Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-27 / 39. szám

tSudíippsr. 1896. (3.)

BUDI és VIDÉKÉ

Budavár ostromlói.

Irta : Z. A. G.

I. Lipót, mikor föltette magában, hogy visszaszerzi Budát a kereszténységnek, lii86-ban nem akart épen olyan sikertelen vállalatot, mint a milyen volt Buda várának két évvel előbb történt ostroma.

A király különben sem a maga fejével gondolkozott s háborúiban az a szerencse látszott, hozzászegődni, amely XIV. Lajost elhagyta. A nap-király, aki egyetlen csatában sem mert személyesen résztvenni, s a kinek hadi szerencséje éveken át tirtotta esztelen csodálatban Európát, kormányzása második felében már közönséges kéjsóvár szultánná vált. Nem aljasodott ugyan annyira, mint XV. Lajos, de csak egy fokkal kevésbé volt romlott utódjánál, s a mint kidőltek mellőle Luxembourg, Vauban, Turenne, Condé és Louvois, a német- római császárt halmozta el a sors kegyeivel, megajándékozva őt oly hadvézérekkel, mint Lothringen Károly és Savoyai Eugén, akiket valósággal Magyarország felszabadítására rendelt a végzet 160 évi szenvedés után.

A császár személye legkevésbé sem volt rokonszenves. Már maga hivatta magát nagynak tányérnyalói által, pedig nagysága csak szertelen gőgjében állt. Hiszen köztudomású, hogy Szobieszkyt, Bécs felszabadítóját, a választott királyt mennyire lenézte, s a dicső és vitéz lengyel király a mellőzés miatti boszusággal eltelve tért vissza hazájába. Magyarországnak is sokat vétett Lipót, de Budavár visszavételével a nemzet, mint annyiszor az előtt és azóta, fá- tyolt vetett a múltra.

Budavár megvételét a „Buda és Vidéke“ két hete beszélte el. Taláu érdekelni fogják közönségünket az ostrom előzményei is.

Lipót saját erejével és a magyarokkal együtt sem volt elég hatalmas, hogy megküzd- hessen a törökökkel. Szövetségeseket kellett tehát szereznie. Fődolog volt a bajor, a szász- és a bran enburgi választó megnyerése, mert ezek után indult egész Németország. A bajor választó kijelentette, hogy ő nem mint szövetséges, hanem mint a császár engedelmes fia fog résztvenni a hadjáratban. A szás/, választó azonban már szerződést kötött Lipóttal. Fölajánlott 3 gyalog és lovas ezredet kitünően fölszerelve és kötelezte magát ezeknek a csapatoknak ellátására is október hó utolsó napjáig azzal a megjegyzéssel, hogy ha a háború tovább húzódnék, a szász ezredek tovább is a hadseregeiéi maradjanak. A császár a maga részéről beleegyezett, hogy a szász és a magyar határ közt a főtiszteknek szabad asztala, az altiszteknek és katonáknak pedig két font kenyere, egy font húsa és egy kancsó söre legyen naponta az ő költségén. Továbbá minden szakasznak két parasztszekér járt a császártól és megegyeztek, hogy a szász ezredek csak két vagy három mértföldet menjenek egy nap alatt, a nagyedik napokon pedig pihenjeuek. Magyarországon az előbbi években a lüneburgiak által használt sütőmühelye- ket és kórházakat használhatják raktárul s ha az ezredeknek a Dunától távozva Egeren és Székesfehérváron túl kell menniük, a császár köteles őket olcsón ellátni élelmi szerekkel. A szászok teljesen egyenlők a császáriakkal, akiket semmi előny nem illet fölöttük s mig a császár adja az ostrom és csata ágyukat, a napi lőszer szükségletet a választó szerzi be. Kikötötte még a választó, hogy a hol a szász ezredek együtt küzdenek a többiekkel, egyenlően jutalmazandók a császáriakkal és más segélycsapatokkal s végül kimondta, a szerződés, hogy a szászok kizárólag a Lothringeni herczeg vagy helyettesének főparancsnoksága alatt állnak, de saját tábornokuk mindazokban az esetekben meghal- gatandó, amikor a brandenburgiak vezérét meghallgatják a hadi tanácsban.

