Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-24 / 21. szám
Budapest, 1896. V. évfolyam 21. sz. Vasárnap, Pünkösd hava (május) 24. HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : crS’TXX KIÄD0-HIY ÄTÄI^, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. AlkotáB-ntcsa 12/a. Siöke-hái Megjelenik minden vasárnap. Elöflaetási árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. s^íirk^s^tős^g, I. kér., Alkotás-nteza 12/a. Sztíke-háa. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Osztrák váltó! A napokban véletlen egyik budai jónevü s a közügyek és a magyarosodás iránt egyaránt érdeklődő kereskedőnk üzletében voltam, hol az üzlettulajdonos és egy osztrák gyári ügynök meglehetős erős szóváltásba elegyedtek egymással. Ennek az erős szóváltásnak okát találgatva észrevettem, hogy köztük valami osztrák váltóürlapról van szó, a mi érdeklődésem még jobban fölösig ázta, mert a német sógor erőhtgette, hogy neki a gyár részéről utasitásul van adva, bogy az általa felmutatott váltót, kivel üzletet köt, Írja alá. Nem lévén abban a helyzetben, hogy ez ügyet eleitől végig kihallgassam; de mert érdekelt a fennforgott dolog, a két üzletet kötő fél között befejezett tárgyalás után felkerestem X. T. urat, az üzlettulajdonost s kérdést intéztem az osztrák gyári ügynök s a közte fennforgó váltóürlap mibenléte felől. Ez a következő felvilágosítással szolgált: Mi kereskedők magyar gyárak hiányában még mindig arra vagyunk kényszerítve, hogy iparczikkeink nagy részét idegenből, de különösen Ausztriából kell beszereznünk, s e gyáraknak a megrendelt áruk után bizonyos időre lejárandó váltókkal fizetünk, kik a tőlünk kapott váltókat a bankoknál pénzértékben becserélik s az általunk igy kiállított váltó a bank tárczájában mint forgó tőke szerepel s ezt az a bank, melynél értékesítve van esedékes napján behajtja tőlünk, úgy hogy mi tulajdonképpen az árukért nem pénzzel hanem váltóval fizetünk. Ezért a mi forgalmi tőkénk nem csak a gyárosnak, hanem a bankoknak s indirekte adóban t. i. a váltóbélyegben, az államnak is meglehetős jövedelmet hoz. Az a gyári ügynök, ki nálam volt, egy Ausztriában nyomott német váltó- űrlapot hozott vele mit azért nem Írtam alá, mert ha ezt teszem a magyar államot károsítom meg, s hogy ezt mint jó hazafi ne tegyem, adtam neki magyar váltót mit elfogadni nem akart, ezért volt köztünk egy kis veszekedés. Igaz hogy ez alkalommal nem nagy mértékben károsítottam volna meg az államot, mert az a váltó mit alá kellet volna írnom csak néhány száz forintról szólt, de évi üzletforgalmam ötven-hatvan ezer forint közt váltakozik, a miből osztrák gyáraknak majdnem két harmadrészét adom. Tehát ha osztrák váltót irok alá, a mivel nagyon gyakran zaklatnak, az államot évenként mintegy harmincz- negyven forint erejéig károsítanám meg, ezt pedig tiltja hazafiságom. Mikor ezeket — ez az előttem minden tekintetben nagyra becsült kereskedő — elmondotta, a fönntebbi érdeklődésem nemcsak meglepetéssé de csodálkozássá nőtt. Úgy! Tehát az ausztriai gyárosok nem csak üzletemberek, hanem patrióták is. Ezek tehát nemcsak üzletet csinálni jönnek hozzánk, hanem még állami bevételeik gyarapítására is gondolnak azzal, hogy ügynökeiket osztrák váltóürlapok- kal látják el, hogy ne csak a kereskedők jövedelmeit hordják el