Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-26 / 34. szám
Budapest 1894. (2.) BUDA és VIDÉKÉ. Augusztus 26. tek volna, hiszen alig van világ város, melynek környékén oly közelily kies helyek lennének. Ezt a figyelmet köszönjük, óhajtottuk volna, ha a fizikai idő megengedné, hogy egy ebédet vagy vacsorát költöttek volna el kedves tudós vendégeink ős Buda bérczei között, de meg kell elégednünk, azzal hogy vidékünket megmutatták. Ezeknek a tudós vendégeknek a véleménye, csak megfogja erősiteni azt, a mit a mi szakférfiúink zöme folyton hazafiasán hirdetett, hogy szép vidék e hon vidéke ős Budánk felett. Üdvözöljük őket közöttünk és igyekezzünk kimutatni minél lelkesebben és hangosabban, hogy ily hires és nagy tudományu férfiak a vendégeink ha bár rövid időre is. Lássunk minél többet a magyar hazafias lángból. A házi ezred távozik. A 68. számú gyalogezred több évi itteni állomásozás után, Bécsbe megy. Ez az ezred egyike a legszebb, legmagyarabb ezrednek, mert a legénysége csaknem kivétel nélkül kungsági fiukból kerül ki. Ezredese langenbeimi La Croix Alajos, ki mint műszaki százados több évig volt Budán s azután átment a 68. gyalogezredhez, a hol rövid idő alatt ezredes lett. Annak a példás egyetértésnek, melyben e magyar ezredes és annak méltó tisztikara itt tartózkodása ideje alatt a polgársággal élt, elismeréséül és rokon- szenvének utolsó dokumentálásául a székesfőváros duna-jobbparti részének polgársága az ezred vitéz tisztikara tiszteletére, a budapesti polgári lövész-egyesület helyiségeiben búcsú vacsorát fog rendezni. A mozgalom élén Hámpel Sándor, II. kér. városbiró áll, ki maga is, mint tiszt szolgált a 32 sz. ezredben, melynek több csatáiban is részt vett. A polgári lövész egyesület tagjai kebeléből már megalakult a bizottsága mely ezt a szép ünnepélyt rendezni fogja. A 68-ik gyalog ezred a legmagyarabb ezredek egyike. A legénységet Jász-Kun-Szolnok megyéből sorozzák. 1860-ban állították és pedig 3 ezredből, az aradi 33-ból a nagyváradi 57 és a szegedi 46-ik számú ezredekből. Meglátszik a legénységen, hogy hevesi és jász-kun fiák, úgy külsejükben, mint magatartásokban. A bécsi helyőrségi szolgálatot fogják teljesíteni és a deli fiuk nem egy szép regénynek lesznek szerzői. Helyökbe Budapestre a fehérvári Jellasich ezred jön a kiknek szintén kevés a párja. Szép az, hogy az oroszlánrészben magyar tisztikar a duna jobbparti (budai) polgárságtól ünnepélyesen búcsúzik, de kívánatos leszsz, bogy a bőkezű főváros hozzájárulásával a legénységet is megvendégelnék „mielőtt reggel jokor megvernék a nagy dobot.“ . . . Hadd vinnének jó emléket a magyar fiuk hazájukból Bécsbe. Érdekesnek tartjuk e helyen megemlíteni, bogy La Croix ezredes gyermekei itt születtek és mind magyarok, többek között egyik fia a budai reáliskola legkitűnőbb tanulói közé tartozik. Törökbálintról. i. Szabó Xavér Ferencz, m. kir. orsz. zene- akadémiai tanár, a kitűnő zeneköltő szives közreműködése mellett a törökbálinti magyar kaszinó-egyesület f. hó 18-án a Scheirich-féle vendéglő helyiségeiben jótékonyczélu hangversenyt rendezett, melynek a műsora ez: 1. Rossini: „Teli Vilmos nyitány“, előadta a cs. és kir. 68. gyalogezred zenekara. 2. Goldmark: „Air“, hegedűn előadta Ber- kovits Lajos hegedü-müvész ur. 3. Szavalatok: „Az anyai szív“ és „A füstbe ment terv“, előadta Lendvayné Fáncsy Ilka úrnő, a nemzeti színház tagja. 4. Wagner: „Concert No. 1.