Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-18 / 7. szám

Budapest 1894. (3.)

Február 18.

értelemben működik az I. kér. polg. kör a hol a rang, felekezet és politikai ellennézet nem ismer külömbséget és a hol ezen összetartás az elnökségben talál legpregnánsabb kifejezésre, mely elnökségben úgy a szabadelviipártnak mint ellenzéknek, úgy a katolikusoknak mint protestánsoknak tagjai a legnagyobb egyetértésben működnek. Poharát az elnökség tagjaira emeli: Dr. Schwartzer Ottóra, Kassics Péter min. tanácsosra, Dr. Hegedűs Jánosra. (Hosszas zajos éljenzés.)

Rostaházy Kálmán plébános poharát Dr. Schwartzer Ottó elnökre emeli a ki ma Kassics Péter érdemeit oly szép beszédben leplezte le, a ki mindnyájunk tiszteletét és szeretetét leírja. (Zajos éljenzés).

Hatala Péter tanár Kassics alelnök nejét élteti. (Éljenzés.)

Szőch Albert osztálytanácsos az elnökségre üríti poharát; alkalmat nyújtván a jelenlevőknek, hogy Kassics irányában érzett érzelmeiknek kifejezést adhattak.

Dr. Schwartzer Ottó legmélyebb tiszteletének ad kifejezést azon kiváló szellemű nő iránt akinek oroszlánrésze van abban, hogy Dr. Fáik ma is oly ifjú erőben és üdeségben szolgálhat a közjónak; azon nő iránt a ki egykoron szomorú sötét időkben a szerelem fénysugarait éleszté Fáik szivében, s a kinek kezeit mindenki csak a legnagyobb tisztelet és hódolattal csókolhatja meg. Ezen kiváló hölgy boldogságára, Dr. Fáik nejére üríti szónok poharát. (Zajos éljen.) Dr. Aradi József ügyvéd Kassicsra mint „self made man“-re üríti poharát; Cserhal- may főintendáns Dr. Schwartzer Ottó általán tisztelt nejét élteti, a kinek kiváló tulajdonságai méltán általános rokonszenvet biztosítanak: részére. (Hosszas zajos éljenzés.)

Ferdinándy Géza mint tanítvány Kassicsra, mint mesterre üríti poharát.

Kassich Péter ezekután zajos tetszésnyilvánítások között hivataltársaira toasztozott, a kiknek jelenlevő Doyenje Bárczy min. tanácsos viszonzásában azon óhajának adott kifejezést, hogy Kassics kitüntetése további örömeinek forrása legyen. (Elénk tetszés.)

Bernáth István a klérus jelenlevő tagjaira emeli poharát, a kiknek mindnyájan egyhangúan a legnagyobb tisztelettel adózunk. (Éljenzés.)

Dr. Kiss Áron az emberszeretet legérdem- dusabb képviselőjére, Dr. Fáik Zsigmondra emeli poharát. (Éljenzés.)

Szőcs osztálytanácsos a sikerült estély rendezőit (Szuly Gyula és Szőllősy Istvánt) élteti. (Élénk éljenzés.)

Kassics Péter a honvéd tisztikart élteti, mire Dr. Schwartzer ragyogó beszédben báró

bosszúért, a vőlegény apja a balsejtelemtől kin- zatva felzokog s majd magára, majd fiára zudit egy-egy átkot. Mindhiába. A menyasszony csak egyedül maradt.

Jön a küldöncz, hogy az urfi e perczben sincz otthon. S a hívatlan bámész népből kiválik egy asszony. Az elmondja, hogy épen ma erdőben jártában lövést hallott párosával a kis csőszpajtában. Hátha . . .

Fáklyát fognak s azonnal mennek az erdőbe. A fáklya füst, s a sárga láng kísértetiessé teszi a menetet. Az éj madarai, megzavarva csendes otthonukban, vijjogva repülnek. Nyúl tut át előttünk. Ez előjel — s a mint mondják — ettől fél a székely. Ott vannak a kis kunyhónál. Az öreg Panity mint eszevesztett rohan az ajtónak, fáklyájával bevilágít. Rémes, a mit ott lát. Megtántorul, hisz nem meri nézni véres fiát.

Ott találták a két szerelmest, szivük tőrrel átütve, hidegen, dermedtem Amint az öreg Balázs megtudta a valót holtan rogyott össze, megölte a lelkiösmeret, úgy mondja a rege . . . ,

A ragyogó nászból szomorú gyász eredt. Gyászolt mind a két ház. A halott ifjupár még a halálban is édesen mosolygott, igy mondják el sírva asszonyok.

