Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-03 / 5. szám
Budapest 1895. (4.) Radó egyet. r. k. tanár mint vendég szerzett magának érdemeket, a hallgató közönségnek pedig élvezetes estét. A felolvasó ily czimen tartotta meg előadását : „Hogy számítanak a csillagás z o k.“ A „Buda és Vidéke“ nem szaklap, tehát nem terjeszkedhetünk ki arra, hogy képletesen mutassuk be az előadásnak ha csak kvintesen- cziáját is, csak újságírói tisztünkhöz, és a nagy közönség irányában tartozó kötelesség tudásnál fogva konstatálnunk kell, hogy az egyetemi tanár úr előadása mindvégig érdekes volt. A figyelmet teljesen lekötötte, s az érdeklődést mindinkább fokozta. Előadása nyugodt, s folyékony. Biztosan mutat minden pontra, nem akadozik, nem kapkod, s idegesen nem szoritgatja kezében a szivacsot és krétát. Biztosra megy. Billiókat oszt és szoroz, mint bűvész csapkodja a számok rengetegét, s végre teljesen meggyőz, hogy az Éneke üstökösnek járását minden pillanatban meglehet határozni. Az előadás ezzel véget ért, a felolvasó tudós profeszort megtapsolták és megéljenezték Az igazgató urnák mindenkihez volt egy pár nyájas szava, a hozzá intézett kérdésekre a legnagyobb készséggel megadta a felvilágosításokat, s mintán a legközelebbi találkozóra hivta fel a jelenvoltakat; a tudományos est befejeződött. A m. kir. országos meteorologiai és föld- mágnességi központi intézet érdemes igazgatójának Konkoly T h e g e Miklósnak s lelkes tisztikarának ezúttal mondunk szives köszönetét azért az élvezetért, a melyet felolvasó estélyeivel a müveit nagyközönségnek szerez. A főváros és a kiállítás. E czimen hozott a „Magyar Hírlap“ 27. számában ogy hoszabb közleményt, mely leírja Gerlóczv Karoly alpolgármester urnák, mint a kiállítási bizottság elnökének előterjesztését. Szívből örülünk ezen a terjedelmes dolgozatnak, mert kétségét sem szenvedhet, hogy a bizottság minden egyes pontot elég fontos, hasznos és szükségesnek fog tálá ni, kiemelné különösen most, midőn az egész világ előtt az 1000 éves múltúnk fejlődését, létjogosultságát akarjuk és a magyar fő- és székvárosban igazolni. A terjedelmes előterjesztésnek a leghelyesebb czime „A főváros és a kiállítás“, de épen a főváros vagyis a pesti urak szokták szemünkre vetni, hogy nincs Pest és nincs Buda, még nincs főváros és nincs székváros, hanem van egy Budapest, Magyarország f ő- és székvárosa. Sajnálattal tapasztaljuk azonban, hogy ez csak merő képzelet, mert ;.z egész közleményből is kitűnik, hogy igenis van egy főváros de nincs lő- és székváros, a székvárost csak a főváros fiókjának tekintik. Van egy Pest, melyet minden áron virágzóvá kell tenni de Budával nem érdemes bajlódni, fejlődjék az magától. Vájjon lehet-e csodálni, ha a budaiak a rendezés, utak kövezése, vízvezeték, szabályozás és tejíődes dolgába annyira elkeseredettek vagyis elégedetlenek, hogy a budai polgári lövölde- testület egy nagy akcziót megindítani szükségesnek vélt, meiy eddig azonban működésével vagyis élért sikerekkel alig büszkéikedketik. A fenti czim alatti közlésben sok általános teendő van felsorolva, mint p. o. az idegenek elszállásolása, olcsó lakásokra a Károly- ka>zarnya, kúria, királyi tábla, zöld udvar stb. berendezés, a tiszti főorvos rendkívüli közegészségügyi intézkedésének javaslata, rendőrök szupert ása, fali térképek a fővárosról, névtelen utczák elnevezése, utc/.