Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-25 / 34. szám
Budapest 18P5. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Augusztus 25. egyes zászlóaljakat a társzekerek mellé rendelt. Sem a zenekarok játéka, sem pedig a bőven kiosztott bor- és pálinka-adagok nem voltak képesek a bajt megszüntetni, mely utóbb testi nyavalyákban u. m. vérhasban, kolerában és hagymázban nyilványulván, bárom bét alatt húszszor annyi orosz katonát vitt a sírba, mint a mennyi Magyarországon és Erdélyben az egész hadjárat alatt elesett. A csapattestekben támadt hézagokat a Galicziában álló tartalékokból egészítették ki, de azon mély benyomás, melyet a megyar nép különösen pedig a szláv ajkú megyék lakosságának tartása az orosz katonákra és fiatal tisztekre tett, arra serkentette az orosz fővezért, hogy seregeit a veszedelmes légkörből minél előbb kivonja. Nagyobb ütközetek és csaták a 8 hétig tartott hadjárat alatt alig fordultak elő, de Vácznál ép úgy mint Debreczennél az orosz tábornokok arról győződtek meg, hogy ellenfeleik „megfogyva bár de törve nem“ oly erőt fejtettek ki, mely győzelmüket mindég kétségessé tette. A Vácz alatt szenvedett kudarczot Paskie- vics politikai ellenfelei mai napig is emlegetik, és Görgey Arthur valamint Leininger Károly tábornokoknak ez alkalommal kifejtett vitézségüket nem győzik eléggé dicsérni. A kemény leczke Miklós czár büszkeségét vérig sértette. Hogyan, kiáltá a színéből kikelt czár, midőn a vesztett csata hírét vette, hiszen avval ámítottak, hogy seregem előtt fegyelmetlen csőcselék fog állni, most pedig azt látom, ez a csőcselék legjobb katonáimat csúfosan megverte. Paskievics herczeg avval védekezett, hogy Görgey őt Vácznál megcsalta „II me trompe, toujours cet hőmmé“ mondá a lengyel renegátus. Ámde a Varsóban seregének győzelmeire váró czár máskép fogta fel a dolgot. „Azt már régen tudom, mondá Miklós czár Adlerberg ezredesnek, ki mint futár a harcztérről Varsóba érkezett, hogy a kárvallott embert ki is gúnyolják, de már az eféle buta mentségekkel ne álljatok elő.“ A váczi ütközetet Paskievics Nagyváradon a hadifogságban levő Görgeynek is szemére vetette, a miért ellene s a czár serege ellen harczolni merészelt. Ugyancsak junius 18-án nyomult Bukovinából Vatza-Dornán át Grotenhjelm altábornagy 8 zászlóaljjal, 7 lovas-századdal és 32 ágyúval. Lüders támogatására, ki már előbb 26 gyalog-zászlóaljjal, 34 lovas-századdal és 56 ágyúval Plorestiből Havasalföldön Erdélybe tört be. Miklós czár Szmigrodból junius 18-án reggel pontban 8 órakor érkezett Grabba, honnan az orosz elővédet képező Labinzov hadezt a mondást, mert Penege Lőrincz lebegett oda karján Brinzenstein Kiotóiddal. — A selyem ágyneműket húzzad fel majd kedves vendégünknek ............szólt leányának. Tess ék kisasszony megnézni. Bele félthetik ebbe a királyné is. Mutasd meg Kati leányom. Brinzenstein Klotild tudott játszani minden szerepet, hát eljátszotta az anyáét is. — Jöjjön kedves leányom, mutassa meg a birodalmát. Mikor Klotild és Kati távoztak Pönöge uram kifeszitette a mellét és azt kérdezte Dom- bor Mátétól: — Nos koma, mit szól hozzá? — Hatalmas egy fehér nép. — Aszondom. — Talán esak nem billent ki komám szive a helyéről. — Azután ha kibillenne baj lenne ? — Jussa van hozzá, özvegy ember. Elfér ebbe a házba egy lakodalom. — De el ám kettő is. Miért özvegykedjem tovább. — Igaza vau komám vagyunk itt elegen násznagy és vőféuy is telik, ugy-e