Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-03-31 / 13. szám

Budapest, 1895 IV. évfolyam 13. sz. Vasárnap, inárczius 31. BUDA ES VIDÉKÉ KÖZIGAZGATÁSI, KliZGAZHASÍGI ES TÁRSADALMI HETILAP As I kerületi p_oári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄD0-HIYATÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-ntcza 12 a. Sztíke-hAz. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Alkotás ntcza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Olvasóinkhoz. Egyleteknek különösen ajánlatos az előfizetés, mert a nyilvánosságnak lapunk utján beszámolhatnak s az érdeklődést jobban felkelthetik. Egész éves előfizetőinknek akár czógek akár magánosok, egy díjtalan kis hirde­téshez joga van. Községek a község terhére fizethetnek elő s ezt a megyei hatóság nem kifogásolja. A jövő évnegyedben különös súlyt fektetünk a Buda és vidéke közhasznú intézeteinek ismertetésére és azok éle­tének közlésére, Hogy lapunk mindenkire nézve érdekes legyen, s Buda és vidéke érdekeiért az egész ország érdeklődjék s azt megértse annak emelését segélyezze. Előfizetőink minden megbízásában eljá­runk, kérdéseikre megfelelünk. Márczius hónap folyamán egy érdekes regényt kezdünk . . . Különös súlyt fektetünk a magyaro­sodás és a magyar szellem terjesztésére. E téren folytatott küzdelmeinket az orszá­gos magyar egyesület azzal ismerte el, hogy tayjainak legmelegebben ajánlott és azokat fel­hívta lapunk terjesztésére. A menynyire terünk engedi a mű­vészet, irodalom és társadalomnak a magyar­ság ellen elkövetett vétkeit is feltüntet­jük, s küzdünk a magyar zamat és magyar ; szellem mellett, megtámadva ennek ellen- j ségeit, szóval lapunk az igaz magyarság tehát minden igaz magyar ember lapja óhajt lenni. Ez Buda és vidékének csak hasznot hajthat. Meghívunk minden jó hazafit ehez a munkához, melynek czélja az, hogy az a hely és vidéke, hol a magyarok királya székel sokkal szebb legyen mint valaha. Legyen az a tudomány, irodalom és művészet művelőinek is központja. A fejedelem legerősebb testőrsége a mű­velődés harczosai lehetnek, kik itt és a vidéken minél nagyobb számban tele­püljenek le. Ezért küzdött és ezért küzd az a lap mit én szerkesztek, a mi lapunk eddig és ezután is! Erdélyi Gyula, A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai: Egész évre . . . .12 korona. Félévre.....................6 „ Negyedévre ... 3 „ Kérjük vidéki hátralékos előfizetőinket az előfizetések beküldésére nehugy a költséges postai megbízással legyünk terhökre. A kik felszollitá8unkra az összegeket be nem küldik, azok postai megbízást kaptak. Kiadóhivatal Budapest, I. Alkotás- utcza 12/a. Omnibusz-telep Budán. Már két Ízben is felszólaltunk az omnibusz vállalat tervezete ellen, a mely telepét, lóistál­lóit a budai részen a hantos ut mentén akarja felállítani. Magunk részéről elmondtuk azokat az okokat, a melyeknek nyomós súlya kell, hogy részünkre billentse le a mérleget. Most előttünk fekszik az a beadvány, a melyet 22 villa- és háztulajdonos adott be egyikét a közmunkák tanácsához, a másikat a főváros tanácsához. E beadványon kívül dr. Frim gyógyintézeti tulaj­donos, valamint a vöröskereszt kórház igazga­tósága külön kérvényben fejtették ki azokat az okokat, a melynél fogva semmi körülmények közt meg ne engedtessék az omnibusz vállalat­nak, hogy telepét szomszédságukba állítsa fel. Nagyon is hihető, hogy a helyőrség kórházának gondnoksága és a térparancsnokság is meg­mozgat mindent, hogy ez a tervezet mint tisztán közegé-zségügybe ütköző kere0ztiil ne menjen. Sőt tudomásunk van arról is, hogy Károly La­jos főherczeg is mint a vöröskereszt protektora latba veti szavát és megfogja akadályozni a telep oda való építését. A beadvány következő: A székes-fővárosnak minden irányban való rohamos fejlődése és kiterjedése elódáz- hutatlanul szükségessé teszi már ez ugyancsak szép fejlődésnek indult, de nagyon is szűk vá­rosi belterületre szorítkozott Krisztinaváros ter­mészetes fejlődésének megfelelő kibővítését, vagyis a Krisztinaváros tőszomszédságában fekvő Alsó-németvölgy nagyrészének legalább is a tervezett budai nagy körútig („Olasz nőig“) való hozzá kapcsolását és a vámhivatali moz- dony-ut elején és Alkotás-ut sarkán levő pénz­ügyőri őrszemnek kihelyezését. A természetes és egészséges fejlődést nagy­mértékben hátrálta a sok (tabáni, németvölgyi, és