Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-03 / 44. szám

Budapest, 1895. IV. évfolyam 44. sz. Vasárnap, november 3. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EEDÉLTI G-TULA. KIÄOÖ-HIY ÄTÄIy, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcua 12 a. Szöke-hás. Megjelenik minden vasárnap. Előfizető*! árak : Egész évre 12 korona, fél é/re 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. s^bjkiészítösíícö, I. kér., Alkotás-ntcza 12/a. Szőke-liáz. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. fel hívás előfizetésre. A „Buda és Vidéke“ pártolására és terjesztésére hívjuk fel olvasó közönsé­günket. Pálya futásunk, fennállásunk a közönség érdeme. Lelkes tábor gyűlt lapunk köré. Bátran elmondhatjuk, hogy a Buda és Vidéke ma már széles körben kedvesen látott vendég. Czólunk, hogy a közügyet nem nagy képpel, de családias hangon szolgáljuk és szerény eszközeinkkel igyekezzünk meg­oldani az előttünk fekvő nagy felada­tokat. . Lapunk programmja nevében rejlik „Buda és Vidéke“. Mindent Budáért és vidékéért. E nagy munkában való rész­vételre meghívjuk mind azokat a kik ezért érdeklődnek. Minden előfizetőnknek joga van egy díjtalan kishirdetésre. Eljárunk minden ügyekben, közvetítünk vételt, eladást, kölcsönt, biztosítást. Kiadó hivatalunk igyekezik e téren is a közönség bizal­mára méltóvá lenni. Ajánljuk a „Buda és Vidéké“-t a lakás keresőknek és a lakást kiadóknak. „Buda és Vidéke“ iparának, keres­kedésének, vállalatának, intézeteinek, ismertetésére különösen alkalmas lapunk. Előfizetőinknek díjtalanul nyitjuk meg ily rövid közleményen hasábjainkat . . . Eljegyzések, házasságok, halálesete­ket előfizetőink köréből díjtalanul köz­lünk . . . A magyarosodásért való küzdelmün- ■ két a magyar egyesület azzal méltányolta, hogy tagjait lapunk lelkes terjesztésére szóllitotta fel. Az egyesületi közleményekre is tá- gabb tért nyitunk oly egyesületek részére melyek velünk összeköttetésben állanak. Előfizetési áraink a lap élén olvas­hatók. Hirdetéseink díjjegyzékével kész­séggel szolgálunk. Ismerőseink rovatát folytatni fogjuk és kérjük olvasóinkat, hogy ezt a rovatot gazdagítani szíveskedjenek. A közel jövő­ben a következőket Írjuk le e rovatban : Dr. Fáik Miksa, Kassics Péter, nyíl- hegyi Rupp Zsigmond, Mihálovics Antal, Kollár Lajos, Hampel Sándor, Fekete József, Herman Béla, Benedek Sándor, Dr. Göőz József, Rostaházy Kálmán, budavári dr. Országh Sándor, Dr. Kiss Áron, Dr. Hegedűs János, Huszár Adolf, Scheich Károly, Dr. Ernyei Mór, Willin­ger Ferencz, Dr. Mezey Sándor, Gyer­tyánffy István, Lakner János, Bencze Benő, Vézinger Károly apát, Őrgróf Palla- viczini Ed éné, Dr. Erődi Béla , Konkoly Miklós, Melczer István, Hajpál Benő, Platthy György, Dr. Kovács Pál, Haus- man Álajos, Holzspach czég, Hatos Gusz- í táv főkertész, Tregele Jakab, Darányi lgnácz, Földváry Miklós, Wallenfeld Máté, Sigray Pál, Bán József, Szabó M. Ferencz, Barabás József, Petz Károly, Delmedico Ágoston, Bauer József, Bittner Alajos, Kulcsár Ferencz, Olhauser Pál, Robonczy György, Lobkovitz Rezső herczeg, Gróf Hunyady László, Gróf Zichy Nándor, Bogisich Mihály, Dr. Nemes József, Dr. König Gusztáv, Dorogsághy Dénes, Végh János, Báró Fehérváry Géza, Máttyns Aristid, Eisdorfer Gusztáv, Schmidlechner György, Dr. Pora Ferencz, Dr. Lengyel Sándor, Stowasser János, Bakos Sándor, Schiller György, Hein Lipót, Kuncze Jó­zsef, Mechwart András, Kögler Gusztáv. Takács István, Kun Márton, Haggenma- cher Henrik, Törley József, Dreher Antal, Francois Lajos, Demeter Ferencz, Petz István, Beke József, Baráth Illés, Spertl György, Beniczky Ferencz, Szabadházy Andor, Csillagh Benő, Garancsy Mihály, Beck Lipót, Kerndl Ferencz, Osztoics A „BiliA és VIDÉKÉ“ TÁRCZÁJA. Elvek és tövisek. (Regény egy kötetben.) (24) Irta: ERDÉLYI GYULA. Rétyi Antos István barátomnak! Brinzensteiu Klotild irigykedve