S a Montechi és Oapuletti házak romjain a vércse ütött tanyát, hogy rémes vijjogásával emlékeztesse a völgyben lakó csendes székelyeket; az éjjeli bagolyhuhogása elrémiti a gyermeket, a ki álmában keresztet vet ma,gára: “Oh uram isten, ne vigy a kisértetbe!“

BUDA és VIDÉKE

Fejérváry honvédelmi miniszter férfiú és katonai érdemeit hangoztatta. (Hosszan tartó zajos éljenzés.)

Sauter százados köszönetét fejezi ki azon figyelemért, melyben a honvéd tisztikar részesült és kijelenti, mennyire érzik azt, hogy a testület a magyar társadalom erkölcsi támogatására van utalva.

Isten tartsa és éltesse a társadalmat. (Hosz- szan tartó zajos éljenzés.)

Az estély kiváló sikere láthatólag felemelő hatással volt az egész kiváló társaságra, melynek tagjai még a felköszöntések után is sokáig együtt maradtak.

Ez az estély oly sikerült volt, a mily sikert bármely kör vagy társaság nem tud felmutatni, minden jelenlevő a legkedvezőbb visszaemlékezést vitte távoztával.

A trombitás-ut.

(Folyt, és vége.)

Bátorkodunk ráutalni azon előnyre is, melyet a brombitás-ut kiépítése városrendezési szempontból felmutat. Kétségtelen, hogy, a hidegkúti ut ma-holnap szűknek bizonyul a rajta lebonyolított kocsiközlekedésre, és ezen hiányon a trombitás-ut, mint előbbieknek parallelutja annál is inkább alkalmas segíteni, mert ennek az ördögárok szabályozásával tervezett meghosz- szabbitása, a topográfiái helyzetnél fogva a legrövidebb, mert egyenes, azon felül a legalkalmasabb összeköttetést fogja nyújtani a Lipót- mező felé és azon tál; sőt azon állítást koczkáz- tatjuk hogy a trombitást-ut kiépítése által, illetve ezen utón át fogja a Lipótmező leghamarabb megnyerni a már rég óhajtott, de a terep nehézségei — és egyébb akadályok miatt mindannyiszor meghiúsult, vasúti összeköttetést.

A városrendezési szempontból kiemeljük azon mozgalmat, mely legújabban kisebb családi házak létesítése iránt a fővárosban megindult, és melynek támogatását a tekintetes Tanács is kilátásba helyezni kegyeskedett. Megjegyezzük, hogy a trombitás-ut és a hidegkuti-ut között fekvő telkek e czélra felette alkalmasak ; önként érthetőleg azonban ezen építkezések előfeltételét szintén a telkek parczellirozhatás szempontjából, a trombitás-ut szabályozása és kiépítése kepezi.

A trombitás-ut kiépítésének főakadálya mindeddig azon körülmény volt, hogy a „Dra- sche-féle téglagyár“ az 1883. év előtt folytatott anyagszerzési munkálatok által aláásta az akkor létezett ut testét, minek folytán ez utóbbi beomlott.

Ha az ezen körülmény folytán beálló költségtöbblet a fő- és székváros terhére esnék, akkor tényleg meg kellene fontolni azt, hogy az ut helyreállítása ill. további kiépítése révén elérhető eredmény felér-e a hozandó áldozattal ?

De ezzel szemben arra bátorkodunk hivatkozni, hogy már az 1883. évben a tekintetes Tanács az említett, jogosulatlanul végzett munkálatok összes következményeiért, nevezetesen pedig az ut helyreáilitása alkalmával felmerülő áthidalás viaduktépités, töltésezés vagy védfal- épités költségeiért a részvénytársaságot felelőssé tette és kártérítési igényeit feltétlenül fentar- totta. Ha tehát a részvénytársaság —- mihez kétség nem férhet — köteles a költségtöbbletet viselni, akkor nem forog fenn ok, hogy ezen társaság az önokozta károk következményeinek viselése alól, még pedig egy egész vidék érdekeinek megröviditésévél, felmentessék.

Ha miedezek daczára, mégis akadály merülne fel a trombitásutnak a téglagyártelepen keresztül leendő helyreáilitása, illetve kiépítése ellen, mely akadály azonban mindenesetre csak időig-óráig tarthat, —- úgy különösen hangsúlyozzuk azt, hogy kérelmünk sürgős teljesítése ilyetén akadályok miatt el ne odáztassék, hanem egyelőre legalább az útnak a téglagyáron kívül eső része kiépíttessék, oly képen, hogy az a „Petz“-féle vendéglőtől a hidegkúti úthoz vezető, a téglagyár által létesített ideiglenes utón át köttessék össze a hidegkúti Ríttál, és igy végre- valahára tűrhető állapotok létrejöjjenek.

\ Áttérve a végleges vízvezeték ügyére köszö »ettel fogadtuk annak idején azon intóz- kedési^ mely szerint az ideiglenes vízvezeték

utunkon le lett rakva; de felette sajnálnék, ha ezen ideiglenes intézkedés elodázná a kérdés végleges megoldását.

