Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-12 / 19. szám
Budapest 1895. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Május 12. Paedagogiai tekintetek 90 százaléka szól mellettünk, sőt még az is valószínű, hogy ha haszonról lehet szó, nem csak bennszülött vagy régebben itt lakó budaiaknak lesz haszna, de az egyetem áthelyezése folytán várható néphullámzás a főváros egyéb lakosainak is elegendő nyereséget nyújthat. Ámbár egyéb érdekekről mint az ifjúsági még beszélni sem szabad. Nyugodtan várjuk a törvényhozás intézkedését és elhatározását, hiszen ott apák vannak, kiknek a haza jövője, reménye, gyermekeik sorsa szivükön fekszik. E kérdésben az egyetem tanári karának egy kitűnősége tollából közlünk figyelemre méltó nézeteket. E délyi Gyula. Ünnep a bástyán. A hogy megjósoltuk úgy történt. A budai hölgyek által rendezett ünnep a bástyán kitünően sikerült. Ez nem lapunk, a „Buda és Vidéké“ nek — mely talán elfogult lehetne — a véleménye, de az összes sajtóé és megjelenteké. Nem csapott a rendezőség nagy zajt, a lapok csak módjával, eleinte egv kissé hidegen karolták fel a Mária Erzsébet-egylet készülődését. És mégis a körülmények, az idő rövidsége, a szokatlan még eddig nem divatos hely daczára a sikert fényesnek mondhatjuk. Nem ismételjük a lapunkban már elmondottakat, mert ezek beteljesedtek, ténynyé váltak, csak a krónikás feladatát töltjük be és leírjuk azt a napot, mely nemcsak a szegényeknek, a hazafias ügynek, de Budának is sokat használt. Igen, mert ily impozáns számban és ily előkelő közönség régen vagy talán soha nem jelent meg egy budai ünnepélyen. Sajnálattal kell megemlékeznünk arról, hogy gróf Hunvady Lászlóné ő excellencziája gyengélkedése miatt nem jelenhetett meg az ünnepélyen, de azért szobájából nagyon sokat irodalomba. A kritikusok agyon dicsérik és meg van a tehetség. „A nagyobb kapaszkodó ajánlja a kisebb kapaszkodót.“ Nunc venió ad fortissiiftum malum ! A z alkalmi költészetről van szó. Ez egy nagy betegség. Üres kintorna hangok. Archias poéta veszedelmes iskolája ez. Még veszedelmesebb, ha tehetséges ember űzi s a pillanatnyi hatás kedvéért megfojtja tehetségét. Többnyire hazugságok ezek minden inspiráczió nélkül. Botránkoztatás ez csupán, melynek az irodalomban nincs helye és csak műkedvelőnek való, akkor is a só adagjában. Hajdan csak nagy úri passzió volt. A tanítók, tanárok, lelkészek s a köz- igazgatás szervei lépjenek a küzdtérre és nemes irányuk után haladva, az igazi Ízlést, a szép örök törvényeit követve álljanak be hivatásukhoz híven az irodalom-mentők közé Nem fárasztom soká türelmedet, kének fogadd szívesen az irodalom egy régi munkásának vallomásait. Használj ezekből annyit a mennyit jónak látsz. Bölcsességedre és igaz magyarságodra bizom. Állj ki az ügyek élére és harczolj, har- czoltass a sablonok ellen is, melyek ilesztve kisértenek irodalmunkban. Mi a „Magyar Szemlében“ benned is bízva egy j°hb korba vetve hitünket küzdünk tovább is. Szókimondásainkért elviseljük a töviskoszo- rut, a megköveztetést. De másként nem cselekedhetünk, mi azt akarjuk, hogy az eszmény, a tisztesség és a magyarság uralkodjék az irodalomban. A te irodalmi osztályodtól vagy a közoktatási tanácsba illesztett irodalmi tanácsodtól várjuk a szebb jövő alapköveinek letételét. tett a siker érdesében s ablakából előkelő társaságban nézte az ünnepélyt, mely az 5 nevének és fáradozásainak annyit köszönhet. Már előtte való napokon