Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-12 / 19. szám
Budapest 1895. (8.) BUDA és VIDÉKÉ Május 12 Az árverező sátor a legmozgalmasabb képet nyújtja. Jól kelnek az értékes és kevésbé értékes tárgyak. Megveszik, jó pénzt adnak érte, s haza viszik emlékül, szivükben egy meleg sugárral, hogy jót cselekedtek. A csillagok fent ragyognak, a színes lampionokat meglebbenti a májusi langy szellő, s a hold nyájas képe rá mosolyog az emberek örömére, vigságára, és áldozatkészségükre. A csárdában szól a muzsika, gyönyörű élénk lányok, menyecskék, deli czigáuy ifju- urakkal ropják a csárdást. A jókedv kitörő kur- jantása belehangzig a csendes éjszakába, bejárja a vérmezőt, be a hegyek lábait. Oh! be szép est volt! Fényes és szép! és hozzá sikerült. A hölgy bizottság fáradhatatlan buzgalma, rendezők szorgalmas igyekezete eredményes munkát végzett. Az idő is mintha segítségül jött volna, nem szeszélyeskedett, kitartott késő reggelig. Esti nyolcz órakor már a bástya korzó egyes helyein alig lehetett utat törni. A sürü tömegeken, kivált egyes sátrak mellett nem lehetett áthatolni. Da a jókedv seholsem csappant, sőt inkáb fokozódott. A közönség ünnepies hangulatban volt, sehol semmi zavar, még csak félreértésből sem keletkezett. A rendezők buzgalma fényes próbát ált ki, de nagyon kár, hogy a hölgyek kik az elárusi- tás mellett fáradoztak korán kimerültek, mert úgy 9 és 10 óra között még szeretetteljes kinál- gatásokkal szép jövedelmet juttatott volna a szegényeknek. Mindazonáltal hála és köszönet a szegények nevében, hogy fáradságot nem kiméivé, csupán lelkök igaz érzésére hallgatva elősegítették az ünnepély fényét, és annak a sikerét. Elégedetten távozott mindenki, azzal a reménnyel, hogy hasonló ünnepélyek a jótékonyság gyakorlására ismétlődni fognak.“ Egy másik tudósítónk feljegyzéseit is közöljük, a ki a hivatalos adatokat is összegyűjtötte. Krecsányi Ignácz, a budai színkör igazgatójának előzékenységét a bizottság lapunk utján is köszöni. A szükséges jelmezeket teljesen díjtalanul bocsátotta a bizottság rendel- Kezésére. Köszönetét mond a bizottság Kovács Mihály művész urnák is, ki a minden tekintetben magyaros zamatu ünnepélyen „Szabad a vásár“-t kisbiró jelmezében művészi hatással adta elő. E megnyitó előtt vonult fel a Patrubány Ferenczné által rendezett czigány karaván és a rendezőség jelmezes tagjai és elfoglalták sátoraikat. Az „Emléklap“ czimü zenemüvet, melyet ez alkalomra Dienzl Oszkár szerzett és Pallavi- czini Edéné őrgrófné ő méltóságának ajánlott; továbbá a „Buda és Vidéke“ alkalmi számát, Baratta Dragono Margit bárónő, Boné Anna, Hummel Olga és Palmer Irén urhölgyek árusították nagy buzgalommal. A hölgyek egész odaadással működtek, nyakukba akasztott táskáikból rohamosan fogytak a példányok és a hoz- zájok beosztott uraknak (Apt Ferencz, Belányi Imre, Palmcz Artur és Telkesy Ödön) ugyancsak adott dolgot azokat folyon megtölteni. Nem érdektelen feljegyezni az elárusitás közben felmerült nehány párbeszédet. Az olyan urakat, kik azt mondották: „Majd később“ Baratta baronesse sietett biztosítani, hogy arczukat meg- jegyezte és visszajövetelökkor majd újra meg kínálja; másnak ki nem akart tőle zenedarabot venni azt hozva fel okul, hogy zongorázni nem tud; azt mondotta: „Hisz ezt Fütyülni is lehet“. Boné Anna egy urnák ki tőle nem akart újságot venni okul adván, hogy nem tud magyarul azt mondá: „ Kehrn sie ’s um und es wird Deutsch werden“. A legkülömbőzöbb módon és furfanggal pumpolták meg a hölgyek Vajai képviselőt, ki nem győzött menekülni a rendkívül ügyes kolportörök elől. Horinotti tanár mutatványai nagy érdeklődést keltettek és fokozták a jó kedvet. A