Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-03 / 9. szám
Budapest 1895. (4.) BUDA és VIDÉKÉ Márczius 3. szép czikkében, melylyel a jól szerkesztett Egyetemi Lapok tartalmát gazdagította. Közöljük a czikknek következő sorait, mely egy uj érv a mellett, hogy Budán egyetem legyen: „Mihalkovics röpiratának második részében avval foglalkozik, bogy bol állíttassák fel a harmadik egyetem. Midőn nézeteit e tekintetben kifejezésre juttatja, mindenkit valóban meglepő nyilatkozatot tesz; ő ugyanis az uj egyetemet Budára akarja telepíteni, mert az szerinte több sikert igér, mintha a harmadik egyetem bármely vidéki városba telepíttetnék. Szerinte előnye lenne az uj egyetem Budára helyezésének az. hogy az ifjú, ki a vidékről az egyetemre jön, Budán részesülhet azon előnyökben, melyet a főváros szellemi és társadalmi élete nyújt, mig a vidéken ezen általános nevelés alig érhető el. — Itt sem osztjuk teljesen a szerző nézetét, mert hogy valaki vidéki, mondjuk a kolozsvári egyetemen tanulva, ne szerezhetné meg azt a „társadalmi műveltséget és tapintatot“, mely ügyvédek, orvosok s általában társadalmi állások ellátására vállalkozók számára feltétlenül szükséges: az nem felel meg a valóságnak. Nem hisszük, hogy műveltség és társadalmi tapintat tekintetében oly nagy külömbség lenne a pesti és a kolozsvári egyetemen tanult orvosok és ügyvédek közt, hogy a harmadik egyetemet e miatt szintén a fővárosban kellene felállítani. Ennél sokkal helyesebb érv Buda mellett az. hogy tudományos verseny keletkezhetnék a két testvér egyetem közt, a mi kétségkívül használna a tudománynak. Mindegyik egyetemen ugyanazon szakmák tanárai iparkodnának egymást túlszárnyalni szakmájuk művelésében.“ Ezek után most már ideje lenne, hogy Buda is mozduljon és a minisztert küldöttséggel keresse fel. Minden kéredelem veszedelem. Farsangi kirándulás. Irta : Záborszky János. Repül a két táltos; zaj nélkül siklik a szán; a csengők éles hangjain kívül mi sem zavarja az éjjeli csendet. — Hátul a Gellérthegy mysztikus alakja s oldalt a pesti rész ködtengerben hullámzó, bizonytalan körrajzu óriásai, megannyi földhöz lánczolt ó-világi szörnyek egyenkint elmaradoznak. Áthatlan ködbe vesző hósivatag tűnik fel előttünk, melynek most szűk körbe szoruló síkját diaméterként szeli át a fehérvári-ut. A szán vígan halad, a nélkül hogy mozogni látszanék a körnek látszó térben, melynek középpontjában van; mintha a talaj siklanék alatta az átló irányában s a kör mindig ugyanaz maradna : úgy tetszik a szemnek. A szánban ülők csak olykor koczkáztat- nak meg egy-egy rövid megjegyzést; azt is valószínűleg csak azért, hogy a hang befagyását megakadályozzák s nyugodtan fűzhessék gondolataikat tovább. A társaság áll pedig: egy bozontos pok- rócz áthatlan leple alatt nem minden súrlódás nélkűi, de mégis kedélyes egyetértésben megférő három pár női- és ugyanannyi férficzipő- nek megfelelő személyekből. Mig fent hallgatás uralkodik s a különben beszédes szemek is csaknem bezárulnak a késsel vágható ködben, addig odalent apokrócz enyhe régiójában érdekes eszmecsere folyik. A lábak is beszélnek s beszédjük nagyon is érthető, hol fájdalmas panasz, hol kedélyes konverzáczió; hát a hol egy pokrócz szűk leple alatt egy helyen annyi érzékeny láb szorul. . . Egy-egy elvétett téma szisszenést okoz ugyan a felső régiókban, mi egy pillanatra zavart idéz elő; de ki i-s tudna annyi láb között eligazodni ? Egyszerre egy uj jelenség tűnik fel a látóhatár köröndjén! Talán bizony farkasok, mint elmaradhatlan kellékei a hósivatagnak? 