Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-13 / 2. szám
Budapes 1895; (3.) BUDA és VIDÉKÉ. Január 13. melyeknél a budai bizottsági tagok beszéltek yagy cselekedtek. Első sorban Kassics Péter miniszteri tanácsos levelét olvasták fel. Ez a levél fényes tanujele a kiváló férfiú jó gondolkodásának. Sokszor hallottuk már azt, hogy a ki községi adót nem fizet az községi képviselő nem lehet. Az állami tisztviselőt felmenti a törvény. Kassics Péter, mint jó polgár és gavallér ember nem élt a kedvezménynyel, de a közgyűlés elnökéhez intézett levelében kijelentette, hogy bizottsági tagsági idejére évi 35 forintot fizet a fővárosnak önkénytes községi adó képpen. Megérdemelte az éljent. A budai bizottsági tagok közül Szabó M. Ferencz a dunai kikötő partok jobb kihasználása tárgyában tett inditványt, mit a közgyűlés a tanácsnak adott ki. Ez a kérdés reánk nézve elég fontos, mert nekünk minden alkalmat meg kell Buda emelésére ragadnunk. A gyűlés egyik legérdekesebb pontja volt dr. Rácz Károly fölszólalása. Ez egy bátor felszólalás volt, a miért a fővárosi sajtó némely része a lelkes képviselőt ugyancsak leczkézteti s kötözködésnek akarja minősíteni igazságszere- tetét. Némely lapokra nézve a népszínház kérdése ne bánts virág. Sem dr. Rácz Károly sem mi nem kételkedünk a népszínházi bizottság tagjai jellemébe, legfelebb túlságos jóakaratuk és elnézésük jöhetne szóba. Húsz év óta több alapja lehetne a népszínháznak és hogy nincsen ennek az az oka, mert a bizottság sok kérdésben volt nagylelkű és elnéző. Az anyagi kérdéstől — a mi nem oly fontos — eltekintve sokat beszélhetünk az erkölcsi és művészi szempontokról. A népszínmű rovására az Operette uralkodik a jövedelmezőség szempontjából. Nem kellene annyi szabad kezet engedni és a jó indulatot szigornak kellene felváltani. A népszínházi bizottság jól teszi, ha jövőre minden tekintetben több fegyelmet gyakorol, A Koronaherczeg-utcza kiszélesitésénél dr. Kollár Lajos a jövőre való tekintetbői igen helyesen a 10 méter szélesség mellett foglalt állást s a közgyűlés Kollár jól indokolt indítványát majdnem egyhangúlag elfogadta. Kívánatos lenne, hogy a közgyűlés a budai dolgokkal szemben is ilyen jóakaratu lenne. A budaiak közül beválasztották: A köz- igazgatási bizottságbaGombár Tivadart, V é g h Jánost. Az igazoló választmányba: Heinrich Kálmánt, Kollár Lajost A bíráló választmányba : 0 r s z á g h Sándort. * Ezután a főváros közgyűlésével állandóan fogunk foglalkozni, kérjük a budai bizottsági tag urakat, hogy beszédjeiket csütörtök délig küldjék be ; ez esetben azokat terjedelmesebben közölhetjük. M Állami tisztviselők mozgalma. Petz István alelnök a következő beszéddel üdvözölte az elnököt: Kegyelmes Úr! Mélyen tisztelt Elnökünk! Az állami tisztviselők mozgalmából alakult végrehajtó bizottság nevében hódoló tisztelettel üdvözlöm Nagyméltóságodat: de nemcsak ez a szűk korlátok közzé szorított bizottság, — hanem közel 20.000 állami tisztviselő nevében is, kiknek aggódó szemeik a mi mozgalmunkra fiiggesztvék; mert ügyünk sikerétől függ az Ő életboldogságuk. A név, melyet Nagyméltóságod visel, a fényes múlt, mely egykor hazánk történelmének lapjait gazdagon fogja betölteni és a nemes elhatározás mely áldatlan és hálátlan ügyünket istápolni Ígéri, elég biztosíték az ügy sikerére, mit a magyarok Istene adjon meg : adjon egyszersmind Nagyméltóságodnak egészségben és kedvben hosszú életet, melynek legkisebb része legyen a mi soha nem szűnő hálánk és tiszteletünk. Isten hozta Nagyméltóságodat körünkbe! Erre C s e m e g i elnök a következő beszédet mondotta: Tisztelt végrehajtó bizottság ! Tisztelt Uraim ! Ezen igen tisztelt bizottság szives volt engemet küldöttei által felhívni, hogy e közérdekű testületnek felajánlott elnökségét vállaljam el. Mély köszönettel fogadtam és fogadom e nagybecsű és megtisztelő bizalomnak nyilvánítását, mely nekem alkalmat ad, és részemre tért nyit, hogy önökkel