“ cziterán előadta Schreiber Betti k. a. 5. Umlauf : „Junges Blut“, cziterán előadták Schreiber Betti kisasszony és Srautmann Jenő ur. 6. Mayerbeer: nagy ária a „Prófétádból, éneklé Moóscbné Henszler Helén úrnő, a m. kir. opera tagja. 7. Vieuxtemps: „Morceaux de Salon“, hegedűn előadta Berkovits Lajos ur. 8. Chován Kálmán: „Magyar tánczok“, zongorán négy kézre előadták Chován Kálmán ur, a m. kir. orsz. zeneakadémia tanára és leánya, Chován Margit k. a. 9. Turnovszky és Szabó tanár ur szerzeményeiből négy darab, hegedűn előadta Ber- kovics Lajos ur. 10. Mascágni: Intermezzo, a „Parasztbecsület“ ez. operából, előadta a cs. és kir. 68. gyalogezred zenekara. 11. Gyene Gusztáv: „Magyar dalok“, éneklé Moóscbné Henszler Helén úrnő. 12. Hubay Jenő: „Csárda jelenetek“ a hegedűn előadta Berkovits Lajos ur. Az összes hegedű- és ének-számok zongora kíséretét Turnovszky Géza zongora-művész ur volt szives elvállalni. A kitünően sikerült hangverseny után tánezra perdült az ifjúság. A négyest mintegy negyven pár tánczolta s a fesztelenül uralkodott jókedv reggelig tartotta össze a vigadó társaságot. Ott voltak asszonyok: Báró Ábele Al- fonzné, Bayné, Chován Kálmánné, Cseisz Györgyné, dr. Danis Lajosné, Ebersz Károlyné, Eckstein Adolfné, Erber Adolfné, Hahn Lajosné, Herman Mátyásné, Illyés Károlyné, Koritsánszky Gyuláné, Kriván Antalné, Mayer Benedekné, Mayer Ignáczné, Mager Károlyné, Moóscb Bé- láné, Navara Józsefné, Schmidt Vilmosné, Simay Gyuláné, Szabó Xavér Ferenczné, Traut- man Rezsőné, Vasúti Ferenczné, Vörös Kálmánné, Walla Józsefné, Wetzl Alajosné, Vieder- spann Nándorné stb. Leányok: Brunner Margit, Chován-nővérek, Eckstein Rózsa, Hénig-nővérek, Illyés Erzsiké, Léderer-nővérek, Löwyth Ada. Ottlyk-növérek, Rotter Ilonka, Schreiber Betti, Stimmel Irén, Szalai Irma, Székely Giza, Vörös Mimi, Walla Józsa, Wetzl-nővérek stb. A mulatság — a rendezők dicséretére legyen mondva — jól sikerült s az ügy érdekében igazságot vélek szolgáltatni, ha konstatálom, hogy a közreműködők ez alkalommal soha ezelőtt nem élvezett mulatságot nyújtottak a törökbálinti nagy közönségnek. Sokáig is kellemesen fogunk visszaemlékezni e sikerült vigadalomra, mely ez idei nyári szezonnak alighanem hattyúdala volt. Schmied Richard. II. A törökbálinti magyar kaszinó-egyesület folyó évi augusztus 19-én Törökbálinton, az egyesület szokott helyiségében rendes évi közgyűlést tartott, melynek első tárgya az egyesület elnöke által előterjesztett ügyleti jelentés volt. Erre következett az egyleti zárszámadás megvizsgálása és a költségvetés megállapítása, melylyel kapcsolatban az egyesület lakbérleti ügye is elintézve lett. A jelen volt egyleti tagok zajos tetszésnyilvánítása mellett nagy lelkesedéssel fogadtatott el egyhangúlag az igazgató-választmánynak Munkácsy Mihály, festőművészünk tiszteletbeli taggá való megválasztatása iránti javaslata s erről nevezett hazánkfia illő alakban értesittetni rendeltetett. Tárgyaltatott Hermann Mátyás egyleti pénztáros ur indítványa, az egyesületi jövedelmek bováforditását illetőleg; — mely javaslat 1 mellőzésével az ügyrendi szabályok 6. §-a érvényben tartatni rendeltetik, bogy t. i. a kaszinói jövedelmek a választmány határozatához képest a jövőben is községi és iskolai ezé- lokra fordíthatók. Kényesebb természetű személyes- és egyéb kisebbszerü ügyek elintézése után következett a tisztujitás. Ezt megelőzőleg id. Koritsánszky Gyula ur, székes-fővárosi számtanácsos az összes tisztikar nevében leköszönvén, az elnöki székből (meleghangú bucsu-szózat kíséretében) távozott. Tarnay átkarolta az asszony karcsú derekát s mélyen szeme közé nézett. Az kiállotta a kereszttüzet. — Szeretett téged Lipniki ? — Bolondult értem, de én ki nem állhattam soha. — Nem szeretted? — Soha! Hogy lettem volna akkor a tied. De miért kérded ezt most! A kocsi megállt. Hazaértek. Mikor bonn voltak, a lámpa derengő fénye mellett még egyszer az asszony szemeibe nézett. Azok nem árultak el semmit. Megölelte az asszonyt, magához szorította szenvedélyesen; ..ajkuk csókban forrt össze, s midőn elváltak, Tarnay szobája felé közeledve visszanézett, az asszony még mindig ott állt utána tekintve, aztán kitárta karjait újra s Tarnay megint karjai közt tartotta feleségét, ki kétszeresen viszonozta annak forró csókjait. — Pihent ki magad édesem.-— A viszontlátásra . . . Alig hogy az asszony szobájába ért, fejét a párnák közé rejtette kaczagva, hogy ne hallja’ meg a nevetést az ura. — Hogy lehet a férfiakat bolonddá tartani ! .... Tarnay pedig elővette felesége arcz- képét, s nézte, nézte sokáig . . . — S ezt az asszonyt merte becsmérelni az a nyomorult! Másnap délután már szemben állt egymással Lipniki és Tarnay. Lipniki mosolyogva állt a neki kijelölt helyre, Tarnay sápadtan a haragból nézett ellenfelére. Mindkettő felemelte pisztolyát. A harmadik jelre eldördült mind a két fegyver. Egy fájdalmas jajszó hallatszott a füst- felhő mögül. Lipniki egy pár lépést támolyogva tett előre aztán összerogyott . . . A segédek bozzárobantak, az orvos gyorsan feltépte ruháit . . . De Lipnikinek nem kellett már orvos . . . Tarnay golyója jól talált. — Meghalt! . . . suttogták. Tarnay egy pillantást vetett áldozatjára, ki üvegesedő szemekkel, arczán valami különös kifejezéssel feküdt a földön. Mintha ajkain valami gúnyos mosoly vonult volna végig, úgy tűnt föl Tar- naynak, ki sietve távozott. Kocsisának megparancsolta, hogy gyorsan hajtson. Izgatott volt. Délben távozott hazulról. Feleségének nem szólt a párbajról semmit. Azzal vált el tőle, hogy est előtt nem jöhet haza. Nem akarta őt a párbaj hírével megijeszteni. De most, most megmond neki mindent. Idegesen nyomta meg lakása csengetyüjét. A szobaleány nagylassan kinyitotta az ajtót előtte s meglepetve nézett gazdájára. — Hát a nagyságos ur haza jött? — Miért ? — Mert a nagyságos asszony azt mondta, hogy a nagyságos ur csak egy pár nap múlva jön haza s ő azért elutazott haza szüleihez. — A feleségem elutazott ? . . . — Igen! . . . Egy levelet hagyott itt a nagyságos ur számára. Bent van a szobában. Mint az őrült rohant szobájába Tarnay, s ott az asztalán feküdt levelet egy éhes ember mohóságával tépte föl . . . Reszketett kezében a papiros, mikor olvasott. A levélben ez állt: „Kedves Gyula! Szerettelek, nem tagadom! De nem volt igaz érzés. Az én szivemet más bírja, a kiért én is rajongok. Annak élek csak, mert igazán csak azzal lehetek boldog! Isten veled! 11 o n.“ Kiejtve kezéből a levelet, zokogva borult asztalára . . . — Miért öltem meg azt az fembert!? Miért ? S mintha szemei előtt rémledezett volna az a sápadt arcz gúnyos, fagyos mosolyával, mely őt nevette még a halálban is, mint egy őrült rohant egyik szobából a másikba Tarnay Gyula, aztán előrántva a hűtlen asszony arcz- képét, darabokra tépte, földre hányta s mint egy gyermek, sírva rogyott a képfoszlányok mellé . . . Pető (Mihina) Péter.