farkasvölgyi) temető, valamint az eddig „A BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZAJA. A zúgprókátor. Irta : Kóródy Péter. Nagyapám hires szabómester lévén, a ki nagyon is sokat tartott a mesterségiről, élénken élt elméjében az a közmondás, hogy: „mihelyt szabó, mindjárt báró“ s ez arra indította őt, hogy 8 fia közül a legokosabbat, apámat, szintén a szabómesterségre adja. A másik fia, kissé nehéz fejű, mondván, az legyen ügyvéd, a harmadik fia gyenge elméje létére úgy gondolá nem fogja tudni a mindennapi kenyerét sem megkeresni, legyen az ur. S úgyis lett. Az egyik nagybá­tyám a legügyetlenebb ügyvéd egy vidéki város- ^0”, mig a másik, minden kanonokok közt a legtekintélyesebb, ha ugyan a has tekintélyt ad halandó embernek. Apámnak, a szabómesternek, jól jövedelmező mestersége, után a telekkönyvi hivatalban lett nagy tekintélye, mert a nevén állott 3 egyemeletes ház a Vízivárosban, melyek­nek mindegyikére odabigyesztette apám czimerét az építőmester Halála után azonban én eltá­volítottam róluk: jogászember létemre boszan- tott a rőf, meg az olló. Pedig boldogult atyám, ha ezt tudná, megfordulna a koporsójában s hátba még azt láthatná, hogy a czimer után el­úsztattam a házakat is, bizonyos vagyok abban, hogy visszafordulna koporsójába az előbbi hely­zetbe. Mint néhai házi úrnak sokszor el-elkalan- doznak gondolataim a boldog ifjúkorba, a mikor nem gondolnak nemhogy a jövőre, de még a holnapi napra sem, a mikor szórtam a pénzt szőkének-barnának, 8 ilyenkor fel-felsóbajtok, hogy kár volt nekem elcuholnom ezt a szép életet. Csak legalább önállóságra vergődhettem volna! De mikor kilátásom sincs rá. hogy meg­szerezhessem az ügyvédi diplomát, mert ha még tízszer vizsgázni mehetnék, tízszer buktatnának el. Pedig nem estem a fejem lágyára, ezt kény­telen elismerni a princzipálisom is, a kinek az iro­dája hemzseg a felektől. Nincs is Jaj-Budán,akarom mondani prókátor, O-Budán a ki dr. Hajdanóczy- tól, engem, az öreg bojtárját ne irigyelne. Mert abban, hogy az irodája keresetté lett, nekem oroszlán részem van. Az ó-budai polgár (spisz- bürger) nálam nélkül a szomszédba se megy (majd minden második házban bormérés van ott) s ellátom őket jó tanácscsal, (a czehet ők fizetik) hogy soha nem az én tanácsomtól mennek a falnak. Egy szóval, a bürgerek közt köztiszteletben állok. Beválasztottak a székes- főváros törvényhatósági bizottságába s legutóbb nedig választmányi tag lettem kegyelmükből. 1 Mint a kolompos után a nyáj, úgy jönnek utá­nam Ezt az utolsó képviselőválasztás alkalmával megmutattam. Tanúja képviselőnk. S nagy nép­szerűségem daczára elégedetlen vagyok, a leg­boldogtalanabb embernek érzem magamat a világon. Nem az existentiám miatt, mert hiszen a mit Dr. Hajdanóczy név alatt összezsebelek, abból annyit tartok meg, a mennyit akarok, nem is azért, mivel az „óbudai társaság“ párbajkép­telennek deciaráit, a mire én fittyet hányok, mert én elvből nem párbajozom, nem pedig gyávaság­ból, ezért az elintézetlen ügyemmel csak törőd­jenek ők, én ügyet se vetek rá. Pedig jócskán vannak. De mÍKor megszállott a tagadás szel­leme s vércse szemem folyton azt lesi, hogy közintézeteink s a hivatalok faktorai valami roszban nem sántikálnak-e s ha itt vagy ott mulasztást vesznek észre, elkerülhetetlen az ősz- szekoczczauás a korifeusokkal és pedig soha nem a magam előnyére. Ezekből kifolyólag a mennyi kellemetlenségem nekem volt. már száz meg száz ember lejárta volna magát, de én élek és ural­kodom O-Budán. Férfi keblemet ezideig csak egy esemény rendítette meg, s ez egykori Júliám­nak kvalifikálhatlan eljárása. Három bosszú évig udvaroltatott velem magának a hűtlen. Peres ügyeit rendbe hoztam anyagilag talpra ál­lítottam . . . tengernyi fáradságaim után a két Lajos-utczai háza tisztán áll a telekkönyvben, esküjét bírtam hogy boldogít vele azaz a kezé­vel, (csak a neve aláírásába került volna) s mit hozott az újév? Azt, hogy az én özvogyasszo- J nyom nekem felmondott, illetőleg kiadta az utam s a farsang első napján jegyet váltott egy fiatal Herkules termetű vízvezetéki ellenőrrel. Boldogult atyám, ha a családi traditió sze­rint jár el, ha engem a gimnázium helyett a szabómiihelybe tesz, tán nem pusztítom el a saját örökségem s mindenképpen jobb irányban haladna életem vitorlája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom