Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-02 / 22. szám
Budapest, 1895. IV. évfolyam 22. sz. Vasárnap, június 2. BUDA ES VIDÉKÉ KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : EEDÉLTI O-'^TTTIL, KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcaa 12 a. StSke-ház, Megjelenik minden vasárnap. Elttfiietéai árak : Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Alkotás-ntcza 12/a. Szöke-háe. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Pünkösd. Irta : Hatala Péter. A kereszténység első pünkösd ünnepéről azt írja a szentirás, hogy az apostolok felett tüzes nyelvek látszottak, és habár egy nyelven beszéltek, mégis különféle nyelvű hallgatóik megértették; mindegyiküknek ngy tetszett mintha saját nyelvét hallaná az apostolok ajkairól elhangzani. Pedig az apostolok akkor csak zsidóul beszéltek. Ez a szentirás szerint a pünkösdi csoda. A zsidók kik nem rokonszenveztek az apostolokkal, midőn a különféle nemzetiségű hallgatók álmél- kodását látták, azt mondották: Részegek ezek az apostolok ! ... De ezek meg- czáfolták a hitetlen zsidókat; s azt állították, hogy ezen csoda a szentlélek működése, mely felvilágosította a jóaka- ratu, a nem elfogult hallgatóságot. Az ellenkező zsidók nagyon elkerültek felekezeti elfogultságukban . . / A pünkösd tehát a szentlélek által történt felvilágosítás ünnepe volt; s a különféle nyelvű nemzetek megértették az apostolokat, csak a nagyon felekezeties zsidók nem értették meg őket. A zsidók elméjében a szentlélek nem miveit csodát ; hanem csak a nemzetek elméjében, mert ezen elmét nem homályositotta el a felekezetiség erős köde. Az első pünkösd óta sok pünkösd múlt el és sokszor ismétlődött az első „A BUDA és VIDÉKÉ“ TÁROZAJA. A mit a gólya él nem vitt. Yig kedélyű voltam egykor, Hanem bánatossá lettem, Hajh! mert a sors különösen Rendelkezett én felettem. És a fürge ifjú szívnek Jé kedélye, vig lakója Hová tűnt el, merre repült ? Hogy eddig vissza nem került ? . . . Messze vitte el a gólya. Sokat incselkedett velem A kis pajkos isten Ámor, Pezsgett bennem a szerelem, Mint a lánghullámu jó bor. — Ámde megcsalt kit szerettem Sok most az 5 udvarlója, Megváltozott az érzelme S eltűnt véle a szerelme, . . . Messze vitte el a gólya. Sok barátim jobb időkben, Mikor nem környékezett baj, Egyre zsongtak körülöttem Mint a fáradhatlan méh-raj. De elhagyott a szerencse pünkösd alkalmával feltűnt: f é n y és árny. Az apostolok utódainak nyelvét, beszédét, idők múltán, már sokan nem értették meg a keresztények közül is. így szakadt ketté a nagy 1 -'Gisztény egyház: keletire és nj_6atira. Ezer évvel az első pünkösd után. És ötszáz évvel még később a nyugati egyház is újra kettészakadt a re- formátió által. A keresztények nagy tömegei ismét nem értették meg az apostol-utódok nyelvét. Nagyon felekezeti volt. És ezen szakadások folytán a felekezeti szellem erős- bödött . . . Tehát az elfogultság . . . Újabb időkben a felekezeti szellem gyengült; az emberek jobban közeledtek egymáshoz. Nem tartották a hitbuzgó ság j el legének ócsárolni a mások hitvallását. Kezdették követni az Úristen példáját, ki véghetet- len türelemmel viseltetik annyi millió teremtménye iránt, s elnézi hogy ezerféle módon imádják őt — nem szorítván őket valamely egységes rendszerre. Szereti mindazt aki féli őt és jót cselekszik. Rábízza