Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-18 / 42. szám
BudapesL 1895. (2.) BUDA és VIDÉKÉ A mi hivatalnokaink, előljárósági és rendőri hivatalnokaink közül többen nem laknak a kerületben. Ezzel az ügygyei érdemes foglalkozni, mert az itt nem lakás káros a községi és rendőri közigazgatás menetére. Ajánljuk a polgármester és főkapitány urak becses figyelmébe és várjuk az intézkedést, hogy e viszás- ság megszűnjék. A többi tisztviselőnek kik állam és magán hivatalokban vannak c z é 1 s z e r ü, az elől- járósági és rendőrségi tisztviselőknek itt kell lakni. A kapitányság és elöljáróság személyzete nem működhetik sikeresen, ha itt nem lakik, ha a közönséget nem ismeri. A rendőri tevékenység természete az, hogy a hivatalon túl is folytonosságban van. Nem lehet azt tudni, hogy egy kapitányra mikor van szükség. Csodálkozunk a felett, hogy az erélyes főkapitány ezt elnézi, mert az a kapitány ki kerületében nem lakik, annak társadalmi életében részt nem vesz nem töltheti be hivatalát úgy a hogy ezt annak fontossága megkívánja. Tudjuk jól, hogy a rendőrség tevékenységében ott van a kultur politikai hivatás. A mely kerületi rendortisztviselő ezzel nem törődik az nem ismeri hivatalának rendeltetését, nem ismeri kerülete szükségeit mit neki ellátni kell. Nem elég minden esetben az inspektiós, sokszor a főnökre gyorsan van szükség, mert őt terheli a felelősség. Azok az állami tisztviselők, kik itt hivatalnokok nem kötelezhetők az itt lakásra, de nekik is kényelmesebb ha itt laknak. Közülük a lakás viszonyok javultával sokan telepednek itt le különösen akkor, ha Buda olcsóbb árakkal versenyez . . . A budai élet kellemesebb, a társaság kisebb, jobban ismeri egymást. A tisztviselő itt csakugyan otthon van, mig a másik parton szét van szórva. Ajánljuk ezeknek az előnyöknek megfigyelését. Utasítás az állami szőlészeti és borászati szakközegek számára, az 1896: V. t.-cz. végrehajtása körül teljesítendő szolgálatukra nézve. Minthogy a phylloxera által elpusztított szőlők felújításának előmozdításáról szóló 1896: V. t.-cz. végrehajtása tárgyában egyidejűleg Október 18 kibocsátott rendeletem s az azzal összefüggő kiadványaim az általános érdekű s főleg a közönséget érintő s annak tájékoztatására szánt határozmányokat tartalmazzák, a törvény végrehajtása során teljesítendő ama szakszerű szolgálatra nézve, a melynek ellátása az állami szőlészeti és borászati szakközegek feladata leend, a jelen utasítást adom ki. 1. §. Az amerikai szőlővessző-szaporitó anyatelepek létesítése és szőlőoltványok készítésének előmozdítása tárgyában egyidejűleg kibocsátott „Hirdetésiben megjelöltem azt az utat s a módot, a melyen haladva, illetőleg a melyet követve az 1896: V. t.-cz. 1. §-ának á) pontjában elrendelt feladat megvalósítására törekszem. E „Hirdetés“ alapján teendő intézkedéseim eredményeképen keletkezni fognak : a) állami, b) vállalati és c) közérdekű amerikai szőlővessző-szapo- ritó anyatelepek és szőlőoltvány-telepek. 