Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-08 / 14. szám
Budapest-, 1894. (8 ) BUDA és VIDÉKE. Április 8 kiváltképen pedig Gróf Bethleni András Ö Nagyméltóságának, mi ma nem vagyunk a kultur külfölddel“ szemben oly hátra maradva, mint azt sokan szeretnék hinni, mert végre is a potsdami szép házat még mi is elnyerhetjük, a dotációkat máris észrevehető emelkedést mutat, s a párizsi publikacziókat majd csak mi is utolértük, ha lessz központi observatoriumunk, hol kizárólag 3—4 hivatalnok a tudományos búvárkodásának fog élni. Vannak Európában még pedig nyugaton is hasonnemü intézetek, melyeknek már ma is eleibe kerültünk, ha egyelőre más egyébről szerényen hallgatunk is, az időprognózis továbbitásával távirat utón s annak díjmentes terjesztésével a nagy közönség köz- használatra, okvetlenül valamennyi európai intézetet túlszárnyaltuk. Mig a nagvméltóságu földmivelési minisztériumban az intézet iránt a jelenlegi jó indulat megmarad addig indokolatlan minden aggodalom, hogy az intézet a tudományos symbu- sát elveszti, a amely emelkedni fog, de sülyedni többé soha ! Az intézet személyzete áll 1894. elején az uj törvény értelmében : 1 igazgató, 1 aligazgató, 2 adjunktus, 2 I. oszt. assistens, 3 Il-od osztályú assistens, 1 irodatiszt 5 kalkulátor, 1 mechanikus és 3 szolgából. Tavaszi kirándulások, Felébredt ismét hosszú álmából a nagy természet, megjött újból a szép tavasz! Mindenütt felpezsdül az ifjú élet, bimbók majd virágok, rügyek majd levelek fakadnak bárhová tekintsen is szemünk. Mindenki egyaránt érzi azt az örömet, azt az ifjú erőt, melyet a természet megifjodása kebleinkben ébreszt, mindenkiben egy szebb, egy jobb jövőhöz reményeket fakaszt. Valamint a természet tavaszkor nagyobb mértékben épil, teremt, alkot, de csak azért, hegy másrészben rombolhasson pusztíthasson; ép úgy bensőnkben is fokozódottabb módon keletkeznek gondolatok érzelmek remények, itt is csak azért hogy másokat kiszorítsanak vagy tönkretegyenek. Felette kellemes érzés, véghetetlen öröm lepi el egész valónkat, ha egy verőfényes szép tavaszi napon, a természet szabad ölén pihenünk. Eltűnik ilyenkor minden gond, vonatkozás, mely bennünket a közönséges, a mindennapi életre emlékeztet; egyedül csak a természet elbájoló szépségei foglalkoztatják elménket s támasztják bennünk a kellemes érzést. Képzelhetünk-e élvezetesebb, nemesebb szórakozást annál, mint a mikor az örök természet szépségeit felkeresve azok szemléletében elmerülünk ? Ki ntm érezte volna azt a sajátságos Ha Braun ur szerencsésen felépült bajából, melyben hitelezők rántották, díszvacsora rendeztetik tiszteletére a Krone-ban, ha Kaiser a lóvonaton reggel uegyed 8-kor szerencsésen épségben érkezik meg a lánczhidfőhöz, estére banket várja az önképzőben; — ha egy-egy kapaczitás ki lesz nevezve az ó-budai leányegylet tanácsosává, vagy kezelő orvosává, másnap a koronában diszvacsoráznak és agyontósztozzák a szegényeket. És igy szőhetném ezt igen t. hallgatóim, meseszerükig^ tovább és tovább; beszélhetnék még sokat O-Buda jellemző sajátságairól, hozhatnék fel még sok és sok példát, melyek mindegyikéből csak az tűnnék ki, hogy mi ó-budaiak nagyon, de nagyon szeretjük egymást és a mi kedves lakóhelyünket ezt a szegény O-Budát, melynek dicső földjén a szegénység tesz mindnyájunkat egyenlőkké és becsületes szegénységünk tesz egyszersmind büszkékké is. De nem akarok már becses türelmükkel visszaélni, a többi elmondani valómat fenntartom egy jövő alkalomra. Most csak azt jelentem még ki, hogy mindezt, amit most önöknek elmondani szerencsés voltam, mindezt Muki pajtásom is elolvasta és teljesen meggyőztem; sőt annyira elfogta O-Buda iránti meleg szinpathia, hogy nemcsak visszavonta sértését, de elhatározta, hogy a legközelebbi negyedben O-Budára is jön lakni. Tudják igen t. hallgatóim mit mondtam én erre Muki barátomnak, azt, hogy: szamár! ! meghatottságot azt az ünnepies hangulatot, mely egy