Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-05 / 14. szám

Budapest 1896. (3.) akadunk az értékes füzetben. Többek között kivilágosodik az, hogy a ma is tekintélyes Freyberger család egyik őse F r e y b e r- ger Farkas 1514-ben biró volt. Buda város törvényei 1244—1421-ig el­rendelik hogy a városnak kis és nagy pecsét­jét a tanács egyik német tagja őrizze egy esz­tendeig. A nagy pecsétet elkellett zárni és két német polgár pecsétjével ellátni. Toldy László által gyűjtött nagy becsű adatokból tudjuk meg, hogy Buda város mindig Szent-György napján nagymise után a templom előtt válasz­totta tisztviselőit. A pecsétet ládában zárva elhozták a község házára és megmutatták a közönségnek, azután lepecsételték három német ur pecsétjével és igy adták át a Boldogasszony temploma plébánosának mindaddig mig, a bírót és tanácsot meg nem erősitik. A kulcs a jegy­zőnél maradt. Budának, Pestnek és O-Budának századok óta voltak czimereik és pecsétjeik. Szapolyai János 1533-ban Buda polgárait megnemesitette, s e levélben már megemlékezik Buda város ré­gibb czimeréröl. Buda különben Toldy adatai szerint a XlV-ik században már pénzekre ve­rette czimereit. Buda legrégibb ismert pecsétje 1337-ik évből való. Van benne előlapján há-t rom tornyu vár, a hátlapján nyoczpólyás czi- meres paizs, a három szegletes paizs tetejéből három levélhez vagy makkhoz hasonló díszítés emelkedik ki, s a paizsot valamint az előlapon levő épületet ehhez hasonló disz, mintegy fo­lyondár veszi körül. Ezen kívül vannak pecsétek 1402, 1438, 1439, a mohácsi vész előtt való időből és 1833-ból. Ezt a czimert János király adta. Az adományozó levelet Verbőczy István fogalmazta. Az oroszlán a budaiak bátorságát, vitézségét; a vörös zászló állhatatosságokat, a három em­berfej az ellenségek megölését, a testvérak el­hullását, a liliom a budaiak lelke tisztaságát, a rozsa elhullt véröket, az emberfejes oroszlán a zászlóval a haza és királyért tanusitott hű­seget jelenti. A czimert két meztelen férfi alak tartja s ennek külső szélét virágok és levelek veszik körül. Buda czimere 1703 —1873-ig I-ső Lipót módosítása. Érdekes Buda város fiók pénztárá­nak pecsétje 1789-ből. O-Budának ismeretes legrégibb pecsétje 1370 — 1382-dő! való. A három város pecsétje közül ez a legszebb. O-Buda Nagy Lajos alatt királyi város és az anya királyné Erzsébetnek állandó lakóhelye volt. O-Buda legrégibb czi­mere : Előtérben ormozott várfal nyílott kapu­val, a falnak folytatása jobbra és balra tompa szög alakú. A nyitott kapu felett levő fal orom­ból templom torony magaslik. (Toldy önálló véleménye). O-Buda valaha a budai káptalané volt. O-Budának magyar körülirásu pecsétjei vannak 1697, 1723, 1848-ból. A kitűnő tanulmány végén Toldy László az általa tervezett czimerét közli Budapest székes fővárosának. Tisztelet. B a á n i Dr. Gomár Tivadar, ki már csaknem egy emberöltőn át fáradozik önzetle­nül a fővárosi tanügy emelésén, tanitói körök­ben nagy népszerűségnek örvend, mit bizonyít az a fölirat is, melyet a szarvastéri iparos ta- noncziskola tantestülete hozzá, mint évek óta állandó felügyelőjéhez, legutóbbi kitüntetése alkalmából intézett, s melyet egész terjedelmé­ben itt a következőkben közlünk : „Nagyságos kir. Tanácsos Ur! Kegyes Urunk! Az a tisztelet, melyet minden hazafi azoknak kitüntetésén érez, kik életüket a közjó előbbre vitelének szentelték; az a hála, melyet azok iránt táplálunk, kik jólétünk előmozdítói, törekvéseink istápolói voltak; az a bizalom, melyet a harcz edzett, mindig