2. §. Az állami telepek felállítása és berendezése iránt esetről esetre fogok intézkedni. Minden állami telep kezelése annak a szőlőszeti és borászati felügyelőnek, illetőleg állami szakközegnek lesz a feladata, a kinek kerületébe az illető telep esik, illetőleg a ki annak kezelésével meg fog bízatni. A kezelés a fennálló, vagy jövőben kiadandó szakszerű és számadási utasítások értelmében teljesítendő s szoros kötelessége minden állami szakközegnek a kezelésére bízott telepet I teljes ügyszeretettel, buzgósággal és szakisme- | reteinek gyarapítása mellett, tapasztalatainak a j gyakorlat s az utasítások által szabott korlátok közt legjobb tudása szerint való alkalmazásával lelkiismeretesen gondozni. Az állami telepek czélja és hivatása első sorban gyakorlati lévén, azok berendezésénél és kezelésénél mindaz kerülendő, a mi csak, vagy legfőképen kényelmi, szépészeti, vagy fényüzési igényeket elégítene ki. Ellenben elvárom, hogy a szakközegek felterjesztendő jelentéseikben mindazokat a berendezéseket, kezelési módokat és munkálatokat javaslatba hozzák, a melyek alkalmasak arra, hogy a czél (t. i. minél több és minél jobb anyagnak viszonylag minél csekélyebb előállítási költséggel való termelése) minél tökéletesebben eléressék. 3. §. „Hirdetés* A) részében megállapi- I tott feltételek alapján a kerületében keletkező [ vállalatokról köteles minden szőlészeti és borá- 1 szati felügyelő, vagy felügyelői teendőkkel hogy itt park létesüljön, mert támadhatatlan tény, hogy az itt már óvek óta fennálló élelmezési piaczra e helyütt égető szükség van, sőt, habár tudjuk, hogy nehéz lenne az elfogadott II. kerületi vásárcsarnok elfogadott helyétől, a máris ettől a helytől infisciált elméket elvonni és a nézetünk szerint minden tekintetben ennek czéljainak megfelelőbb Christen-féle telekre való építésnek megnyerni, mégis merjük e czólra a Christen-féle telket határozottan ajánlani. De a II. kerület fejlődése, a már elősorolt városrészek és a minden elébe gördített nehézségek daczára szépen fejlődő kültelek tagadhatatlan szüksége el- vitázhatlanul parancsolja, hogy a II. kerületi vásárcsarnok, ne a szűk fő-utczába a legkeskenyebb utczáktól környezett helyre, a szintén parkká átalakítandó Bomba-téren épüljön, a középületekkel tultömött (mert itt találjuk máris az Irgalma sok kórházát, evvel szemben ennek tébolydáját, a Pálffy-téren műszaki kaszárnya épül, mellette a Flórián laktanya és templom, evvel szemben a cs. és kir. katonai ágyraktár, továbbá a három nyúl-kaszárnya, Erzsébet apáczák temploma, kórháza és klastroma, a szent- Anna templomot és plébániát, a hitelbank gőzmalmát, a pénzügyi palotát, katonai műszaki raktárt, kapuczinusok temploma, zárda és iskolát stb.) ipartól és kereskedelmétől ezek által megfosztott fő-utczát ne szaporítsák egy újabb középülettel. Kram Alajos. Sokak kedvéért. Közöltük nem régiben, hogy Perczel Dezső belügyüminiszter itt Budán vett ki lakást és pedig D. Kovács Pál disztéri házában. Itt van a hivatala, itt is lakik. Ha mások is igy tennének úgy Buda lakossága számban és tekintélyben gyarapodnék. — En, — felelt Gertrud — most még nem tudnék megbocsátani, de különben is erről nem lehet szó. Nem tudja, hova lettem. Ázt hiszi, hogy teljesen elzüllöttem, mint cseléd. A napi kötelesség hívta Évi nénit és Ger- trudot. Demeter egy ideig egyedül maradt, de később összeakadt Benczével, a Gertrud testvérével. A mészárszéket csukta be épen. Már egészen maga kezelte. Menyétes uram fünek-fának élt. Járta a mezőt, a rétet, a szőllőt, erdőt, no meg a vásárokat, a hol vágni valót vett. Bencze csinos, urias kinézésű fiatal ember volt. Értelmes és alkalmazkodni tudó. Senki sem tartotta volna őt pinczérnek, vagy mészároslegénynek. Tisztán, divatosan öltözködött, ügy nézett ki, mintha