Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-02 / 22. szám
BUDA és VIDÉKÉ. Junius 2. Budapest, 1895. (2.) ságu vásárcsarnokok vannak, addig, hogy csak egyet emlitsek, Becsben nagyon is sötétekre találunk, mire nézve a „Central Markhalle szomorú példát nyújt. Sajnálnám, ha a budapesti vásárcsarnokok, nem lennének a világ legvilágosabb vásárcsarnokai a sok létező jó példa után. A kényelem mellett a legnagyobb ele- ganczia is párosul, igy például Amsterdamban a legelső hotelekben nem láttam ily fényűzést. Minden a legfinomabb porczellánból készült, gyönyörű festésekkel. Szappan, finom törölköző kéznél van, és hozzá a levélíráshoz szükséges papír és tinta is. E vásárcsarnokok télen fűtve vannak, mi egészségügyi tekintetben megbecsülhetetlen. Antwerpenben az utczaszögleteken felállított elektromos órák is nagyon tetszetősek, nemcsak azért mert diszül szolgálnak, hanem hogy ezek az órák pontosan járnak. A házak tisztogatása is példaszerű, még csak a járdákat is lemossák. Antwerpen különben egy második Velencze, az utczák közepén mindenütt hajózható csatornák vannak, és a házak előtt kocsiutak, a miáltal külömbözik Velenczétől, hol a házak közvetlen a csatornák mellett fekszenek, és itt rendkívül nagy a tisztaság. A hajózási telepek úgy Amsterdamban, mint Antwerpenben és Rotterdamban rendkívül érdekesek, nem tudom kereskedelmi összeköttetéseink hogy állanak ezekkel a városokkal, de azok azt hiszem nagy előnyünkre szolgálnának, mert itt az egész földkerekségéről összejönnek a hajók. Jó volna Budapesten, ha már isten segítségével megérjük ezredéves állami fennállásunkat egy „Budapest világvárossá fejlesztését előmozdító“ társulatot alakítani, melynek czélja volna, időnként a város érdekeit tárgyalni függetlenül a hatósági testületektől, igyekezve azoknak jóindulatát megnyerni, mert most a kerületi egyesületek külön-külön képviselik érdekeiket, holott legfőbb czél volna az egyes kerületek érdekeit méltányos összhangzásba hozni egymással. A forgalmi élet nyugoton, sokkal kifejlő- döttebb állapotban van, mint keleten. Itt a házmester elöl nem kell hazaszaladni tiz óra előtt a polgároknak, hogy megtakaríthassák a fizetendő kapupénz árát. Itt éjjeli 12 óráig a forgalom alig csökken. Brüsszelben 11 —12 óra között egész csoport kerékpározott, nők, vegyest férjeikkel, testvéreikkel, fiatal lányok a fiukkal, kik a Restau- rantban-ban mulattak, a hol rendesen sört és hideg ételeket is kiszolgálnak. Minden kávéház előtt, legalább 12 —14 veloczipédet láthatni, melyek a járdához vannak támasztva a kocsi ut szélén és kivilágítva. A nők fekete ruhát és fekete harisnyát viselnek. Az ujságárulók itt majdnem megeszik az embert daczára annak, hogy minden lépten- nyomon a kioszkokban kaphatni újságot. A mészárosok boltjaikat teljesen elzárt ajtókkal nem látják el, hanem szép vasrácsozatot alkalmaznak, hogy a szellőzés teljes legyen, nem is érezni ottan semmi kellemetlen szagot, mert hozzá még a legnagyobb tisztaság uralkodik. A boltok falai márvány, vagy porczelán, vagy legalább olaj fest ésüek, s naponta lemosat- nak. Áz asztalok szintúgy márványból vannak s néhol művészileg kivitt aranyozott ökör fej díszíti a czimtábla közepét vagy a rácsozat felső részét. A vasúti állomásokon sok helyen automat készülékek vannak felállítva, a melybe ha az előirt pénzdarabot az ember bedobja, ez kiadja a pályaudvarban való belépő jegyet. Praktikus annyiban, hogy a kik családjaikat, ismerőseiket, avagy barátaikat kisérik, avagy várják a pályaudvaron, nem kell ide-oda szaladgálni a jegy megváltása után, hanem azonnal rendelkezésére áll, s igy sem a kapus, sem a pénztárnok a többi utazók