diadalmas vezér iránt szokott eltölteni mindenkit; bátorít föl minket, szerény tanférfiakat, arra, hogy most, 0 Felsége a király kegye ismételve fölkereste Nagyságodban egyikét a legméltóbbaknak és újabb diszszel ruházta föl nemcsak Nagyságod­nak általunk is, de a székes főváros összes BUDA és VIDÉKÉ polgáraitól tisztelt, becsült és számtalanszor kitüntetett személyét, hanem nagyra becsült kedves családjának minden tagját és ivadékát is, — hogy most hódoló tiszteletünknek, ra­gaszkodásunknak és meg nem szűnő hálaérze­tünknek ez igénytelen szavakban maradandó emlékét adjuk. Áldja meg a jó Isten Nagyságodat ezen­túl is a legjobb egészséggel, hosszú élettel, minden földi jóval; engedje, hogy tisztelt csa­ládjának minden egyes tagja méltó ága, hajtása maradjon a legnemesebb törzsnek; hogy az a nemes tettvágy, ritka önmegtagadással párosult munkabírás és soha nem lankadó muukakedv, mely Nagyságodnak régtől fogva elismert és ügyeink védelmezésében annyi önzetlenséggel ragyogtatott tulajdonsága, még sok örömnek, nagy, nemes tettnek váljék meg teremtőjévé! Magunkat, valamint ügyeinket pedig Nagy­ságodnak annyiszor tapasztalt hathatós kegyeibe ajánlva, a legmélyebb tisztelettel vagyunk Bu­dapesten márcz. 29-én 1896. Nagyságos kir. Tanácsos Urnák. alázatos szolgái : Az I. kerület ipariskolájának tantestülete : Hetzer József igazgató, Jakopovits Lajos, Stein István, Garay Antal, Szalay János, Farkas József, Sziklay Béla, Scherer Kálmán Dr. Wohlrab Flóris.« Török világ Budán. Óriási nagy piros plakát balsarkán fehér fél holddal, végig nyomtatva ez egyetlen szóval „Konstantinápoly“ már napok óta hívja fel a kíváncsiságot a hirdetési táblákon. Ez a piros mezőben fehér fél hold az elmúlt török tüntetéseknek emlékét és rokon- szenv érzését költi fel a járó-kelőkben, midőn harczot vívott két nagy hatalom, s a magyar a gyengébb részhez hajlott, nem ugyan kard­jával, de lelkének igazi meleg szeretetével. Látja végig vonulni Budapest utczáin a lelkes polgárságot, elkíséri nagy utjokra az egyetemi ifjúság kisded csapatját, söröm ujongva fogadja a déli vaspályán annyi kitüntetésben részesült, s annyi viszontagságot keresztül élt visszatérőket. Majd rövidesen rá megjöttek a s ofták hogy viszonozzák a látogatást. Zöldpiros kokár­dával volt ékes az ünneplő ruha, a lelkesedés­nek tüze ragyogott az arczokon; nem volt ak­kortájt édesebb testvérünk mint a török. A részvénytársaság a mely Koustantinná- polyt Budán felépiti bizonyosan számot vetett a közel múlt ez emlékeivel, mert minden ma­gyar ember szivében él még a szeretetnek az a megnyilatkozása a mely a megtiport török nemzethez fűzi. A budai oldalon, a holt Duna partjára oda varázsolják tehát Keletnek ragyogó városát, hogy láthassa, a magyar dióhéjba szorítva annak a népnek kupolás házait, karcsú minarettjeit, a bazárokat, az azok falai közt dívó szokásokat, a családi, vallási és társadalmi életet, a mely nép­pel századokon keresztül oly ádáz harczot ví­vott, hogy később mint testvért keblére ölelje. A tavaszi napok beáltávai, a midőn a ki­rándulások megkezdődtek, a Lágymányos is nagy közönségnek örvend. A pesti és budaU részről özönlik a közönség a budafoki-utra, hogy egyrészről a vámháztéri hídnak de külö­nösebben Konstantinápolynak építkezését meg­tekintse. Az ország-ut baloldali részén, ott hol a télen a budai korcsolyázok vigzaja hallatszott, kis puskalövésnyire épül a törökök fő- és szék­városa. A munkások egész raja lepi el a bolgárok volt ültetvényeinek egy nagy darabját. Czőlőpö- ket