Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-09 / 36. szám
Budapest 1894 (3.) Szeptember 9 BUDA és VIDÉKE Tárnok völgyében, vagyha jobban tetszik: Ke- veháza vidékén, az országút mellett van; valahol Batta község határában, mely község 1779-ig az ott elvérzett hunok tetemei fölé emelt száz (centum) halomtól Százhalomnak hivatott. De, hogy Árpád is ide temettetett volna; arról hallgatnak a krónikák. Kéri Sz. Kálmán ur pedig azt mondja „Keve vezér sírja“ czimil czikkében, hogy: „Árpád sírja azért keresendő ezen a tájon (Ka- jászó-Szent-Péteren ?), mert a történelem is azt mondja, hogy Budától nyűgöt felé vitték a kijelöltek a holttestet a hármas koporsóban, de a rege szerint a mostani Kajászó (Tárnok?) völgyében.“ Lássuk hát a történelemnek erre vonatkozó feljegyzéseit. Anonymus Belae Regis Nótárius, Béla király névtelen jegyzője, a magyar honfoglalás történetének legrészletesebb megirója, a „Gesta Hungárórum“ czimü müvében ezeket Írja: „Árpád fenséges érdemekkel ragyogva végezvén be életét, Kr. sz. u. 907-ben mejghalt s eltemettetett fejedelmi tisztelettel Attila (O-buda) városában a köárkon alá foly egy kis patak forrásánál, hol is a magyaroknak keresztény hitre lett megtérésök után, a boldogságos Szűz Mária tisztelete alatt, egy szentegyház építtetett, mely Fehéregyházának hivatik.“ E szerint Árpád sírja és a Fehéregyházát csak O-buda határában lehet és kell is felkeresni, mert: Nagy Lajosnak egy 1345-ben kelt határlevelében, úgy Cilley Borbála királynőnek egy 1421-ben kelt adomáuyleveiébe, mint Zsigmond királynak egy 1421-ben kelt oklevelébe és IV. László királynak egy 1453-ban kelt adomány levelében a boldogságos Szűz Mária tiszteletére épüt Fehéregyház az ó-budai hegyfokon, a pilisi kerületben fekvőnek mondatik. Bombárdi Mihály, 1718-ban kiadott „To- pográphia Magni Regni Hungáriáé“ czimü munkájában, „Fehéregyház“-ról azt Írja, hogy az „O-buda felett, a város végén, bizonyos hegy tövében állott.“ Korvin Mátyás királyunknak 1479-ben IV-ik Sixtus pápához intézett levelében olvassuk, hogy Buda város közelében, a hegy síkságon egyedül egy templom áll, mely tiszteletből Isten anyja (a Szűz Mária) nevét viseli. Perényi Imre, Magyarország nádora és IL Ulászló király helytartója O-buda városára vonatkozó határlevelében Fehéregyháza fekvését is jelöli ki (1510.) Az 1536-ban megjelent „Hungária et Atilla“ czimü munkában Oláh Miklóstól pedig olvassuk, hogy O-budától éjszakra a szőllöhe- gyek tövében van a remeték kolostora és a bold. Szűz Mária egyháza, mely Fehértemplomnak is neveztik. Schier Szixtusz: „Buda Sacra sub Priscis R gibus“ czim alatt egy (névtelen) budai pol- pár*) naplójából (1474) írja, hogy a bold. Szűz Mária egyháza nem meszire esett Franki Pál malmától, hol jobb kézfelől egy kolostor is állott, melyet „Fehéregyházának“ nevezett. — Tholt Titusz szerint pedig a Franki-malom az O-buda határában levő Radl-(kerék-) malommal azonos. Beél Mátyás, a múlt század leglejentéke- nyek magyar földrajzi iró, „Notitiae Hungáriáé novae Wiennae 1837“ Ó-budának határát jelölvén, írja, hogy a város egykor a Fehéregyházából fenmaradt romokig térjedt. Inchoffer jezsuita az „Annales Ecclesiastici Regni Hung.