Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-27 / 39. szám
Budapest 18P6. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Szeptember 27. különféle korokhoz kötött százalókszámí- tások alapján megállapítandó járulékok befizetését kivánja. Ha tekintetbe vesz- szük, hogy a bizoDytalan évi jövedelemben részesülő iparosoknak a mai mostoha viszonyok közepette ilyen mereven kimért pontos fizetéseket elvállalniok nem lehet, de ha ennek daczára ilyen rizikót akarnak elvállalni, akkor erre a nyugdíj - egyesületre semmi szükségük nincsen, mert az életbiztosító egyesületeknél az életjáradékszerü biztosítás elég alkalmat szolgáltat nekik arra, hogy ők magukat az ily véde'mi fizetségekkel jó hiszemben ringathassák. Az említett körülmények miatt e humanisztikus kérdést c.-ak úgy lehet alaposan megoldani, ha az állami szolgálaton kívül álló egyének egy kötelékbe fognak tartozni s az intézmény egységes szervezettel az egész országban igy szolgálja majd az emberbaráti kötelezettségeket. Államilag lehet e fontos kérdést csak úgy megoldani, hogy a vagyontalan és munkaképtelenné lett. kötelékbeliek holtig tartó nyugdijat; az árvák pedig neveltetési dijakat élvezhessenek; jött légyen ez az élvezeti jog bármely időben s bár milyen eset miatt a társadalmi intézmény terhére. Ha nagybani művelettel járó erő tömörítése s az emberbaráti kötelmek teljesítéseinek eme egybefoglalt országos s egységes intézménybe való bevonása, a fentebb említett jótéteményeken kivül a betegsegélyezést, balesetbiztosítást, munkaközvetítést s a szállók ügyét mind magához öleli is, sokkal kevesebb évi befizetéssel lehet ily módon e fontos szocziális kérdést megoldani, mint a mily magas befizetésekhez csupán az iparosok nyugdijtervezetét az igen tisztelt titkár ur kötötte volt. Mert hiszen nyugdíjra igazán csak akkor van az embernek szüksége, ha vagyontalan és munkaképtelen; nem pedig akkor is ha az illető jómódú és még munkaképes! Egy czélzatu tervezetet én az 1889. évi betegsegélyezést tárgyaló ankéten az „Első magyar általános biztosítótársaság“ támogatásával terjesztettem elő. Az ott levő tagok, Mudrony Soma elnök kivételével, akkor ezt általánosságban el is fogadták s csak az elnök uron múlt, hogy a miniszteri tervezettel szemben napirendre nem tűzték. A szállók kezelését én a párisi „Bien- faisance Hongroise“ mintájára véltem t-rvezni. E tervezetnek volt azonban egy Oly része is, mely a ma is meglevő kereskedelmi és ipari élet szervi bajait feltárta és ezek orvoslását sürgette, hogy e két pályán haladók tisztességes megélhetését az aknamunkákkal ellenök har- czolóktól megvédje. E védelmi alapmunkalat nélkül népünket az elszegényedéstől különben megoltalmazni nem lehet. Legelőször 1886-ban „A hazai ipar és kereskedelem életkérdései“ czimén a „Kolozsvári Ellenzék“ czimü lapban s innen átvéve a „Lloyd“ stb. napilapokban mulattam ra a visszaélések egész sorozatára, valamint a nyugdíj létesítésének szükségére. Az 1894-ik évben, hogy a szocziális bajok orvoslását dülő:e vigyem, az említett nyugdijtervezetet egyszerűbb keretbe foglaltam, az önállók részéről való befizetéseket az egyén vagyonának visz- szaesése és emelkedése mérvéhez fix dijak fizetéséhez kötöttem. Fix évi dijak befizetésére lerveztem az alkalmazottak és munkások hozzájárulásait is. E munkám füzetben jelent meg és Lukács Béla volt kereskedelmi miniszternek volt czi- mezve, illetve felajánlva. A miniszter köszönettel s azon nyilatkozattal vette át, hogy ebből csak úgy lehet törvény, ha egy nagy erkölcsi testület magáévá teszi s ez iránt a képviselőházat és a kormányt megkeresi. Az 1895. évben már- Czius hóban a az országos Iparegyesületben tartottam róla felolzasást s ekkor már Mudrony Soma ur sajnálta, hogy 1888-ben tervezetem elfogadását megakadályozta. Az 1896. évben hogy e kérdést felelevenítsem, a „Szegényügy végleges rendezése“ czimén a „Hazánk“ czimü lap ápril hó 8., 16., 21. számaiban újabb érvekkel kardoskodtam tervezetem elfogadása mellett. Az „Iparügyek“-ben pedig már régóta Írogatok ez ügyről. Ugyancsak az 1896-ik évben kérvénynyel fordultam az országos közegészség- ügyi kongresszus elnökéhez, hogy tervezetemet, a „Szegényügy rendezését“, napirendre tűzni kegyeskedjék. Ez már meg is történt. Hogy én ily kitartóan fáradozom egy és ugyanazon irányban ez ügy megvalósításáért, ennek oka az, hogy mióta a gyors közlekedés kifejlődött, lehetetlennek tartom, hogy az emberbaráti kötelmeknek bármely ország eleget tehessen másként, mint egységes szervezettel s a tömöritett erő kifejtésével. A nemzet festi, erkölcsi és anyagi erejének fejlesztését közgazdaságunkra sokkal fontosabbnak tartom a pénz vagy a dohánytőzsdék és az adó egységes országos kiterjesztésénél. Ennek ez alapon történendő rendezése bizonyára szintén érdemes arra, hogy az állam a kormány utján magáévá tegye.“ Budai művészek. (Czikksorozat.) Irta : Taksonyi József. III. Most térjünk át a zenészekre. A zenészét sok képviselőt nevezhet itt magáénak; különösen a zeneirodalom, amely, szinte hihetetlen, mennyi sok korifeust képes itt felmutatni. Ezek között első helyen áll áll a czim- zetes püspök, Bogisich Mihály, aki Budapesten, 1842-ben született. Különösen régi dalszerzeményei által tűnik ki. Király-hymnuszt is irt. Különösen a „Buda és Vidéke“ már annyi sok szépet mondott Bogisichról, hogy újabb dics- hymnuszt zengeni róla egyenesen merénylet volna az Ő ismert szerénysége ellen. Mint énekes, főváros szerte ünnepelt tenorista. A budai zenekörnek, amelynek megalapításában ő sokat fáradott elnöke. Juhász Aladár született Budapesten 1855- ben. Első rangú, nagy kaliberű művész, aki 20 évig volt Lisztnek tanítványa. Ettől többek közt egy levelet őriz, amelyben a mester azt írja: Jöjjön egy négykezest eljátszani, mert a müvet az ő mesteri interpretálásában akarja hallani. Nagyon méltó az említésre, hogy a zeneakadémiában együtt járt Menter Zsófiával és Stawenhagennel, akik elől ő nyerte el az összes ösztöndíjakat. Önálló hangversenyeket rendezett többször Budapesten és Bécsben, amely alkalmakkor a teljes elismerést vívta ki a zenekedvelő közönség részéről. . . Kiemeljük művészetéből a klassziczitást és a rendkívüli finom ízlést. Legnagyobb hatást a hangverseny stilusban irt darabokkal éri el, mert játéka bravourös; s méltán rászfigál a névre: Fiatal tigris, melyet mesterétől kapott kár, hogy ismeretes szerénysége s az élelmesség hiánya belőle elvonja a művészet, a dicsőség mezejéről. Most zongora-tanítással foglalkozik s a budai zeneakadémián a zongora kimüvelési osztály tanára. Vannak olyan fogásai a zongora-tanítás terén, amelyek mások előtt isme- zetlenek s amelyek a tanítást lehetőleg megkönnyítik. Most szándékozik azokat több apró mütien kiadni. Wawrinecz Mór született 1858-ban Czeg- léden. Már 20 éves korában a „Svatobcj“ ez. operát komponálta. A budapesti orsz. zeneakadémián Volkmann Róbert tanártól tanult. A „Mátyás templomban“ a karnagyi tisztet viseli. Operái vannak, amelyek közül a „Rosmunda“, mely Kölner szövege után készült, már külföldön (Frankfurtban és Prágábau) elő is lett adva. Előadatlan meg többekkel együtt „Eva“ ez. operája. Vaunak egyházi müvei; 6 mise, egy nagy rekviem és mindenek előtt a „Stn- bat mater“ oratórium nevezetesek. Müvei a reminisczencziáktól teljesen mentek, minélfogva a zeneirodalom nem utolsó alkotásai. Tanára a Ferencz-József intézetnek is. Szabó Xavér az orsz. zeneakadémia s a Ferencz-József intészet tanára szintén. Előbbiben a Hangszerelés-tant s a Partitúra olvasást tanítja. Vannak hallétjei; Dárius kincsét elő is adták az operában. Ö is tett kísérletet operával is ; s egy hatalmas operán dolgozik most is. Müvei kolosszálisán vannak instrumentálva; s Különösen hangszerelés tekintetében ritkítja párját. Eszméi azonban nem tartauak lépést azok fényével. Eisvogel Ferencz, aki Pozsonyban született, nagy zeneszerző. A budai zenekör karmestere, aki annak megalapításában is tevékeny részt vett. A budapesti zenekedvelők egyletének is volt évekig tanára. Zenekari müvei vannak, amelyek közül egy nyitányt most fog előadni legközelebb a budai zenekör. Misét is rt. Hoppe Rezső, a krisztinavárosi templom karmestere, a budapesti zenekedvelők egyesületének, a krisztinavárosi polg. leányiskolának, a zárdának stb. stb. tanára, a zeneszerzésnek kiváló tagja. Müvei különösen az egyház terére tartoznak; de amellett foglalkozik világi dalokkal is. Különösen sok szép nepdal-egyvele- get hallottunk már tőle. A műfordítás terén is sok szép sikereket ért el, különösen a „budai dalárdának“ állandó műfordítója. Legközelebb ő tőle is fogunk hallani a budai zenekörben valamint a budai dalárdában egv-egy darabot. Született Budapesten, 1866-ban. Dombay Artur született 1855-ben. Operával is tett kísérletet, s kisebb darabjai kiadva is vannak. A „Hegedü-air“-jét ismerve, nagyon csinosnak mondható. Sigmund Sándor hegedü-müvész a budai zeneakadémia tanára. Ismert hangversenyző, aki rendesen a jótékonyság szolgálatában áll. 300-nál már több hangversenyt rendezett, különösen vidéken. Igen distingvált, szfiid elő- adá8U, aki korrekt technikájával tűnik ki. Dr. Paradeiser János, a kiváló zeneszerző, aki a dalszeizés teréu igen sok szépet produkált már és még fog produkálni. Az újabb nemzedék közül megkezdhetjük a sort Szegő Sándorral, aki a zeneakadémia tehetséges növendéke. Azért említjük legelői, mert a határozott irány nála már teljesen ki van fejlődve. A Bethcwen-iskola hive; a kamara-zene képezi főelemét. Különösen vonósnégyesei bámulatra méltók, amely ily fiatal embernél nagy ritkaság Tóth Arpá, * szerény de tehetséges művész, ak; az orsz. zeneakadémiát végezte. Vaunak önálló müvei, amelyek azonban kiadatlanok. Legnagyobb részét zongora darabok teszik. Zongora játéka plasztikus, azonban még határozott irány föl nem ismerhető. Inkább a haug- verseny-stilus felé gravitál. (Folyt, köv.)