A brandenburgi őrgróf legalább 7,000 embert ígért tüzérséggel együtt, a mely seregnek májusban már Magyarországban kellett Jennie, ahol az őrgróf ellátásukat hat hónapon át magára vállalta. Az őrgróf volt köteles fölszerelést, ruhát és minden szükségletet adni, de ostrom vagy csata esetén a hadi szerek adása Lipótot illette. Az őrgróf a spanyol koronától járó 300,000 tallér követelését is átengedte a császár és királynak, aki ennek ellenében a segélyért 150,000 tallér készpénzt volt köteles kifizetni az őrgrófnak öt részletben. A Magyarországba vonulás ideje alatt Lipótot illette a csapatok ellátása s a csapatoknak naponta legfölebb három mérföldet kellett menniük, a negyedik napok pihenő napokul hagyatván. Magyarországba érve 10 — 14 napi pihenést kell engedni a brandenburgiaknak, akik csupán a Lothringeni herczeg vagy helyettese főparancsnoksága alá adattak Nem volt szabad szétosztani őket, hanem együtt kellett maradóink, s parancsnokukat minden alkalommal be kellett vonni a tanácsba, amikor szükség volt a brandenburgiak vitézségére. Lényeges föltételül kötötte ki az őrgróf, hogy csapatai fó'.öct a bíráskodás csak a brandenburgi vezért illesse és hogy a csapatok mindenütt szabadon gyakorolhassák a lutheránus vallást és Istentiszteletet Továbbá Lipót biztosította a brandeuur- giaknak a telje-i vám és illetékmentességet mindenben s a teljes egyenlőséget a császáriakkal bánásmód és tekintély dolgában. Ha az őrgrófot véletlenül elleuség támadná meg, seregét visszahívhatja, de különben is hat hónap múlva Lipót visszabocsátja a brandenburgiakat, akiknek foglyaik és zsákmányuk megmaradnak.

A kölni választót Lipót azzal bírta rá

5.000 embernyi segély adására, hogy elismerte az általa elfoglalt müm-teri püspökség urának és kieszközölte a pápánál is elismerést. Vagyis a segélyért szemet hunyt a törvénytelenségre.

Az olasz fejedelmek 1,000,000 forint segélyt adtak a háborúra, a prágai jezsuiták

200.000 forinttal, a Stein melletti Kettwein apátja 50,000 forinttal járultak a hadi költségekhez. Spanyolország 100,000 koronát adott, az örökös tartományok pedig milliókkal segé- lyeztéK a szegény császári kincstárt, amelyet különösen talpra állított egy találmány. Ekkor alkalmazták szerződésekre és okmányokra először a bélyeges papirt, a melyből Happel szerint néhány tonna arany folyt be.

Érdekes, hogy Debreczen városa ekkor is a mai civisészszel gondolkozva megtagadta a hazát fölmentő seregek elszállásolását, a miért

300.000 forint sarezot vettek meg rajta.

A budai ostromló seregnek a magva kétségkívül a brandenburgiak győzelemhez szokott seregei voltak, együtt 8,269 ember, akiket Lipót nevében Crossen mellett Schaffgotsch, Prösz- kau, Dünewald grófok és Perstorff báró vettek át 1686 április 17-én.

A sereg vezérkara Schöning, Marwitz, Baarfusz tábornokokból, Brand ezredesből, Marg- graffe főszállásmester, Groot és Friedeborn szárnysegédekből állt, maga a sereg pedig a következő ezredekre oszlott:

1. A vál. fej. gárda ezrede, 2000 ember 78 tiszttel.

2. A vál. fej. testőrezrede, 500 ember 78 tiszttel.

3. A trónörökös ezrede, 578 ember.

4. Fiilöp herczeg ezrede, 578 ember.

5. Dörfling tábornagy ezrede, 578 ember.

6. Az anhalti ezred, 578 ember.

7. Baarfusz ezrede, 578 ember.

8. Dönhof ezrede, 578 ember.

9. Curland ezrede, 578 ember.

10. Strausz ezredes lovas ezrede, 600 ember.

11. Szász Henrik herczeg lovas ezrede, 600 ember, és valami 367 mindenféle mester- ségü katona.

A választófejedelem ezredéinek hat zászlója volt. A elsőn lángot, követ és ként hányó hegy látszott: „In na t a virtu te“ és: „Die angebohrne Arth-Verschret uud bewahrt“ jelmondattal. A másodikon keresztet és kardot tartó sas volt. Jelmondat: „Christo Duce pro- spera Bella“ és „Es komt gewisser Sieg — Wo man so führt den Krieg“. A harmadikon a választófejedelmi jogarból villámok czikáznak. Jelmondat: „Hostes terret, séd füleit Arnicos“ és „Den Feinden das zum Trutz — Den Freunden als ein Schutz.“ A negyediken felhő borul a félholdra. Jelmondata: „Minuent tibi nubila lumen“ és „ So soll dein Sichel-Schein — Auf ewig finster sein.“ Az ötödiken török köteget gyújt meg egy fáklya s jelmondata ez: „Non est jucundior ignis“ és „Schönste Fiarnm von Christen-Bund — Die den Bund verbrevt dem

Szeptember 27.

! Hund.“ A hatodikon egy kéz görbe kard körül kört húz. Jelmondata : „Iustissimus arma se- cundet“ és „Die wmn er seinen Sabel wetzt — Dem Türcken enye Gräntzen setzt.“

A három utóbbi zászló már nyilván a török háborúra va’ó tekintettel készült.

Forrásaink eléggé kimerítik a magyarok részvételét Buda ostromában, de nagyon elhanyagolják a külföldi segítség történetét. A helyett tehát, hogy általánosan ismert dolgokkal untassam az olvasókat, azt hiszem, husznusahb munkát végeztem, mikor röviden vázoltam a diadalmas felszabadító hadjárat külföldi előkészületeit.

A jövő század regénye.

A napilapok legutóbb röviden közölték, hogy a székes főváros Szabó M. Ferencz fóv. bizottsági tag indítványára, a budapesti polgári lövészegyesület előtt 6500 Q-öinyi nagyságban elterülő Marczibányi retet a katonai kincstártól megvette.

A lefolyt héten ezzel kapcsolatosan egv újabb hírrel lépettünk meg, t. i. hogy ezen a székes főváros most már tulajdonát képező réten, egy sport-telep létesül. Idézzük a/, általunk is múlt heti számunkban közölt hirt teljes terjedelmében, amint azt a „Budapesti Hírlap“ a f hó 13-1 ki számában hozta.

E czikkből idézzük a bevezetek:

„A budai oldalon nagy kiterjedésű sporttelep létesül nemsokára, melynek hiányát régóta érzik már Budán:“

Tagadhatatlan, hogy a pesti oldalon lakók is örömmel vették e hirt, mert mig a Chris- ten-féle telken fenállott az 1. kér. polgári kör jégpályája, a Károlykaszárnya—Szép-Uonai vonalon közlekedő közúti vasúti kocsik telve voltak az ezt a kitűnő jégpályáját felkereső pestiekkel.

De mit jelent e hir megvalósítása a budai oldalra nézve? Mit a II. kerület, az országút, de különösen a budapesti polgári lövészegyesü- letre nézve?

Röviden felelünk: virulást, fejlődést. Bárki agyában fogamzott meg légyen ez eszme, megérdemli, hogy a létesítendő parkban Buda közönsége emléket emeljen neki, mert evvel, az aránylag csekély költséggel keresztül vihető munkákkal többet tett Budának, mint a nagy lobbal összehívott értekezletek, memorandumok ős- tervezgetések egész tömkelegé.

Az eszme tehát megvolna, nincs Budának egyetlen tere, melyen az ifjúság életerőt meríthetne a modern tanítás testét lelkét elsatnyuló túlfeszített igényeivel szemben.

De nyomban felmerül a kérdés, ki vigye azt keresztül ?

20 év előtt már hallottuk, budai fővárosi bizottsági tagoktól, hogy a budai polgári lövészegyesület előtt octogonok létesittetnek, hogy a környék rendeztetik, s ma midőn O Felsége, főherczegek, a magas kormány számos tagja ismételten meglátogatták a budapesti polgári lövészegyesület helyiségeit c=ak oly elhanyagolt állapotben sínylődik annak környéke, mint ezelőtt. Bocsánat, a f. é. január hó 26-án megjelent 4. számunkban közölt. „A lövölde környéke“ czimü czikkünknek melyben felhívtuk az illető tényezők figyelmét az ezredéves nemzeti ünnep és a lövész egyesület 200 éves fen- allása alkalmából rendezendő jubileiumi ünnepélyek közelvoltára, és az e helyütt észlelt hiányokra, volt foganatja, amennyiben rövid idővel O felségének ottani megjelenésének közvetlen a lövölde kapuja előtt egy darabka ut szegélyeztetek, a többi maradt, amint volt.

1893-ban máj. hó 6-án kérvény intéztetek a budapesti löveszegyesülethez a környék rendezése tárgyában, és erre az a válasz érkezeti, hogy a hatóság e tekintetben mihamarább segíteni Ígért.

1893-ban e környék polgársága kérvény intézett,a Nagy-Rokus-utczának egyenes vonalban való keresztültörése tárgyában, erre válasz máig sem érkezett a tanácstól.

1894 augusztusban 45,856. sz. a. a II. kerület 300 polgárának aláírásával emlékirat adatott be a Il-ik kerület kültelke szabályozása és a fő útvonalak sürgős kiépítése iránt, me-