Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-09 / 36. szám

Eudnn°st 1S94. f4.1

Szeptember 9.

BUDA és VIDÉKÉ

A budapest-budafoki vasút és Kelenföld.

melyek dr. Semmelweist eddig csak mint egyetemi tanárt ismerték.

Hogy az ünnepély a VIII-ik közegészségi és demograpbiai kongresszus idejével kapcsolatosan tartatott meg a világ minden részéből ide- sereglett tudósok előtt, indok arra, bogy azok, kik a nagy reformátort életében félreismerték, igyekezni fognak a jelen kor hálás érzületét tovább fejleszteni azon mulasztással szemben, mely e dicső szellemet életében, alkotása között keserűséggel halmozta el.

A háládatlan jelenkor után rendesen a hálás utókor következik. Semmelweis e „jelenlegi hálás utókora“ méltán igyekszik elődei gyarlóságait jóvá tenni, beigazolva azt, hogy az idő megorvosol számos mulasztást.

Ily módon látjuk mi ma, hogy dr. Semmelweis Ignácz Fülöp, ki korszakot alkotott, ki irányt fejlesztett és iskolát teremtett, midőn a jelenkor tudósai emlék-ünnepet, síremlék koszorúzást, a fölállítandó szobor javára gyűjtést rendeznek, megértették az igazság el nem tagadható voltát; mert, hogy ez alkotó erő viv- mánykép áll a szülészeti isme anallysei között, elvitázhatatlan tény, sőt az elismerés ama neme, mely dicsőült uagyjainkat körülövezi, illeti őt első sorban.

0 alkotott, teremtett és a mai generáczió mestereként tiszteli őt. E tiszteletreméltó nyil- vánulása volt az is, a midőn az akadémia termeiből a hívek a hazai földben nyugvó sírjához seregiének a temetőbe és itt ugyancsak a Semmelweis emlék végrehajtó-bizottság tudós elnöke dr. Kézmárszky Tivadar megráz- kódtan, lélekemelkedetten nézte a fiatal anyák szivébe a hant tiszteletét e szavakkal: „Hallgassátok meg — úgymond — szózatomat, ti fiatal anyák és adjátok azt át leányaitoknak. Szentélynek tekintsétek a sirt, mert a ki itt nyugszik, a nők őrangyala volt.“

Őrangyala és a szülők sorsa biztosítására isteni müvet gyakorolt.

Az ihletség teljes tudata és érzése tölté el a kebleket, midőn Lodonban élő dr. D u k a Tivadar kötelességszerü feladata teljesitésekép a nemzetközi koszorút tette le e sirhalomra s midőn Chantemesse párisi kiküldött a franczia nemzet és tudósok nevében szólt e helyen, hangsúlyozva, hogy Semmelweis az ő körükben is elévülhetlen érdemeket szerzett arra, hogy nagy férfi gyanánt tisztelhessék.

Az emlék-ünnepély diszszónoka H u e p p e Nándor dr. hűen ecsetelte az ünnepelt küzdelmeit ellenségei ellen, s Semmelweis elejétől biztosan haladó ösvényét, megóvni tudó jellemét illusztrálta, mely ecsetelés az egybegyűltekre oly hatással vala, hogy sok edzett férfiú szemeiből könnyeket láttunk hullani.

Ez emlék-beszédben feltárta a nagy férfi, mesterhez illő magatartását, kimutatta, bogy az igaz ügy tántorithatlan védője, rendszere mellett az akkor mutatkozott ellenszenvekkel a legbátrabban szembeszállt, fáradhatatlanul csüg- gött nagy eszméjén.

Legyen tehát a felállítandó szobor oly magasztos, világra szóló nagy alkotás, mint a milyen e nagy férfiúnak epohalis, páratlan alkotása. A gyermekágyi láz eltávolításának nagy úttörője, nemzetek, országok, az egész világ háláját érdemelte ki.

Legyen tehát neve örökre a legnagyobb tisztelettel párosult hálával említve.

És álljon e szobor, hirdesse a tudomány nagyságát s ne férjen hozzá az emberi hálátlanság soha.

Álljon örökre! Vésse emlékezetébe az utókornak e nagy név, e hatalmas férfiú dicső alkotását.

Hirdesse a tudomány nagyságát, mely előtt a profán közélet léhütő „uagyjai“ földre boruljanak.

S legyen az utókor örökre hálás ama kiváló tudós férfiak iránt is, a kik a hontalan halottnak a hont visszaadták.

