a magyarosítás lángja lobog. kire. Kényelmesen pihente ki magát a beszéd fáradalmaiból. A doktor úrtól azt várták, hogy beszéljen. Beszélt is egész nap. Itt hallgatott. A sok beszéd elgyötri a szellemet, a kihallgatás pihenteti Letette botiát. kalapját az aszttalra. Szivartáskájából kihúzott egy Virginiát, azt végig- nyujtóztatta a poháron s egyfelől a szalmával, másfelől a gyufával meggyujtotta, élvezve annak első illatát és pompás hamvát. A doktort boszantotta, hogy az a pinezér- nek hitt egyéniség még nem tudja szokásait. — Sört kérek Demeter kihozta a söntésből s elébe tette a sört és tiszta poharat. — Ön az a budapesti ür, a ki itt valami intézétet akarna szervezni? — kérdé az orvos. — Én volnék, — felelt demeter. —- Nagyon örülök, már hallottam tervéről. — Hizeleg, ha ilyen urak is figyelembe veszik. — Kérem szépen ez egy nagy eszme. Valóban ? — Valósággal nagy eszme ; nem a lényegéért, mert az, tetszik tudni, lehet bármi bolondság, de az anyagi okokért. Minden privát gyógyintézet aranybánya. Magam is hallottam és láttam, monda nyugodt in Demeter. — Ugy-e bár? Én is szerettem volna már egyet szervezni. Két eszmém van, a kö- vérités és soványitás gyógymódja. Ez jobb terv az önénélv — És miért ? „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.