válvetve munkálataikban osztozva, közre működjem azon szép és huma- nistikus de egyúttal közérdekű czél elérésére, mely már eddig is ezen tisztelt bizottság buzgó fáradozásainak és feláldozó tevékenységének méltó tárgyát képezte. Engedjék meg tehát uraim, hogy e tiszteletre méltó körbe minden érdemem nélkül ily kitüntető módonmeghivatva. megjelenésemnek ezen e]sö — reám nézve ünnepélyes alkalmat megragadjam, s mindenek előtt hálás köszönetemet fejezzem ki Önök iránt különösen azért; hogy tekintetük rajtam akadt meg, jelölésük én reám esett akkor, a midőn oly egyénnek megválasztását látták szükségesnek, a ki maga is munkában töltve életét, a becsületes munka értékét és becsét teljesen átérti és azt valódi minősége szerint méltányolni is képes. Már azalatt, hogy_ küldöttségük érdemes szónoka előterjesztette Önöknek engemet megtisztelő óhaját, már azalatt, és mitegy varázsütésre felébredett lelkemben és visszhangzott az ellenálhatatlan érzés, mely azt sugalta; hogy helyem ott van, hogy kötelességem oda szólít a hol akár a viszonyok mostoha alakulásánál, akár más accidentális indokoknál fogva az elismerésre nem jutóit önfeláldozó munka méltánylásért és elismerésért küzd s a hol az állam köz szolgálatának fáradhatatlan és tiszteletre méltó teherhordói ernyedetlen szorgalmuk és közhasznú szolgálataik viszonzásául magunknak éz öveiknek az ínségtől és nyomortól való megváltását — az állam hatalom törvényes letéteményeseitől — tiszteletteljesen kérik. Uraim! Hogy önök ezen nemes feladatnál engemet Ítéltek hivatottnak a közreműködésre s emeltek ezen — a mai csillagzat alatt csaknem kizárólag uralkodó bármely részvény vállalatnál értékesebb erkölcsi és igazsági vállalkozás elnöki helyére: ez önérzettel és büszkeséggel tölti el lelkemet; ezért különösen ezért fogadják hálámnak és legbensőb köszönetemnek kifejezést. De fogadják uraim egyúttal megtörhetetlen kötelesség érzetem azon őszinte kinyilatkoztatását is, hogy lelkem minden erejével, s igazság érzetem legtisztább forrásából fakadó teljes meggyőződésemnél fogva csekély képességem, de megfeszített tevékenységem felajánlása mellett, részese akarok lenni s mától fogva részese is vagyok azon nemes igazságos és humanitárius törekvésnek, melyet önök czéiul kitűztek, s mely czélért való küzdelemben az önök fáradságot nem ismerő buzgalma nekem vonzó és irányzó például szolgál. Nem szóllási forma, hanem lelkemnek mélyen átérzett valója nyilatkozik meg Önök előtt, midőn azt mondom: Uraim! az Önök ügye — e naptól fogva az én ügyem is ! Czé- luuk és munkálkodásunk ezentúl közös; de él bennem a hit, s nemzetem igazság érzete kezesem és biztosítékom e hitben, hogy nemsokára közös lelkesedésben ünnepeljük igazságos közös ügyünknek elmaradhatatlan diadalát. Tisztelt bizottság! Nem mindig a nagy alakulások, a nagy változások s a phantasiákat megtagadó káprázatokban ragyogó jelenségek azok, a malyek az állam és a társadalom érdekeire a legüdvősebben hatnak. Hisz a természetben sem azok a legáldásosabb elemek, a melyek a legnagyobb robajjal és látványossággal tűnnek a felszínre. Gyakran, igen gyakran a homlokzatán büszkén pompázó hivatali épületnek elrejtett zugában éveken keresztül változatlan egyformaságban, csaknem félbeszakitlanul dolgozó alárendelt hivatalnoknak senki által észre nem vett, nem ritkán még közvetlen főnöke által sem méltatott munkája hozza létre a legjótékonyabb eredményt; mig más esetben — szintén oly alárendeltnek — hangya-szorgalma — a hivatali parányok megfigyelésében gyakorolt éles tekintete készíti elő a talajt, a melyen a felszínen levő szerencsés szereplőnek világgá kürtőit nagy hangzású dicsősége és diadala terem. Nem vagyok egyedül — többen vagyunk a kik életünk nagyrészét a hivatalos iratcsomok vagy számtételi foliánsok agyfeszitő és idegbontó áttanulmányozásában és feldolgozásában töltöttünk, de a kiknek másrészről a sors kedvezése megengedte — hogy a mint az előttem