Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-31 / 13. szám

ßudapest, 1895. (2.)

BUDA és VIDÉKE

Márczius 31.

nagyrészt rendezetlen, "vagy meg sem nyitott utak hiánya, mint például az elzárt hantos-ut, a németvölgyi temető szélén levő dűlő ut stb. és mégis mind a mellett a németvölgynek a Krisztinavárossal szorosan kapcsolatos lapályán, egészséges, kényelmes és szép fekvéséuél fogva az épitkezés nagy arányokat öltött. Ott vannak a dr. Frim-féle gyógyintézet; ott van Schumy Rezső, Balogh két-két villája; ott' vannak dr. Löfler, Kok es Ágoston, Dusovszky Károly, dr. Kovács János Bartsch Gyula egy-egy villával képviselve; továbbá Pompe 1 Hullai, Strob eck, Lüpke, Maybe rger, Bikits, Sehr stb. lakóházai.

Most azonban úgy a már építkezetteket, mint az ottani összes telektulajdonosokat nagy aggodalom fogja el annak a hírnek hallatára, hogy az újonnan alakítandó omnibusz-vállalat a hantos-ut mentén a 80ll h. r sz. telket remis czélra megvette, és rövid idő alatt készíttetni akarja.

Fel sem tételezhető ugyan egy rendezett város tanácsától, hogy ilyen tervezetet jóváhagyjon, különösen oly helyen, a hol a villa és háztulajdonosok a sok ló állomány és annak hulladéka folytán keletkező légycsoportok miatt megnem maradhatna, és ha így Budapest legegészségesebb helyén fekvő telektulajdonosoknak, de meg a főváros fejlődésének óriási kárára egy privát társulat előnyére megengedtetnék az épitkezés. Ez nem volna sem jogos, sem méltányos eljárás és megfojtaná a Krisztinaváros terjedését, pedig az alsó németvölgy jó része, mint a Hesz, Ballogh, Willi nger féle telkek most vannak felosztás vagy rendezés alatt.

De különösen megokolttá teszi e vállalat építkezésének, illetve istállók, és remisek oda helyezésének elutasítását az a körülmény, hogy nemcsak a székés-főváros díszéül, hanem országos jó hírben álló nagy számottevő intézetüuk : mint a magyar kir. tanító képezde ; az országos tanítók árva intézete; a vörös kereszt kórház; és a Frim-féle gyógyintézeteknek nemcsak országos jó hirük csorbulna, de létkérdése is koczkára tétetnék annyival is inkább, mert a kérdéses tervbe vett istállók és remisek ez intézeteknek úgy szólva tőszomszédságába és éppen nyugati oldalán lennének, a honnan a levegőáram éppen ezek lakosztályai felé vinné az amúgy is erős és egészségtelen lótrágya szagot és a különféle repülő rovarokat, a melyből azonban a ráczvárosból, tabánból Krisztinavárosból és várból kiiuduló a farkasvölgyi temetőbe közlekedő nagy közönségnek is kijutna.

Mindezen okokrál fogva, a legmélyebb alázattal kérjük úgy a magunk, mint általános fejlődési, közlekedési de kivált egészségügyi szempontból is a tek. közmunkák tanácsát, hogy akár a folyamodó, vagy felfolyamodó omnibusz vállalatnak a németvölgyi 011 h. r. sz. telkén és annak közelében semmi szin és körülmények között istállók és remizek elhelyezése meg ne engedtessék, hanem esetleg csak a városból jóval távolabb e0ő helyre, például a lágymányos külső buda-eörsi útra, vagy más helyre utaltassák.

Schumy István, Otasjak Jenő, Katkis Béla, Hesz János, Kokes Ágoston, Dusovszky Károly, Bikics Antal, Szabó János, Schumy Rezső, Wil- linger Ferencz, Scbober József, Holczer Antal, Mayberger Ignácz, Balogh Gusztáv, özv. Balogh Gusztávné, Barts Gyula, ifj. Hesz János, Robit- sek Z'igmond, Lüpke J., Löffler F. R., Werner Ferencz.

Szomorú állapotok.

