Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-22 / 38. szám
Budapest 1895. (4.1 BUDA VIDÉKÉ Szeptember 22. válni, melyet önerejéből is fog igyekezni kielégíteni. S mily küldetés várna a népkönyvtárakra Budapesten, ba azok egyúttal a magyarosodás legbecsesebb, leghatalmasabb eszközeivé válnának ! Ily népkönyvtárnak alapját akarja a Magyar Egyesület megvetni az által, hogy egyelőre a tőváros központjában, a belvárosban állít fel ily könyvtárt. Természetes, hogy e czélból igénybe kell vennünk a nagyközönség hazafias áldozatkészségét is, mely irántunk való rokonszenvének már eddig is mindig lelkes kifejezést adott és támogatását a jelen esetben sem fogja tőlünk megvonni. Hiszen nem kérünk sokat! Minden egyes hazafit, az egyesületeket s testületeket, de különösen a t. könyvkiadó és könyvkereskedő urakat csak arra kérjük: hogy ha valami nélkülözhető magyar — mert csakis magyar könyvekre akarjuk könyvtárunkat berendezni — szépirodalmi vagy más ismeretterjesztő könyve van legyen kegyes azt a M. E.-nek (IV. Lipót-utcza 5. sz. a.) lehetőleg 1895. év deczember végéig megküldeni! Ezekből a könyvadományokból valamint a saját egyesületi vagyonúnkból beszerzendő könyvekből fogjuk azután azt a népkönyvtárt felállítani, mely nálunk első lesz e nemében és újból hirdetni fogja: a magyar társadalomnak kiapadhatlan áldozatkészségét minden hazafias és nemzeti kultúrintézmény irányában. ügy legyen! Hazafias tisztelettel Budapest, 1895. augusztus hóban. A „Magyar Egyesület“ Kléh István s. k. elnök. Hahóthy Sándor s. k. főtitkár. A radnai oltár. Tóth István kiváló hazai szobrász művész a várbazárban levő műcsarnokában egy nagy szabású és örökbecsű dolgot alkotott. Ez a remekmű egy oltár a radnai templom részére készült Schlauch bibornok megbízása folytán és az egyike legsikerültebb szobormüveinknek. A remekmű leírását az alábbiakban közöljük : Az oltár renaisan^e stylben készült, kevés bárok motívumokkal, azokat is azért alkalmazta, hogy a templomstyljével jobban ösz- hangban legyen. Az uj oltár a mensán kívül (a mensa a régi) 198 cm. magas, és d1/^ méter széles fehér elsőrendű carrarai márványból van faragva bronz diszitésekkel. A tabernakulum két ajtaja bronzból van, s a nagyobbik az úrvacsoráját ábrázolja, s ez a szentséget rejtő tabernaculum ajtaját képezi, a kisebbik ajtó szinte bronzból, melyen az „Agnus dei“ van szinte domborműben és aranyozva. E kisebb tabernaculum, mely a nagyobbik Íves alatt van a ciboriumok helye, melyben az áldozó ostyákat tartják. A nagyobbik ajtótól jobbra és balra szőllő és búza kalász van faragva a márványba a bor ág Krisztus vérét, a kalász pedig a kenyeret mint Krisztus testét jelképezve. A két ajtót a korinthusi oszlop szegélyzi, melyeken bronz babérgalyak fonódnak körül, ez oszlopoknak megfel előleg négy faragott pilastor van az oltár szélein, melyek előbbiekkel a főpárkányzatot tartják, ezek fölött pedig a vert ezüst rámába foglalt kegykép lesz megerősítve, ettől jobbra és balra egy-egy imádkozó márvány angyallal. A két oszlop attikája felett pedig egy-egy 6 ágú bronz candelaber jön, mely nagy°bl> ünnepeken lesz felgyújtva, azonkívül 6 nagy bronz candelaber lesz a mensán is elhelyezve. Az egész oltár a leggazdagabban van faragva ornamentikában és tele angyal fejekkel. És azt hiszük. Ez lesz egyike legszebb oltárunknak, mert művészi alkotás és a legnemesebb anyagból készült. A kétszáz éves jubileumon a kegykép sértetlen feltalálásának, mely október 5—6-án lesz, a Csanádi püspök fogja nagy segédlettel a misét celebrálni. Schlauch is jelen lesz az ünnepen, és ekkor lesz az uj oltár felszentelése is. Székely József. Székely Józsefet, Pestmegye főlevéltárnokát temettük el a megye