tavaszi nap reggelén, kinn a mezőn vagy az erdőben ragad meg bennünket; midőn fejünk felett szerelmes pacsirta dalolja bájos énekét? Érezni kell ilyenkor mindenkinek, azt a nálunknál nagyobb, hatalmasabb, tökéletesebb erőt, mely e szépségekben nyilvánul, mely uj életkedvet gerjeszt emberben állatban egyaránt, s mely oly kimondhatlan jólesik. Ne fosszuk meg magunkat oly élvezetektől, oly szórakozásoktól, melyeket kevés fáradsággal érhetünk el, különösen mi fővárosiak kik különféle élvezetek szenvedélyek mámorában töltjük napjainkat, abban a hiszemben, hogy ezek által elfeledjük az élet gondjait, bennünk kellemes érzés támad. Ki a szabad az ébredő természetbe ha valódi lelki örömet megelégedést kívánunk. Goudolhatunk-e szebbet, mint mikor a látáshatár keleti részében keletkező kellemes hajnalpir az ég diadalmas koronájának az éltető napnak közeli megjelenését hirdeti, a fényes csillagok a nyájas hold elhalványulnak, mire az égő nap első fénysugarai felébresztik a szunnyadó természetet. Majd a zöldelő pázsitban is uj élet ébred, férgek bogarak lepkék ezrei vígan mozognak. Szerelmes madárkák zengnek vig éneket, miközben kergetösdit játszanak. Cserjék bokrok biztos rejtekében illatos virágok fakadnak, hogy különböző rovaroknak édes táplálékkal szolgáljanak. Lágy tavaszi szellő lengeti a fák virágtól megterhelt gályáit, mely tova hordja azok termékenyítő himporát, hogy megteremtsen megalkosson uj életet, uj tavaszt. Olyan a szelíd szellő susogása, mintha az alkotandó életnek volna, a természet ajkairól folyó áldása. Mindezekben bátor voltam t. olvasó mindazoknak a szépségeknek, melvek egy-egy tavaszi kirándulásban élvezhetők, csak véghetetlen gyenge vázlatát ecsetelni. Eltekintve attól az örömtől, kellemes szórakozástól, melyet ezek által szerezhetünk; minden fő- és székvárosi lakosnak hazafias kötelessége is, környékünk különböző pontjainak gyakori meglátogatása áltál, ha nem is közvetlenül, de mindenesetre közvetve, szeretett fővárosunk és környékének fellendítésén munkálni. Mert bizonyára egyik vagy másik hely csak úgy válhatik nevezetessé, ha ezért érdeklődnek, ha sokan látogatják és bizonyára egyik vagy másik helyhez csak úgy fognak járható utak létesülni, ha az intéző körök meggyőződtek arról, hogy a nagy látogatottság folytán érdemes sőt szükséges is valamit tenni. Részemről azt hiszem, hogy ez egy köny- nyü kellemes kötelesség. Stipanics József. Évi jelentés. A budapesti polg. lövészegyesület 1894. ápril 8-iki közgyűléséhez. Felolvassa Lakner János egy. főjegyző Tekintetes közgyűlés ! Azon követelményeknek, melyek az egyesület vezetősége iránt a tagok részéről támasztatnak ez évben is igyekezett megfelelni a választmány. Annak minden egyes tagja vállvetve működött egyesületünk érdekében és igy mindazon kivánalmaknak iparkodott eleget tenni, melyek az egyesület kebelében felmerülve, méltányosaknak találtattak; megadta a módot a czéllövészeti kedv emelésére, e mellett, n^m lövész tagjai és ezeknek családjainak szórakoztatásáról sem felejtkezett meg. Fő czélja azonban ez évben az egyesület pénzügyi viszonyai rendezésének keresztül vitele volt, mely ha nem sikerült is teljesen ez évadban, biztos kilátás van arra, hogy közel jövőben egyesületünk oly kedvező anyagi viszonyok közé jut, melyre néhány év előtt a legvérmesebb reményekkel sem volt gondolható és ha ennek bekövetkeztét elértük, ismét előtérbe lép egy másik feladat. Minden erőnket a czéllövészeti sport gyakorlását bénító azon közöny megszüntetésére kell fordítanunk, mely Magyarország több lövészegyesületénél fejét már is felütötte ; mely közöny lehetővé tette azt, hogy vidéki társegyleteink száma évről-évre csökken. Ez ellen nagyszabású intézkedések tételére lesz szükség, melyeknek hathatós keresztülvitelére nem tartjuk elegendőnek egyedül a választmány legerélyesebb működését sem, itt az egyesület minden egyes tagjának hathatós közreműködésére kell