Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-03 / 44. szám
Budapest, 1895. (4) BUDA és VIDÉKE. November 3. E zsinagóga telkére a főváros által javaslatba hozott szabályozási módositást, mely szerint a telekből esak a Lajos-utczára vétetik el 160 Q-öl terület, elfogadtuk; de szemben a középitési bizottság javaslatával, mely szerint a telek megmaradó része beépíthető volna, kimondottuk, hogy a zsinagóga előtti tér minden esetre szabadon maradjon, mert tekintettel a zsinagóga előtti nagy forgalomra, mely kivált nagyok ünnepek alkalmával tapasztalható, a kérdéses terület szabadon hagyására már biztonsági szempontból is szükség van. Ezzel kapcsolatban a tél-utcza és a Zichy-utcza szabályozása is tárgyalás alá jővén, ennek során a tél- utczát 4 ölre, a Zichy-utczát pedig 6 öhe kiszélesíteni határoztuk. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Dr. Németh. Imre. A „Buda és Vidéke“ olvasói sokat találkoznak dr. Németh Imre nevével. Nagyon sok értékes dologgal gazdagította a lap tartalmát és elmondhatjuk, hogy nem csak jó barátunk, de egyik legszorgalmasabb munkatársunk. Nem csak neve alatt, de névtelenül is nagyon sokat ir. Nekünk pedig jó czikkirókra nagy szükségünk van, mert csak igy lehet megvilágítani minden kérdést. Ezzel a „Buda és Vidéke“ is erősödik és szava nyomatékosabb lesz. Annyi vezérférfiu van Budán és mégis e vezérférfiak némelyike nem tartja elég fontosnak azt, hogy tollat ragadjon és elbeszélje a mondani valóját. Dr. Németh Imre lelkesedik Budáért és elfoglaltsága daczára évenkint sok Ízben ir lapunkban. Az elöljáróságok szervezése alkalmából olyan czikkel tisztelt meg, melyre az intéző körök is figyelmesek lettek. Buda nem Pest czimü czikke példája annak, hogy ő Budának igaz lakója és méltó tagja a kitűnő budai ügyvédi karnak, melynek minden egyese megérdemli a jogász czimet. Jogvédők és nem jog- csavarók. Németh Imre tevékeny részt vesz közéletünkben és mindenütt nyomát hagyja annak, hogy neki eszméi vannak. Mint a második kerületi választmány tagja szorgalmas, fáradhatatlan és szakavatott. A társaságban kedvelt és a mi fő> minden izében — gondolkodásában is — tősgyökeres magyar ember. Egy cseppet sem doctrinaire bár tudását lépten-nyomon észlelhetni. Nem árul el többet annál, mint a mit tud, sőt szerény és nem ambitiózus. Buda jövője elé szép reményekkel tekinthetünk, ha oly harczosokat látunk a küzdők táborában, mint dr. Németh Imre, ki az apró küzdelmekben csak oly kitartóan lelkes, mint a legnagyobb csatákban. Az is igen szép vonása, hogy szenvedélyes turista és részt vesz a legtöbb turistakirándulásban. Feleslegesnek tartom bizonyítani milyen hasznos Budára es vidékére nézve a turistaság. Minél többen látogatják szép pontjainkat, annál többen ismerik meg, terjesztik a szépséget és keresik fel. Németh Imre érdemei nem csak mint polgárnak, de mint turistának is elévülhetlenek. Adjon az Isten sok ily lelkes férfiút Budának és vidékének és sok ily jó barátot Buda és Vidékének azaz nekünk. Különfélék. — Halottak napja. Koszorú, virág, emlékezés és könnyű, pompa és fény mind a megholtaké volt. Gyászoló család, özvegy férfi és nő, árva gyermekek a temetőben. A kegyeletet leróni akaró sokaság, és a kiváncsiak tömege a csendes lakok hajlékához zarándokolt az elmúlt két napon. És megváltozott az idő képe, a ködben szitáló majd szakadó zápor eső helyét, tiszta kék égboltozat s ragyogó fénysugár váltotta fel a mely nem kevésbé hozzájárult a gyász-ünnepélyek emeléséhez. November 2-ika a halottak emlékének van szentelve. Ez alkalommal a ki csak teheti, felkeresi övéinek sírját, koszorút helyez rá, világot gyújt s megkönnyebülve tér onnan vissza. A temetőbe megy a gyermek, hogy atyja, anyja iránt; a szülők, hogy gyermekük és rokonuk iránt; a tanítvány, hogy tanítója, mestere iránt s a nemzet, hogy nagyjai iránt rójja le a kegyelet adóját. A csendes budai oldalon is számos jelesünk nyugszik, kiknek nevök, emlékük él, és élni fog. Itt alusszák örök álmukat a régi ráczvárosi temetőben Virágh Benedek, a magyar Horasius, Döbrentei Gábor, a németvölgyi temetőben pedig Hunfalvy János a nagy geographus. Ott pihennek ugyancsak a ráczvárosi temetőben a Budavár falainál 1849 május hó 21-én elesett névtelen hősök porai. Rájuk is kiterjed az ifjúság kegyelete. — A budai paedagogium polgáriskolai tanárjelöltjei tették évekkel ezelőtt mintegy kötelességükké, hogy minden halottak napjának előestéjén felkeressék sirjokat. Ezt meg is teszik mindig; ott voltak az idén is, s koszorút helyeztek mindegyiknek sírjára. Virágh Benedeknél Bru- novszky Rezső, Döbrentei Gábornál Reöthy Wladimir, a honvédeknél Czéh István, Hunfalvy Jánosnál pedig Slajchó Mihály mondtak beszédet. A dalárda Tarczali Sóváry Béla tanárjelölt vezétése mellett szintén részt vett a kegyeletes ünnepélyen. Innen az ifjúság az intézet nemrégiben elhunyt jeles tanárának, Kozocsa Tivadarnak sírjához vonult és ott helyezett le Nagy László megemlékező beszéd kíséretében koszorút. A gyászünnepélyek, a felvonulások a budai részeken a legnagyobb rendben folytak le. Különösen a németvölgyi temető volt igen népes. Itt a magánfogatok és bérkocsik hosszú sora kinyúlt egész a budaeörsi útra. Legkevesebben (látogatták a farkasvölgyi temetőt, mert fájdalom ez ideig még semmi közlekedési eszközről nem gondoskodtak, hogy megközelíthető legyen. — uj utcza név. ügy értesülünk, hogy a közmunkatanács egy budai utczát Schwartzer Ferencz utczának akar nevezni. Hogy melyik legyen ez az utcza nem tudjuk s inditvánvunkkal a közmunka tanács elé nem vágunk. Magát a kegyeletes szándékot azonban, szivünkből helyeseljük. Dr. babarczi Schwartzer Ferencz Buda hálájára valóban érdemes. A mi pedig tudományosságát illeti az olyan mértékű, hogy csak nagy tisztelettel emlegetjük, és a magyar tudományosság egyik fényes oszlopának tekinthetjük. A mi humanizmusát illeti az olyan volt, hogy párját alig lehet találni. Tehát a szándék egy valóban érdemes nagyunk emlékét tisztelné meg. — Tanári kinevezés. Andor József tanárjelöltet, a „Magyar Szemlé“-nek „Cyp- rián““ néven ismert és kedvelt tárczairójat, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a budai várfok-u*czai gvmnasiumhoz tanárrá nevezte ki. — A III. kér. piacztér rendezése tárgyában a kerületi választmány és az elöljáró között konfliktus keletkezett. A kér. választmány és a kér. bizottsági tagok a tanácshoz felebbezték meg az elöljáró intézkedését, mert a vidékről bejövő 200, gyakran 300 kocsit elterelje a piacztérről, az ott levő üzletek roppant7 kárára. A tanács méltányolta a válaszmány' panaszát s a kerületi kereskedők érdekében utasította az elő’jarót a panaszok orvoslására. Dr. Bencze elöljáró azonban, — mint velünk közlik, — nem hajtotta végre a tanácsi intézkedést s olyan helyet jelölt ki a vidéki árusítók számára, hogy ezek inkább a város belső piaczaira mennek be. Ez által az egész üzleti és piaczi forgalom elterelődött a III. kerületből, mely úgyis a legszegényebb városrész e tekintetben. A kerületi válaszmány tagjai és a kerületi bizottsági tagok tegnap ismét értekezletet tartottak ez ügyben s elhatározták, hogy küldöttségileg fogják a kerületi polgárság panaszát a polgármesterekkel közölni s fölük gyors intézkedést kérni. — A budapesti mészáros ipartestület válsága. A mészáros ipartestület kebelében fölmerült viszálykodások következtében Schiller György elnök, úgyszintén azalelnök, valamint egynek kivételével az elöljárósági tagok és a számvevő is lemondtak. Horváth János dr. iparhatósági tiztos ez okból október 27-én, vasárnap délutánra rendkívüli közgyűlést hivott egybe, hogy a leköszönt elnökség és tisztikar helyett újat válaszszanak. E meghívás következtében az ipartestület tagjai rendkívül nagy számban jelentek meg. A szavazás eredménye az lett, hogy elnökké 109 szóval ismét Schiller Györgyöt választották meg. Alelnök lett Hoffer Gyula, előljárósági tagok lettek: Holzer Ede, Gamauf Károly, Szabó Sándor, Goldreich Fülöp, Lindmayer György, Lobi Samu, Tóth Sándor, Schwersik Antal, Scheffer József, Bittner József, Schneider Dávid, Horváth Béla, Berliner Bódog, Schwarcz Soma, Perl Ignácz, Krausz Ferencz, és Nagy Márk; póttagok: Kossuth István, Cziczvoll J., Kirchknopf Mátyás; számvizsgálók Zinhober Illés, Brust Adolf és Wohl József. Horváth János dr. meleg szavakban üdvözölte Schillert és örömét fejezte ki a fölött, hogy a válság ily szerencsés megoldást nyert. Schiller György meghatva mondott köszönetét a beléje helyezett bizalomért és az iparhatósági biztos szives üdvözletéért és azután fölkérte ellenfeleit, hogy félre téve a gyűlölködést és viszálykodást, vállvetve segítség őt az ipartestület ügyeinek előbbre vitelében, mert hisz ő maga is azt az ipart űzi és igy önmaga ellen dolgoznék, ha nem az ipartestület érdekeinek megvalósulását tartaná föladatának. — Dr. Nendtwich Károly emlékezete. A magyar tudományos akadémiának közelebb tartott felolvasó ülésén Uosvay Lajos a nagyérdemű boldogult Nendtwich Károlyról emlékezett meg. Behatóan méltatta a nagy tudós munkásságát és hatását, mely előtt egész Európa kalapot emelt. Dr. Nendtwich Károlyt élete végén nem méltatták eléggé lapjaink, melynek oka az volt, hogy politikai pályáján az antiszemita-pártnak volt vezértagja. Mi budaiak kegyelettel emlékezünk arra a jólelkü igazi budai öreg urra, kinek arczképe az I. kér. polgári kör termét ékesíti. A magyar tudomány nagy alakja polgár életében Budáért lelkesült s a mi sziveinkben is örökké él. Áldott legyen emléke! — Nyílt kérdésre, nyílt felelet! Alusznak ? Léteznek vagy csendesen kimúltak ? Vannak, vagy nincsenek ? Kérdés, melyre felelet még nem jött. A lipótmezei érdekeltek szövetkezetéről van szó! Arról a szövetkezetről, a mely a budai érdekek szempontjából oly kecsegtető programmal lépett fel, hogy annak minden egyes pontját a legnagyobb örömmel és megnyugvással olvasta mindenki, a ki szivén hordja Budának emelkedését és felvirágzását. Erről a szövetkezetről becses lapjának egyik számában már említést tettem. Hittem, reméltem, hogy valamelyes felvilágosítást majd csak kapok. Hiába! mindez- ideig a lipótmezei érdekeltek szövetkezetének igazgatósága vagy nem vett tudomást felszólamlásomról, vagy maga sem akar nyíltan bemutatkozni. A nyilvánosság utján kérem újból t. szerkesztő urat, hogy a Buda és Vidékében az oly közkedveltségnek örvendő „Ismerőseink“ rovatában szives fáradozásai utján ismertesse meg a szövetkezet élén álló egyének egyikét- másikát névleg is, és ezért nagy köszönettel leszek úgy ón, mint az érdeklődő nagy közönség, mert végre megtudhatjuk, hogy a szövetkezet hol van, él-e? munkálkodik-e ? avagy elszunnyadt az Urban? Egy érdekelt.