hátrányára nincs feltartóztatva. A Gellérthegy érdekében. (Az érdekeltségnek a fővároshoz intézett kérvénye.) Budapest fő- és székváros I. kerületében a Gellérthegy északi oldala egy szigetet képez, melyet a természet csodás szépségű fekvéssel látott el, s melyet emberi kezek művelés alá vették. E helyet a város tanácsa ezelőtt 25 évvel befásitotta, s az ma hires sétahelylyé változott, mely a fő- és székváros legegészségesebb parkját képezi. Szigetként áll e hely azért, mert a mig minden közsétahely és parkterület városi jellegéről gondoskodtak, ez a hely teljesen nélkülözi azon feltételeket, a melyeket a közlekedési utak, világítás, vízvezeték és rendőri felügyelet tekintetében a legszerényebb igények megkívánnak. Ott sötétlik néma éjeken át e terület, mint csöndes tanyája a tolvajoknak, kiket csak a rendőrség időnként megtartott rázziája zavar fel s az egymással érintkező villatulajdo- nosok csak tartózkodva gázolnak át utak hiányában a bozótokon, melyek biztosabb közlekedési vonalul szolgálnak, mint azoK a kocsiutak, melyeken a jármű még fényes nappal is felfordulásnak van kitéve. Pedig a villa- és telektulajdonosok még saját érdekük rovására is megtettek mindent, — Lent, no hát akkor jó hírei vannak. — Volna egy-kettő Dombor ur számára is . . . — Halljuk a szép szót . . . — Tessék csak előbb leülni. Vásáros ember szomjas is. Van egy kis jó hegyi borom. Mindjárt szolgálok vele az urnák, hévérrel húzom. Hasznos ebből minden korty . . . Ejnye Mihály maga is szívesen itta a jó bort és nem szerette rontani. Becsületes embernek becsületes bor való. Holmi gézengúz meg- ihatik akármilyen lőrét; de Dombor Máté uramnak igazi jó bor dukál. — Itt van ni! szinarany ez uram. Ellenségemnek száz aranyért sem adnék belőle, de a jó emberemmel megosztom szívesen. Tessék nagy jó uram! — Isten éltesse Mihály . . . — Adj’ Isten egészségére. — Hogy is áll az ágas Mihály ? Beszéljen csak, hogy szavát el ne veszítse . . . Azt mondta lent van. Halljuk hát a jó hirt. — Dombor uramé a kender föld . . . — Hát Penege komám kieresztené . . . — Beszélhet Penege koma a mit akar, már a vásár meg van. — Meg-e ? — De meg ám. Felpénzt is adtam. — Jól tette Mihály. Megszolgálom. — Meg van az már nagy uram réges- régen szolgálva. — De hogy olyan könnyen kötélnek állt az a Káva Ferkó. — Jaj uram nótája van annak . . . Káva Ferkó is apostolnak szegődött, hirdeti az igét, már fel is avatta Ábor Ábel a nazarénus esperes papnak. — Papnak . . . hiszen tanulni kell a papnak, ez a Káva Ferkó pedig olyan kaptától irtózó foldozó varga. — Ábor Ábel mind ilyen embert vesz be a gyülekezetbe, mert az apostolok is csak egyszerű mester emberek voltak. A papnak nem lehet semmiféle földi java, mert minden a gyülekezeté lészen, igy prédikálja azt Ábor Ábel. Minden ember pap, tehát egy embernek sem lehet földi java. Minden az egészé csak az élet az Istené . . . — Értem. Káva Ferkó is ezért szökött meg a kenderföldtől, hogy igéket, elveket hirdessen. Édes jó magyar népem, mi minden jött- ment gondolattal szűrődik meg az agyvelőd ! — Mert tetszik tudni nagy uram, ez az Ábor Ábel hiszi ám azt a mit beszél, de hát betegség igazgatja a szólását. Nem négy kereken jár az esze, Kanem a Káva Ferkó az rossz ember. Mindenkinek a kortese a ki fizeti ? Jó komédiás lett volna belőle. Százféle ember van benne, azt mutatja a melyiket akarja vagy a melyiket veszik. — Hiszen ez az Ábor Ábel hallott valamit harangozni, de csak nagyon messziről. mi közérdek szempontjából tőlük megkívánható volt. A magántulajdonosok a katonai hatóság által támasztott szolgalmi igényekkel szemben házaik leDontásának eshetősége daczára a főváros