Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-18 / 7. szám

BUDA és VIDÉKÉ

Budapest 1894. (4.)

600 folyóméter cső lerakása, de ezen munka- többlettel szemben elmarad a makadamszerü hidegkuti-ut felszakitása a Veronikától a téglagyárig, tehát mintegy 1500 méterre, mely utóbbi körülmény annál figyelemre méltóbb, mert ezen esetben a forgalom megzavarása a hidegkúti utón, a hol a vámtól az Honáig az egész kültelki közlekedés lebonyolittatik, elkerülhető lenne.

De ha a felmerülő költségek nem lennének oly minimalisak, a mint ez az imént előadott körülményekből kitűnik, még akkor is a végleges vizvezetékbe fektetett tőke kamatoztatása és törlesztése bőven biztosítva van a már jelenleg lakott illetve beépitetf telkek után befolyó vizdijak által.

Ugyanis a trombitás-uton már beépített 30 telek után egyenként a lakosztályokért (átlag 5) 6 frt 25 krt, a kertek után (átlag 300 Q] öl) 15 frtot, tehát telkenként 21—22 frtot számítva, ez már most 630—660 frt évi annuitás, a mi 10.000 —12.000 frt kamatoztatásának és törlesztésének felel meg; az egész vízvezeték költsége pedig nen több 4500 írtnál.

A fentieken felül számba veendő a hátralevő 150—170 és előreláthatólag igen rövid idő alatt beépítendő telek utáni bevétel.

Kitűnik ezen adatokból, hogy mi a tekintetes Tanácstól egyáltalán nem kérjük érdekeink olyatén istápolását, mely egyszersmind nem felelne meg a főváros jól felfogott érdekének is.

Ezek után összefoglalva fent előadott kérelmeinket újból tisztelettel kérjük a tekintetes Tanácsot, hogy a trombitás-utat makadamszerü és gyalogjáróval ellátandó úttá kiépíteni, — a mennyiben pedig ezen építkezés a téglagyár által lerontott útrészen egyelőre akadályokba ütköznék, azt legalább — a téglavetőn kívül eső útrészeken foganatosítani méltóztassék.

Kérjük továbbá az ut kiépítésével egyidejűleg azon a végleges vízvezeték fektetését, ezen kérelmünket is oda kiegészítvén, hogy a menynyiben ezen vezetéknek a téglagyáron át való fektetése egyelőre lehetséges nem volna, az a „Petz Károly-féle vendéglőtől“ a hidegkuti-utra vezető ideiglenes utón át lenne az utóbbnevezett útvonalon fekvő csővel egybekapcsolandó.

Végre pedig hivatkozással arra, hogy „bis dat, qui cito dat“ kérjük a tekintetes Tanácsot, hogy kérelmünket sürgősen tárgyalni méltóztassék ; mert nemcsak építkezésekről, hanem fák-, cserjék- és egyébb növények ültetéséről lévén szó minden késedelem reánk nézve kétszeres veszteséget és elmaradást jelent.

Maradtunk

Budapesten, 1893. évi junius hó 18-án teljes tisztelettel

Freyberger Pál

és érdektársai.

A budai szakipariskolának föl- oszlatása.

Budapest székvárosának a Duna jobparti oldalán a magas kormány által már 1879-iki évben alapittatott az ottani (I. kér. Országház- utcza, jelenleg I. kér. Győri-uti) állami elemi és polgári iskolai tanítóképző intézettel kapcsolatban egy gyakorlatilag működő faragászat és esztergály ozással egyesitett asztalos ipartanmű - hely.

Annak idején e tanműhely abból a czél- ból állíttatott fel, hogy a polgári iskolák mellé a helyi viszonyoknak megfelelő és különféle iparágak számára berendezett tanműhelyek részére elemi isk. okleveles tanítókból a négyéves tanfolyam alatt gyakorlatilag kiképzett tanítókat szolgáltasson, hogy általuk a polgári iskolákban tanítandó iparágból a polg. isk L, VI. osztályát végzett növendék, a mellett, hogy a polgári iskolát végezte, mint kész iparosmunkás léphessen ki az intézetből. Ezen elv kivitelének megkezdéséhez a nálunk legjobban elterjedt és művészi szempontból is érdemes butor- asztalosság választatott.