Álljon szilárdul, megdönthetetlenül a székes-főváros dicsőségére, fényének, nagyságának emelésére, s mi budaiak, — hol Semmelweis született — örökre hirdessük a világnak, hogy „Él magyar, áll Buda még !“

Stein Sz. Mór.

A napokban bajárta a napi sajtót az a hir, hogy a bpest-budafoki vasút közigazgatási bejárása szeptember 17-én lesz. Nem ismerjük a vezérlő egyéniségek intenczióit, nem az irányt, melyen haladni fog, de legjobb meggyőződéseink szerint e közúti vasútnak Kelenföldet elkerülnie nem szabad, sem pedig később egyelága- zással ezt az elkerülést jóvá tenni nem lehet. Ha a tervezett vasút a Dunamentén halad Budafokig viczinális vasút lesz, nem közúti, igaz ugyan, hogy gyorsan fog haladni, mert Albertfalván kívül más megálló pontot nem talál, de egyéb hivatása nem is lesz, mint a budaíokiakat beszállítja a városba, a mit eddig is szépen megcselekszik és elég olcson a hajó, a déli vasút és a magy. államvasut. Ha azonban a tervezett vonal kerülővel bár, — mely külömben a villamos vasút ismeretes sebességénél fogva, alig tehetne tiz percznyi különbőzetet — Kelenföld állomásán keresztül halad, ennek a vállalatnak óriási forgalmat és kiszámíthatatlan jövedelmet biztosítana. Érinteni kellene neki ezen a vonalon a sósfürdőt és ezen kies helynek nagy lendületet adna; e fürdőtől az állomás alig három perez közúti vasúton.

Ha egy pillantást vetünk a térképre, azt látják, hogy Kelenföld az ország egyik legnagyobb vasúti góczpontja. Három világvonal találkozik, úgymint a trieszti, fiumei és a bécsi. Innen közönséges személyvonattal még 25—80 percznyi ut, beleértve a rendes tartózkodást (Ferenczvárosi állomáson is) 40 perez Bpestig. A vámháztéri hid kiépültével és a villamos közúti vasút segítségével tizpercz alatt a belvárost elérheti az utazó közönség, kézen fekvő igazság tehát, hogy nem viteti magát vasúton még egy jó félórát a város határa körül, hogy végre és a keleti pályaudvaron kiszállva, közúti kocsira kelljen ülnie, hanem már Kelenföldön kiszáll és itt kap a villamos kocsira. Ilyen utat pedig, ha az orsz. statisztikai hivatalba betekintünk, naponként hét-nyolez száz van, mi egy alakuló vállalatnál nem megvetendő dolog. Ehhez, ha hozzávetjük még a sósfürdő forgalmát, a mely ma már igen élénk látogatásnak örvend, és Kelenföldnek helyi forgalmát, mely a középítő szövetkezet révén is rohamosan fog fejlődni, bizton lehet vagy ezer utas vagy oda és vissza kétezer utas napi forgalmára számítani, ez pedig megérdemli a kerülőt, és igen káros volna egy a fővonaltól elinduló kiágazás, mert ez nem felelne meg a viszonyoknak. Végtére a vállalatra is nagy anyagi előnynyel jár és az üzem is sokkal egyszerűbb, hogyha csak egy vonala van, nem is említve fel, hogy egy olyan vonal egyszersmind Kelenföld és Budafok közt is direkt összeköttetést eredményez.

X. y.

Munkácsy-kiállitás Budán.

Az az indítvány, hogy Munkácsy összes képeit Budán állítsuk ki, nagy érdeklődést keltett mindenfelé. Számtalan személyes, még több levélbeli megkeresés történik a bővebb részletek közlése végett.

Mielőtt a bővebb részletekbe, tehát a megalakulásba tervszerű kezdeményezésbe bocsátkozhatnánk először a művész véleményét óhajtjuk megtudni, ki valószínűleg magába a rendezésbe is be fog folyni. P

Némelyek a felett aggódnak, hogy lehet a képeket összeszedni, ezeknek figyelmébe ajánljuk e tárgyban közölt legelső czikkünket, mely megírtuk, hogy a ki mübarát és sokat költ egy kép megszerzésére, az a kiállításért lelkesedik s készséggel engedi át a müvet különösen, ha maga a művész is óhajtani fogja a kiállítást, a mi ellen kétség sem merülhet fel.

Még azok is, kik a személyes érintkezés alkalmával, vagy leveleikben bizonyos aggályokat fejezték ki, elismerik, hogy a Munkácsy-kiállitás eszméje, vagy ha ez akadályokba ütköznék, — egy más mübecsü kiállítás s az e czélra építendő csarnok — az idegeneknek Budára való vonzása — olyan eszme, mely Buda emelkedését czéloz;za.