Ugyanis az ideiglenes vízvezetékkel a lakók ivóvíz szükségletéről ugyan gondoskodva van. de a mellett még mindig felette nehéz az egyéb házi szükségletre — fürdés, mosás —szolgáló viz beszerzése, teljesen lehetetlen pedig a kert kellő ápolása. Hogy mily fontossággal bir kivált ez utóbbi körülmény, annak megítélésére kiemeljük, hogy a vidékünkön kertet berendező vagy házat építő telektulajdonos burgonya vagy tengeri földből, esetleg pedig évek óta parlagon heverő kavicsos és teljesen kopasz földből kénytelen elővarázsolni a növényzetet. Bármily gondot, szorgalmat és munkát fordit is az illető tulajdonos ezen feladatra, a növényzet éltető nedve nélkül boldogulnia nem lehet. — Ennélfogva — miután az ideiglenes vezetéknek a telekre való bevezetése meg nem engedtetik, a tulajdonos azon eshetőség előtt áll, hogy vagy a vizet hordatja, a mi nagyobb kertnél felette költséges és még sem vezet eredményre vagv pedig kutat ásat, azon veszélylyel szembeállva, hogy munka és költség kárba vész, vagy pedig a gondviselésre bízza az ültetvény öntözését, és ez utóbbi esetben a növényzet igen lassú fejlődése annál inkább várható, mert vidékünk a nap forróságának fekvésénél fogva — délnyu- goti lejtő — nagyon ki van téve. Ezen bajokon csakis a vizvetéknek a házakba és kertekbe való bevezetése segíthet.

A végleges vizvezeték bevezetése iránti kérelmünk támogatásául még azon anomáliára is utalunk, hogy mi trombitás-uti háztulajdonosok a közkutakból saját költségünkön a házhoz hordatott vízért lakosztályonként ugyan azon dijat fizetjük, mint boldogabb társainak, a vezeték házukba be lévén vezetve — fel vannak mentve. Ezen egyenlőtlen elbánásra semmi ok nem lévén, nem kételkedünk abban, hogy a tekintetes Tanács a viszonyok ideiglenessége folytán beállott fenti anomáliát megszüntetni fogja; mert tényleg nincs értelme annak, hogy drága fogyasztási dijat fizessünk oly vízért, melyet magunknak kell saját költségünkön 100—300 méter távolságra hördülni.

Különben is a végleges vízvezetéknek a trombitás-uton való lefektetésére most kínálkozik a legjobb alkalom; mert értesüléseink szerint második levezető csőnek a hidegkuti-uton való fektetése már el van határozva. Ezen intézkedéssel pedig a mi kérelmünk teljesítése igen jól megegyeztethető olyképen, hogy a tervezett cső a „Veronika“ vendéglőtől a téglagyárig nem a hidegkuti-uton, hanem a trombitás-uton ra- katik le.

Nem lehet kérelmünk teljesítésének akadálya a vízhiány sem, hiszen az említett második cső fektetése is azért történik, hogy megszűnjenek a Lipótmezei nyaralótulajdonosoknak a tulerős viznyomás folytán beálló kalamitások ellen emelt panaszaik, vízhiányról pedig ott, hol a tulerős nyomás a vezetéki csöveket minduntalan szétveti, szó nem lehet.

Megszűnt továbbá azon tekintet is, mely azelőtt a vízvezetéknek a dunajobbparti részeken való kiterjesztése ellen felhozatni szokott. Minthogy ugyanis a pesti végleges vízvezeték előállitása már erélyesen foganatba vétetett és a balparti részek még a folyó évi nyár folyamán fognak részben legalább az uj vezetékből elláttatni, ennélfogva nem forog fenn többé szüksége annak, hogy a jobbparti vizvezeték feleslege a balparti részek ellátására mintegy tartalékul őriztessék és ezen okból ezen vezeték kiterjesztése megszorittassék.

Hátra lenne még a végleges vízvezetéknek a Urombitás-uton leendő fektetéséből felmerülő költségek kérdése, és e részben arra utalunk, hogy ezen költségek egyrészt minimalisak, másrészt pedig a vízfogyasztási dijakban bő fedezetet találnak.

Ha t. i. tekintetbe vétetik az, hogy a második levezető csőnek a hidegkúti utón való fektetése amúgy is elkerülhetetlen, akkor a mi kérelmünk teljesítése által okozott költségül csak azon része a felmerülő kiadásoknak tekinthető, mely ezen csőnek a hidegkúti úttól a trombitás-utra való elágazása és az utóbbi úttól az előbbire való vissza csatolása által okoztatik.

Az ilyképen előálló munkatöbblet mintegy