Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-02 / 48. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 48. sz. Vasárnap, deczember 2. BUDA ÉS VIDÉKI KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄÜ0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Várkert-rakpart 1. Heisler J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Eltfflaetési árak: Egész évre 12 korona, fél vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. &2;s3.kí;sz;tósi;<3, I. kér., Alkotás-utcza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. VI.—VII. A választásoknak vége. A megválasztottak fogjanak munkához. Sok a tenni való. Itt van például az egyetem kérdése. A Buda és Vidéke megindította e j tárgyban a küzdelmet Küzdeni kell ezért az eszméért, mely nemcsak Budának az érdeke, hanem az egész országé. Nemzedékek sorsa függ ettől a kérdéstől. Ez nem lokális ügy, ez az egész székes-főváros, ez a haza ügye. Igaz, hogy Buda és vidéke — nemcsak maga Buda, de a körül fekvő községek is sokat nyernek az egyetem áthozatala által, mert Buda még hatalmasabb, nagyobb piacza lenne a vidéknek. A pilisi alsó- és felső járás községeinek szintén részt kell venni az akczióban, mert a községek emelkedése és vagyono- sodása is függ az egyetem áthozatalától. A kérdéshez már sokan szóltak hozzá. Mnlt számunkban a magyar tudományos világ disze, kire büszkék lehetünk, hogy az első kerületet képviseli a tör- hatóságban, dr. Fodor József, az egyetem rektora szólt szakavatottan az egyetem kérdéséhez. Czikkében kimondja azt, hogy zörgessetek és megnyittatik. Mozduljunk tehát és kérjük, kérje necsak Buda, de az egész székes-főváros, az egész haza, hogy az egyetem, vagy annak egy része Budára jöjjön át. A sajtó, mely minden kicsinyes dolgot oly behatóan szokott tárgyalni, s melynek a budai közönség azért, mert érdekeit elhallgatja, folyton dicséretet és köszönetét szavaz, átsiklott a miniszter fontos kijelentésén. Miért törődnék a fővárosi sajtó a fontos ügygyei? Nem rabló-gyilkosság, nem házasságtörés, tehát nem is sensatitió, mindössze a magyar ifjúság jövője függ tőle. A Buda és Vidéke tartalmas és kiváló szakférfiak által Írott czikkeit csak a Pester Loyd vette át, és az támogatja legnagyobb melegséggel, a miért a budaik nagy hálával tartoznak. A választások izgalmait lassankint kiheverjük és majd hozzá fogunk ismét Buda emeléséhez, ha ugyan hozzá fogunk. A nagy-bizottság és a kerületi elöljáróságoktól volna ez a munkásság várható. Ámde ez a bizottság nem eléggé élénk. Kerestük mi annak az okát, hogy miért aluszsza az igazak álmát a budai érdekek emelésére alakult bizottság. A többi nyomós okok között felfedeztünk egy igen nyomos okot s ez az, hogy hiában is mozogna. Az I—III-ik kerületi elöljáróságok egy-egy memorandumnak is beillő beadványban megirták a tanácsnak, mi is kellene Budának 1 A tanács elismerte, szivére vette, hogy bizony ezeket mind meg kellene tenni, de most a kiállítás Küszöbén a VI. és VII-ik kerületet kell tatarozni. Budának legfeljebb az jut, a mi marad. Tehát nekünk azt éneklik, csak várjatok, pedig mi nékünk nagyon nehéz várni, mert egyszer csak nag}" bajok ütnek ki. Ma még a legegészségesebb városrész Buda, de a Svábhegy es Zugliget és egyéb helyek benépesedésével a az lesz-e ? kérdés. Olhauser Pál, az I. kerület ügybuzgó, széles látkörü és nagy műveltségű elöljárója a Svábhegy csatornázásának szükségéről tett jelentést. Ez az elővigyázat annál dicséretre méltóbb, mert a világvárosok körül levő nyaraló-telepek csatornázásának szükségességét nem hangsúlyozták eddig és ez igy eredeti eszme, a mit sürgősen valósítani kellene, ha nem lenne olyan édes gyermek a VI. és VII-ik kerület és oly mostoha Buda. Addig kell nekünk mindenben, vagy a legtöbbekben várni, mig a VI. és VII-ik kerületet fel nem pántlikázzák, mi addig csak foltos, viseltes kedvezményeket kapunk. Tűrünk, ha tűrni kell, de azért sürgetünk. Bismarck Budáról. A vaskanczellár neje halála alkalmából a „Pesti Napló“ idézi azokat a leveleket, melyeket Bismarck 1852-ik évben irt hozzá Budáról. „A BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZAJA. \ Fiatal lány halálára. Ő is elment! Ö sincsen többé ! Kétségbesem a bir felett, 0 sem maradt tehát a földé, Melyet nem is ösmerbetett! Óh felettébb fekete a föld ! Nem maradhat közelibe, Lábujj begy gyei érinti — s megy föl, Szebb világok köreibe. Elment! A. föld salakja, szennye, Angyalok helye nem lehet. Utána még nagyobb éj fed be, Mert vigasz volt és szeretet. Itt volt! Helyet most ott fenn foglal — Mit nyersz vele én Istenem ? Többet számlálsz egy angyaloddal, Hogy egygyel itt kevesb legyen ! Dalmady Győrnő. A más sorsa. — Regény. — (14 Irta: Erdélyi Gyula. — Vigyázz, nehogy elszédüljünk a romok között. — Ha tisztességes karok fognak fel, nem baj. Kamilla, én újra bízom az életben és hiszek boldogságunkban. E beszélgetés közben hat óráig telt el az idő; egy rövid negyedóra s a karhátiaknak már meg érkezni. A nők hozzáfogtak az öltözködéshez. Több hiúsággal végezték, mint mikor az isztérczi fürdőre jöttek. Az ürgési ánglius, az adótárnok és Koletkó tanár már a sétányon voltak és nyugtalanul várták az elindulás pillanatát. Magukban nem tudtak szórakozni, még a tanár sem, de ha együtt jöttek, ki-ki a maga mesterségéről, foglakozásáról, kilátásairól, sikereiről beszélve, hálás közönségre talált. Fernándinet mulattatta az urak előadása és arra gondolt, hogy az életben a legélvezhetőbb társaság az, melyben a legkülönbözőbb elemek vesznek részt. Ügyvédek, orvosok, tanárok, gazdák, irók, művészek vagy egyébb osztályok, ha egyedül vannak, mindig magukról beszélnek. Valamennyi magáról beszél, mit tesz, hogy nyer port, milyen sikerült a legutolsó munkája, hogy kúrált, gyönyörü-e a termés . . . Egy fajból levő emberek nem hálás hallgatók, magánál, saját kasztjában nagyobb nem ismer; ámde ha más osztályok vegyülnek társasággá, úgy kiki lehet nagy ember, elismerik és bámulják. Koletkó ur diadalt arat olvasottságával. Valóságos fürdői tudományos tanfolyam. Az adótárnok és az ánglius rohamosan meg akarják tanulni azt, a miből kifogytak, kimaradtak. A tanár ur szívesen felel, mert bámulják. Soha nem élvezett ennyi sikert. Akadémiai tagságért nem adta volna oda. A hölgyek, ismerve az urak gyengéit, egyremásra faggatták Koletkó urat fogasnál- fogasabb kérdésekkel, kit lexikonszerű ismeretei sohasem hagytak cserben. Az ürgési ánglius adta a bankárt. Ledarálta legnagyobbszerü üzleteit, elmondta, melyik gróf hogy áll. Az adótárnok adta a pénzügyi kapaczitást; szerinte a miniszter csak bakternek való, legjobb esetben finánczbiztos lehetne. A hölgyek elkészülteK öltözékükkel és ők is lejöttek a sétányra. Csakhamar megérkeztek a karbátiak és elindultak a gomári romok felé. A hangulatot örökifjú Péter bátyánk vezette. Ez a rom volt, a hol először látta meg azt, a kit szeretett. (Ismét erre a tárgyra került a beszéd. Hát a vénségben sem alszik el a tűz ?) Régi nóta, már újra nem kezdheti. Hiába a vén czigány egy-egy nótát felejt naponkint. És végre is elfogy a nóta. Minden a szeretetnek hódolt a szép alko- konyon. Mégis magyarázta a képet Péter bácsi. A banyatlani készülő nap még egyszer megmutatja sugarai szinpompáját, ezznl is szerelmet enyelegve a földdel, mit dalban a párja után csicsergő madársereg fejez ki. Nézzétek a felhőt, már kínálja szerelmes otthonával a napot. A völgy illata a begyfelé száll és a hegy kaczéran pislog a völgybe. A levelek érintik egymást és a lombok között enyeleg a szellő. Világ, természet, a te neved szeretet. Ember, élj az idővel, Fernandine Lajos karjába ölté karját, a begy emelkedése kissé fárasztotta, Gömbölyű, kedves jelenség volt. A városban többnyire kocsin járt, nem csoda, ha a hegyi ut szokat-
