Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-10 / 19. szám
Budapest, 1896. (2.) Május 10. BUDA és VIDÉKÉ.-<■--------. - -r; = jav ai-vonja magára a közfigyelmet, ^ így tavaszkor pedig tartalmas évkönyvével, látogatott közgyűlésével köti de az érdeklődést. No, fiát csak beszéltesen is magáról, beszéltessen minél többet, mert megérdemli, bogy vele tényleg is, no meg gondolatban is minél többet foglalkozzanak ! És. gyűjtse ipaga köré a budai kerületeknek úgy az inteiligeucziáját,' a mely féiyt és világosságot szór, — valamint az ál- isóbb rétegeket is,- melyek e fény és világítás mellett biztosan Kai adhatnak a kultúra utain. Örvendetes, bogy a. 4 évvel ezelőtt kibontott zászló alá mily örömmel és .seregesen sorakoztak-a jók legjobbjai, a tenni es áldozni tudók és akarók válogatottjai! Ezek együttes, vjált- vetett munkájának s1 támogatásának köszönhető, fiogv a Budai Könyvtár-Egyesület ma malomiként most megjelent évkönyvéből olvassuk 40 alapitó, 285 rendes és 6 pártoló tagot számlál, kik mind serényen, azon munkálkodnak, fiogy ezt a nemes törekvésű egyesületet felemeljék arra a magaslatra, a melyről, áldásos tánait hirdetni hivatott, s á ’mely magaslat őt méltán megilleti. Szinte-csoda számba megy, hogy menynyire megerősödött ez az egyesület rövid pár év alatt. Gazdag könyvtára ma már olyan, hogy minden igényt kielégíthet. A részint vásáriások, részint ajándékozások utján szerzett könyvtár két részre oszlik : szak ésnépköny v t á r r a. Az előbbi, mely tudományos művekét tartalmaz, 3398 kötetből áll; az utóbbiban a szép- irodalmi munkák foglalnak helyet, melyeknek száma 2138 kötet. Ez a szám a deczember 31 -érői szóló kimutatás óta mar növekedett, s ma már 6000-en felül áll könyveinek a szama. És a könyvek nemcsak hogy ott vaunak, hanem használtatnak is, a mit a Koncsek Lajos, egyes, titkár összeállításában megjelent évkönyv bizonyit legjobban. E szerint a könyvtárt a lefolyt évben 453 olvasó használta. 8669 esetben. Ebből következtethető, mily óriási olvasási és tanulmányi igényeket elégit ki ez a könyvtár; s rendeltetésének még fokozottabb mértékben is megfelelne, ha alkalmasabb, czél- szerübb helyisége volna a mostaninál, ha mielőbb megvalósulna az a szép terv, hogy az építendő budai Vigadóban nyer állandó és biztos otthont. Az egyesületnek a lefolyt évben 1101 frt 65 kr volt az összes bevétele s 989 frt 39 kr a kiadása, ebből is látható, hogy egy megerősödött egyesülettel van dolgunk, melynek jövője elé a legszebb reményekkel nézhetünk. Az egyesület elnöksége arra törekszik, hogy a tagoknak minél több kedvezményt biztosítson. Újabban az orsz. kiállítás megtekintésére eszközölt kijutányosabbáru belépő jegyeket. Af. év április 28-án megtartott közgyűlés igen látogatott volt s a tisztujitás nagy érdeklődés mellett folyt le. Az egyesület élére oly jeles és kiváló tehetségű férfiút állított ez alkalommal a közgyűlés, kinek vezetése mellett az egyesület csak erős- bödni, terjeszkedni és gyarapodni fog. Egyhangú lelkesedéssel Dr. Csorba Ferencz kultuszmin. titkárt választották meg elnöknek, kinek eddigi működése is elég garanczia arra nézve, hogy az egyesület ő alatta még inkább virágozni fog. Alelnök lett: Almásy János, titkár : Koncsek Lajos, jegyző :Diószeghy Béla, könyvtárőr Jurányi Győző, könyvtárnokok : Z i p s e r Károly és Protz István, pénztárnok : V á r a dy Aladár, ellenőr; Jur á- rányi János. — A választmányba megválasz- 1atta,k: Bauer József, Dr. Darányi Ignácz, Del Medico Ágoston, Duma György, Eckermann Ede, Frómmann István, Gallner József, Gra- wátsch Rezső, Hangi József, Ilámpel Sándor, Hochholtzer Károly, Kollár Lajos, Michalecz -József, Róka József. Rupp Zsigmond, Szabó Lajos, Szalay Győző, Szepessy Gyula, Dr. Trübs- wetter Ferencz, M. Vörös Sándor rendes, — és Kanyó Sándor, Rácz József, Raffius Mátyás, Török Sándor póttagoknak, — Számvizsgálók lettek: Sártory Béla, Mocskonyi Gyula, Fehér József rendes, — és Halfer József, Schauer Ágoston mint póttagok. A közgyűlést igen sikerült