Az eszme csak akkor nem sikerülhet, ha tetthez nem fogunk, késedelmezünk. A halaszt- gatás sok jó szándékot és sok jó tervet ölt már meg. A gyorsaság a siker biztosítéka.

Arról is hallottunk, hogy sokan a dolog financzirozásától félnek s a nagyobb befektetést koczkázatnak tekintik. Megnyugtathatjuk ezeket is. Hiszen hacsak 1/3 része látogatja a kiállítás közönségének a Munkácsy-kiállitást, három milliónyi személy-forgalmat véve fel 30 kros belépti dijakkal ez 300,000 frt a költségek pedig bőven kikerülnek 150,000 írtból, bele értve az építkezést, a kezelést és egyéb p. o. reklám kiadásokat. A megmaradt 150,000 írtról a művész meghallgátása után lehet azután intézkedni.

Minden attól függ, mit szól hozzá Munkácsy Mihály. Reméljük a beleegyezését már azért is, hogy a Budán is legyen kiállítás, a hol annyi történelmi emlékű hely van. Első tehát ez s a mint megérkezik a beleegyezés, akczióba lépünk.

Ismerőseink.

(Árnyak és fények.)

III. Báró Podmaniczky Frigyes.

A Budát — Pesttől összekötő lánczhidon minden nap egy elegáns alak jön át. Naponkint látjuk őt körülbelül egy negyed század óta. Pár év tizeddel még valamivel délezegebben járt. mint most. Az idő eljár s csak kevesen vannak olyanok, mint ők, kik nem hajolnak meg az idő előtt és alatt és megőrzik egyenes magatartásokat és bátor lépéseiket. Gavallérnak születtek, gavallérok maradnak.

Báró Podmaniczky Frigyes szép kort ért el és azt az időt, mi ebben a korban van folytonos munkával hazája és annak közügyei szolgálatában töltötte el.

Az a munkakedv, mely ifjúságában, férfi korában nyilatkozott ma is ösztönzi és irányítja tetteit. Kevesen vannak, a kik a munkában úgy gyönyörködnének, mint ő. Pontos, szorgalmas és lelkiismeretes, ki kötelességét soha nem mulasztotta el.

Ezért jön át mindennap Budára, hogy itt elvégezze azt a megbízatást, mit reá a kormány ruházott, hogy betöltse a közmunkák tanácsának alelnöki székét.

Nehéz és sok felelősséggel járó állás ez s csak az könnyíti meg, hogy úgy a tagok, mint a műszaki személyzet át vannak hatva küldetésük fontosságáról és súlyáról.

B. Podmaniczky Frigyes lelkiismeretesen tölti be székét, a legapróbb részletekért is érdeklődik. Figyelmét nem kerüli ki semmi. Hivatásában segélyére van az is, hogy mint a fő- és székváros szülötte szereti a fővárost s annak újjá ébredése az ő életéhez van forrva. Mi volt a főváros, azt szépen írja le nagybecsű emlékirataiban, mivé lett a főváros azt a látható eredményeken kivül meg mondják a közmunka- tanács jelentései . . .

B. Podmaniczky Frigyes ahoz a fiatalsághoz tartozott, mely a nagy gróf Széchenyi Istvánt körözte és ajkairól volt szerencsés hallani azokat a profetiális terveket, melyeket a legnagyobb magyar a fő- és székvárosról, s közelebb Budáról alkotott. Vajha a legnagyobb magyarnak Budára vonatkozó álmaiból, a melyeket nagy lelke írva és hagyományban hagyott is több valósulna meg.

B. Podmaniczky Frigyes átérzi a mi óhajainkat és szükségeinket, s hisszük és reméljük, hogy jó akaratát, mit Buda iránt táplál munkatársaival egyetemben fokozottabb mértékben tanusitja.

Buda még abban a helyzetben van, hogy itt nagyokat lehet alkotni — itt szabad a tér — mert még sok a tenni való. A hidak felépülése mindenesetre emelni fogja szép város részünket s a jó ízlés itt még akadályokra nem találva érvényesülhet.

Báró Podmaniczky Frigyesnek még soksok évet kívánunk, hogy azokat hasznos munkásságban töltse el és kérjük, szeresse továbbra is Budát ugyamint a többi város részeket. Szép tettei között álljon neve örök emlékeiül Buda emlékére is.

E. Gy