őrgróf Pallavi- cini Édéné ő méltósága időt és fáradtságot nem ismerve intézte a döntő napot s rendezte a tombola-tárgyakat is. Hétfőn reggel a rendezőség hölgy- és férfitagjai megjelertek a bástyán és jelentkeztek az őrgrófnénál, ki a kisdedovó- ban helyezte el a tombola-tárgyakat, innen rendelkezett és e mellett személyesen ügyelt fel minden pontra. Lampionokat fűztek fel, a légszesz-lám- pákra koronákat, csillagokat illesztettek. Készültek a sátorok és a csárda. A férfi-rendezőség lelke és vezére, Papp István vezette az egész műveletet. Az ő vállaira nehezedett a legtöbb a munkából, de ebben elegendő részt vettek a többiek is. Gróf Hunyady László ő excelleucziája ma is mint egyéb napokon ott sétált a bástyán és élvezte azt az örömöt, hogy mások is gyönyörködni fognak abban, a miben ő, a remek helyben és kilátásban. Aligha van Budának, budai érdekeinknek s lapunknak oly lelkes barátja a főurak között, mint ő. Pallavicini Ede őrgrófné 10 órakor a zenepavilonba gyűjtötte az összes rendezőséget, hölgyeket és urakat a végleges beosztás végett. Ez a beosztás oly pontos és oly tökéletes volt, mint az őrgrófnétól ezt várni lehetett. Délben a rendezőség egy része ott ebédelt a bástyán. Délután Weinwurm, Ellinger és Erdélyi fényképészek a rendezőségről, az őrgrófné tombolasátoráról és egyéb csoportokról felvételt vettek a „Vasárnapi Újság“ számára. Később maga a szerkesztő, Nagy Miklós is megjelent. Az egész elrendezés kiváló ízlésre vallott. A tombola-sátrak meglepték a nézőt. A czuk- rászdát Buszwurm Vilmos látta el és igazán oly dolgokat adott, melyek emelték jó hírnevét. Á virágsátrak is feltűnőek voltak. Szép 200 csokrot küldött Schmidberger József mükertész, ki megérdemli, hogy szép dolgai terjedjenek. Özvegy C u 1 m a n Rezsőné, József főher- czeg ő fenségének udvari szállítója két virágsátort díszített fel és virágkosarakat. Valamennyi gyönyönyörü volt, lehető legjobb ízlése kedves meglepetésre és általános megelégedésre szolgált. Többek között Frey Matild kisasszonynak is köszönhető az az óriási nyereség, melyet a virágok jövedelmeztek. Gróf Hunyady László a rendezőségnek 50 darab szép szegfűt küldött. Ez a kitüntető figyelem nagyon lekötelezte a rendezőséget. A „Buda és Vidéke“ külön kiadásának mit ez alkalomra Gróf Hunyady Lászlóné és őrgrófné Pallavicini Edéné ritka gazdag tartalommal szerkesztettek, külön sátra volt. A rendkívül érdekes szám második kiadása 20 krajczárért a Hunyady-palotában, I. kér. Vár, uri-utcza 52. sz. kapható a jótékony czélra. A rendezőséget nagyon meglepte Löwen- stein Antal derék polgártársunk, a király ő felsége udvari szállítójának küldeménye. Két ezer darab süteményt adott a jótékony czélra. Ludvig mézeskalácsos sátra, melyben Ludvig k. a., Fuchs Erzsi és Irma kisasszonyok árultak igen keresett volt. A hölgyek igen lekötelezték a rendezőséget szeretetreméltó kedves modorukkal. A virágok között szépek és jó nevéhez méltók voltak L oh r Irma virágai, kit közelebb az „Egyetértés“ is megdicsért, hogy milyen ízléssel állítja ki csokrait. A kik látták dicsérték is és nagy kelete volt azoknak. A csárdában nagy kelete volt a véglesi „Vera“-viznek és a gróf Schönborn vizeinek. Gróf Schönborn képviselője a falakat és a csárdát a viz czimerével díszítette fel, melyek igen jól vették ki magokat. A Medve-fröcs- c s ö t (igy kérik a Schönborn vizeit) és a V e r a fröcscsöt alig győzték a szép hölgyek mérni. , Az ünnepélyről egy költői lelkű tudósítónk a köVetkező hangulatos tudósítást írja: Május 6-kának reggelén talpon volt a Mária-Erzsébet egyesület összes rendezősége, hogy a bástya diszitésnél a sátrak felállításánál azok elhelyezésénél a szükséges útbaigazításokat megadják. Hamarosan ment a munka, mert herczeg Lobkovitz hadtestparancsnok nemcsak a táborozásnál használni szokott tisztisátrakat, kézséggel átengedte hanem a hidász ezred egy szakaszát is kirendelte azoknak felállítására. Katonai pontossággal egy-kettőre az egész bástyazkorzón készen álltai a sátrak egy főhadnagynak és a rendezőségnek felügyelete mellett. Nyolcz órakor reggel hozzá kezdtek az ácsok a korlátok készítéséhez, majd a díszítő munkások verték le a hatalmas póznákat, a melyekre felhúzták a nemzeti zászlót. Végig húzták a sodronyokat, s megerősítették rá a színes lampionokat. Déltájban teljesen elkészült a díszítés, s a sátrak felszereléséhez fogtak. A rendezők fáradságot nem ismerve mindenütt ott voltak, a hol valami felvilágosításra volt szükség lekötelező nyájasággal adtak útbaigazítást, s egész odaadással maguk is részt vettek a sátrak berendezésében. Majd a délutáni órákban frissen kaszált füvei hintették be az egész útvonalat, s mely az ünnepség szintere volt, és az egész sétányon kedves illat húzódott végig, bele vegyülve a Svábhegy felöl jövő tavaszi szellővel. Délután 3 órakor a hölgyek tábora felvonulhatott, hogy elfoglalva helyeiket megkezdjék a jótékonyságnak lelket, szivet nemesitő munkáját. Hétfőn délután 3 és 4 óra között a Kun- ság-felöt mind nagyobb tömegben tűntek fel a bárányfelhők az ég boltozatán. Majd összeverődtek fekete gomolylyá. Várbeli hivatalom ablakából néztem a száguldó felhőket. Komor hangulat vonult végig egész valómon. Féltettem az ünnep sikerét és szivem megrengett a szegények sorsán tűnődve, hogy a lezuhanó eső keveset juttat majd nyomoruk enyhítésére. Négy óra után a Jánoshegytől induló szél lebbentette meg a fákleveleit egy kissé mintha zizegett volna a meglombosodott gesztenyefa és orgona bokor. Jótevőként üdvözöltem az áramlatot, mert rövidesen ketté hasadtak a felhők, az égboltozat teljes kékségében tiszta volt, s a nap vérvörös kifilökkel vágódott le a budai hegyek mögé. Délután 5 órákkor bizonyos voltam, hogy az idő szeszélyeitől nem kell többé féltenem a bástya-ünnepet. Röviddel ezután megkezdődött a közönség felvonulása. Szent István napján nem ontja a feljáró lépcsők torkolata úgy az ember gomolyt mint a mostani jótékony czélu ünnep alkalmából. A. királylépcsőtől egész a bécsi kapu fel- járatáig, a vár nyugati oldalán a Nándor kaszárnyáig ünneplő ruhába öltözött közönség vonult felfelé. Öröm ült az arczokra, mert mi budaiaknak ez volt első nagyobb szabású házi ünnepünk. És csodálatos! a pesti oldalról idejöttek csak most bizonyosodtak meg arról, hogy micsoda szépsége van Budának. Mintha a külföld valamely nevezetes helyére tettek volna kirándulást, nem győztek beszélni a táj gyönyörűségeiről. A sátrak megelevenedtek, a lámpionok kigyultak, a szellő lengette az arboczokra húzott zászlókat. Szallagos rendezők futkostak ide-oda. Tengernyi dolguk akadt a tengernyi nép között. Ismerősök, jóbarátok csak úgy sebtiben köszöntötték egymást. A látni való sok, mindmegannyi érdeke- kesebbnél-érdekesebb. A sétálók egy-egy sátornál összegomolyod- nak, egyik a másikát elveszti, keresésére indul, s még inkább nyomát veszti. Élénkség, frisseség, kaczaj és hahota mindenfelől.
