Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-18 / 42. szám
Budapest, 1896. V. évfolyam 42. sz. (Ősz hava.) Vasárnap, október 18. HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. ke?. Alkotás-utcaa 12/a. Sitfke-kái Megjelenik minden vasárnap. Elttflaeteai árak : Egész évre 12 korona, fél évre 8 korona, évnegyedre 3 korona. szerkesztőse;«, l. kor., Alkotás-ntoaa 12/a. Saöke-háa kéziratokat, és közleményeket ide kérjük küldeni. Sétány vagy élelmezési tér. i. A székesfőváros 40 milliós kölcsönéből, a budai oldalon létesítendő közmunkák közül legnagyobb összeggel, a vár, krisztinaváros, viziváros, országúti városrészek és az ezeket övező kerületek nevezetesen a svábhegy, zugliget, lipót- mező, törökvész, rézmál és rózsadomb, gócz- és határpontján fekvő Christen-féle teleknek 180000 frtnyi költséggel most. foganatosítandó rendezése és parkká való átalakítása van felvéve. A helyzet és viszonyoknak évek hosszú során át való alapos ismerete késztet arra, hogy felvessük azt a kérdést, helyes-e, e területen sétányt létesíteni, vagy sem ? Nézetünk szerint nem helyes, sőt a székesfőváros egész területén nincs talán egyetlen egy pont sem, mely épp sétánynak oly annyira alkalmatlan volna, mint a II. kerületi 3zénatér és avval kapcsolatos Christen-féle telek. Roppant érdek forog itt kérdésben — s ha most az utolsó pillanatban — | egy már a megvalósitás stádiumában j levő ügyet, ellenvéleményünk elfogadása esetén hátráltatunk — egy Budán létesítendő nagyobb szabású rendezést elodázunk, és az előttünk, ha Budáról van szó, sajnos nagyon is ismeretes lassú menetű újabb tárgyalások labyrintjébe bocsájtunk, arra egyedül az a tudat késztethet, hogy ezáltal a közügynek a bevezetésben említett nagy területek lakosságának hasznos szolgálatot teljesítünk Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy Budapest nek a continens fővárosai közötti páratlan természeti szép fekvése mellett, egyik legnagyobb hátránya, az év minden szakában észlelhető erős légáram és szél. Ha ez Budapestnek hátránya, úgy viszont, Budapest talán egyik pontján sem erezhetni azt oly annyira, mint ép a szóban forgó területen. Ezt a területet, tizenhárom ntcza torkolata környezi (u. m. Margit- körut, Szegényház, Csalogány, Battyányi, Ostrom, Várfok, Vérmező, Logodi, Attila, Krisztina-körut, Csaba, Retek és Nagy- Rókus-utcza) melyeken át a pesti oldal- * ról a Margit-hidon át vezető, valamint | a budai főútvonalok nagyforgalmu közlekedése bonyolul le az összes Buda- p sten létező szárazföldi közlekedési eszközökkel, (társaskocsi, villamos és lóvo- natn közúti vasút, éjjel teherforgalom a budai m. á. v. körvasuttal stb. Üdülésről tehát e helyütt szó sem lehet, mert ha bármiként locsoltatnák is e területet, — kidomborodva és kitéve a teljesen nyitott völgyből jövő éjszaki szélnek és az elősorolt közlekedési eszközök által előidézett porunk és zajnak a sétány czél- jának nem felelhet meg. De közvetlenül határos lévén a nagy kiterjedésű városmajorral, parkra e helyütt bizonyára szükség sincsen. Ennyit a sétány vagy parknak létesítése elleü. E telek rendezésére vonatkozó és eddig elfogadott tervek, nagy gonddal, tudással és fáradsággal van összeállítva és ha egyéb czélnak nem óhajtanok e területet fenntartani, csakis dicsérettel emlékezhetnénk meg erről. Kötelességünknek tartjuk szavunkat felemelni az ezt a teret övező óriási terület érdekében, a mely nem azt kívánja A MM és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Demeter