Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-15 / 37. szám
Budapest, 1895. IY. évfolyam 37. sz. Vasárnap, szeptember 15. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : EEDÉLTI <3- “2T XT' Xj-A.. KIÄDÖ-HIYATÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcza 12 a. Szőke-ház, Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. sz;s:ííks:s2:t<5ís.^g, I. kér., Alkotás-ntcza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A nemzeti kaszinó. Irta : Erdélyi Gyula. Minden évben egyszer a nemzeti kaszinó — a legkiválóbb magyar társasegylet — tagjai egy napot szentelnek alapitójuk, a nagy Széchenyi István gróf emlékére. A Széchenyi-billikomot szinültig töltik borral és azt pohárköszöntőben a nemzeti kaszinó egyik kitűnősége beszéd kíséretében kiüríti annak szentesítésére, hogy Széchenyi hagyományai virulnak, szelleme él a nemzeti kaszinóban is. Csak az a bökkennő, hogy ennek a szellemnek az ápolásáért a nemzeti kaszinó keveset tesz. Nem tartozunk azok közé, kik azért haragusznak a kaszinóra, mert tagjai felvételében válogatós. Ezt jól teszi. Legyen egy hely, hol a születés, a közélet és a szellem ariszto- kracziája együtt él. Ne legyen ide könnyű a bejutás. Válogatósak legyenek felfelé és lefelé. Jusson át az aranynyal terhelt teve a tüfokán, de ne jusson be az aranyvilág a kaszinóba, ha különösebb érdemeket nem tnd felmutatni. Ebben a zártkörben éljen és férjen meg egymás mellett, egyért munkálva a születés és az ész. Mindenütt vannak a világon ilyen körök. A vegyítés törvénye ez, hogy rokon elem rokon elemmel egyesül. Ebbe semmiféle demokratikus nézetnek nincsen beleszólása. Az embernek társulási szabadsága ez: azzal társul, a kivel akar. Db a „nemesség kötelez“ elvénél fogva teljesítsék kötelességüket, álljanak a társadalom élére és igazgassák a kultúrát. A nemzeti kaszinó példája a többi kaszinókat és olvasóegyleteket is von- zaná és lenne az, a mi még eddig nincsen: magyar közélet. Térjünk vissza egyelőre Széchenyi szelleméhez és hagyományaihoz. Széchenyinek három eszméje vált ki a többiek közül: a kaszinó; a váltó; a lóverseny. Mind a három másként vált be, mint a hogy ő akarta. A váltó, mely a kereskedelem érték- forgalmának könnyítése végett volt a legnagyobb magyar eszméje, a közgazda- sági gondolkodásában kiskorú nemzet elszegényedéséhez járult hozzá. A gróf eszméjének nem akadt igazi letéteményese. Kés lett a gyermek kezében és az érték forgalmát a kelleténél jobban megkönnyítette. A nemesi osztály vagyoni megingásának ez lett az okozója. Kiaknázták az éhes kalmárok. Egy lovasnemzet lóversenyével is mást czélzott a halhatatlan emlékű reformátor. Nem akarta ő itt a nyerészkedést, a börzét meghonosítani. A lóverseny á lótenyésztés emelését akarta szolgálni. Ez ma másodrangu kérdés. A spekuláczió itt a fő. A fogadás, pipa, lócserélós benne van ugyan a magyar természetében, de hát cum grano salis. A lóverseny a fogadások kedvéért van. Lótenyésztés a fogadások miatt. A magyar leszorult a lóról. Az ifjú nemzedék már nem lovagol. Urlovasok alig jelennek meg a versenyen. A falkavadá- szat találkozó helyére is a legtöbben azért mennek, hogy bemutassák, jól áll-e a vörös frakk ? Csak az idősebbek lovagolnak. A hippológiához nem mind értenek, csak a verseny esélyeit, a lovak formáját számítják ki. Istállója t. i. verseny- istállója van olyan embereknek is, kiknek a lóról és lovagalásról fogalmuk sincsen. Annyit értenek hozzá, mint a börzegalopin a nemzetgazdasághoz, de ha ennek a sors kedvez, idővel megjelenik a gyepen, istállóra tesz szert és lesz sporttekintély. Széchenyi István idejében egy billi- kom, egy ostor volt a