Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-13 / 2. szám
Budapest, 1895. (2.) BUDA és VIDÉKÉ. Január 13. elé. Ne csak álmodjunk, de tegyünk is Budáért, hiszen ez az ország szivének a szive, a király otthona. Erdélyi Gyűl». Néhány szó a budai kerületi választmányokhoz. Az imént beköszöntött uj esztendőnek városi ügyeinkre nézve jelentőségteljes eseménye a reorganizált kerületi elöljáróságok önálló munkálkodásának megkezdése leszen. Székes fővárosunk administratiójában ez korszakalkotó mozzanatot képez. A régi patriarchális eljárás megszűnt s valóban modern intézmények lépnek helyébe. Kétségtelen, hogy a választás vé- letlenségeinek alávetett kerületi elöljáró helyére ültetett elmozdithatatlan elöljárók pártatlanabbal, teljesen függetlenül intézkedhetnek ezentúl kerületeik érdekében s az eddig pusztán papiroson fenállott szabályrendeletek ezentúl minden polgárral szemben egyaránt fognak alkalmaztatni. Ezentúl, ha a kerület oszlopos embere házának udvaráról a havat nem szállíttatja el, épen ugv elnyeri majd büntetését mint. a viskó szegény tulajdonosa, ki saját- keziileg kénytelen a havat kitalicskázni. Ezentúl a közegészség és köztisztaság követelményei korrektebb ellenőrzésben fognak részesülhetni s a mulasztás miatt bajba keveredettek személyes tekintélyük és befolyásuk folytán nem fognak mulasztásaik mellett büntetlenül és csökönyösen megmaradhatni. Joggal elvárhatjuk kerületi elöljáróinktól, hogy kerületeikkel valóságban összenőjenek, annak érdekeit minden mellékes tekintetek nélkül szivükön hordják s tőlük telhetőieg előmozdítsák, mert kötelességeik teljesítésében őket immár nem akadályozzák meg oly tekintetek melyek a választásoknak alávetett kerületi elöljárókra nézve mindenkor döntők valának. Nehéz feladatuk megoldásában kitűnő segítségükre lehetnek az újonnan alakított kerületi választmányok, melyek f. hó 5-en tartották meg alakuló üléseiket. Ez a 24 tagú választmány tulajdonképen kicsiben való reproduktiója a városi közgyűlésnek. Törvényszabta jogai közé tartozik üléseiben a kerület érdekei fölött tanácskozni, a kerület költségvetését elkészíteni és a kerület érdekében szükségeseknek mutatkozó indítványokat megtenni. E mellett a választmányi tagok egyenkint a régi kerületi esküdtek szerepét töltik be, többen együtt pedig szakbizottságokat alakítanak s ezekben fejthetik ki szakképzettségeiket. A kerületi választmányok teendőinek e rövid ismertetéséből első tekintetre szembetűnik az intézmény kiváló fontossága. A választmány természeténél fogva csupán a kerület sajátos érdekeit tartozik szem előtt tartani s ha e tekintetben túl megy is a határon, őt senkisem vádolhatja kerületi partikulerizmus- sal, mert hiszen ezt gyakorolni leszen legfőbb feladata. Épen erre a kerületi partikularizmusra nagy szükségünk van, mint azt egy alább elmondandó példa tanúsítja. Mielőtt erre áttérnék, még kis ideig a kerületi választmányok nagy jelentőségénél akarok időzni, megvilágítván azon viszonyt, mely köztük és a kerületi elöljárók közt fenállhat. A kerületi választmány 24 tagja közt rendszerint a kerület polgárságának szine-javából kiválasztott s a kerület érdekeit szivükön hordó férfiak vannak, kik a legkülönbözőbb társadalmi állásokat töltik be. Összességük a kerületi elöljáró oldalánál működő tanács, mely az elöljárót minden a kerületre vonatkozó kérdésben alaposan s az igazsághoz híven felvilágosíthatja; úgy, hogy az elöljáró saját szemein kívül még e 24 bizalmi férfiú szemeivel is szemlélheti kerületéi j igy Argus módjára őrködhetik annak jóléte fölött. Ez kerületeink nagy ki- terjedtsége és népes volta mellett kiválóan szükséges is. A törvény nem ad külön utasítást arra, hogy a kerületi elöljáró mily kérdésekben és mily gyakran tanácskozzék a választmánynyal s igy az elnök és a testület közt fejlődő egészséges viszony akadálytalanul létesülhet. A. milyen hathatós támogatást találhat az elöljáró a választmányban, melynek véleményére minden kétes ügyben, minden megtámad- tatással szemben nyugodtan