szerencséje. — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. (13) (Folytatás.) Előbb egy ismerősünk házánál, később bemutatta, magát édesanyámnak és otthon látogatott meg. — Tisztességes szándéka volt ? — Nekem nem szólt, csak édesanyámnak. — Derék ember volt — Egyszer azután fordult a sors kereke. Nekem ki kellett lépnem az intézetből és szolgálatba mentem. Ettől fogva került, sőt az édesanyámat megkérte, mentse fel adott szavától. Öt kompromittálja egy ilyen ismeretség. Járt ahhoz a házhoz, hol én szolgáltam és nem ismert meg. — Semrairevaló ember lehetett, — jegyezte meg Ácszugi. — Csak gyenge és félmüveit. Nem ő a hibás, hanem inkább a társadalom, mely előítéletekben beteg, a mit gyógyítani kellene. Azért, hogy valaki cseléd, az nem becstelen. Végre is segíteni kellett anyámon. — Helyesen cselekedett, Getrud kisasszony. Az az ember egy nyomorult. — A világért sem. Igyekező fiatal tanító» kinek jövőjében reménykednek. Kiválik társai között. Nem gondolkodik önállóan. Ugyan kérem, képes volna öu egy leánynak, aki szolgál, komolvau udvarolni ? Ez a kérdés úgy meglepte Ácszugit, hogy nem felelhetett rá egyenesen. Csak kerülgetett — Tetszik tudni kisasszony, én is ilyen beteg lelkű ember voltam, mig lelkem itt Rá- bolcson ki nem gyógyult és az embereket meg nem ismertem. Egymásután vesztettem el és vesztem folytonosan ferde nézeteimet. Lehet, hogy reám nézve is kellemetlen lett volna a helyzet akkor, de most másként gondolkodom. A lélek szanatóriumára elkertilhetlenül szüksége van a társadalomnak. Amit az ember gőgje elront, azt a fü és fa megjavítják. Falu nélkül — ha a falusi életet igazán látjuk és tanulmányozzuk — a lélek nemessége képzelhetetlen. Ma én nem a foglalkozást, nem a ruhát tekintem, hanem az embert. — Mert nem él most a társadalomban. De ha ott élne, mint ő, úgy csak úgy cselekszik. Társai izgatták. Te egy cselédet akarsz elvenni! Hiszen ez elzüllés. Nem tisztelik azt az akaraterőt, mikor egy müveit nő a sorstól üldözve, mások szolgálatába lép, hanem elitélik — Én megkoronáznám ezt az erényt. — Ezekben a körülményekben kellene lenni, hogy ítélhessen. E nélkül nem igaz biró. Lehet, hogy az a lélek, mely nem erős, beteg, de a társadalom a másik állapotot tartja annak. Ön ma úri ember. Van bálványozott meuyasz- szonya. Ma még az úri rendhez tartozik, holnap kénytelen szolgának állni. Követné-e menyasszonya ? Á felelettől Évi néni mentette meg, aki erélyesen hangoztatta: — Bolond a világ. Bolondok az emberek Bizony gyógyítani keli az emberek lelkét, ha fonákjáról gondolkodnak. Én is cselédleány voltam. Megőriztem a becsületemet és ma Menyé- tes Mártonná vagyok, nem cserélnék senkivel. Mivel lenne különb a helyzetem és a tisztességem, ha az uram valami tintanyaló lenne ? Oda se neki, leányom. Majd férjhez adlak én egy becsületes emberhez. — Nem olyan könnyű az, kedves nagyasszonyom. — Azt hiszi az ur? * — Azf én. — Ugyan miért ? — Feledni nehéz, különösen, ha szerettünk. Meg kell bocsátani. — Ilyen léha embernek soha. — Nagyasszony bocsátana meg legelőször. — Én-e ? — Igenis, a nagyasszony. A nagyasszony méregbe jött. — De biz ide az az ur a lábát soha be nem teszi. — Még bünbánattal sem ? — Nem. — De ha a buga még most is szereti. — Szereted, Gertrud ? — Szeretem. — No akkor csak mielőbb áilitsa fel az ur azt a lélekispitályt, mert abban annyi lesz a vendég, hogy nem fér bele a faluba. — És ha ez az ember kigyógyultan bünbánattal áll a nagy asszony elébe? — Elkergetem. — Hát a kisasszony ? „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.