szólott igen tisztelt tagtársunk, személyem iránti különös kedvezéssel említette — tehetségünket a nyilyánosság káprázatos színe előtt, hazánk törvényhozásának porondján, mint a törvényhozás tagjai is érvényesítsék. Ha társaim e teremben jelen lennének, ők bizonyára mellém állanának, és bizonyságot tennének mellettem, a midőn tanúságot teszek Önök előtt arról, hogy e kettős, minőségben folytatott tevékenységnek egymáshoz való viszonyítása után az egyikre valamint a másikra fordított munkának gondos mérlegelése a látszatos, valamint az irattárok acta-hegyei közé temetett dolgozatok valódi értékének számba vétele után a pontos és tüzetes végleszámolá3 összeredménye az, hogy sokkal nehezebb feladat, a hivatali kötelességek minden napi feladatainak mindenkor lelkiismeretesen és buzgón megfelelni, mint némelykor ragyogni. Önöket Uraim hivatásuk — csaknem kizárólag e szerényebb feladatokra szóllitja; Önök előre lemondottak azon ambiczióról, mely a nyilvánosság vakító fényének varázsában találja kielégítését, s mely a könnyen változó népkegy káprázatos tüntetéseiben tartja elértnek sóvárgásai csalékony czélpontját névtelen hősei a haza iránti kötelességnek: Önök nap- ról-napra, évről-évre egészségük feláldozásával az élet örömeiről való lemondással, csaknem szünet nélküli munkában szolgálják a hazának közügyét. Önöket uraim nem érinti, Önökig el sem juthat napjaink legfelsőbb hatalmasságának a forgalmi és üzleti életnek csábítóan kecsegtető szerencse-csillogása. Az elvállalt kötelesség által mintegy internálva lévén a hivatali helyiség leghátulsó tornáczának egyik rejtegébe: végzetszerü egyformaságban bonyolítják a folyó áradatához hasonlóan érkező feladványok kifogyhatatlan tömegét. De a miről nem mondottak le s nem is mondhattak le — ez Önöknek Isten és ember előtt egyaránt jogos méltányos azon kívánsága, hogy ennyi fáradság ennyi közhasznú munka, ennyi ön megtagadás az állam részéről is találjon legalább annyi viszonzást, hogy az Ínséges nélkülözésektől ment megélhetésük, hogy Önök és családjaik — habár legszerényebb de tisztességes megélhetése biztosítva legyen. Ezen kívánságuk Uraim teljesen igazolt, teljesen igazságos, és én nem képzelhetem, hogy hazámnak lehessen oly kormánya, még kevésbbé oly törvényehozása, mely a helyzet valódiságának kifejtése után, a joggal és igazsággal, de ezzel együtt az állam fogalmával ellenkező állapotot továbbra is fenntartaná. Legyenek nyugodtak Uraim! A magyar törvényhozást az igazgatóság átható uralomra jutása állította vissza; az igazság érzet és ennek érvényesítése volt mindenkor domináló feladata a mi törvényhozásunknak. Az igazság érzet Uraim nem osztható meg, az nem lehet itt nagy ott kicsiny, amott elenyésző. Azon érzet mely igazságra támaszkodva követeli az ennek megfelelő intézkedést, az állam vagy a társadalom nagy ügyeiben; ugyanazon igazságérzet nem tagadhatja meg Önönmagát s nem változtathatja át lényét könyörtelen igazságtalanságra, a mikor a haza szolgálatában buzgón dolgozó nagyszámú hivatalnokainak érdemükhöz és szolgálataikhoz legalább némileg, aráuyosodott a mai élelmi viszonyoknak megfelelő dijazása forog kérdésben. „Annak bizonyítékától, hogy az ország legfőbb hatóságai mely értéket tulajdonítanak az igazságnak, függ főleg a népnek erkölcsi nevelése, ügyereje valamint a törvények tisztelete tekin- tetésen a John Stuart Millnek e mély bölcses- ségü szavai a mi országgyűlésünk vezérlő eszméjét fejezik ki. A mi törvényhozásunk jól tudja azt, hogy ettől függ a képviseleti kormány rendszer lehetősége, ettől — az igazságtól, az igazságra törekvéstől függ legfőképen az alkotmány! A mi feladatunk tehát csak az, hogy napnál világosabban kimutassuk a mostani helyzet igazságtalanságát, a valósághoz híven feltüntessük annak kegyetlen lélekrázó jelenségeit. Ezt kimutatni — fájdalom nagyon is könnyű lesz. Egy hajszálnyi túlzás sem szükséges arra, hogr a 600 forint évi fizetéssel biró 4—5