tombolát őrgróf'Pallavicini Edéné személyesen igazgatta Országh Sándorné, Rohonczy Györgyné és őrgróf Pallavicni Jánosné képezték a vezérkart. Ott volt az őrgrófné kedves leánya is. Az árverezést Andreánszky Jenő és Hódy Gyula végezték kellő humorral. Ök dobálták széjjel a tréfás meglepetéseket is. Az adakozók közül felemlítjük Gróf Szapáry Gyulánét, gróf Königsegg Irmát, Gróf Caekonics Jánosnét, Kray bárónét, Buzárovics Gusztávot és az Athenaeumot (kik Erdélyi Gyulától regényeket adtak valamint Clair Vilmos is) Seidl Józsefet, Bittó Istvánnét, Rosti Forgách grófnét, Liptay bárónét, gr. Schönborn, Demeter Fereu- czet a Vera viz képviselőjét, Litkét (25 üveg pezsgő), Lenz testvérek, Bauer János, Buchin- ger Alajos, Fischl Vilmos, Stosmann Lőrincz, Barabás József, Bittner Alajos vendéglősöket (bor) Heisler Jaroszlávot (1000 darab látkép), Hegedűs Lajost (sör), Olteánu Sándort, Zubek Bertalant, Késmárki és Illést, Wellisch Zsigát, és Lengyel kávésokat, Molnár és Mosert, Rerich testvéreket, Breuner Zsigmondot stb. Megemlítjük azt is, hogy Székelykeresztur község hazafias lelkésze is megjelent az ünnepélyen, kit a rendezőség egyik legerősebb oszlopa, dr. Nemes Antal lelkész ur kalauzolt. A messze vidékről jött áldozár meg volt hatva, hogy a határszéli iskolát ily előkelő hölgyek pártfogolják. Az ünnep után kivilágos kiviradtig Kovács Pál a saját palotájában levő kávéházát átengedte teljesen díjtalanul a bálnak, mely jókedvűen folyt reggelig. A közönség Bauernál a „Zöld koszorúban“ jó bort ivott a jóizü életekre. A mozgalmas képről lehetetlen egyszerre hű képet adni; jövőre vázlatunkat ^kiegészítjük, az adakozóknak és szivességeket tevőknek, a hölgyrendezőség és elárusítók teljes névsorával. A fiuk hadserege. Drummond Henrik tanártól. Angolból fordította : Siebreich Károly. (Folyt, és vége.) A sikeren, a melylyel leginkább a sport- üzés terén elérni sikerült, egy lépéssel tovább mentek, s kirándulást tettek a fiuk századjával, de meg az egész dandárral is az ipar szünetelése alatt, a mi nyár közepén szokott bekövetkezni. Angolországban ugyanis megszokott és bevett szokás, hogy a nagyobb gyárakban és ipartelepeken a nyár derekán a munka 10—12 napig szünetel. A nyári táborozás a mely közönségesen egy hét tartalmú, mindig a legnagyobb érdeklődés mellett tartatik meg. Itt az egyes századok egyesülnek és kijelölik a helyet valamely kedvelt fürdőhelyen a tengerparton, vagy regényesebb helyen fekvő vidéki városok közelében. A londoni dandár még azt a kísérletet is megtette, hogy egy egész zászlóaljjal jelent meg Hayling Islandban Portsmoutt szomszédságában és fényes eredménynyel oldotta meg feladatát. Tudja azt mindenki, mily nehéz egy munkás gyermeknek saját énjét teljesen kielégítő ünnepeket szerezni és ez az állapot teljesen el van érve, azokkal a kirándulásokkal és gyakorlatokkal, a melyet a fiuk hadseregének intézői e tekintetben évente megujitanak. A fiuk hadseregének egy másik, nem kevésbé érdekes osztálya: a mentő csapat. Első rendű és hivatott orvosok adják elő a fiuknak az erre vonatkozó első utasításokat. Az egészségügyi rendszabályokból a legkimeri- tőbb oktatásban részesülnek u. m. az első segély nyújtásban a sérüléseknél és az úgynevezett „hordár-szolgálatba n.“ Ezek az előadások mindig túl vannak népesedve, és nagy látogatásnak örvendenek. A növendékek a legtöbb esetben fényes eredménynyel teszik le a vizsgálatot. A múlt évben a glasgowi dandárban magában több mint 200 fiú tette le a Szt.