szolgabiró ur ? — Szívesen eljövök és tanúja leszek, hogy ítéli el a szerelem rabságra Penege uramat. — Köszönöm a szolgabiró ur szívességét élni fogok vele. Péter alatt siilyedni kezdett a föld. (Folyt, köv.) osztály után sietett, mely 17-én éjjel elindult volt. A hegyes-völgyes utón a czár fényes katonai kíséretével csak lassan haladhatván, épen délre harangoztak a völgy valamely falujában, midőn Bariatinszky herczeg főhadsegéd egy ut- fordulónál a czár elébe vágtatván azt jelentette, hogy 0 felsége a magyar határt jelző kettős dombhoz ért, Miklós czár óriási alakja volhyniai sötét pej ménjén e pillanatban valami márványból faragott szoborhoz hasonlított. Nehány percznyi szünet után a czár parancsára mindenki imára térdelt és nem sokára az orosz ezredek kibontott zászlókkal, s dobok pergése mellett átlépték a határt. Délután 6 óráig már 45 ezer ember volt magyar területen. Miklós czár Grabba visszatérve onnan azonnal kocsin Varsó felé vette útját. Junius 18-ika után a hadjárat lefolyását és sorsát az orosz tábornokok intézték el. Mihelyt Paskievics arról győződött meg, hogy egyrészről szövetségeseire sem számíthat, másrészről pedig a „lázadóknak“ mondott magyarcsapatokon csak úgy vehetett erőt ha ellenük tízszeres számú csapatokat küldhetett, a rendelkezésére álló sereget önállóan és Haynau osztrák fővezér működésétől teljesen elvonultan az ország belsejébe vezette. Ezt annyival is inkább tehette miután a Varsóból vett utasítások szerint attól nem kellett tartani, hogy akár Anglia, akár Francziaország a tényleg bekövetkezett beavatkozás ellen felszóllaljanak. A minden oldalról tízszeres túlerővel megtámadt ország elkeseredett halál tusája nehány hét alatt véget ért............ Yi segrád. Érdekes terv szivárog ki a felsőbb körökből. A hírben nincs okunk kételkedni annál is inkább, mert ha akadályokba nem ütközik és valósul, örvendetesen lepi meg a nemzetet. A tervek legtöbbjének az a sorsa, hogy sokáig vagy örökké terv marad. Örök igazság az : Ember tervez Isten végez. A hatalmasoknak sem teljesedhetik minden akarata. Ez a terv azonban, melyről értesülünk nem olyan terv, mit ha a körülmények kedveznek, ne lehetne valóvá tenni. Beavatottak úgy beszélik, hogy a király Visegrádon egy olyan vadászkastélyt akar építtetni, mint a minő valaha a visegrádi vár volt. A királynak nincs olyan helye Visegrádon, hova ha a vadászatokra külföldi fejedelmi vendégek is érkeznek, megszálhasson. A visegrádi vadászterület és vadállomány igen szép, úgy hogy itt több napot is szívesen töltene akár a király ő felsége, akár a fejedelmi vendégek vagy az uralkodó ház tagjai. 0 felsége nem szeret senkinek alkalmatlankodni s a királyi család többi tagjai sem. Ezért építették a szép stylü mácsai vadász- kastélyt is. Az is bizonyos, hogy a király végtelenül szereti azt a fejedelmi kilátást, mely a visegrádi oromról nyílik s nagy örömmel vette a mikor Budáról a visegrádi hegyekbe vezető azt az útirányt kezdték felfedezni, amelyen egykor Mátyás király ment ki Visegrádra. Menynyire haladt ez a felfedezés arról e sorok írójának nincsen tudomása, mert a nyilvánosság előtt nem számoltak be erről. Ha ez a vadász várkastély létesülne abban elengedő hely lenne azoknak a tropheumoknak elhelyezésére, melyek tanúbizonyságai annak, hogy a király milyen jó vadász. Ez a terv igen szép terv. Nem csak az uralkodónak lenne itt egy kedvelt vadász tanyája, de a vidék is rókát lendülne ez