Lapunk utóbbi számainak majd mindegyikében abban a kedvező helyzetben voltunk, hogy a felső-pilisi járás egyik nagyobb községének, Duna Bogdánynak fejlődését méltathattuk. Sajuos azonban, hogy ezek a kedvező állapotok csakis a társadalmi életben léteznek. Tudtunk- kal Bogdányban a község ügyei eleggé rendezettek, sőt mintaszerűek, van azonban e szép községnek egy beiügye, nézetünk szerint a legfontosabb, a tanügy, a mely bizony-bizony nemcsak hogy pang, hanem határozottan hanyatlik és egyáltalában nem áll azon a színvonalon, melyet a mai kor és a hazai törvények igényelnek. Van ugyan a községben két iskola (a róm. kath. négy-, a református egy tanteremmel), s ezek el is vannak látva tanerőkkel, de nincsen valami nagy köszönet benne! Oly okok, melyek a tanítók hatáskörén kiviil esnek, bénítják meg ezek sikeres működését, gátolják amazok üdvös hatását. S valóban sajnos, hogy ezen baj a népoktatásügyi törvényben gyökeredzik. Áldott emlékű Eötvösünk az 1868. népoktatási törvény megalkotásakor annyira át volt hatva az eszme magasztosságától, hogy egészen kikerülték figyelmét ama parányiságok, melyek eszméinek megtestesülését, a törvény végrehajtását, még máig is, egy negyed század lefolyása után, lehetet lenné teszik. Revidiálták ugyan ezen törvényt s módosítottak is rajta, de a lényeg nem igen változott, a hiányosság pótolva nem lett. Mert a midőn megengedi a törvény, hogy a felekezet is tarthat főn iskolát, nem körvonalazza egyúttal határozottan ezen iskola hatóságának, az iskolaszéknek, viszonyát a polgári község elöljáróival, a községi képviselőtestülettel szemben, a miből azután itt-ott hasonló ferde viszony keletkezik, mint a milyent — sajnos -— Bogdányban is tapasztalunk, melynek azután az ügy maga — az iskola, de meg a tanító is, iszsza meg a levét.

A községi képviselők t. i. egyúttal vagy az egyik, vagy a másik felekezetnek tagjai s mint ilyenek saját felekezetűk iskolája fentar- tásához is hozzájárulnak. Ennek alapján azután oly jogokat vindikálnak maguknak, melyeket a törvény sehol meg nem ad, de meg sem tilt. Fölülbírálják az iskolaszék intézkedéseit, gáncsolják. sőt nem ritkán megakadályozzák ezek keresztülvitelét is. Hátha még felekezeti súrlódások is vegyülnek bele ! ? (Elég sajnos, ha a mai korban ily nemes ügy rovására még ilyenek is előfordulnak. Szerk.)

Lapunk szaklap nem lévén, nem lehet hivatásunk a népoktatás, a népiska önállósága mellett lándzsát törni, vagy annak önállóságának jogosultsága vagy nem jogosultságának kérdését bonczolgatni, de kötelességünknek tartjuk rámutatni a népoktatási törvény ezen hiányaira, mint a mely hiányoknak a kifolyása azután az, hogy az iskolaszék az ily hivatat- lan beavatkozások miatt bizonyos fontos ügyekben még határozni sem mer s hogy az iskolaszék pénztárosa harmadfél ezer forint hátralékkal számol le és fizetési kötelezettségeinek eleget tenni képtelen, hogy a plébánosnak 500, az egyik tanítónak 125 frt fizetési követelése van, s hogy a kántortanitó, kinek a hivatalos állása a leg- terhesebb akkor, a mikor minden más községbeli hivatalnok készpénzben élvezi fizetését, daczára az 1893. évi XXVI. törvényczikknek é3 szégyenére egy ily nagy és gazdag jövedelmi forrásokkal bíró községnek, még most is, a XIX. század végén, a falu kan ászához hasonlóan, maga kénytelen azon búza ocsut beszedni, melyet a nagylelkű gazda számára a rosta mögül félre kapar, s mely az 5 fizetését képezi, sőt megtörténik az is, hogy a kik búzát nem termelnek, többen összeállanak és éppen a kanász járulé kából vesznek és ezzel elégítik ki a tanítót, mert igy a tanító rovására 30—40 krt megtakarítanak, ezek mellett meg nem kicsinylendő azok száma, a kik éppen nem fizetnek, a mit az is bizonyít, hogy most, félév múlva, még vagy 150 nem fizetett.

Az ily anarkisztikus állapotok kifolyása továbbá, hogy a rendes iskoláztatást keresztül vinni nem lehet, ezeknek kifolyása még az is, hogy az intelligensebb elemek a népoktatásról, a népnevelés ügyéről és annak támogatásáról már hallani sem akarnak, mert legnemesebb intentiójukat leszavazza — a képviselő testület, ezeknek kifolyása végül még az is, hogy a községben, a hol három óvoda elkelne, még egy sincs, sőt épp most a képviselőtestületnek legutóbbi ülésén történt meg azon maliciozus eset, hogy a község lelkes jegyzőjét, ki már harmad- izben hozta a napirendre az óvoda kérdését, har- madizben leszavazták, hogy nem kell óvoda! Hát biz ez egy kissé furcsa!