ák sarkain azok elnevezem táblái, tiszta házszámok, köztereken padok sz-poritásu, az Andrássy-ut villamos világítása, a v *iosligeti nagy vendéglő restaurálása, a BUDA és VIDÉKÉ ferenezvárosi pályaudvar berendezése személy- forgalomra stb. Mindezekből nincs Budának semmi, de a közterheket ezekhez a munkálatokhoz azért fizetik. Az egész előterjesztésben a budaiaknak csakis a Mátyás-templom környékének némi rendezése lesz s talán majd várható, ami ugyan igen szép, de édes kevés. Nagy köszönettel fogadnók, ha ebben az előterjesztésben említett házak tatarozása, telkek bekerítése, utak, utczák, terek burkolata, járda kövezése, befásitások, parkírozások, közlekedés a pályaudvarokhoz, déli vasúthoz, közlekedési idő meghoszabbitása (a propelereknél, vörös-kereszti omnibuszok, városmajori omnibuszok), bérkocsik állomáshelyeinek szaporítása, névtelen utczák elnevezése, utczatáblák minden sarkon felfüggesztése, házszámok tisztán tartása a budai oldalon is teljesülne. De nagy mértékben növelné a fő- és székváros szépségét és tekintélyét, ha az elkészítendő uj fővámháztéri hídnál a Gellérthegyi rakpart sziklaoldala némileg rendeztetnék az egész Gelérthegv és Naphegygyei együtt, melyet ugyszólva a legtöbb idegen a látogatandó m. kir. udvari palotával épen szemben fekszik és ma még a legsivárabb kopárságot tünteti a szemlélő szemébe. A czitadella tetejére valami nagyobbszerü Panteon vagy csillagda kilátó toronynyal imponáló látványt nyújthatna míg a Naphegy tetején tervezett köztérségre Muukácsi- rnuzeum volna elhelyezhető vagy legalább is parkírozandó lenne. Az uj hídtól a Krisztinavároson átvezető királyi palota uj útvonala egészen és végleg rendezendő, nem kevésbbé a Szent-János-tér, ép úgy ezen az útvonalon végig tervezett villamvonat a déli vasutig és összekapcsolás a fogaskerekű vasút, zugliget-óbudai és Margit- hidon keresztül a pesti lóvasuttal. Nem kevésbé a vízivárosi láuczbidfői lóvasnt végállomása meghoszabbitandó az uj fővámházi hidig, illetve összekötetésbe hozandó a hídon keresztül a dunabalpartival. A Gellert-rakpart valamint a budai Főút nagy része újból kövezendő, a budai körút járdája véglegesen rendezendő volna. A Mözmer és Veszély urak előmunkálati engedélyükben a Rudasfürdőtől a Naphegyen, németvölgy és Orhánhegyen keresztül a Svábhegyre vezető uj vezetéki villamvonat vállalataikban hathatósan támogatandók, hogy úgy ez a vonal a kiállításig elkészülhessen valamint ennek elágazása az uj farkasvölgyi temetőbe is kívánatos lenne. Az Ördögárok elhatározott burkolata befejezendő, hogy a rossz és czéltalan fakorlátok el- távolitbatók legyenek. A budai vigadót fel kellene építeni. Ugyancsak a Magyar Hirlap 27-ik számában foglalt közlés, „Fővárosi ügyek“ rovatában „A miniszter nem alkuszik“ felirat alatti hiba, mely szerint a földmivelési miniszter az ál latkiál litást nem Budapesten szándékozik, hanem más városban létesíteni, még talán nem volna késő, ha az a Lágymányosra, az épülő uj budai vágóhíd tőszomszédságában levő üres telkekre helyeztetnék a hova is közel volna a duuahajózási és kelenföldi állomás ki- és berakódók. Könyörület. Székes-fővárosunk közhasznú és humánus intézményekben a külföld nevezetesebb városai mögött sehogysem marad vissza. A haladás ez irányban főleg az utolsó évtizedekben történt. Az all am, a főváros, a társadalom vetekednek még’ma is az elsősorban űzőkéit gondoskodni, kik" testi fogyatékok és betegségek folytán keresetképtelenekké lesznek, előbbieknek men- helyt, utóbbiaknak pedig ingyenes szakszerű orvosi kezelést biztosítva. Hogy ezen intézmények rendesen a pesti oldalon lesznek életbe léptetve, az csupán természetes, hisz a lakosság oda át aránytalanul nagyobb, de az is tény, hogy Buda kiterjedése oly nagy. lakosságának számai pedig ma már oly tekintélyes, hogy jogos, /öt szükséges is bogy, a közjónak szánt, intézették Budán is állitasanak fel, hogy a budai nép is közvetlenül, áldozat nélkül élFebruár 3. vezze azt, a mit az