A polgári iskoláknál az első ilyen tanműhely ugyancsak a fenti tanítóképző-intézet mellett fenálló gyakorló polg. iskolájában, az 1883-ik évben nyittatott meg, de sajnos, hogy ennek az ipartanmühelynek tanulóiból 10 évi

fennállás alatt iparossá egy sem lett. Ha az említett iskolában ezt az akadályozta meg, hogy a tanítóképző-intézetben meg volt az alkalom arra, hogy a képezdébe is átléphet a polgári iskolai tanuló, ez nem áll a vidéki polgáriskolákat illetőleg s tényleg vidéki polgári iskolákkal kapcsolatos ipartanmühelyek állapota sem sokkal kedvezőbb. Azokból is nébány már beszüntettetek Miben rejlik tehát a hiba ? A polgári isk. tanműhelyekre nézve először abban, hogy a fiú az erős és komplikált iparhoz fizikailag gyenge, másodszor pedig mert elméleti tanulmányaival van elfoglalva, harmadszor abban az iparra fordítandó idő rövid; negyedszer abban, hogy bármenynyire hangoztassuk is nálunk az ipar felkarolását, fejlesztését és művelését, akár szavakkal akár csak papíron, e nagy- közönség részéről a kellő és tényleges pártfogásban azért mégis alig részesül és lenézetik; szóval vagy részint e tanműhelyeknek hibás szervezésében.

A budai ipartanitóképző tanműhelyébe évente 12, 8, 6, 4 ipartanitójelöltön kívül al- lamsegélylyel még iparostanulók (tanonczok) is vétettek fel, ezek száma is volt évente 16, 14. Jelenleg az iparostanonczok száma az 1893/4. isk. évben 43, ezekhez járul egy IV-ed éves ipartanitójelölt is. Ennyi az egész ipartanmü- hely létszáma. Minthogy azonban az 1893/4. isk. év végével ezen egy ipartanitójelölt is ké- pesittetik, az 1893/4-iki isk. év végével nevezett tanműhelyben az ipari tanítóképzés magától megszűntnek mondható s ezt a nagymélt. vallás és közoktatásügyi m. kir. ministerium- nak ebben az évben kiadott magas rendelete is végleg megerősíti.

Minekutána a gyakorlati tanítóképző ipar- tanműhely feloszlik és ennek jövőjére nézve a magas kormány hogy mily véleményben van, az bizonytalan ; ennek alapján nálunk oly szükséges ipartanmühelyek felállítása érdekében e meglevő tanműhely újjászervezését a következőképpen javasolnám :

Nagyon kívánatos volna, minthogy ezen intézmény évek óta már Budán van, azt ugyancsak Budán egy alsófoku gyakorlati iparszakiskolává átalakítani, minek nagy nehézségek, nézetem szerint, útját nem állanák. Ehhez mindenekelőtt kívánatos volna, hogy a nagymélt. vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur a tanítóképző-intézettel kapcsolatos beszüntetendő tanműhelynek 20—25 asztalos, 5 faragó és 3 esztergályos tanulóra teljesen berendezett felszerelését az újjászervezendő iparszakiskolának átengedné, továbbá a legszükségesebb, eddig is e tanműhelyre forditott, egy vezető és két előmunkás évi fentartási költségeinek továbbra való fedezését is elvállalná. Szükségesnek vélem továbbá a nagymélt. kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur pártfogását és anyagi hozzájárulását is kikérni. Továbbá pedig a fő- és székváros elöljáróságánál azon kedvezményt kieszközölni, hogy a czélnak megfelelő épületet fűtéssel és világítással nyújtaná.

E beszüntetendő tanműhely eddigi működése, mindamellett, hogy a gyakorlati tanítóképzés, valamint a polgári iskolák tanműhelyeinek szervezete a kivánalmaknak meg nem felelt, nem volt háládatlan, mert fenállása óta az iparosinasokból számos igen derék iparost képeztünk. i

Ezen iskolának továbbra is Budán való fentartása, a kiterjedt városrészben feleslegessé nem, sőt a városrésznek nagy előnyére válnék és általa az itt elszegényedett népnek alkalom adatnék, hogy gyermekeit az iskolában tisztességes iparossá neveltethesse. Egyúttal az iparosoknál alkalmazott tanulóknak is alkalom adatnék arra, hogy esti és vasárnapi óráikban elméleti- és szakképezettségükben tovább művelődjenek. Oly iparág mint a butorasztalosság, mely művészi érzéktől is nagyban függ és sok ismerettel is nagyban össze van kötve.

Épen ezért nagyon kívánatos és szükséges, hogy ez az iparág úgy mint külföldön, nálunk is iskolában tanitassék, mert itt sokkal részletesebben és szabályosabban sajátítja el a tanuló nemcsak a gyakorlati ipart, hanem vele egyidőben a szükséges szakrajzolást is.