0 nem, az érdekességnek ezen netovábbja hiányzik. Ha valaki utazik a földközi tengeren éjszakról délnek Port-Said alacsony partjai felé m az éj sötétjében egyszerre, mintegy varázsszóra előbukkanva, maga előtt látja a port- saidi világítótorony jeltüzét, az körülbelül fogalmat alkothat magának arról, a mit az éjjeli szánkázó társaság érezett akkor, midőn egyszerre a hótenger közepette egy tényt lát kibontakozni maga előtt az áthatlan ködből: az albertfalvi világitó toronynak, az éjszaki petro- leumlámpásnak a fényét. Az utazási czél közelléte felvillanyozza a társaságot, a lábak mozgásba jönnek s fokozódott érdeklődéssel irányulnak a tekintetek előre, keresve a második és utolsó petroleumlámpást, melynek programmszerüleg a végczél a falu első vendégfogadója előtt kell árasztania fénysugarait. Pár perez múlva megállott a szán; a csengők danáját emberi hangok váltják fel, a mint a társaság nagy ügygyel-bajjal kibontakozik a takarók tömkelegéből. Bent a fogadó nagy termében bál van. A budai társaság is ennek kedvéért tette meg az éjjeli utat. — Nagy feltűnést keltett a késő vendégek megérkezése; mint mindenütt a világon, úgy itt is a falu jegyzője volt az első, ki feltalálta magát, s hivatalos torokköszörülés- nyomban felajánlotta szolgálatát, hogy a fényesen kivilágított helyiségek tömkelegében kalauzolja a jövevényeket. Jobbra-balra érdekes, rokonszenves alakok, a falusi élet legmegnyerőbb typusai; itt mindjárt a biró ur az esküdtek élén hamisítatlan falusi őszinteséggel üdvözli a jöttékét. Bent a nagy teremben a fiatalság disze- java immár járta legjavában s az uj vendégek észrevétlen vegyülnek a tánezba. A czigányzene csábító hatása alatt a kedv csakhamar átragad a falu véneire is s egy valóban elragadó kép : a múlt, jelen és jövő legfestőibb változataiban tárul szemünk elé. A mulatság góczpontját a falu pennájának szembeötlő typikus alakja képezi, ki az elmaradhatlan tollszárral a jobb füle mellett, hol itt, hol ott tűnik fel sugárzó arczával. — Meg-megforgatja a falu menyecskéit — mert hát ez így dukál — szakértelemmel dirigálja a czigány vonóját s a mellett el nem mulasztja, a szomszéd étteremben hol egyik, hol másik asztal vendégeit magyaros konczintásokkal bá- toritgatni. — Figyelme főtárgyát azonban mégis a „cassa“ képezi, melynek fölöslege az egyik — általa annyira felkarolt közérdekű czélnak : a falu kivilágításának van hivatva alapul szolgálni. Innend ered a mulatság hivatalos jellege, mi eléggé dokumentálja, hogy Albertfalva is a haladás utján van. Valóban itt az ideje! A fő- és székvárosnak immár a budai oldalon kell fejlődnie, mely a legalkalmasabb teret kétségkívül a Gellért-hegytől délre elterülő, alacsony dombhegységektől szegélyezett gyönyörű síkság: a Lágymányos s Kelenföld nyújtja. Ha tekintetbe vesszük, hogy a tervezett és mihamarabb elkészülő dunai hidak s az ezeket követő közúti vasutak a budai oldal ezen részét is a központ közvetlen közelébe hozzák, a fő- és székvárosnak ezen irányban való terjeszkedését logikailag nemcsak indokoltnak, de elkerülhetlen szükségesnek találjuk. Már pedig lehetetlen elképzelnünk azt, hogy ezen körülmény a közvetlen szomszédságban levő Albertfalvát is ne érintené. Ezen, már természeti fekvésénél fogva kedvező és olcsó üdülőhelyül kínálkozó helység valóban megérdemli, hogy a közfigyelem felé irányuljon; annál is inkább, mert biztos tudatában vágjunk, hogy a falu élén álló kitűnő egyéniségek fáradhatlan buzgalommal dolgoznak rajta, miszerint az általuk tervbe vett nagy horderejű szabályozások által nemcsak kirándulásokra kellemes, de állandó megtelepedésre is fölötte alkalmas helyet alkossanak. Ezt a fáradságot kétségkívül fényes siker koronázandja, mihelyt a tervbe