“ czimü müvében (Romáé Typis Ludovici Grigniani 1644) azt Írja, bogy Nagy Károly O-buda határában, a hegyek alján, templomot emelt, melyet Fehér Mária (Alba-Mária) névvel ruházott fel. Ugyanezt írja Bonfini Mark. Antal, egy — Mátyás királyunk alatt élt — jeles történet iró, a ki azt állítja, hogy Nagy Károly a város (O-buda) végén emelkedő hegyek oldalában Mária tiszteletére templomot építtetett, stb. Szerdahelyi Gábor („Nevezetesebb magyarhoni városok és mezővárosok leírása“ 1770.) és Thurótzy László („Magyarország és királyai“ 1768.) szerint is Nagy Károly vetette meg alapját a Sicambria (O-buda) északi (felső) ré*) Windeck Eberhardt ? szében, közel a (szőllőttermő) hegyekhez, de síkságon feküdt egyháznak, melyet Álba-Mária vagy Fehéregyháznak neveztek őseink, stb. A soknál is több adatokat sorolhatnék fel annak be igazolására, hogy a fehér-egyház O-buda határában létezett, de csak egyet mondok még. Az Ó-buda és Hidekút között elvonuló határt ábrázoló és 1778-ban Felki Aantal által készített, az országos levéltárban őrzött „Planum Plagae inter Veterem Budám at Hidegkút controversae“ czimü térkép szélén egy romokat ábrázoló rajz és mellette egy kút is van kitüntetve, a romok alatt pedig a következő feljegyzés is látható : „Vestigia ruderorum Albae Ecclesiae“. S noha e rajz által a térkép készítője Fehéregyháza hol fekvését meg nem határozta is pontosan, bizonyára csak jelezni kívánta ezen régi épület rommaradványainak az ábrázolt területhez való közelségét. Ha igaz, hogy a fehér-egyház a honalapító Árpád sírja fölé emeltetett, minthogy Alba-Mária Ó-buda határában feküdt, Árpád sírja is csak Ó-buda határába lesz föltalálható! És ez annál valószínűbb, mert Kéri Sz. Kálmán kivételével Íróink mindnyájan megegyeznek abban, hogy Árpád Budán s illetőleg Ó-budán temettetett el; de sírhelyének s igy az Alba-Ecclesiának is holfekvése sokáig élénk vita tárgyát képezte és újabban egész kis irodalom keletkezett^ arról. Dr. Érdy, Rupp, Karácsony Mihály, továbbá ifj. gróf Nádasdy Ferencz, Thaly Kálmán, Dr. Tarlótzy és ifj. Réső Ensel Sándor szerint Árpád sírja Ó-budának Békásmegyer-felé eső részén, az aranyhegyi szöllők aljában fakadó meleg forrás felett keresendő, hol a fehér-egyház (puszta-templom) romjai máig is meg vannak. Havas Sándor az ó-budai Kis-Czell nevű remetehegynek a bécsi útra hajló lejtőjét jelöli meg olyannak, mint a mely kutatásokra legalkalmasabb. Tholt Titusz, volt buda-ujlaki ügyvéd és Dr. Wekerle pedig a Radl-malom tőszomszédságában, a Viktória-téglagyár környékén vélték megtalálni az Árpád sírját jelző Fehéregyháznak fekvését!!! És ime . . . Kéri Sz. Kálmán egyszerre frontot változtat és Kajászó-Szent-Péteren keresi Árpád sírját; mondván: „Hogy Budától nyugat felé vitték a kijelöltek a holttestet a hármas koporsóban!“ Mily véletlen (?) fogalomzavar ez . . Attila teste hármas koporsóba tétetvén, sötét éjszaxa, titkon és a fejedelmét igazán szerető hun-nemzet nagy szomorúsága mellett temettetett el! Azt mondja a történelem; de — hogy Árpád is hármas koporsóba tétetett volna, erről a magyar történet-irók mit sem tudnak. Lássuk történetíróinknak honalkotó Árpádunk temetkezésére vonatkozó feljegyzéseit: Anonymus: „Eközben az ur igéjének megtestesülése utáni 907-ik esztendőben Árpád vezér e világból elköltözött, ki ünnepélyesen eltemetve lett egy kis folyamnak forrása fölött, mely kőmederen át száll alá Attila király városába; hol is a magyarok megtérése után a bolds, szűz Mária tiszteletére a „Fehér“-nek nevezett szentegyház lett építve. No de ez „csak“ Anonymus, a ki hitelesség és állításainak elfogadhatósága tekintetéből alaposan megtámadtatván, manapság már szót sem érdemel (!) mondhatná Kéri ur és én magamévá tenném ezen ellenvetését, hogyha megjelöli nekem azt a „történelmet“, mely szerint Árpád holtteste hármas koporsóban, Kajászó völgyében lett eltemetve ? ! De előbb nem . . . Mert. Szalaynak Magyarország történetében is elfogadva találjuk Béla király névtelen jegyzőjének állításait; sőt mi több, az iró hozzá teszi, hogy „a patak még most is csergedez kőmedrében, de a forrásnál nyugvónak hamvai már rég elvegyültek a haza földével“. Horváth Mihály (Magyarország történelme ez. müvében, 1860. I. k. 64. old.) Ánonymus- nak szavait csak azon állítással toldja meg, hogy a honalkotó fejedelem „tetemei ősi szokás szerint megégettetvén, hamvai egy patak fejénél temettettek el“ stb .................de „a lefolyt ki lencz század zivatarjai s különösen az e helyen (Budán) másfél századig tanyázó törökök pusztító dühe még romjait sem hagyta fönn a nagy fejedelem sírját jelölő templomnak!