-András-társulat mentő-vizsgáját (olyan intézmény mint nálunk a Vöröskereszt-egylet.) Gyakran előfordult, hogy a labdázó-téreu a mentőosztály növendékei gyors és eredményes segítséget nyújtottak egy-egy társuknak. Egy esetben egy törött lábat oly ügyesen kötöttek be, hogy a kórházi orvosok által, a kikhez a szerencsétlenül járt társukat beszállították, teljes elismerésben részesültek. Egy más alkalommal az utczán történt szerencsétlenség még pedig olyaténképen, hogy egy munkásra nagy ablaktábla esett, s az illető a legkomolyabb veszélyben forgott, mert súlyos sebekkel volt borítva, a fiuk hadseregéhez tartozó gyerek lépett ki erre a tömegből, ki egy lapos Kővel és zsebkendőjével úgy elkötötte a rendkívülien vérző sebet, még pedig a kellő időben, hogy ez által a sebesült életét megmentette. Több hasonló eset hiteles bizonysága tanúskodik a mellett, hogy a dandárban lévő fiuk életmentést eszközöltek, még pedig az alapos oktatás utján, azzal, hogy az elvérzést megakadályozták a gyors és ügyes kötés alkalmazása által. Most már a századok olvasó- és társalgó szobákkal is bírnak, a melynek eredménye neveltetésükre nézve kiszámíthatatlan. A dandároknak ilyetén szervezése folyton emelkedőben van, azoknak berendezése mindig uj és uj eszközökkel gyarapszik, mert a végrehajtó bizottság egyik legfőbb törekvése oda irányul, hogy a fiuk életének semmi hatásköre se maradjon érintetlenül és gondozás nélkül; és hogy minden körülmények között szükséges a városi kerületekben ilyes otthonnak létesítése, hogy a fiuk megmentessenek az utcza piszkától, s annak kisértéseitől és a szerencsétlen családi viszonyoktól. Az elmondottakhoz hozzá kell még adnunk, hogy a fiuk zenészeti kiképzésére is kellő gond fordittatik, az úgynevezett zenekarok felállítása által. A zene iránti érzék a fiuknál rendkívül tért hódított és nagyon kedves foglalkozásnak bizonyult. A zenekarok száma majdnem száz és a múlt évi szaporodás nem kevesebb mint 41. Az összesnek több mint fele sípokból áll, 10—12 picolóból, 8 —10 vadászkürtből, mig kilencz teljes katonazenekarból áll. Hogy az előadott zenedarabok a kritikát kiállják kitetszik abból a körülményből is, hogy a városi hatóságok megengedték, hogy nyári kirándulásaikban, a nyilvános parkokban játszhassanak a közönség mulattatására. Mindezeknek daczára a fiuk kiképzésére nézve mégis legnagyobb sulylyal nehezedik a mérlegbe a tisztek személyes befolyása. Ebben rejlik a legnagyobb erő. Hogy milyen hatással lehet egy jó tiszt a fiukra nézve, annak határát megszabni nem is lehet. Nem csupán vezetőjük, tanácsadójuk és barátjuk, hanem édes bátyjuk egyszersmindt. Nyomorban, betegségben teljes bizalommal vetik magukat a fiuk, karjaiba, ha nincs munkájok hozzá fordulnak, ha sorsukon javítani akarnak, csak hozzá sietnek a ki sorsuk iránt első sorban érdeklődik. Röviden mondva, van valakijük az életen keresztül, kire támaszkodhatnak, kinek felelősek és kinek pályája őket lelkesíti. A tisztnek is meg van lelkének megelégedése és nyugodalma abban az önérzetben, hogy ő a gyermekek védője és gondozója. Az általános elfogadott elv az, h°gy minden fiúnak legyen egy bátyja, minden háznak egy jó barátja, a ki az élet küzdelmeinek közepette másokon segít, nem azért hogy felettük áll, hanem mivel ő is az élet harczát vívja épen úgy mint az ő védencze. Ily módon a dandár segítségével a fiuk ezrei a városokban úgy mint a vidéken morális és fizikai testületté tömörültek, a melynek a jövőben kiható végeredménye óriási nyomokat fog maga után hagyni. A főszállása ennek az egyedüli és fontos berendezésű intézetnek Glaskowban van. Az egész főintézet ügyeit egy végrehajtó bizottság vezeti, mely áll a dandár elnökéből, titkárból és pénztárnokból és öt választmányi tagból, kiküldve illetve választva a birodalom más részeinek ezredéiből. Az összes tisztikar évente uj választás