vett közlekedési eszközök rendelkezésre állanak; kiilönöseu pedig akkor, ha a fehérvári-utat, mint az egyedüli, e czélra leginkább hivatott irányt a várva-várt villamvonat fogja végig száguldani. Adja az ég, hogy mielébb megvalósuljon ! Lapunk érdekében. Néhai Földváry Mihály, Pest-Pilis-Solt- Kiskun-vármegye volt kitűnő alispánja és lapunk jóakaró barátjának hivatalos ajánlata már kezd némileg alakot ölteni a vidéken. Az elhunyt alispán ugyanis egy kibocsáj- tott körlevelében előfizetésre és támogatásra ajánlotta lapunkat főleg a két pilisi járásbeli összes községeknek. Eddig ugyan még nem minden községet számlálhatunk előfizetőink közzé, de az érdeklődés mindinkább terjed, és bízva hiszszük, hogy nemsokára alig lesz község, mely lapunkat járatni nem fogja. Amit mindég hangsúlyoztuk, a hirdetések közlésére nézve, most vettük az első hivatalos értesítést, melyet egész terjedelmében a következőkben adjuk: Borosjonö község szabályrendelete a községi vagyon el- avagy bérbeadása iránt. 1. §. A községi vagyonkezelésről szóló 982/kgy 892. számú megyei szabályrendelet 8. §-ában irt nyilvános árverés, illetőleg ái lejtésekre vonatkozó hirdetmények, a mennyiben az árverés vagy árlejtés kikiáltási ára 500 frtot meghaladná, a „Buda és Vidéke“ czimü hetilapban közzéteendők. 2. §. A községet megillető területeken a vadászati jog bérbeadás utjáni hasznosítása czéljából kitűzött árverés határnapját, az árverés módozatait és a kikiáltási árt is magában foglaló árverési hirdetmény, tekintet nélkül a kikiáltási ár értékére, úgy a fennebbi, mint a vadászati szaklapban is közzéteendő. 3. §. A „Buda és Vidéke“ czimü hetilap megszűnte esetében a hirdetés a vidék más netán létező vagy keletkező helyiérdekű lapjában lesz eszközlendő. Kelt Berosjenőn, 1895. évi jan. hó 6-áu. Navarra József, s. k. (ph.) Stampf Fcreaez s. k. jegyző. biró. 6. szám./kgy. 1895. Jelen, szokott módon kihirdetett és 30 napon át közszemlére kitett, de senki által meg nem felebbezett szabályrendelet Borosjenö község képviselő testületének 1895. évi febr. hó 9-én tartott közgyűlésében jóváhagyott. Navarra József, s. k. (ph.) Stampf Ferencz, s. k jegyző. biró. A közölt szabály rendelet tehát lapunkat bizonyos tekintetben hivatalos közlönynyé minősít! Kismértékben ez is bizonyít amellett, hogy kezdünk közeledni kitűzött czélunk felé és csak a többi községek elöljáróitól függ, hogy lapunk necsak budai, de vidéki is legyen minden tekintetben; alig lehetvén Buda érdekeit a vidék érdekeitől elválasztani. Midőn tehát a pilisi két járás minden községeinek képviselő-testületeit és elöljáróit hasonló pártolásra kérjük, legyen szabad kijelentenünk, hogy részünkről nem fogunk kímélni sem fáradságot, sem költséget, hogy úgy alak mint tartalom tekintetében minden olvasónk kívánalmának lehetőleg eleget tehessünk. De az anyagi pártoláson kívül, különös szükségünk van a vidék intelligencziájának szellemi közreműködésére. Illetékes értesítések és tudósítások hiányában nem referálhatunk kimerítő részletességgel. Erdélyi Gyula. Közgyűlések. Az I-ső magyar gazdasági gépgyár részvénytársaság f. hó 24-én saját gyári helyiségében tartotta rendes évi közgyűlését dr. Ullmann Sándor elnöklete alatt. Az igazgatóság jelentése szerint a lefolyt üzletév az alaptőkének fölemelése mellett is kedvező eredménnyel záródott. A tiszta nyereség 164,845 forint 4 krt mutat fel, melyből a törlesztések és leírások után 130,751 frt 31. kr. áll rendelkezésére a közgyűlésnek. Ebből 50/0-ot vagyis 6537 frt 57 krt a tartalékalaphoz csatolnak, az ezután fönmaradó 124,213 frt 74 krból az igazgatóság és tisztviselők jutalékát levonva