hivatkozhatik, épen oly nagy kár lenne, ha bármily okoknál fogva ez a kívánatos jó viszony nem fejlődnék ki s ha a kerületi választmány csupán stricte a törvényben előirt ügyeket illetőleg kérdeztetnék meg. Az utóbbi esetben a választmány nem lesz többé az erőnek kiapadhatatlan forrása s a maga utjain haladó elöljáró függetlenítvén magát, a kerület közvéleménye ellen foglal állást, egyedül saját erejére lesz utalva, mely a legtöbb esetben általánosabb érdekekkel szemben elégtelennek fog bizonyulni. Rendkívül kívánatos tehát, hogy elöljáró és kerületi választmány között a legszebb egyetértés létesüljön, hogy a kerületi elöljáró lehetőleg felhasználja a választmányi tagok szakértelmét, hogy a hatalmi kérdést illetőleg a választmánynyal szemben ne féltékenykedjék, s hogy e két tényező kölcsönös bizalommal álljon együttesen a kerület élén, annak a székes főváros nagy keretében méltó helyet biztosítván. Az uj községi törvény a közigazgatás de- czentrálizácziójának elvét követi, de egészségesebb alapon, mint eddig. A közigazgatás de- czentrálizácziója azelőtt abban nyilvánult, hogy a tanács ügyosztályai egymástól líiggetlenül gondolkoztak és intézkedtek. Ez lehetséges volna akkor, ha az ügyek természetüknél fogva szorosan elkülöníthetők lennének, ha léteznének pusztán közélelmezési, pusztán közlekedési stb. ügyek. De a dolog nem igy áll : a legtöbb ügy már természeténél fogva is egyszerre több ügyosztály keretébe tartozik s egyoldalú elintézése néha vitális érdekeket sért. Megtörtént az is, hogy egyugyanazon ügyosztály keretén belül az egyes szakmák oly önállóan intézték dolgaikat, hogy egymásról ludomást nem véve, a város közönségének érdekeit érzékenyen megkárosították. Néhány évvel ezelőtt a II. kerületi Csalogány-utcza legkirivóbban tüntette fel az egymással nem törődésnek, az egységes vezetés hiányának káros és sok tekintetben nevetséges példáját. Az utcza, rozant kőburkolatának eltávolítása után gyönyörű trachyt- burkolatot kapott s a bérkocsiforgalom a szomszédos Batthyány-utczából teljesen a Csalogány- utczába tért át. De a dicsőség nem tartott sokáig. Egyszerre csak keresztalaku vörös lé- czekkel dolgozó munkások serege jelent meg az utcza közepén, a Fő-utczától kezdve végig fölfelé fölszedte a gyönyörű kövezetét, mély gödröt ásott, s abba lerakta a csatornát, a régit ujjal pótolván. Körülbelül egy évig szünetelt a Csalogáuy-utezában a kocsi-közlekedés s a gyalogos közlekedés is nagy akadályokkal küzdött, mert az utczán keresztül menni nem lehetett. A kész csatorna fölé a kövezetét most már úgy a hogy lerakták s ha az eleinte — a felülvizsgálatnál — meg is állta helyét, de a földnek természetszerű süppedése után a kövezet a réginél is rosszabbá lett. Ez az állapot sem maradt fenn sokáig, mert eljöttek azok, kik a vízvezetéki csöveket rakták le, majd legutoljára a légszeszvezeték csőhálózata miatt forgatták fel az utcza altalaját; úgy, hogy a Csalogány- utcza 2—3 évig nagyrészt járhatatlan volt, s most rosszabb kövezete van, mint volt ezelőtt. Nem számítom ki, hány ezer forintos kárral jártak ezen munkálatok, nem ecsetelem azon boldog állapotot, mely beállt volna, ha csatornázás, csőlerakás után kövezték volna az utczát, mert hiszen ezek elementáris dolgok s csak nálunk lehetséges az, hogy igy történjenek, a hol ugyanazon ügyosztály egyik szobájában nem vesznek tudomást arról, mi készül a szomszédos szobában. A kerületi választmányok feladata lesz ezentúl ilynemű anomáliákat megakadályozni. Vannak még más teendők is. Budának e]hanyagolt állapota már régibb keletű s igen nehéz azon a jövőben változtatni. Lehetnek városrészeink, melyekben ez jobban szembe- ötlik, de én csupán a II. kerületre akarok hivatkozni, mert azt ismerem 20 év óta s annak fejlődését kisérjfem szemmel figyelmesen. Minden városrésznek meg vannak a maga fő közlekedési vonalai, melyek mentén nemcsak a kereskedelem mozgatja értékes tömegeit, hanem melyek az iparnak is góczvonalai. Ezek természetszerűen adódnak ki s irányításuk