vernek, hidat építenek a holt Dunán, az egyes épületek gomba módra emelkednek. Szó­Aprilis 5. val serény munka folyik, hogy május havában teljesen kész legyen Konstantinápoly. Az építő vállalkozó Hauszmann Sán­dort minden oldalról elhalmozzák dicséretekkel. Maga az igazgatóság is nagy munkát végez. Fen y- vessy Ferencz, Légrády Károly orsz. kép­viselők, Ráth Károly a kereskedelmi muzeum igazgatója, Hirschfeld Antal dr. a vállalat ügyésze vállvetve buzgólkodnak Konstantinápoly­nak Budapesten való sikerén. Pázmándy Dénes orsz. képviselő pedig Londonban és Páriában munkálkodik a vállalat érdekében. Szóval minden vonalon nagy az érdeklő­dés a vállalat iránt, s kivált a fővárosban. Vasárnaponkint ezrével vonul kifelé a kö­zönség, s ezeknek nagy része alig tudja elgon­dolni, hogy tulajdonképen ennek az épülő ki­csiny'nagy városnak mi is lesz hát a czélja? Alkalomadtán elmondjuk. Büttel János. Ismerőseink, (Árnyak és fények.) Magyar József, A Városmajor-utcza vége felé van egy mélyebben fekvő tiszta ház, hol a jótékonyság, az emberszeretet lakozik. A csinosan öltöztetett árvák egyik része a tanulószobában szerzi az ismereteket, a másik része az udvarban torná- szik, játszik, a harmadik része a tágas kertben munkálkodik. Közöttük majd itt, majd ott jele­nik meg egy 32—33 éves férfi s szeretettelje­sen osztja a parancsokat, jobban mondva az utasításokat. Az osztályban kiváló jó tanító, az udvaron együtt játszik az árvákkal, a kertben jó példával jár elő s nem restelli meg-megfogni a kapa nyelét, hogy megmutassa egyik-másik­nak a reá bízott munkát, — az életben kitűnő, őszinte, jó barát, kellemes modorú, jó kedélyíi ember, a tanítók között tiszteletnek és becsü­lésnek önvendő komoly vitatkozó és jeles tan­ügyi iró. Az árváknak ez a jóltevő apjuk: Ma­gyar József, a „Klotild szeretetház“ igazgatója. Igazán kár, hogy kiváló tehetségének nagyobb tere nincs, mint egy magánintézet négy fala. Dr. Hermann Antal. Az igénytelen külső, alapos, mély gon­dolkodó tudóst rejt. A győri-uti polgári iskola- taniképző jeles tanárának nevét talán kevesen hallották a laikusok közül, de a tudósok között nincs senki, ki tudománya elő meg ne hajolna. Még egy előkelő és kiváló nagy tudósunk is, az akadémia tiszteleti tagja József kir. kerczeg is elismerte ezt s a jeles taaárt munkatársának nevezi. Ismeretes József kir. herczeg o fenségének a czigány-nyelvről itt tanulmánya, hű társa neki e téren Hermann Antal dr. Jelenleg is egy nagy müvet ad ki a czigáuyokról, melyben kifejti nézetét, miképen lehetne a czigányokat a czí- gányéletről leszoktatni, miképen lehetne röghöz kötni őket. De honnan ismeri ő a czigányok nyelvét, szokásait oly alaposan ? — 0 maga mondta el, hogy felöltözött rabruhába, a czigá­nyok közé ment s ott azt mondta, hogy ő a fegyházból szökött meg, — persze a czigányok szívesen fogadták s köztük élt, velük vándorolt huzamosabb időn keresztül. De nemcsak czigány tudós ő, ért ő egyébhez is. Az „Ethnograpfiá-“t ő alapította meg s szerkesztette éveken át, az „Ethnographiái Társaságot“ ő teremtette. Van­nak iskolák részére készített könyvei is. A tu­dós tanár valóban méltó arra, hogy neve minél szélesebb körben legyen ismertté és tiszteltté. Nagy László. A nagyhírű pestmegyei volt tanfelügyelő­nek, Magyarország első paedagusai egyikének, Nagy Lászlónak hasonló nevű fia atyja nyom­dokait követi Nagy László a II. kér. Csalogány-utczai tanitónöképző egyik jeles tanára. Tanártársai és a tanítók az aránylag még

Next

/
Oldalképek
Tartalom