a józan ész munkájára a felvilágosítást, a polgárosodást, mely a bálványimádókból és a vadakból miveiteket és fenköltebb vallásos eszmékkel biró embereket nevel. Abban rejlik az igazi művelődés: ha j szeretettel viselte— E bolondok párt )gója — S mind eltűntek a ' irátok Mintha ülne rajtam tok . . . Messze vitte el a g ya. Nem törődve semm gonddal .Napjaimat vígan él n, Mert a mig a pénz _i tartott Mé g az ördögtől se féltem. De suszter, szabó, boltos És kalapos nagy kontója, Elsöpörte minden pénzem. S vig életben nincs már részem . . . Messze vitte el a gólya. Megcsalatva szerelemben, Pénz s baráttól elhagyatva, Yig kedélyem is tova-tünt, Ennyi baj kit meg ne hatna ? De amitől szabadulni Yolt vágyaim fő mottója, Az okozz busongásom: Itt marad óságom . . . Ezt nem vitic ei a gólya. Kemény Dezső. Elvek és tövisek. (Regény egy kötetben.) (2) Irta: ERDÉLYI GYULA. A Méretlen csárdás sokszor úgy eltalálta az időjárást, mint valami időmérő, hol a tyuktünk egymás iránt és szeretettel segítünk egymásnak bajain. Ha ezen szeretetet hirdetik az apostolutódok, akkor ismét megértjük egymást. De a felekezetiség szellemét igen nehéz enyhíteni is; az önmegtagadásba kerül, a hatalom miatt, melyet a felekezetiség, kivált a papoknak, világi dol- dokban is, nyújt. Aki a hatalom birtokában van az nem igen szokott a szeretet hangján beszélni, kivált midőn hatalmát az egyenlőség, a szabadság, a testvériség eszméitől félti. De ezen eszmék mégis hódítanak, az emberek között naponta több hívőre találnak. És az lesz majd a legszebb pünkösd-ünnep, midőn teljesen és szeretetlen megértettük egymást. Tanulmány-ut (A «Buda és Vidéke« számára irta Siebreich Károly.) London, május 20. Ha már az ágyak kényelmes voltáról megemlékeztem multi levelemben, az étkezésről csak annyit mondhatok, hogy a nyűgöt felé a vaj éppen olyan szükséges kelléke a háztartásnak, mint nálunk a só. Áttérek most már egy pár szóval a vásár- csarnokokra, különösen azért is, mert a vásár- csarnokok kérdésé Budapesten égetővé vált. A vásárcsarnokok főkelléke a világosság, azért is a vas és üveg a legjobb építő anyag ezekhez. Nyugaton mindenütt nagyon jó világosszeméről, hol a fájós tomporájáról. Yalóságos jövendőmondó volt a pusztában. De ő is csak úgy tett, mint némely kollégája a politikai időjóslásban, nem mond ugyan semmit, de ha beteljesedik a miről nem beszélt, nagy hangon hirdeti ugaron, kopáron : Ugye megmondtam. Ezzel a tulajdonságával hírre vergődött a Méretlen-csárdás és fejcsóválva bámulta a föld népe, hogy ugyan, mit nem jövendőit ő meg, nagy jó uram ő kigyelme Ejnye Mihály. Szóval is győzte, jó italt adott, bizony betértek ha csak lehetett a Méretlenbe még az úri emberek is. Dombor Máté is benézett, mert a Méretlen csárdás eladást, vételt, állatok javát, rosz- szát mind az elméjében tartogatta és tovább is adta. Bor között őszintébbek az emberek, a mely csárdás nem süket, hall is, lát is, azután beszél mikor kell, de ha szükséges, némább a némánál, a halnak is több szava van, mint neki. Ejnye Mihály nem mai gyerek már, akkor is hasznát vette a szemének mikor a szegény legények kutágassal adogattak egymásnak jelt, hogy merre fuj a jó szél. Dombor Máté uramnak sokat beszélt ezekről az időkről, azért fordította most is arra a beszédet. — Nos Mihály hol az ágas ? — Lent van az uram.