skatulyából vették volna ki. Egy könyv volt a kezében, azzal akart kimenni a kertbe, hogy egy kicsit olvasson. Szabad óráiban mindig könyveket bujt. Hová, hová, Fányi ur . .. — Megetetem egy kicsit a ielkemet. — Szeret olvasni ? Ez az egyetlen szenvedélyem. Minden pénzemet könyvekre költőm. Ácszugi soha életében nem vett könyvet. Megszégyenítette ez a mészároslegény. Nem ért rá élvezeteitől és czimborái udvarlásától, hogy lapoknál egyebet olvasson. De ezeket elolvasta egész addig, hogy: Nyomatott Budapesten. • A könyvek a jóbarátok, — szólt, hogy valamit mondjon. Vigasztalni is tudnak. A szegény testvérem ketsegbeesett volna, ha nem olvasna. A könyvek felejtetik a bánatát. — Most beszélte el a nénjének ... — Ugy-e nevezetes állapot? — Nem közönséges eset. — Könyvekből is ritkán olvasunk ilyent. — Pedig jobb sorsot érdemelne . . . — Nagyon jó leány. Én megakartam főj tani azt az embert. Kérdőre nem vonhattam. — Miért ? — Tetszik tudni, hogy én pinczér voltam és nem gavallér, igy visszautasította volna az elégtételt. Mi még mindeddig nem vagyunk hévévé a társadalomba. A szolga, a cseléd az nem igazi ember. — Mit vár ön egy beteg társadalomtól? — Mi nem segíthetünk rajta. Senki sorsát nem lehet megváltoztatni, csak önállósággal és függetlenséggel. A pinczérből gazdag vendéglős lesz, a cselédből maga asszonya és mindjárt más a helyzet. Majd ha én is a magam urává emelkedem, velem is másképen beszélnek. Én dolgoztam és lenéztek a henyék, a semmit nem tevők, a más kontóján élő korhelyido- mitók. — Nem igazi a mérték. — Bizony nem. De hát hadd folyjék arra a viz, a merre indult, a folyását nehéz változtatni. — Hanem szabályozhatjuk. . . Ácszugi a maga semmiségét soha úgy nem érezte, mint mikor ez a legény olyan lenézve beszólt az ő múlt állapotáról. Tekintetét a földre meresztette. Restéit szemeibe nézni. A párbajképtelenségről alkotott véleménye velejéig megrázta. " 0 van felül, a kinek alól kellene lenni. Meglehet, hogy ha ő kérne valakitől elégtételt, szóba jöhetne, kicsoda, micsoda. Hányán vannak pedig olyanok, mint ő. Bencze nem vette észre ezt a tépelődést Nem alkalmazta a pinczér éleslátását. Eszébe sem jutott, hogy ez az ur is egy példány azok közül, kiket oly lesújtóan Ítélt el előbb. — Nehéz azt a folyót szabályozni —folytatta a felvetett tárgyat — csak olyan nehez, mint a megtörténtet meg nem történtté tenni. Vigyázzon ki-ki a szivére, ha lehet és zárja el, ha sorsa mostoha. — Szegény ember nem szerethet? — Nem volna szabad szeretni, mert a körülmények rabszolgája. De a szívnek parancsolni nem lehet. A körülmények okozták húgom boldogtalanságát. Ha szolgálatba nem kénytelen állani, úgy ma azé, akit szeret. — Ezzel az emberrel boldogtalan lenne. — Ha meg nem változott volna, igen. Az én nővérem egy müveit, kedves nő, képes lett volna átalakítani az eszejárását. No de majd megtalálja a magáét . . . — Én azt hiszem, Gertrud kisasszony közönséges lélekhez nem megy soha. — Magam is. Legyen az egy nemes érzésű gyöngéd paraszt ember, ha elfelejteti azt az egyet, a régit és becsülni tudja, erre érdemes, megosztja sorsát ... De lássa, uram, a köd most is rajta van; kocsmárosleány számba jön, akihez, azt hiszik, nagyon könnyít a közeledés. Csak egy sértő mozdulat, vagy pillantás és Gertrud ezt el nem feledi soha. Szive sebzett. Adja Isten, hogy meggyógyuljon. — Adja Isten. (Folyt, köv.)