díszére szolgáló épületeket emeltek, az üres talajt virágzó kertekké alakították át, s hogy a fő éo székváros közönségét nagyobb kiadásoktól megkíméljék, önként ajánlották fel közbenjárásukat ahhoz, hogy a magán tulajdonosok a közutakhoz szükséges területeket ingyen engedjék át a városnak. Ennél többet a magántulajdonosok alig tehettek a közérdekért. S vájjon mit tett a fő- és székváros Tekintetes Tanácsa a magántulajdonosokért? Sem út, sem világítás, sem rendőri állomásról gondoskodva nincsen, s az egyetlen előny, minek az e helyen élő villatulajdonosok örvendhettek volna, a vizveték berendezése volt, melynek segítségével a száraz talajon ültetvényeiket felnevelték. Örvendhettek volna, mondjuk, mert a mily szívesen fizették hol a vízmérő órák behozatala, hol a köböleknek köbméterekre történt átszámítása s egyébb alkalomból folytonosan felemelt dijakat, e dijak fokozatos emelkedésével egyenlő arányban fogyott a viz, mig ma eljutottak odáig, hogy a vízvezeték a nyári hónapok alatt teljesen megtagadja a szolgálatot, s a villatulajdonosok ki vannak téve annak, hogy nagy fáradsággal felnevelt ültetvényeik elpusztulnak. Csodálatos, hogy a mig mindenfelé, a merre a város közönsége valamely részt emelni és rendezni szándékozik, mielőtt a magánvállalkozás megindulna, vízvezeték, ut- és világításról gondoskodik, addig itt az áldozatkész magán- vállalkozással a fő- és székváros Tekintetes Tanácsa nemcsak, hogy lépést nem tart, hanem az elpusztulásnak tesz ki egy oly helyet, mely ma-holnap egyedüli tiszta levegőjű, árnyas üdülő helyét fogná képezni a fő- és székvárosnak, mert a kiállítás után a városligetben már nem lesz, az újonnan alakított részben pedig még nem lesz erdő. E bajok orvoslása végett, mely itt a magántulajdonosoknak és a fő- és székvárosnak már a közelgő ezredéves ünnep alkalmából is — közös érdekét képezi, a Gellérthegy északi részén levő villák és telkek tulajdonosai azon sürgős kérelemmel járulnak a fő- és székváros Tekintetes Tanácsához, hogy addig is, mig az e részen beállott vízhiányon esetleg uj csővezeték lerakása által mindenkorra segítve lesz az illető szakközegeket utasítani méltóztassék, hogy akár a Gellérthegyen levő vizmedencze közvetítésével, akár más úton, ejtsék módját annak hogy a villatulajdonosok a nyári hónapokon át vizet kapjanak, illetőleg vízvezetékeiket használhassák Tudja mi az eleje, de nem tudja mi a veleje ? Szomorú sorsa van, asszony zavarta meg az eszét. Valami német vasúti kisasszony kezdette mifelénk hirdetni ezt a földosztást vagy egyenlőséget. Ábor Ábel ezután bolondult és abba hagyta a füstfaragást és füst után indult, eddig csak kívülről volt kormos, most belől. — Tudom az egész dolgot, hiszen el is akarta venni ezt a német kisasszonyt, a ki elhagyta a vasutat és az mondják bélyeg-gyűjtésből él valahol, de Ábor Ábel felkeresi és viszi nefi a pénzt a főpapi tanácsba . . . — Hej Mihály, mindenféle filoxera beütött közénk, de az a legveszélyesebb, hogy a német tudákosok az ember ellen uszítják az embert. — Egyre-másra járnak erre mindenféle ábrázattal a népboldogitók, a kik megsarczol- ják a szegény népet, elviszik az utolsó garasát is, hogy majd megfoldozzák a sorsukat. Eladja magát és megrontatja az eszét, feldúlja családi életét, eldobja a megelégedést, elvekért tövist kap. Megtagadja a Jézus Krisztust s holmi gyehennára való ámitókért. Ez a német asszony hozta ránk a veszedelmet. — A mint jött, el is múlik, a magyar ember földszerző, de nem földosztó. Megéri az a maga sorsával, tud tűrni és bízik benne, hogy megvirrad még valaha . . . Ezeket beszélte a maga józan eszével a két alföldi magyar ember. (Folyt, köv.)