“ Budai Esaiás (Polgári Lexicon), Fessler (Die Geschichte der Ungarn), Schams (Beschreibung der Stadt Ofen und Altofen) és idősb Réső Ensel Sándor is Anonymus után indulván, különösen Réső Ensel a következőket Írja: „Az Óbudán felül levő térséget Sicam- briának hívták a rómaiak, a magyarok pedig Sabariának (?), itt volt a hires templom, Fehér- templom név alatt, a hol Árpád eltemettetett (907); vannak ott még most is sok nagy kövek és egész házforma épületi romok, téglából össze- állott falak, mint csodálatos régi emlékei a hajdani időknek, az ut mellett.“ A „Hármas Kistükör“ 1845. évi kiadásában a honfoglalásról lévén szó, többek között ezeket találjuk ott feljegyezve : „Ily sok szerencsés és kedvező győzedel- mei között a magyar nemzetnek, Árpád az ország alapitója, a hatalmas nagyvezér Etelvárá- ban (Budavár) meghalálozott 907. észt. Keserves sirások között kisérték sírjához hü magyar vitézei, Ó-budán egy patak mellé temették a nagy bajnoknak hamvait. Sírját az első századokban gyakran meglátogatták hűséges magyar unokái, csak a jelenkor nem leli azt már fel többé. Nincs e roppant hazában, melyet ő vérének al- kota, csak egy darab gránit vagy kőszirt is, melyre csak a puszta név: „Árpád“ fölvésve találtatnék!“ . . . Innen-onnan egy félszázada már annak, hogy a „Hármas Tükör“ fenti szavai elhangzottak, de még máig sincs „egy darab gránit vagy kőszirt“, mely megjelölné ama helyet, hol a honalapító porai a haza földjével elvegyültek és hol a nemzet keresztény hitre térésének első emléke is állott! Most, midőn a magyar nemzet ezredéves fennállásának ünnepe küszöbön áll; midőn tudni szeretjük, hogy minden magyar ember hazánk megalapítója, Árpád sírjához vágyna zarándokolni, hogy ott egyetemben áldozhassunk nagy szellemének, most, azt hiszem, korszerű volna, tenni valamit . . . Csak az a baj, hogy mi budaiak nagyon is türelmesek vagyunk . . . Ha van valamink és elveszik tőlünk, azt nem bánjuk. Ha kérünk valamit, s meg nem adják, azt se bánjuk. Csak^aztán meg ne bánjuk majd valamikor azt a „nem bánomságunkat“ ! Pedig Buda — Podratzky József szerint — vajmi nevezetes hely, és hogy menyire kellene e helyet a magyarnak becsülnie, azt csak az tudja, a ki nem csak magyarul beszél, de magyarul érez is. — «Úgy látszik, mondja Podrátzky, hogy Buda elejétől fogva hazánk fővárosává választatott; — legalább is érdemes lett nagy Árpádnak hamvait kebelébe rejteni, hogy a magyart, valvhányszor Buda nevét hallja, annyiszor elődeink követésére ébreszsze.“ „Megjegyzésre méltó még az is, hogy a hol Árpád végzé életét, ugyanott halt meg utolsó férfi-ivadéka is, III. András király 1301. esztendőben, kinek szintén Buda lett temető - helye !“ Kinek nem dobog a szive, hogy itt van az első és utolsó Árpád sírja ? Navarra József. Dr, Semmelweis Ignácz Fiilöp emlékéül. A kerepesi temető rideg sirhalma az egész müveit világ tudósait vonzotta magához, hogy leróják a világ háláját ama nagy férfiú iránt, a ki korszakalkotó bölcseségével milliók és milliók életét mentette meg. Eljöttek, összesereglettek, hogy leboruljanak a tudomány nagysága, dr. Semmelweis I. F. sirhalma előtt, s áhitat, ihletett hangulat között nyitotta meg dr. Kézmárszky Tivadar az e hó 2-án a magyar tudományos akadémia disztermében tartott emlék-ünnepélyt. Ez emlék-ünnep az akadémia termeiből messze-messze fog kihatni arra a körökre, a