számítanunk. Kérdés, hogy akkor, midőn székesfővárosunk mihamarabb világvárossá lenni gyorsléptekkel halad, képzelhető-e, hogy azon egyesület, mely a fővárosi társadalom legelőkelőbbjei közül számosat nevezhet tagjául, azon egyesület, mely ennek folytán a fővárosi társad Bombán oly kivaló hélyet biztosított magának, megeléged- hetik-e önmagával, az ügymenet sablonszerű továbbvitelével ? Úgy egyesületi tagjaink, mint a közvélemény méltán tervszerű — messzemenő intézkedések megtételét fogják követelni. Nagy megpróbáltatásnak lesz kitéve lövészegyesületünk a milleniumi ünnepélyességek ideje alatt is, a midőn a keresk. miniszter urnák, mint az Országos kiállítási-bizottság elnökének felkérésére, — mely eszmével azonban a választmány már előbb is foglalkozott — egy nagyobb- szerü országos lövészet terveztetik, egybekötve az országos lövészegyesület érdekében tartandó kongressussal és egyéb lövészünnepélyességekkel, melyek rendezhetésére már most kelt a tisztelt közgyűlés engedélyét kikérnünk, mert noha még teljes két év választ el attól bennünket, de hogy azok necsak egyesületünk régi jó hírnevének megfelelően rendeztessenek, hanem hogy azok egyesületünk dicsőségére is váljanak az ország színe előtt, hosszú tárgyalást és munkát követelnek ; nem fogunk késni javaslatainkat és költségvetésünket a t. közgyűlésnek idejekorán bemutatni. Alapszabályaink némi módosítása is szükségesnek mutatkozott a gyakorlati életben. A 7. §. a. pontja ugyanis azt mondja: hogy minden rendes tag felvételi dij gyanánt 4 frtot, évi dij gyanánt 6 frtot fizet; ide beszuratni kérjük: „tekintet nélkül a belépési időre“. A 6. pont ezt mondja, hogy a rendes tag a belépéstől kezdve legalább három évig köteles az egylet tagja maradni. A ki három év lefolyása előtt kilépni óhajt, tartozik ezen felmondást a választmánynak bejelenteni s ettől számított egy év leteltével megszűnik tag lenni Kérjük ezen 7. §. b. pontjának olyképeni módosítását elrendelni, miszerint azon tag, ki 3 évi kötelezettségének eleget téve az ezutáni évek egyikében kilépését a választmánynak az év elsőfelében Írásban bejelenteni, mégcsak azon évre tartozik tagsági dijat fizetni, melyben kilépését bejelenti. Azok pedig kik az év második felében mondanak le, csak a következő év végével szűnnek meg egyesületi tagok lenni. Hanlókép kérjük a 8. §. azon szakaszának módosítását, mely 48 választmányi tag megválasztását engedi meg. Ezen szakaszt-tekintettel az egylet folyton növekedő tagjainak számára, kérjük a választmányi tagok számát 60-ra felemelni és ha ezen javaslatunk helyeslései találkoznék, kérjük a 60 választmányi tagnak megválasztását — már a jelen közgyűlésen eszközöltetni. Az 1893. évi működésről az igazgató választmány következőleg ad számot. Az 1893. márcz. 26-án tartott közgyűlés, Megyeri Krausz Lajos indítványára utasította a választmányt, hogy kamatfizetéseinek apasztá- sára tárgyalásokat kezdjen. A választmány a budai telkek parcelliro- zását a főv. hatóságnál és telekkönyvi hivatalnál keresztülvitte, ezen parcellák eladására az 1893. október 5-én tartott közgyűlés az engedélyt megadván, abból 18-at összesen 22947 írt 69 kr. vételárért sikerült eladni, mely vételár pénztárunkba be is fizettetett. E befolyt összegből elsősorban függő adósságaink lettek teljesen kifizetve, 3000 frt, a 20000 frtos jelzálogos tartozás törlesztésére fordittatott. A Carolina alapot képező 2500 frt, melynek 5 °/0 kamatait szegények kiházasitására évenkint a főváros pénztárába köteleztettünk befizetni, — hogy ezen terhes kötelezettségtől mentek legyünk — szintén megfizettük. A megmaradt 3 parcellát és a pesti lövc- házat elfogadható ajánlat alkalmával szinte elfogjuk adni, mely vételárból a hátralevő jelzálogos tartozásunk kifizetése után fennmaradó összeget gytimölcsözőleg fogjuk elhelyezni a t. közgyűlés további rendelkezésig. A Nagy-Rókus-utczának egyenes irányban i tovább leendő építésének ügyével a főv. ható