társas-vacsora követte a bombatéri Petz-féle vendéglőben, melyen a legtöbb felköszöntő Csorba Feren- czet, az uj elnököt, továbbá az egyesület érdekében buzgolkodó tisztviselőket illette. Bibliofil. Hangverseny. A „Budai zenekö r“ folyó május hava 4-én tartotta meg a krisztinavárosi „Polgári Casinó“ dísztermében második hangversenyét. A, termet szorongásig megtöltő't díszes közönségnek ez alkalomból a mi városrészünkben- eddigelé szokatlan s meglepő műélvezetben volt része. Különös érdekességet kölcsönzött a hangversenynek ezúttal az a körülmény is, hogy a csupa tiszta és csengő hangok bájos birtokos- nőiből‘álló nőikar első ízben lépett föl, meghódítva minden irányban a hallgatóságot. — Valóban ez a hangverseny, magas színvonalon álló ndüsora'' minden egyes'pontjával, s az illető zene- és dalszerzők intentióinak Eisvogel Ferencz egylöti karnagy szakszerű biztos és. köny- nyed vezénylete alatt érvényre jutott megfelelő s hű interpretátiójáyal a megjelent közönség körében maradandóbb hatást keltett. E hatás alatt állván megbocsátják talán szives olvasóink, ha ezúttal a köznapi recensió-tól eltérve a „Budai zenekör“-nek legutóbbi hangversenyét, kissé bővebben és részletesebben ismertetjük, és tesszük ezt annál is inkább, mert a „Budai zenekör“ — városrészünk zene — ;s > vele társadalmi életének föllenditésére már eddig is számoavehetőleg hatott, s a mostani irányzat megtartása sőt fejlesztése mellett arra mindinkább s nagyobb arányokban fog hatni. Pontban nyolcz órakor hatalmas akkordoktól rezdült meg a terem levegője, mint egy harczi riadó zengett, zugotu a termen át költőnknek ezer éves állami fennállásunk ez időszerinti megünneplése alkalmából, még önérzetesebben s lelkesebben hangzó kijelentésszerű felkiáltó szava: „Él magyar! á1! Buda még.“ A zenekörnek ez az igen ügyesen megválasztott, s Eisvogel Ferencz egyleti karnagy által megzenésített, s zenekar kísérettel vegyeskarra irt jeligéje. Kár, hogy oly.hamar hangzott el, a közönség frenetikus tapsviharral jutalmazta a jelige kitűnő inegzenésitőjét Eisvogel Ferencz egyleti karnagyod s vele a derék előadókat is. E biztató bevezetes után következett: Mendelssohn „Hebridák“ czimü nyitánya; tisztán vonós-hangszerekre irt, nagyszabású s dynamikai határokra épített müve ez Mendelssohnnak, melyet a zenekar valóban dicséretre méltó rvtmikai pontossággal, s a mű egyes részeinek megfelelő lendületes felfogásával, hatást keltőleg adott elő. Most a műsornak ugyancsak és pedig kiválóan érdekes pontja következett, a franczia zeneiró-nemzedék egyik fiatal s nemrégiben fölfedezett nem közönséges tehetségének Jan-Gallnak canon-menettel konstruált „Tavasz és szerelem“ czimü kara. A női kar oly szépen, tisztán és biztossággal s a mellett finomsággal adta elő e müvet, hogy a hölgyeknek a közönség viharos tapsának engedve a mű eléneklését megismételniük kellett. E szives készségükért még ki- törőbb tapsviharban s igazán megérdemelt elismerésben részesültek. Ezt követte Schubertnek, az úgynevezett öreg bécsi mesternek „Divertissement“ czimü hangulatos alkotása; igen ügyesen hangszerelte s a kedélyes „Alt Wien“ elővarázsolásával vezényelte e müvet Eisvogel Ferencz egyleti karnagy, kinek a feladatát egyébiránt a zenekar finom és discrét játékával könnyítette meg. Schumannak, a nagy mesternek „Álom“ czimü igazán könnyed, lehelletszerü poetikus müvét a vegyeskar a nagy zeneköltő müvéhez méltó helyes felfogással s finomsággal adta elő. Ismét Schumannak egy müve következett a „Czigányélet“, mely egyike a mester legügyesebb felfogással írott szerzeményének; Eisvogel karnagy e mű szerencsés megválasztásával s annak a zenekar-kísérettel kombinált vegyeskar által igazán szabatos és biztos reprodukálásával meglepő s megérdemelt hatást ért el. Zajosan hangzott a taps. Nem kevésbé tetszett Mozart „Canconetta“ czimü zenei aprósága is, melyben a zenekar előkelő finomsággal adta meg a kisbögc vezető dallamához irt kíséretet. Igazi meglepetést keltett az előző vegyeskarokban is derekasan