hallgatta a báró szavait. A szövevényes elméjű és szán­dékú á 11 a m f é r f i még szabad. Röpülhet a merre neki tetszik, de ő lelánczolta magát az aranyparaszthoz. De hát csakugyan olyan arany e ? mint ő hiszi ? Elvakitotta a hogy a jóllétet nézte. Még nem ért rá megbirálni mennyi tolla van a ma­dárnak. Ér e annyit a mennyire becsülik. Nőben nem lakozott még olyan nagyra- tévő álom mint az egykori postamesternében. A világot akarta lábainál látni. Egy ország felett óhajtott uralkodni. Álmai teljesítéséhez mindent képes volt felhasználni, vért, mérget és gyilkot. A szocziá- lis komodia is csak arra való, hogy czéljait érje és uralkodjék. Fegyvertárában tartotta a színlelés képességét és a hazugságot. Pénzt, sok pénzt szeretne szerezni, hogy álmai teljesedjenek. Ha mást nem lehet, elcsá­bít egy néger fejedelmet, de királyné lesz. Merész^ vágyaiért bálványozta báró Szirtes Ala­dárt. 0 kész lenne vele az expediczióra. A királyt elcsábítanák. Egy kis államcsíny Muhar Manóval mint kanczellárral. A néger királyt könnyű lesz elszéditeni. Most az első teendő az, hogy Kasznár Pönöge Lőrincz pénzét a kezeihez kerítse s át­vigye a szocziálizmust a négerek közé. Európában nem emeli egy király sem | maga mellé a trónra. A balkézre való kalan­dokat rég megunta . . . Korona igazi koroná­val fején jön vendégszerepelni Európába. Milyen szépen hangzik I. Klotild z. z. z. z. sziget királynéja. Tehát ilyen a néger szocziá- lizmus. Majd meglátja, hogy milyen államférfi Aladár ? Muhar Manóban bízik a feltétlen hive még Aladárral szemben is. Aladárt szenvedél­lyel szerette, de azért nem bízott egészen benne. Báró Szirtes Aladár önző és nagyra vágyó, s a ki önzése és nagyravágyása elé áll azt el­söpri könyörtelenül. Szenvedélye, hogy az embereket tönkre tegye, ha vele vetélkednek. Ebben a sportban eddig nagy szerencsével vadászott. Klotild nem tudna nélküle élni, de ő még őt is megsemmisítené, ha erre szükség volna. Katicza most jó játékszer és egyúttal el­felezi viszonyukat. Úgy nevezett olasz fal, a mely mögé ellehet rejtőzni. Bútorok nem érdekelték. Esek csak kész­letek a színpadon, ő a darabot jelenetezte és szerepet osztott. Agyában azt furfangolta, hogy tüntesse le mielőbb a színpadról: Domborékat és Csőry Miklóst. Péter nem volt többé alkalmatlan. Észre­vette, hogy ki átrándult. A daliás és esíes fin érdekelte, de a mint észrevette, hogy ez az elvek embere, ki a szegények tövisét akarja kihúzni, az ő szédelgéseibe nem avatható leküzdötte éb­redő érzéseit. Nem ért rá gyermekes érzelgésre. Sietett czélja felé. A léghajóra, melyre üllt és csak kevés embert vehetett. Kifáradt a tervelgetésben. —- Menjünk . . . szólt és Katóval a ki j alig tudott jóllakni a bútorok nézésével elindul t — A báró megmondta hova küldjék a búto­rokat, hova a számlát. A bútor kereskedő fel­irta a czimet és titokzatos udvariassággal hang­súlyozta a százalékot. — Nagyon sokat nézet a báróra . . . jegyezte meg Klotild, a hogy Katival az utczára értek. — Nem illik? — Azt éppen nem mondom, de csak módjával. — A mit parancsolsz úgy teszek mindent. — A te hasznodra beszélek. — Köszönöm az aranyos anyácskám ! — Nincs más óhajtásom, mint, hogy te és apád legyetek boldogok. — Óh te áldott lélek ! — Szóra sem érdemes. Kötelességem, hi­szen anyád vagyok. Egy kicsit légy hideg a bárót jobban izgatva. — Hideg leszek. Kati egy kirakat előtt állt meg, Nézte a sok pompás ékszert. Ezalatt a báró is hozzájuk érkezett. — Aladár! — Mit akarsz édesem. — Az arany liba hideget fog játszani... — És mit jelent ez . . . — Azt, hogy mielőbb nyilatkozzék. — Miért ? — Megakarom tudni a hozományt és mint mostoha anya a saját részemet . . . — Sietsz egy kicsit ? — Sietnünk kell, mert hamar a színpadra rohanhat ez a Csőry Miklós Aladár félek ettől az embertől! Magam is. (Folyt, követ.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom