Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-20 / 42. szám

Budapest. 1895. (2) BUDA és VIDÉKE. Október 20. van tervezve, mely az Attila-köruttal párhu­zamosan haladva, a Szt.-János-térre illetőleg a Krisztina-körutba torkol. E fő ut első ne­gyede 4-5% lejtővel második negyede vízszinte­sen és az utolsó negyede 5,5°/0-os lejtővel van tervezve. A várhegy és a Gellérthegy között elterülő völgynek tehát az Attila-körut és az árok-utcza betudásával 3 főközlekedési ere lesz. A hegyoldal felső része Serpentin utakkal van hálózva, melyek segélyével a Lisznyay- utcza folytatását képező hadnsgy-utczai áthida­láson a Naphegy utjai és a kis Gellérthegy a legrövidebb vonalon és igen kényelmesen érhe­tők el. E Serpentin utak szintén 12 mtresek. Lejtési viszonyaik kivétel nélkül az 5%-nek felelnek meg. A gyalogközlekedés czéljaira lépcsős utak vannak tervezve, melyek arra is alkalmasak lesznek, hogy a hegyi vizek felfogására épí­tendő csatornákat befogadhassák. Az úthálózat közzé alkalmas helyre a nagy közönség czéljaira szolgáló üdülőhely van beiktatva, a terület többi része 300 □ öles nyaralótelkeknek van szánva. A mélyebb fekvésit terület szabályozásá­nál a csatlakozó városrész szabályozási tervét és az ennek alapján eszközölt építkezéseket már figyelembe kellett venni és ezért a jelen­legi állapoton légenyesebb módositás csak ott van tervezve, a hol részint az észak felé el­terülő városrész, részint a Gellérthegy oldalára tervezett szabályozáshoz való csatlakozás miatt elkerülhetetlenül szükséges volt. E részlet szabályozásánál is különös gon­dot fordított a műszaki osztály a fekszinek czélszerü rendezésére. A már előbb emlitett vegyes bizottság ezt a tervet is behatóan megvitatván, úgy ta- találta, hogy az a czélszerüség, kényelem, csin és városrendezés érdekei szempontjából a nehéz feladatot szintén igen szerencsés megoldásra juttatja, s ha a terv egyszer valósággá lesz; a Gellérthegy ma oly dísztelen ezen oldala a fő- és székváros egyik legkiválóbb fénypontja lesz. A bizottmány tehát általánosságban a Gellérthegyre vonatkozó szabályozási és fekszini tervet is melegen pártolta oly javaslattal piégis, h°gy 1. a Dunapart és Döbrentei-utcza közti rész szabályozásának^ kérdése, mig az eskütéri hid ügye a kivitel módjára nézve végleges megoldást nyer függőbben tartassák, annyival inkább, mert bármely alternatíva szerint épül­jön a hid, a kérdéses terület ahoz alkalmazandó szabályozása a már ezúttal megállapítani aján­lott további szabályozással czélszerüen össze lesz illeszthető. és a lábtakarót vitte ő nagysága után. A hölgyek szolgálatára egy kikölcsönzött inas jelentkezett. A pinczérek, szobalányok, háziszolgák és kapus földig hajlongtak az úri nép előtt. De ennél is jobban tetszett Kasznár uramnak a lépcsőház sok tüköré. Élőről hátulról láthatta magát. A szálloda előtt Domborékkal találkoztak. Pönöge ő nagysága úri leereszkedéssel parolá- zott velők. A hölgyek könnyű fejbollintással viszonozták a köszönést. Gyorsan kocsiba ülitek és elhajtattak. — Kezdődik a komédia; uram bátyám. — Az ám Miklós öcsém. — Érdekes biz ez Miklós pajtás. — Ugy-e Péter? — A darab kitünően indul. Kiváncsi vagyok a végére. ■ Dk jáiszanak, mi nézünk. Ha kivárjuk az előadást meglátjuk a végét is. A függönyt felhúzták. Rövid vagy hosszú a darab a füg­göny legördül. Egy pár ezer forintjába bele jön Pönöge uramnak azután mehet haza. — Sajnálom Katit. — Ugyan, mit sajnál rajta Máté bátyám. — Azt Péter öcsém, hogy jó leány és ilyen társaságba került. — Nem leszek csendes néző. A mikor kell a színpadra rontunk Péterrel. — Mi közöm nekem ehez a színpadhoz Miklós. — Majd meglátjuk. (Folyt, követ.) 2. a tervezett nyaralóparczellák a szikla- utczáig terjedőleg a nyaralókkal való beépítés eszméjének elejtése mellett nyilvános park czél- jára tartassanak fenn; 3. a Gellérthegy oldalán tervezett fő-ut a kőmives-utcza és a Gellérthegy-utcza közti telektömbre a műszaki osztály által indítványo­zott nyaralószerü beépítés elejtendő és e tömb a II. övezetbe sorozandó volna. 4. a Gellérthegy oldalán tervezett fő-ut mentén a műszaki osztály az építkezésekhez a terven előkerteket tüntetvén ki, ezen előkerte- ket a vegyes bizottság elejteni kívánta, részint mert felettük az előző pont értelmében nem nyaralók, hanem nagyobbára park lesz, részint és különösen azért, mert az illető telkeknek lejtős fekvésük mellett még oly csekély mély­ségük is van, hogy azokon élőkért hagyásával sokszor nem is igen lehetne észszerűen épít­kezni. Ezeket a javaslatokat úgy a székes fő­város, mint mi is egész terjedelmükben elfogad­tuk. Egyszersmind felhívtuk a székes fővárost, hogy a kelenföldi pályaudvarhoz tervezett utak egyikét minél előbb építse ki, annyival inkább, mert ezt a közutakról és vámokról szóló tövény alapján a kereskedelemügyi miniszter ur is már réggebben sürgeti. Ez iránt már 1891-ben felterjesztést in­téztünk a földmivelésügyi miniszter úrhoz, kitől az a válasz érkezett volt, hogy a Gellért-rak- part kiépítését nem tekintheti feladatának; a kiépítés kérdése utjabban felmerült, kapcsolat­ban az uj hidak ügyével; nevezetesen a keres­kedelemügyi miniszter ur a földmivelésügyi miniszter úrhoz fordult, kérve a rakpart ki­építését, de az utóbbi ezúttal is tagadólag vála­szolt, azt hozván fel, hogy a fővárosi duna- szakasz szabályozva van s részéről intézkedés­nek a szüksége nem forog fenn. Ennnek követ­keztében a kereskedelemügyi minisztor ur a pénzügyminiszter urat kereste meg s jelezve, hogy a Gellért-rakpart mintegy 650 méter hosszú, melyből körülbelül 260 méter a vám­házi hid budai feljárójával kapcsolatosan lesz építendő és ennek költségeiről a hidak költség- előirányzatában gondoskodva is van, kérte, hogy lehetőleg a hídépítési alap terhére fede­zetről gondoskodnék, melylyel a rakpart foly­tatólag egész a Rudasfürdőig ki legyen építhető. A pénzügyminiszter úrtól vett felhívásra min­denekelőtt azon véleményünknek adtunk hifeje- zést, hogy a vámházi híddal egyidejűleg múl­hatatlanul szükséges a Gellért-rakpartot is, egész vonalában, tehát a Rudasfürdőig kiépíteni, mert ez alapfeltételét képezi a rakparti ut ki­építésének, mely nélkül éjszakról nem lehetne kellőképen a hídhoz jutni, s igy ez utóbbi sem felelhetne meg feladatának. A mi a költségek honnan és mimódon való viselését illeti, véleményünket az 1870. évi X- t.-czikkre és nevezetesen e törvény 3. §-ának c) pontjára alapítottuk, melyből kétségtelenül következik, hogy a sorsolási kölcsönnek egye­bek között nemcsak az volt a rendeltetése, hogy a fővárosban a Duna szabályozása keresztül vitessék, de maguk a rakpartok is kiépíttesse­nek. S hogy sorsolási kölcsön eme rendeltetése természetszerűleg átszállóit a törvényben meg­jelölt jövedelmi forrásokból képződő törlesztési alapra is, ez hasonlókép kétségtelenül követ­kezik a törvény intentiójából, melyet a törvény- hozás is igy értelmezett, midőn az 1893, évi XIV. t.-czikkel a két uj hídnak, az emlitett jövedelmi forásokból s a törlesztési alap tar­talékából szármáz ófeleslegekből leendő építését elrendelte. Valamint tehát az 1870. évi X. t.-cz. útmutatása szerint az uj hidak költségei a sorsolási kölcsön törlesztési alapjából fedez­tetnek, úgy a Gellért-rakpart teljes kiépítésé­nek költségei is innen volnának fedezendők. Kértük ehez képest a pénzügyminiszter urat, hogy e rakpart kiépítését elhatározni méltóz- tassék, annyival inkább, mert ha a kérdést tisztán gyakorlati szempontból tekintjük is, bizonyos, hogy megoldására más mód nincsen. Az érdekeltejt a kőérberek dűlőben egy 2 öles ut nyitásáért folyamodtak és habár e vidék szabályozás^ még nem került revisio alá, a kérelmet teljesitendőnek találtuk, úgy azon­ban, hogy miután 2 öl szélleséggel az ut ren­deltetésének e nyaraló vidéken nem felelhetne meg: a jövő tekintetéből kívántuk, hogy az most 4 öl széllességgel vétessék fel az álta­lános szabályozási tervbe és majdan meghosszab- bittassék a városi erdőig. A Pauler-utczának azon szakaszát, mely a roham-utcza és az alagut-utcza közt terül el s a krisztinavárosi arénához vezet, többszöri sürgetésünk folytán a székes főváros megnyi­totta ; mi pedig gondoskodtunk arról hogy a Pauler-ucza, roham-, Attila- és alagut-utcza által határolt telektömb szintén szabályozva legyen, minek következtében ezen a ponton nyomban élénk építési tevékenység indult meg és ha a Pauler-utcza egyszer rendezve lesz — és ez már soron van — egyike leend a Krisz­tinaváros legszebb és legkellemesebb utczáinak. Hogy a mészáros-utcza egész vonalában szabályozva legyen, a székes főváros azzal a kérelemmel fordult hozzánk, hogy a még szabályozatlan telkekből eleső terjedékeket sajá­títsuk ki. Habár e tanács csak a szabályozási vonalon történt építkezés alkalmából van hi­vatva a terjedékeket beváltani és minden más esetben a kisajátítás a székes főváros feladatát képezi, a kívánságot kivételesen mégis teljesí­teni fogjuk, méltányolván, hogy a fővárosnak erre kisajátítási alapjában most nincs fedezete, hogy másrészt a szabályozás végrehajtása csak­ugyan mielőbb kívánatos. A székes főváros a Naphegy szabályozási tervére nézve némely módosításokat kezde­ményezett. Ezek szerint a mészáros-utcza foly­tatásában egy háromszögű tér nyerne beikta­tást, a nagy fekszini külömbségek kiegyenli tése végett. Továbbá a tervezve volt utak rész­ben felhagyatnának, s a jelenlegi, 8 ölre ki­szélesítendő dűlő utakkal pótoltatnának. E módosított szabályozási tervet elfogadtuk a következő változtatásokkal: 1. a budaörsi-utat a legközelebbi dülő- uttal összekötő utcza azon szakasza, mely máris létezik, fentartandó; 2, a budaörsi-ut szélessége a mérnöki hivatal által javasolt 13 öl helyett 10 öl legyen, mert az ut a forgalom czéljainak igy is telje­sen meg fog felelni s különben a nagyobb szélesség annál czéltalanabb volna mert a foly­tatását képező Csend-utcza csak 8 öl széles. A várban építendő uj plébánia-épület czél- jára a Mátyás-templom déli oldalán, a Perényi- utczában szemelt ki a főváros telket. Már előbb szó volt azonban arról, hogy ugyané helyre primási palota építtessék, s habár ezen eszmé­vel a bíboros herczegprimás O Eminentiája felhagyott, a plébániaépités kérdésének meg­vitatásánál annak a belátására jutottunk, hogy a kiszemelt telek plébániaépület czéljára város- rendezési szempontból nem alkalmas, mert ez az épület sokkal kisszerűbb volna, semhogy a kiválóan díszes Mátyás templom méltó szom­szédságát képezhetné. Másreszt nem adhatjuk fel a reményt, hogy a heiczeprimás O Eminen­tiája az építkezés eszméjére újra vissza fog térni. Bármint legyen azonban, a szóban forgó helyet fentartani kiváujuk olyan középület számára, a mely minden tekintetben idevaló lesz. Felhívás! A nyelv közössége az, mely a haza pol­gárait leginkább forrasztja össze egy nemzet testévé. Csak az, ki édes magyar nyelvünket is bírja, válhatik e hazának politikai tényezőjévé, a magyar társadalomnak pedik egyenjogú, hasz­nos tagjává. S Budapesten a mindennapi élet szükség­letei, kinek-kinek saját érdeke is kötelességévé teszik minden idegeuajku polgártársunknak, bogy a magyar nyelvet mihamarább elsajátítsa. Idegen élősdi marad az közöttünk, ki ha módjában van, nem sajátítja el a magyar nyelvet. Erre pedig kedvező alkalmat nyújtanak a , „Magyar Egyesület“ által szervezett magyar nyelvi tanfolyamok, melyek egyelőre a főváros három kerületében fognak felállítani és pedig: 1. a VII. kerületben, Kazinczy-utcza 3. szám, polgári fiúiskola épületében Lád Károly,

Next

/
Oldalképek
Tartalom