viselkedett férfikar Zöll- í ner „Vihar“ és különösen Budának szülötte, í Mayrberger Károly „Bordal“ czimü darabjának , öntudatos, biztos s hatástkeltőf előadásával ; a férfikar haladása a múlt hangverseny óta valóban szembeszökő. Különösen excellált a férfikar az egyébként kellemes és fülbemászó danáju „Bordal“ előadásával, melyet a viharosan felrúgott s méltán kiérdemelt tapsra a férfikar igazában éledt szivvel s lélekkel amúgy magyarán mondva — ropogósán — megismételt. Ezzel a hangverseny bevégződött, deinem végződött be a „Budai zenékör“ derék bajnokainak 8 kivált a, fobajnoknak, Eisvogel Ferencz- nek, a zenekor fáradkatlan s önzetlen karnagyának' további munkálkodása, mely ha továbbra is ily arányban nyer folytatást, már eleve is biztosítja a zenekör kitűzött nemes czéljainak elérését. Adja Isten ! Botond Byzancz előtt. Thewrewk Árpád Budán lakó ismert tudós irótársunk az akadémia e.ayik tudósát, ki sem a maga sem Isten kényelméből, de a faj szives összetartása következtében lett azzá a mi, ugyancsak megleczkészteti. Egy bizonyos uép sehol ,nem rakonczátlankodik úgy, mint a történet és nyelv tudomány mezején. A dédelgetett és kihirlelt ’ rakonczátlankodók közül való kinevezett tudós Simonyi Zsigmond is,' a kinek N é m e t és Magyar szólások czimü müvét az akadémia megjutalmazta. Ezt a munkát bírálta meg keményen Thewrewk Árpád Ein preis1 gekröntes Unikum czimet viselő füzetében. A füzet ára 50 fillér kapható a szerzőnél (Budapest II. kerület Széna-tér 1. sz.) Thewrewk Árpád az igaz tudást szolgálta azzal, hogy az álarczot lerántotta a mondva csinált nagyságról, ki uralkodni akar az eleven és holt magyar nyelv felett. Thewrewk Árpád füzetéről a német sajtó kedvezően nyilatkozott és botránynak nevezte, hogy Simonyi müvét az akadémia jutalmazta, azt a müvet, melyben Thewrewk száznál több helyesírási és egyéb hibákat mutat fel. A pajtáskodás is szégyen szemre nyilvánul Simonyiért, egy példát idézünk csak: „A középiskolai német nyelvtanításra nézve is nagyjelentőségű munka (először!) Simonyi- nak ez uj könyve1 (Másodszor!) Simonyi könyvét a legnagyobb örömmel fogjuk üdvözölni. (Harmadszor !) Simonyi könyve német nyelvtanárnak is rendkívüli szolgálatot tesz. (N egyedszer !) Simonyi könyvének egyetlen tanári könyvtárból sem szabad hiányzani, sőt meg kell szereznünk mentői több (no ?) példányban ifjúsági könyvtárainknak is1“ Zolnai Gyula.x( L. az „Orsz. középisk. tanáregy. Közlöny“ 1896. márcz. 15. megjelent számában). Erre Thewrewk Árpád jogosan szólhat igy: „Hogy Zolnai a „Német és magyar szólások“ illetékes bírája nem lehet, azt nem csak azzal árulja el, hogy e — német nyelvi szempontból tekintve — minden kritikán alul álló munkát még német nyelvtanárainak is meri ajánlani, hanem azzal is, hogy ő maga a „Német és magyar szólások “-at magasztaló czik- kecskéjében ily szörnyű germanismussal él: „s 'egyébb hallatlan szörnyetektől hemzsegvén“. Igazi magyar ember igy szól: Nyüzsögnek, hemzsegnek a müvek a sebben, a kukacok a sajtban.“ de nem : „Nyüzsög hemzseg a nyiivektől a seb, a kukaczoktól a sajt!“ — Ez a legborzasztóbb germanismus ! („Es vimmelt von . . .“) Hogy Simonyi „A magyar nyelv“ I. kötetének 263. lapján igy ir; „Codexemk hemzsegnek a latinosságoktól“ (e helyett: Codexeinkben hemzsegnek a latinosságok“), azon nem csodálkozhatunk, mert hiszen tudhafja-e valaki biztosan hogy mi germanismus, mi nem, ha német nyelvi tudása gyarló? — Hogy Simonyi a „Német és magyar szólásokéban helylyel-közzel Jókait, Garayt, Apponyi Albert grófot stb leczkezteti, az csak azt árulja el, hogy mások szemében meglátja a szálkát, mig a magáéban a legotrombább gerendát sem veszi észre. — Hogy mindazok, kik a „Német és magyar szóláso“-kat megvették. tudhassák, hogy hányadán vannak e művel, azonnal kiadom e mű magyar részének a tüzetes bírálatát is, mihelyt kétszáz előfizető jelentkezik. Ára (egy korona) csak a füzet átvételekor fizetendő. Haladéktalan jelentkezéseket kór Thewrewk Árpád tanár, Budapesten, II. kér. Szénatér 1. sz.“