székházából. A koporsót kevesen állák körül. Ennek az volt az oka, hogy a lapok nem közölték halála hírét, miután Székely József függetlenül gondolkodott és fényes tehetségét sohasem tündököltette a reklám-kirakatokban. Székely József egy félszázadon keresztül vett részt nagy alkotásokban, nagy dolgoknál és irt, vezetett az irodalomban. . . . Ha a szerencse és egyéb körülmények is hozzájárulnak lángeszéhez, úgy a legmagasabb polczokat érhette volna el. Igazi gondolkodó fő volt, nagy eszmékkel telt agy, sokat contempláló képesség, de sohasem tolakodott a dobbal és síppal szereplők és magokat ünnepeltetők közé. Véleményét, Ítéletét bátran mondotta és irta. A hízelgés nem volt kenyere. Sokat olvasott, sokat tudott. Tudását nem vitte vásárra. Semmi klikkhez nem tartozott, ép azért csak röviden emlékeztek róla a lapok. Koporsójára Szász Károly református püspök s a nagy költő szép gyászbeszédben tette le az elismerés koszorúját. Találó jellemrajza volt ez Székely Józsefnek, a mit nem gyengit meg egy lapban megjelent életrajz-féle. A halott árnyékká válik, ne keressük árnyékait. A véges ember sohasem lehet tökéletes. Én nem ítélek el mást csak azokat (többen voltak), kik szerettek feltűnni azzal, hogy a nem sablonistáknak, ha utjokba nem állnak is, de útba nem igazították. A koporsónál nem hívom tetemre azokat, kiknek ridegsége sok, de sok nagyság fejlődését gátolta, kiknek szereplése számtalan jelesünket elkedvetlenítette. Azt a jelszót, a mely az érdemet csak a hatalmasnál hirdeti nem ismerem el. Nagyon jól esett, hogy boldogult barátom koporsójánál Szász Károly, a költő igazságos volt, a mint ez tőle várható is. A ki igazságos akar lenni az méltányolja Székely Józsefet. Ha a mai pillanatnyi hatásra iró irodalomban hasznosította volna magát, terjedelmes életrajzokban pajtáskodtak volna vele. Az nem követhetett semmi irányt, semmi divatot, ki maga egy iskola fejévé volt hivatva. De beszéljen ő maga. Szép jellemvonása az amit Szinynyei Józsefhez irt önéletírásában mond : „Hát először is, én iró nem vagyok. Mindig csak dilettáns-fajta véleménynyel voltam magam felől. Már gyermekkoromban az az ambiczióm volt, nemcsak nekem, de nevelő szüleimnek, hogy a nagyváradi Stift-ben neveljenek. De nem nyertük meg egész mivoltában több ezer forintokra menő perünket a nyitramegyei Bossányi-ak ellen s igy én a debreczeni kollégiumban — mint südő diák — maradtam, azzal a velem fölcseperedett hitágazattal, hogy Simonyi óbester volt az ismeretes öt világrész legvitézebb lovaskatonája. Magamba, mindig nagyobb, t. i. lovas-generális akartam lenni. Már mint gyermek, a tanuló társaimmal, ponyva-sátorban, Dávid király szerepét játszottam, a mint Goliáthot leparittyázza. De e hős szenvedélyemnek véget vetett a világosi fegyverletétel. Eddig van a biográfiám. Azután iró lettem. Itt kezdődik a halálom. Már pedig hogy párti-czédulát Írjak magamról, léssz irántam annyi barátsággal, hogy ezt magad sem kívánod.“ Majd igy folytatja : „Borsodmegyében Szemere Bertalan oldala mellett patvarista s az 1847—48-iki ország- gyűlésen, az országgyűlésen, az országgyűlési ifjúság elnöke voltam. Ekkor Írtam első politikai müvemet: Megyerendszer-e vagy központosítás ? Természetesen a Szalay-Eötvös iskolának enthuziasta tanítványa voltam. Csillagom oly magasan járt, hogy Pozsonyból lejövet Kolozsvárra küldtek, az 1848-diki eszmék mellett propagandát csinálni. Itt ismerkedtem meg Wesselényi Miklós báróval és Teleky Sándor gróffal. A halhatatlan Teleky József gróffal, a kormányzóval, az egyenlőségről való akkori fogalmaim szerint, mint valami „citoyen“-nel, természetesen csak komáztam. Igen elkényeztettek, kivált Teleky Sándor, a ki mindenüvé hurczolt, mint valami csudagyereket. De maradt egy mély vonás lelkemben, az a fiúi szeretet, melyet Sándorban csodáltam s melynek emléke előttem, ma is a legszentebb, a legmelegebb.