néha esetleges körülményektől függ. Tekintsük pl. a a gyalogközlekedést; miért jár az Andrássy- utnak az operaházzal szemköztes oldalán 10-szer annyi közönség, mint a másikon? miért hanyagolja el a közönség hasonlóképen a Korona- herczeg-utczának a főpósta-épületfelőli oldalát? stb. A II. kerületnek fő közlekedési vonala a Fő-utcza; ide gravitál minden, itt vannak a kereskedők és iparosok üzletei, itt’ van a legnagyobb forgalom. Nem említve azt, hogy ez az utcza szűk s a Császárfürdő tájékán valósággal botrányos állapotokat teremt a Józsefhegy tövében levő forrástónak évtizedek óta vajúdó kérdése, csupán csak az üzletvilág érdekeit akarom néhány szóval fölemlíteni. A Fő-utczának az üzletvilágra nézve legnagyobb érdekű része a Lánczhidtól a Háromnyul kaszárnyáig terjed. — Azon túl a Király-fürdő, a három nyúl kaszárnya, élelmezési raktár és a Margithid feljárója az üzleti forgalomnak sok-sok évtizedig útját fogják állani. A tekintetbe vett rész aránylag igen rövid, s a II. kerület kiterjedtségében képest évek óta gondosan kellett volna arra ügyelni, hogy az utczahomlokzatnak egyetlenegy méterje se fordittassék más czélra, mint bolthelyiségekre. E helyett épen az ellenkezőt látjuk. Ott van a kerületi elöljáróság épülete, melyben az előtt bolthelyiségek voltak, de melyeket legutóbb be kellett szüntetni, hogy az elöljáróság a szükséges irodai helyiségeket megszerezhesse. Mindjárt tőszomszédságában van egy vasúti épület bolt nélküli homlokzattal. A Fazekas-térre templom épült, s igy most már a rövid útvonalon 4 templom áll, A Székely- utczai igazságügyi palota nagy homlokzatain egyetlen-egy boltnak sincs *helye. Az óriási gőzmalom — Buda régi .elöljáróságának bűne, és örökös szégyenfoltja, ostobaságuk dicső emléke — utczai melléképületéből néhány évvel ezelőtt költöztette ki a boltosokat, hogy raktárainak helyet csinálhasson. A kereskedelmi minisztérium áthurczolkodása a túlsó oldalon egy kávéházat s egy sereg üzlet helyiséget szüntetett be. Senki sincs, aki az intéző köröket a kereskedők és iparosok érdekeire figyelmeztetné, melyek a fogyasztó közönségnek az érdekei. A mindinkább ritkuló bolthelyiség bérei óriásilag emelkedtek, s valahányszor egy-egy boltos helyéről kiszorul, s magának uj helyet keres, az egész fő-utcza remeg, béremelést kap, s egyik iparos vagy kereskedő sem tudja, vájjon a kiszorított nem őt fogja-e kiszorítani, létalapját tevén ezáltal tönkre. Pedig újra megindul ellenük a hajsza. A II. kerületi vásárcsarnokot a Bomba-térre tervezik Jó helyen lenne ott, de még fölépül, legalább is 30 üzlet kénytelen vándorolni, s néhány száz család mozdit- tatik ki helyéből. Hol helyezkedjenek el a kiszoruló nagyüzletek? A Fő-utczán nincsen számukra hely. s más utczákban maguktól tönkre mennek, mert a gyalogközlekedést nem lehet kényünk-kedviink szerint tágítani. Mennyi teendő vár itt a kerületi elöljáróságra s a kerületi választmányra! Nem szólok ezúttal az elhanyagolt közlekedésről, a köztisztaságról, a városrész művészi kívánalmairól, arról hogy nincs szállodánk concert-termünk tágas mulató helyiségünk, modern berendezésű vendéglőnk és sok egyebünk ; nem ntalok arra, hogy a 80( 00 lakost számláló budai oldalon politikai napilap nem jelenik meg, holott némely vidéki városnak (Pozsony 50000 lélekkel) három is van; nem hivatkozom arra, hogy a gyalogjárók hidvámja egyedül Budát sújtja, mert hiszen Buda él Pestből s nem megfordítva; hogy nincsen tisztességes állandó színházunk (a várszínház 80000 lakosnál nem számit) stb. Ezekről e lapok hasábjain már több Ízben hangzott a pusztában kiáltónak szava. De reményiem, hogy ezentúl a három kerületnek 72 kiválasztott polgárához szólva, talán meghallgattatnak a jövőben, s óhajtásaink talán mégis teljesedni fognak. Dr. Boaóhy Endre, kir. kath. gimnáziumi tanár. A főváros közgyűlése. A székes főváros törvényhatósága a múlt szerdán tartotta meg rendes heti közgyűlését. Több érdekes tárgy fordult elő. Ezek közül bennünket budaiakat azok érdekelnek leginkább, (