tőlünk, hanem az osztrák kincstárt is gazdagítsák. Mivel a „Buda és Vidéke“ nem politikai lap azért czikkemben annak politikai vonatkozására nem is czéloz- hatok, de nagyon elszomorító, hogy nálunk a kiegyezés utáni harminczadik évben még ilyen dolog is megtörténhet. Hát ez a recipreoitás, hogy az osztrák gyárak Magyarországot s annak intézményeit s törvényeit még most sem akarják elismerni? Vájjon a mi gyárosaink gondolnak-e arra, hogy idegenben a mi váltó űrlapjainkat értékesítsék. Bármennyire tartsanak is sovinistáknak bennünket, de azt hiszem ilyent nem követ el egy magyar gyáros sem. Eddig nem gondoltam arra, hogy egy idegen érzelmű kereskedő mily károkat tehet nekünk. De moste kicsiségből is letudom vonni a konzekvencziát. Vájjon van-e nekünk több ily magyar érzelmű kereskedőnk ki ily kicsiségnek látszó dolgokban is a magyar érzelmeket keresse. Nem mondhatom, hogy nincs, de vajmi kevesen lehetnek. Igaz, az utóbbi időben erősen kezdünk magyarosodni, de hányán gondolnak arra, hogy egy váltóürlappal is annak az országnak, melynek váltóit aláírják jövedelmeit mily mértékben szaporítják. Sokan vannak kik jó hazafiak de ily csekélységekkel vajmi keveset törődnek, pedig a fönt elmondottakból látszik, hogy mily nagy szolgálatot tehetnek a hazának a kereskedők, ha üzletkötések alkalmával nem fogadják el a nekik aláírás véget készen hozott idegen váltóürlapot. Magyarország ,!/10 részben osztrák, 2/ részben más külföldi s csak 2 lo részben honi gyárakból szerzi be szükségletét. Csak ezen a cziraen is mily összegek vándorolnak ki a külföldre egy-egy feledékeny vagy könnyelműen gondolkodó kereskedő kezéből, a mit ha igaz magyarok volnának megtakaríthatnának az országnak. Köszönettel tartozom a sorsnak, hogy a véletlen erre is megtanított, hogy szegény nemzetem hol nem károsodik fiainak hanyagságából. De még nagyobb köszönettel X. Y. urnák igaz hazafiságá- órt. Tettével alkalmat nyújtott, hogy ezt az előfordult esetet a „Buda és Vidéké“- ben a mások okulására megírhatom s kereskedőinket, kik eddig ily csekélységekkel nem foglalkoztak emlékeztessem arra, hogy hazafiságukat abban is nyilvánítsák, hogy százezreket forgalmazó üzletükbe beszerzett áruk kifizetésénél ne használjanak idegen váltóürlapot. Ember segíts magadon, az Isten is megsegít. Nemzetek úgy állhatnak fenn évezredeken át ha minden egyes honpolgára a rá rótt kötelességét teljesiti. Itt az ezredév! Elődeink sok száz éveken keresztül küzdöttek e vérrel áztatott szent hazáért. A szomszéd apró nemzetekkel együtt már az osztrákok is kezdenek bennünket támadni; ki véd minket ha nem önön magunk. Védjük érdekeinket. A mit elődeink miveitek a múltban tegyük mi azt a jelenben. Karddal ugyan nem védelmezhetjük a hazánkat mert még annyira megtámadva nem vagyunk, de megvédelmezhetjük azért az ipar, kereskedelem s a tudomány s különösen a hazafiság terén. Iparkodjon minden igaz hazafi' hozzá méltó módon a megkezdett második ezredévben a hazának szentelni minden erejét és tehetségét s jobb meggyőződését, igy él e nemzet a második ezredévben is bárhogy rágódjanak azok az apró férgek éltet adó fájának gyökerén. S ha el is pusztulna egy-egy gyökér nőj jön helyette újabb hajtás s tegye sűrűbbé, lombosabbá s erősebbé a nemzet fáját. „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava