Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-03 / 44. szám

Budapest, 1895. (5.)

BUDA és VIDÉKÉ

November 13.

— Felhívás. Az állami tisztviselők mozgalmának végrehajtó bizottsága a következő felhívást intézte a tagtársakhoz:

Az állami tiszviselők mozgalmának végrehajtó bizottsága kötelességének ismeri immár saját működésének eddigi eredményét, a tevékenysége által teremtett helyzetet és végre ama akadályokat is a t. tagtársakkal tudatni, melyek lelkesült munkánk végeredményének megvalósítását mindeddig gátolták.

Ez értesítésével a végrehajtó bizottság kimutatni óhajtja, miszerint az eléje tűzött magasztos czél megvalósításában folyton fáradozik, és hogy a munkálkodásának alapkövét képező kölcsönös bizalmat ébren tartva a közösügy iránti lelkesedést tovább is fejlessze.

A folyó év szeptember havában a magas kormányhoz benyújtani szándékolt nagyszabású memorandum mindeddig teljesen einem készülhetett, minek oka a memorandum anyagának nagy halmazában, a tömérdek adat helyes feldolgozásának nehézségében rejlik.

Késleltette a munka befejezését ama körülmény is, hogy a bizottság által a memorandum tervezethez bekért észrevételek és vélemények igen elkésve küldettek be.

Az egyesületi alapszabály teljesen elkészült, és az a memorandumnak a magas kormány elé terjesztése után alkalmasnak látszó időben fog jóváhagyás végett felterjesztetni. Mihelyt a memorandum teljesen elkészül, azonnal az illető fórumok elé fog terjesztetni.

E tényállás előadása után azzal a reménynyel biztatja magát alólirott végrehajtó bizottság, hogy a t. tagtársak ügyünk iránti régi lelkesedését továbbra is fentarthatja. A végrehajtó bizottság ígéri, hogy a maga részéről sem fáradságot sem akadályt sem csüggedést nem fog ismerni, s hiszi, hogy e szent ügyet utóvégre is siker fogja koronázni és türelmünk jutalmát nyeri. Budapesten. Az állami tisz'- viselők mozgalmának végrehajtó bizottsága: Csemegi Károly, elnök; Asztalos Géza, jegyző; Dr. Detre László, jegyző.

— Os-Budavár. A siker, melyet a bécsi és az antwerpeni kiállításokon „O-Bécs“ és „Ó-Anwerpen“ elnevezés alatt ismert s régi idők épületeit s jellegét reprodukáló vállalatok elértek, valamint az a hatás, melyet jelenleg „Velencze Bécsben“ tesz, arra bátorítanak bennünket, hogy az 1896-ik ezredévos országos kiállítással kapcsolatosan és összeköttetésben, az annak tőszomszédságában levő s vele egy széles hid által összekötendő állatkert területén a 17-ik századbeli „Os-Budavár“-át művészies utánzatban bemutassuk. Tervünk keresztülvitelét „O-Bécs“ és „Velencze Becsben“ megteremtője — Marmorek Oszkár müépitész kipróbált kezeire bíztuk, de gondunk volt arra is, hogy a látogatók érdeklődése, polgári és katonai felvonulások, zene és művészeti előadások és egyéb látványosság által felköltessék, — nemkülönben arra is, hogy a közönség kényelmére kellő számú vendéglő, bormérés, sörcsarnok, czukrászda és kávéház álljon rendelkezésre. — Minthogy úgy a török, mint a magyar városrészben nagyobb számú árucsarnokot és üzlethelyiségét létesítünk, melyek — tekintettel az előreláthatólag nagymérvű látogatottságra s azon körülményié, hogy az elárusitásnál csakis történetileg hű jelmezekbe öltöztetett személyeket lesz szabad alkalmazni, a legjobb eredménynyel kecsegtetnek; kötelességünknek tartjuk ezt t. Czimnek idejekorán azon kérelem kapcsán adni becses tudomására, hogy azon esetre, ha ezen helyiségek egyikét vbgy másikát bérbevenni szándékozik, erről bennünket folyó évi október 30-ig tudósítani szíveskedjék. Budapest, 1895. évi november havában. Kiváló tisztelettel Az „Os-Budavár“ (Törökvilág Magyarországon) vállalat igazgatósága. Iroda: IV. Károly-körut 2.

— Magyar asztaltársaság alakult Bogdányban Hippi József jóhirü vendéglőjében. A ^társaság czélja, úgy tudjuk a magyarosodás előmozdítása. Szép és elismerésre méltó tény ez különösen akkor, ha az ily hazafias mozgalmak a polgárság köréből indulnak ki. Üdvözöljük a társaság lelkes tagjait és velők Rippl Józsefet, mint ki Bogdányban már régóta a legmagyarabb német.

— A turista életből. A magyar turista-egyesület budapesti osztálya az idei programszerű kirándulások sorozatát befejezte, május 5-től október végéig összesen 42 kirándulást rendezett és pedig 11 félnapost, 27 egész napost, és 4-et két vagy több napra terjedőt. A kirándulások általában, de különösen a félnapos kirándulások jól látogatottak voltak, és jobbára jólsikerültek épen úgy látogatottak voltak a minden hónap első keddjén a „Politikus Grajzler“ hez czimzett vendéglőben tartott havi összejövetelek is, ez havi összejövetelek a télen is minden hó első keddjén ismétlődni fognak és a nemzeti szállodában az aranykéz-utcza felöl levő külön teremben fognak megtartatni, az első ilyen összejövetel november 5-éu este 8 órakor lesz; helyettesíteni fogja az egyesület a kirándulásokat és a mennyiben ezek helyett vetített fényképekkel illusztrált felolvasásokat fog rendezni, mi iránt lehetőleg a legközelebbi napokban tétetik már intézkedés. Ezek szerint a magyar turista-egyesület nyáron úgy mint télen minden lehetőt elkövet arra nézve, hogy tagjai a turistaság körébe vágó szórakozásokban részesüljenek, de sőt nem is zárkózik el annyira a nagyközönségtől, hogy mindent csak a tagoknak és a tagokért, mert úgy a társas estélyeken mint a felolvasásokon megjelenhet mindenki ha nem tag is, mert az egyesület szívesen lát vendégként mindenkit a ki a turistaság iránt érdeklődik és minden a turistasággal kapcsolatos ügyekben nem tagoknak is készséggel ad felvilágosítást az egyesületnek IV. Rózsatér 5. sz, a. levő helyiségében hol a hivatalos órák heti napokon délután 6—8 óra között tartatnak.

— Estély. A f. é november hó 7-én Somlyai József székesfővárosi bizottsági tag tiszteletére Schlaucher Ferencz vendéglőjében rendezendő társas vacsorára jegyek Záborszky János Krisztina-téri mészáros üzletében kaphatók.

— A budapesti központi tejcsar- nok-szövetkezet vasárnap, folyó hó 27-én délelőtt tartóita a közgyűlését Szapáry István gróf elnöklete a att. Az elmúlt üzletév a jelentés szerint nem maradt el a várakozás mögött. Az üzletmenet állandóan kielégítő volt s tejfölösleggel nem kellett küzdeni. A lefolyt évben a 317 üzletrész után 9 077,977 liter szabályszerű (tavaly 9.383,818 liter) és 197.291 liter másodrendű tejet szállítottak be, a mi után 829,681 frt 74 kr. volt a nyers bevétel, vagyis literenként 9.06 kr. A költségek levonása után 667,513 frt 64 kr., azaz literenként 7.27 (tavaly 6 60 kr.) tiszta bevétel maradt fönn. A tavalyihoz képest tehát az értékesítés lényegesen javult, amit főleg az okozott, hogy az igazgatóság a deta:l-eladást igyekezett növelni.

— Zenélő Magyarország. Egy rövidke keringővel ejtik lázba a főváros és vidék czigányzenekarai a közönséget? Mi a czime ennek? ki a szerzője? kérdik mindenütt. A czigány mást nem válaszolhat, mint hogy ez egy uj orosz keringő. Ez a bájos első hallásra fülbemászó buskomor melódiájával elragadó keringő most jelent meg a „Zenélő Magyar- ország 21-dik füzetében: czime „Tatjána“ Valse russe Korsky-Ivanoviczitől. E füzet még azonkívül a következő remek dolgokat tartalmazza „Erdő mellett de magas a kaszárnya“ Népdal. Meyer Hellmund Eriktől „Oh mi mély szenvedély“ müdal magyar és német szöveggel. Kirchner Elektől „Közelben“ Salondarab. A „Zenélő Magyarország“ előfizetési ára negyedévre 4 frt. Egyes szám ára 20 kr. Előfizetni a kiadóhivatalban Budapest, Csengery-utcza 62./a.

Gyászrovat. Nagy Lajos dr. fővárosi tanácsos meghalt. Az ő halála aagy veszteség a fővárosra nézve, mert a legképzettebb tisztviselők egyike volt. Nagy Lajos Keszthelyen született, gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. A jogi doktorság elnyerése után az ügyészségnél nyert alkalmazást. A főváros szolgálatába 1875-ben lépett és itt képességeit csakhamar felismerték, úgy hogy rövid idő alatt tollnok, jegyző, majd pedig főjegyző lett. 1885-ben választotta meg a főváros közgyűlése tanácsossá. Először a jogügyi osztályt vezette, később a középítési, végül pedig az adóügyi osztály vezetését bízták rá. Mindenki, a ki ismerte, tisztelte, becsülte, mint tisztakezü, éles- eszü, helyes gondolkodású tisztviselőt. A folytonos munka azonban korán megtörte a még

fiatal ember egészségét úgy, hogy már évek óta beteges volt és betegsége ellen Olaszországban keresett gyógyulást. Mihelyst jobban lett, azonnal ismét hozzáfogott a munkához, mig végre a tüdő és gége baja ágybadöntötte s az elmúlt éjjel megölte. Özvegye és három árvája siratja halálát, a melynek hirére a városházakon és egyéb városi épületeken kitűzték a fekete zászlót. Az elhunyt prezbiterje volt az evangélikus egyháznak. A család a következő gyász- jelentést adta ki:

Nagy Lajosné drné szül. Martiny Róza a maga. úgy gyermekei: Margit, Sándor és István, valamint apósa Nagy Sándor nevében szomorodott szívvel jelenti, hogy hőn szeretett férje, a legjobb atya, illetve fiú Nagy Lajos dr. székesfővárosi tanácsos, a pesti magy. evang. egyházközség prezbitere, október 29-ik napján éjjel, életének 45-ik, boldog házasságának 17-ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. A boldogult hült tetemei október 31-ik napján d. u 3 órakor fognak a gyászháznál: VII. kerület, kerepesi-ut 26. sz. a., az ág. ev. egyház szertartása szerint megáldatni es azután a kerepesi-ut melletti sirkertben örök nyugalomra tétetni. Budapesten, 1895. évi október hó 30-án. Isten áldása lengjen porai felett!

— Papválasztás lovagias utón.

A budai református lelkészi állást, mely már évek óta üresedésben van, november 15-kén töltik be. A választók két pártra szakadnak, az egyik jelölt Haypál Benő, a mostani ideiglenes pap, a másik Kecskeméthy-Csapó István. A két jelölt hívei azonban már a választás előtt összeütköztek. Haypál főpárthive Borosnyay Oszkár prezbiter nyílt levelet intézett a hívőkhöz, mely ben fölszólítja őket, hogy szavazzanak Haypál Benőre. E mellett nem a legkíméletesebb szavakban emlékezik meg az ellenjelöltről s párt- hiveiről. A nyílt levélre az ellenpárt nevében Kasits Péter tegnap válaszolt Borosnyay „rágalmazó, gyáva támadását felháborodással utasítván vissza.“ A dolgot valószínűleg lovagias utón fogják elintézni. (Budapesti Hirlap.)

— Költözködő családok. A déli vasúton át körülbelül hatvan család költözött ki Brazíliába. Többnyire a felső megyékből való tótok voltak. Valószínűleg azzal a kiábrándulással térnek vissza: Jobb itthon.

— A fő-utcza járdája. Nem régiben köszöntük a székes fővárosának azt, hogy a fő ■ utcza kövezeeét rendbe hozatta. A kocsi-ut csakugyan nem olyan nyerges, mint eddig volt, de egy nagy baj következett be, mely sok balesetnek veti elébe árnyékát. A járda, mely különben is agyon van járva sok helyen az üzletekbe is befolyt. A télen, ha két három kocsi össze torlódik" egy közülök okvetlen a járdára csúszik veszélyeztetve az ember életet. Kérjük ennélfogva a járda felemelését a főúton. Nagyon szép és kívánatos lenne, ha aspfalt burkolattal látnák el a járdát.

— Az omnibusz társaság figyelmébe. A Városmajor-utcza felé megnyílt uj vonalon is kívánatos, hogy a kalauzok udvariasak legyenek a közönséggel s ne tegyenek külömbseget a keményített galléru meg a köd- menes emberek között. Megtörtént ugyanis, hogy három ködmenes magyar ember beült az omnibuszba, kijeién: ette, hogy a deli vasút háza előtt akar kiszálni. A kalauz nem figyelmeztette őket, hogy hol kell leszálniok — ez még nem volna baj — de a mikor ezek illedelmesen fölszólaltak, gorombán utasította vissza panaszukat s leszálásuk után is utánuk kiabált.

Egy a praxisban is demokrata honpolgár.

— Serpentin út. Lapunk egy barátja levelet intézett hozzánk, melyben azt kérdi nin csen-e a serpentin-utra jó magyar kifejezés? Van, régebben az ilyen kigyódzó^ ösvényeket és utakat szalag útnak hívták. Ezt elfogadhatná a főváros es közmunkák tanácsa is.

Habemus.

Anynyi felszollalás után végre meg van a mit várva-vártunk, a mi omnibus-járatunk. Most már a Krisztinavárosba is könynyebben lehet eljutni. A társaskocsi-részvénytársaság