A szomszédos kisebb községben már évek óta hinti áldását ezen üdvös intézmény, csak éppen Bogdánynak, a hol még a nemzetiségi viszonyok is megkövetelik, csak ezeknek nem kell óvoda ? Már pedig egy olyan község, a mely

oly dús jövedelmi forrásokkal rendelkezik mint Bogdáuy s melyben nyolcz-kilencz korcsma is diszlik, a hol százezrek öntetnek föl a „ garatra“ évenként, a tanügyre, a népnevelésre is valamivel többet áldozhatna. Vagy Magyarországban ja törvény csakugyan csak Írott malaszt, melyet respectálni nem köteles senki? Ajánljuk ezen valóban szomorú állapotokat a felettes hatóság figyelmébe, mert ezeket még tovább is megtűrnie már nem szabad.

Reitter Mátyás

A polgári lövészegylet története 1894-ben.

(Folyt, és vége.)

Általános mozzanatként felemlítjük, hogy a választmány „hivatalos értesítő“ czimén havonta egyszer megjelenő lapot adott ki, mely hivatva van egyesületünk azon tagjait, kik ritkábban látogatnak el körünkbe, belügyeink történetéről híven értesíteni, valamint a vidéki lövésztárs-egyesületekkel a kapcsot fenntartani. Ezen lapnak szerkesztése díjmentesen eszközöltetik jegyzőnk által, tehát erre a nyomdai kiadáson kívül költség nincs. E lapocskának első díszpéldánya koronás királyunknak, mint egyesületünk legfőbb védnökének hódolatteljesen felajánltatott, ki is azt legkegyesebben elfogadni méltóztatott. foajnos, hogy az ezzel járó nyomdai kiadások nagysága azon intézkedésre késztette választmányunkat, hogy ezentúl nem minden hó elsején — hanem csak időről-időre — a szükséghez képest, jelenteti meg a hivatalos értesítőt.

Helyiségeinkben már ez évben tagjaink rendelkezésére állott a telefon intézménye.

A fővárosi hatóságnál általunk letétemé- nyezett 2500 frtos Carolinea tőkealapitváuyból választmányunk ajánlatára a f. é. kamatok Mörbitz Eleonora kiházasitására fordittattak.

Az I. és II. kerületi vadászterület bérletét, vadászati Sportot kedvelő egyesületi tagtársaink kellemes szórakoztatására, 1895. január 1-től hat évre ismét sikerült a főváros közönségétől bérbevennünk, hozzákapván még az eddig nem birt III. kerületi nagy vadászterület is és igy az egész Duna jobbparti vadászterület bérletünkben van, melyért évi bérletdij fejében 1460 irtot fizetünk, mely összeg azonban a kebelünkben alakult vadásztársulat által teljes mérvben megtéríttetik.

Az egyesület birtokában még meglevő 190 db 10 frtos részlet jegyet megsemmisítettük, miután pénzügyeink jobbra fordultával, azok megvételével nem kívántuk tagtársainkat zaklatni.

Tervünk alkalom adtával az egyes egyesületi tagok birtokában levő és az ez idei vagyonleltár-kimutatásunkban 6220 írttal teherként szereplő részletjegyeket is egyszerre bevonni, hogy igy ezen tehertől is megszabaduljunk.

Báró Fejérváry Géza honvédminister úrnál, egyesületünk tiszteletbeli tagjánál, ki egyesületünk fejlődését folyton figyelemmel kiséri, 10 éves ministeri jubileuma alkalmából főlövész- mesterünk vezetése alatt, küldöttségileg tisztelegtünk, a hol kegyes fogadtatásban részesültünk.

Nem zárkóztunk el, erőnkhkz képest, ez évben sem a jótékonyság gyakorlása elől több támogatásra szoruló jótékonysági intézményt segélyeztünk, valamint több rendbeli jótékony- czélú ünnepségek megtartására termeinket díjmentesen átengedtük.

Lövőházuuk tájékának hatósági rendezését kérelmeztük a székesfővárosi hatóságnál, melyre a fővárosi közmunkák tanácsától azon előnyös feleletet kaptuk, hogy löveldénkhez úgy a Retek-utcza felől, mint a rézmál dűlő oldaláról való utakról, egyáltalán ezen vidék általános szabályozásáról immár gondoskodás tétetett.

Ezek után az egyesületi tagok létszámával kívánjuk a tisztelt közgyűlést megismertetni. Az elmúlt 1893. lövészévudban számlált egyesületünk 956 tagot, a halál közülünk az 1894. lövészévadban 11-et ragadott ki, töröltettek: részben elköltözés — avagy lemondás — rész-