“ A mi terünk kevés arra, hogy Székely Józsefről teljes jellem rajzot Írjunk s az ő sok oldalú munkásságát feltüntessük. A mit maga beszél az szépen tartalmasán van megírva, s az is bizonyítja azt, hogy neve a nagy magyar nevek közé tartozik. Nyugodjék békével. E. Gy Szelestey Géza temetése. Hogy ő neki is itt kellett hagyni bennünket ! Hogy őt is ki kellett kísérnünk az örök nyugalom helyére és hogy nem láthatjuk többé nyájas arczát, azokat a jóságos szemeket, a melyek csak az emberi szeretet melegét sugározták ki. Szelestey Gfézát mindenki szerette, még csak haragosa sem volt. A Tabánban véges-végig a Döbrentey-utcza során apraja-nagyja ismerte a megboldogultat, s a legszegényebb polgárral is szóba állt, s mindég volt vigasztaló szava. Meghalt. Eltemették. De ez a végtisztesség annak a férfinak szólt, ki nagy űrt hagyott maga után, és a ki életében talpig hazafi, talpig férfi volt. A főváros első kerületének szine-java állta körül koporsóját, s megjöttek a szegényebb osztályok sorsosai is, hogy levett kalappal búcsúzzanak el az elköltözőitől, attól a férfitól, ki életében csak jót és nemeset cselekedett. Noha a temetés délután 4 órára volt kitűzve, már 3 órakor a Lisznyay-utcza be népesült. A Krisztinavárosi templomtól egész a gyászházig sűrű tömegben állt a közönség. Magán fogatok és bérkocsik egymásután érkeztek, s röviden rá az ezüst szerszámú hatlovas gyászkocsi is megállt a gyönyörű stylü villa előtt, a melyben Szelestey Géza örök álomra hajtotta le fejét. Ott voltak: Fáik Miksa orsz. képviselő, az I-ső kerületi polgári kör Kassics Péter vezetése alatt; a nemzeti asztaltársaság dr. Kovács Pál elnökkel az élén; Gerlóczy Károly, Márkus József polgármesterek, Matuska, Vossies, Viola Imre tanácsnokok, Olhauser Pál elöljáró, ba- barczi dr. Schwartzer Ottó, Tabódy József, Bárczay Oszkár cs. és kir. kamarások, Kovács József orsz. képviselő, dr. Gombár Tivadar, dr. Heinrich Károly, dr. Németh Imre, dr. Morzsányi Károly, Huszár Adolf kir. tanácsos, Osztoics Mihály, Garay Antal, Somlyay József, Gotléb György iskolaigazgatók, Szuly Gyula, dr. Steffek Adolf, Vári Szabó Gellért, dr. Wagner Jenő, Ratz László, dr. Böke Gyula, Czirer ráczvárosi és Tóthfalusy Béla erzsébetvárosi plébánosok, Biscara Endre, Kun Gyula, Kulcsár Ferencz, Eisdorfer Gusztáv, Hampl Sándor, Piringer Ferencz, Petz István, Tóth Márton főmérnök, Pert! Géza, Willinger, Zsák Hugó, Barabás József, Gamauf Károly, Wimmer Antal és mások. Öt perez hiány 4 órának a krisztinavárosi templomból a gyászszertartást végző papok megindultak a Lisznyay-utcza felé. Rostaházy plébánosnak König Gusztáv pápai kamarás és Tálos Gyula káplánok segédkeztek. A gyászház és annak udvara ezalatt teljesen megtelt, de még az utcza is tele volt résztvevő közönséggel. Es midőn felhangzott a a „Libera me Domine“ ki-ki szivárgott a szemekből az igaz könnyű, a melyeket a derék polgár emlékének szenteltek. A szebbnél-szebb koszorúk közül a melyeket külön koszorús kocsira raktak, felsoroljuk a következőket: 1. Szeretett férjének Fanny: Isten veled, 2. Édes jó keresztpapa: Géza Babától, 3. Felejthetetlen sógoromnak: Liszka és Józsi, 4. Vlassak Edéné. 5. Czillich Edéné, 6. Rokonod ' Albin : Nyugodjál békével, 7. Öetl Fülöp és családja: a szetett rokonnak, 8. A németvölgyi temető gondnokság: Szeretve tisztelt felügyelőnknek, 9. Morzsányi József és családja: mély részvétük jeléül, 10. Rácz László és neje: mély részvétük jeléül, 11. Az I-ső kerületi nemzeti asztaltársaság : szeretett volt elnökének, 12. dr. Morzsányi