versenydij, tehát, A „BFDA és VIDÉKÉ“ TÁRCZAJA. Jánoshegy. (Tibay Esztikének.) Sötét erdők árnyékában Elbolyongni nem merek ; Hová ezren dallal járnak, Örülni a tavasz s nyárnak, En olt félek . . . rettegek . . . Sötét erdők zöld falombja Nekem titkot súg regél, — Titkot suttog s száz gyanúival, Telehinti utam búvail A. lehulló falevél) Zöld falevél lombos ágról Miért szakad— miért hull le ? — Völgy ' és bérez még dús, tenyészik, Hisz az Ősz még messze késik, — Messze hűvös dér-szele . . . Zöld levélnek lombos ágon Talán búja, titka van ? Nem felel az erdő erre, Csak tovább zúg sok levele, Zúg és jer eg untalan . . . Sötét erdök árnyékában Elbolyongni nem merek, — Félek, hogy a merre boly gom, halálok — s rajt’ irva sorsom — Egy lehullott levelet! Chalupka Rezső. Elvek és tövisek. (Regény egy kötetben.) (17) Irta: ERDÉLYI GYULA. Rétyi Antes István barátomnak! Péter ámult bámult. Először eset meg rajta, hogy olyan furcsának látta a munkás pártot. Csöry Miklós elhatározta magában, hogy leleplezi az „elvek és tövisek“ czimén folytatott balek fogást. Szabadságot kér egy félévre és egy időt a fővárosban tölt. Dombor Máténak a fürdőket ajanlt orvosa is elmegy Bábéiba. így nevezte el a modern és semmi tekintetben nem magyar fővárost. Egyúttal kinyitja Péter szemeit is és vigyáz arra, hogy Penege koma csak szalmába és ne kőbe üsse a lábát. Szirtes Aladár báró a házi kisasszonynyal járta a csárdást, úgy a bogy a vigadóban járják a mire a magyar ember nem tudná birteleniben, bogy a vadaknak milyen szigetéről is került az a táncz. Illegette billegette, rázogatta magát, lobogtatta a selyem zsebkendőjét, a földre hajolt mintha onnan akarna valamit telveuni. Penege Lőrincz uram szintén a táuczosok közé állt és komolyan násznagyosau for-atta a menyasszonyát. Senki sem hitte volna róla, hogy ő vőlegény. Káva Ferkó a czigáuy előtt mókázott. Azt hajtotta, hogy még is csak szép ilyen úri sorban, ha valaki s o c i-á 1-e s t á n. Mindenki mulatott csak Péter nem. Hiában vigasztalta magát, olyan csalódás félét érzett. Nemcsak eszményében, de eszméiben is csalódott. Ezek hát azok az elvek és tövisek, melyekért a nép milliói rajonganak. Kezdett józanodni, pedig a mit soha nem tett életében, ivott és pedig szaporán és keményen. Az ivásban kitartó bajtársa volt Ábor Ábel, a vizet prédikáló próféta. Ivott mert azt tartotta, hogy ekkor úgy látja a hazát, a hogy kéne lennie. Látja a torlaszokat Látja a hatalmasokat tüzes tronon, a szegények felmagasztalását és a gazdagok megaláztatását. Látja a világszerte győzelmeskedő isztarájkot, és kegyetlenségében számitgatta, milyen kabátos embereknek fog kegyelmet adni. Brinzenstein Klotild, a komoly lassú táncz- közben előadást tartott a szocziálizmussal és biztatta Penege uramat, hogy övé lesz az egész világ. Miért ne lehetne ő legalább palatínus vagy miniszterelnök az uj világ rendben. A torlaszok királynéja pár pohár pezsgőt is bekebelezett, az öregben is volt ital, tehát miért ne osztoztak volna meg ketten a világon. Elfelejtette, hogy valaha a világon báró Szirtes Aladárral akart osztozni. Szivét és a világot soknak osztotta már szét. A báró csak a szivet v~tte komolyan, a világon nem is akart osztozni. Elég volt neki a népvezér nimbusa, az alapítási ünnepélyek, népünnepek, zászlószentelések. biztosítások, munkás pénztárak, bizottságok szervezésének jövedelme. Szirtes Aladár báró a helyére vezette Kati kisasszonyt, ki épen a szolgabiró szomszédságába jutott, maga pedig egy czigarettára gyújtott és kezdte hányni-vetni, mit is lehet hát csinálni Penege Lőrincz uramtól, vagy is mit ér a paraszt király. Készpénze is van Kasznár