Hogy biztos eredményre számíthassunk, csak a tanulási időnek a szokásos iskolai szünidőkre való kiterjesztésével és a lehető legnagyobb

Február 18.

óraszámban való megállapításával kezdve haladhatunk. Ha munkásokat akarunk nevelni, akkor már korán kell kitartó és komoly munkára szoktatni a tanulókat.

Ezekhez képest 1. a tanítási idő a normális 4 évig és pedig szorosan, mint iparosoknál szokás, reggel 7 órától déli 12 óráig, délután fél 2 órától este 6 óráig tartson. E szerint a gyakorlati tanítási idő naponta 9 és fél óra. E 9 és fél órai munkaidőből azonban a gyakorlati szakipar által nagyon is megkiván- tató és e szakképzést is nagymértékben elősegítő szabadkézi és ipari szakrajzbeli oktatásra naponta a 2 első óra u. m. 7 — 9-ig elveendő és ideforditandó; e napi 2 órán felül maradt idő pedig csupán gyakorlati ipartanitásra fordítandó, természetesen a faismeretek és egyéb szakbeli felvilágosító magyarázatokkal egybekötve.

2. Okvetlen kívánatosnak és az ügy érdekében valónak tartom azonban, hogy a tanműhely vezetése oly egyénre bizassék a ki a gyakorlati téren is tapasztalt egyén. Ugyan ő reá t i. a vezetőre bizassék a szabadkézi- és szakrajz tanítása is, továbbá a gyakorlati munkálatok kiadása és azok készítésének tanítása és ellenőrzése.

3. A szükséges elméleti oktatást u. m. a mértan, mértani rajz, számtan, könyvviteítan stb. tanítását pedig az esti órákban 7—9-ig, 3 legfeljebb 4 napon hetenként 2—2 órában két vagy legfeljeb 3 óraadó tanár teljesíthetné. A további, netalán szükséges tanszemélyzet mennyiségét az iskola terjedése határozná meg.

Budai színkör.

Krecsányi Ignácz, a budai színkör igazgatója megérkezésétől nem hosszú idő választ el. A budai élet megélénkül, a színkör deszkáin megszólal a magyar múzsa, a mely nálunk Budán, fájdalom, még mindig csak vendég.

A szinköri bizottságnak ezúttal a következőket ajánljuk figyelmébe. Legelső sorban is hasson oda, hogy a székes főváros tanácsa a beruházásokat ne az igazgatóval tétesse, ez kicsinyes fukarkodás a székes főváros részéről.

Nem tudjuk, miként lehetne jogosnak tartani azt, hogy a zsölyék helyreállítását 1700 írttal Krecsányi teljesítette. Ezek a zsölyék már botrányosan rongyosak voltak és most tisztességesek sőt négy sor modern és csinos.

Arról is értesültünk, hogy a színkör udvarának hátulsó részében elhelyezett épületbe a légszeszcsövek bevezetési költségeit, 332 frtot szintén az igazgató fizette meg.

A pénztár s az ezzel szemben levő titkári szoba kijavítása és átalakítása körülbelül 280 forintba került. Ezt is a székes fővárosnak kellett volna fizetni, de ezért az igazgató hiában kérvényezett s magának kellett az egészet kifizetni.

Az olcsó helyáru, nagy költséggel járó budai színkör nem olyan jövedelmező, hogy a művészi dolgokra kiadott nagy összegű pénzeken kívül az igazgató ilyen anyagi befektetéseket elbírjon.

* Közeledvén az évad, a székes főváros tanácsának a következő tatarozásokat és igazításokat ajánljuk figyelmébe, ezt az áldozatot a magyar szinügy megérdemli. Reméljük, hogy a színkör hatósági biztosa, Újhelyi Sándor ur,ki készséggel buzgólkodik a budai ügyekben és érvényesíti befolyását, meg tudja majd értetni, hogy ezek elkerülhetlenül szükségesek.

De térjünk óhajaink felsorolására. A színpadi három sülyesztő rothadt és közveszélyes, egyátalán a szinpadot újra kellene deszkázni, mert oly kopott, hogy a szereplők csak úgy csetlenek-botlanak rajta.

Az egész karzat éppen ötven év előtt volt festve. Az ötven év előtti festéket a jó közönség már régen hazahordta a ruháján. Botrány a karzat szennyes, kopott állapota. A karzat háttere, az a piros piszok, szintén újra festendő.

A földszinti állóhely oldala, nemkülönben az összes zártszékek és páholyok mögötti ülőhelyek farészei szintén újra festendők.

Okvetlenül el kell távolítani a színkör oldalát képező piszkos üvegfalazatot. Ezek eltá-