áldozatkész humanizmus számukra is teremtett, Hálával és elismeréssel kell tehát fogadnunk minden emberbaráti intézménynek Budán való életbeléptetését és igy a „Charité-“t is, mely immáron már körülbelül 3 éve működik itt Budán, elárasztván szegény lakosságát jótéteményeivel. A „Charité“ kórbázegyesület Mária Terézia védnöksége, gróf Károlyi Istvánná és gróf Andrássy Gyula védnöksége alatt a czélbói alakult, hogy idővel oly kórházat létesítsen, a hol vallás- és nemzetiségi különbség nélkül szegény betegek ingyen ellátást nyerjenek. Ezen nemes és fővárosunkban eddig egyedülálló intézmény megvalósítása azonban a közel jövőben nem várható, amennyiben oly kezelési vagyont követel, melyek eddigelé az egye sülét rendelkezésére nem állanak. Hogy azonban addig tétlenségre ne legyen kárhoztatva, elhatározta az egyesület, hogy jelenlegi anyagi viszonyainak megfelelő, végczéljához közel álló más intézményt hívjon életbe. Látva az iránytalan különbséget, melv a valóban szegény betegek, kik egészségük helyreállítására elsősorban rászorulnak, ingyenes szakszerű ellátása körül Pest és Buda között fennáll, mely különbség a Szt.-János kórháznak átköltözésével a kutvölgybe, még inkább érezhetővé fog vállni, az egyesület elhatározta, hogy Budán egy nyilvános rendelő intézetet nyújt, a hol szegény betegek ingyenes gyógykezelése a legszélesebb alapon történjék. Az elnökség kiváló buzgósagáuak, valamint a közjóért lelkesedő nagyközönség pártfogásának köszönhető, hogy az egyesület 1892. évi május hó 18-án a II. kér. fő-uteza 76. sz. alatt levő intézetét megnyithatta, illetve azt a szegény betegeknek rendelkezésére bocsáthatta. Az egyesület kitűzött feladatának e helyen teljesen megfelel, amennyiben az egyes osztályok vezetésére oly jeles szakembereket tudott megnyerni, kik idő és anyagi áldozatot nem kiméivé, emberbaráti feladatuk t°ljes tudatában látják el orvosi tanácsukkal a hozzáforduló szegény betegeket. Az orvosi tudomány minden főága nyert itt képviselőre és a 8 különböző osztályban következő időben történik a rendelet d. e V29 — 7210-ig Belgyógyászati osztály dr. Yas Frigyes vezetése alatt; 9 — 1 0-ig Bőr és bujakor osztály dr. Basch Imre vezetése alatt; Nőgyógyászati osztály dr. Lantos Emil vezetése alatt; 10—11-ig Gége- és orrbeteg osztály dr. Stipanits Életvezetése alatt; 10 — ll-ig Fülbetegek osztálya dr. Szenes Zsig- mond vezetése alatt; Sebészeti osztály dr. Us- termayer Miklós vezetése alatt; Szemészeti osztály dr. Kocsis Elemér vezetése alatt; 11 —12-ig Gyermekgyógyászati osztály dr. Braun Lajos vezetése alatt. Az egyesület mily jót tett akkor, midőn rendelő intézetét Budán állította, fel, kitűnik abból, bogy a megnyitás óta 4500 u j beteg kereste fel volt fel az intézetet, kik 22.000-né) több rendelésben részesültek. Ez eredmény buzdításul szolgálhat az egyesület vezetőinek, nemkülönben az orvosi testű etnek is, hogy fáradságos feladatuknak továbbra is megfeleljenek, ezrek fohásza és imája követi áldásos, emberbaráti működésüket. A hálából kijut azonban azoknak is, kik anyagilag támogatják az egyesületet. Óhajunk csupán az, hogy a közönség a társadalom figyelme minél nagyobb mértékben forduljon ezen emberbaráti intézmény felé, hogy anyagi támogatásuk (gyüj- tőivek az intézetbe? kaphatók) lehetővé tegye azt, hogy mielőbb vehessék le alapkövét ama épületnek, mely fokozottabb mérvben állaud a szegény szenvedő emberiség szolgálatában. I s m erősei n k. (Árnyak és fények.) Taloody JÓHsef. Mikor legelőször láttam életemben Tabody Józsefet, azt hittem, hogy egy németalföldi festő, a ki csendéletet fest. Később azután a művészettel épen nem rokon helyzetben találtam, ki ítél elevenek és