által. Annyi bizonyos, hogy ő felsége mindinkább jobbaií készül arra, hogy Budán és Gödöllőn több időt töltsön, a mit eddig némely politikai események és viszonyok meggátoltak. Némely ügyek ugyanis elkedvetlenítették a királyt. Az ő nagy jelleme azonban királyi jellem. Könnyen felejt. Jó keresztény, kinek egyik legelső erénye, hogy mások vétkeit is megbocsátja. Szivünkből kívánjuk, hogy újra derüljenek fel a visegrádi szép napok. r . . . . t. Tanulmány-ut. A »Buda és Vidéke« számára irta: Siegreich Károly. Xiiverpoól, aug. 5 Alig hogy megérkeztem, s elhagytam a vendéglőn egy szabad téren a Boy’s Brigád bandájával találkoztam. Megkapó látvány volt! Ez a zenekar rézhangszerekkel játszik, de nem hiányzik a nagy és kis dob sem. Néhány gyerek bádog szekrénybe pénzt gyűjtött a közönség között a fiúk dandárja részére, s a közönség bőven hullatta a szekrényekbe pennjjeit (tíz fiilléresek.) Este itt a város rendkívül élénk. Ugy- szólva az egész közönség az utczákon lakik. Daczára annak hogy Liverpoolnak sok és nagyon széles utczája van és járdája 10—12 sőt több láb szélességű — a sokaság között csak lépkedve lehet járni. Úgy itt, mint egész nagy Brittaniában a monumentális épületek egész tömegével találkozunk, s az egész városban alig lehet vakolt épületet találni. Liverpool Angliának legnagyobb városa London után. 518.000 lakosa van s a külvárosokkal együtt 780.000. Legérdekesebbek a dockok. Több mint 50 dockja és viztartánya van, melynek területe 370 acres összesen 24 angol mértföldnyi rakodó parttal. Az utazók számára 2060 láb hosszú hajóra szálló kikötő van építve, a mely a száraz földet nyolcz vasszerkezetű híddal köti össze. A dockok egész hosszában az elektromos vasút közlekedik a magasban, vas oszlopokon, minden 5 perczben. A Mersey tengeröböl alatt Liverpool Bir- kenheadel vasúti alagúttal van összekötve, a hol is a kupék villamos világítással vannak ellátva. Ezen kivül több gőzhajó összeköttetés van Liverpool és Birkenhead között. Manchester most újból egy hajózható csatornával lesz összekötve a tengerrel, és Southemptomban most épült a világ legnagyobb száraz dockja a mely képes lesz a legnagyobb hajókat is befogadni, sőt tuczat számra a kis sebeket is. Ezt e világnak legnagyobb száraz dockját a legnagyobb ünnepélyeséggel nyitotta meg a walesi herczeg. A dock hossza 750 láb, szélessége a felső részen 112 és fél láb, a mélysége 88 és fél láb. Ezekből látható, hogy a dockok szaporítása, és viziutak felhasználása mily óriási arányokat ölt Angliában, és ezzel szemben Budapesten a mint értesültem, még a soroksári dunaágat is kiakarják szárítani, a helyett hogy a dockok építésére gondolnának. Sajnos benyomást tesz rám, hogy mig az angolok a vizet mindenütt nagy költséggel, de előnynyel felhasználják, addig a természet által ingyen adott csatornát nállunk meg kiakarják szárítani. Hát nem bir nagyobb értékkel a vizi ut, mint annak a területnek értéke, vagy jövőbeni termése ? Ha sokan tanulmányoznák Nagy-Britta- niát, érvényesíthetnék tapasztalataikat, és a hazai körülményekhez alkalmazva azokat, nagy hasznára válnának fő és székvárosunknak, s ezzel egész Magyarországnak. A kisebb városok közül gyönyörű fekvésű a mintegy 37 ezer lakossal biró Southport, liol az emberek valamennyien a zöldben laknak árnyas parkok és kertek közepén. A város és a tengerpart közti területet nem építették be, hanem két nagy tavat és parkot létesítettek. A tavak telistele vanak