Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-04 / 44. szám
Budapest 180 í, (2.) BUDA és VIDÉKÉ November 4. hídtól is lehessen átszálló jegyet kapni akár a pesti oldalra, akár a zugligeti vonalra. A szakasz- és bérlet-jegyeket sem mérik egyenlő mértékkel a pesti és budai oldalokon, igy a lánczhid-zugligeti vonalon nincsen szakasz-jegy és bár a pesti oldalon vámtól-vámig vagy a belterületen egyik megállástól a másikig érvényes a bérlet-jegy, — a lánczhid- zugligeti vonalon bérlet-jegy gyei csakis a Szent János kórházig lehet menni, holott ennek a pesti résznek mintájára, a fogaskerekü-vasut városmajori állomásán túl levő vámig kellene érvénynyel birni. Ezen a meglevő közlekedési vonalakon foganatosítandó helyzet javításokon túl. Harmadik sürgős intézkedést vár a budai részen levő vasut-állomások megközelítése, a nyaraló-telepek hozzáférhetősége, tehát uj vonalak ópitése a láncz- hidtól a kelenföldi állomásig, ebből kiágazva a döbrentei-tértől a déli vasútállomásig, a fogaskerekü-vasut városmajori állomásáig és a Lipótmezőre, mindezek a szükséges átszálló-jegyekkel és vonal-szakaszra való beosztással. Nem régen a budapesti kereskedelmi és iparkamara helyiségében hajó tulajdonosok, gabona kereskedők és azok megbízottjai értekezletet tartván panaszkodnak, hogy a pesti rakpart elégtelen, a budai oldal nem használható, mert az áruk árát a hidvám nyomja és a Csepel- szigeten akarnak kikötőt létesíteni. Az I, és III. kér. választmány soha feledésbe nem menő érdemeket szerez, ha keresztül viszi, hogy itt a budai belterületen építtessék ki a rakpart, állíttassanak áru raktárak, ha az áruraktárak a közúti vasúttal kapcsolatba hozatnak, ezeken a szállitás úgy a budai vasut-állomásokra, mint a pesti részre foganatosítható, de nem is szükséges minden árut a pesti oldalon felhalmozni, azoknak egy része úgyis tovább megy, és ez esetben indulhat Budáról is, de még azon esetre is, ha fuvarozni kell az árut és hidvám ot kell fizetni, bizonyosan kevesebbe kerül ezen fuvarozás Budáról, mint a soroksári Dunaágból. Vannak szorosan vett kerületi érdekek is, ilyen az I, kerületben a Gellérthegy, a döbrentei, palota és Attila- utcza rendezése, a II. kerületben az alsórakpart kikövezése, a dunaparti házsornak — miután ott a tulajdonosoknak jó nagy része nem építkezni, hanem nyerészkedési szándékból vette meg a régi rozzant épületeket — esetleg kijavítás utján való újra építése, a III. kerületben olyan sok van — a mi nincs, hogy annak felsorolása majdnem lehetetlen. Szóval a budai oldalon a kerületi választmányok panaszolhatnak javaslatok formájában állandóan, a nagy közönség pedig legyen rajta, hogy azok, kiket bizalmával megtisztelt, ne maradjanak ott, a hol a nagy bizottság megfeneklett — az ígéretnél, hanem ki-ki lássa el ismerős választmányi tagját panaszaival bőven, hogy a választmánynak legyen feldolgozásra való anyaga, a választmány pedig esetről-esetre sürgesse panaszos jővaslataink figyelembe vételét, vagy inkább megvalósítását és soha ne engedje, hogy egy általa felvetett kérdés akár a tanácsnál, akár a közgyűlésen lassanként feledésbe menjen. így talán Buda is látni fog egy jobb jövőt és mint régen állott ismét állani fog! A Zugligetért, A „Budapest-Zugligeti-Egyesület“ m. hó 28-án Dr. Vajda Adolf elnöklete alatt igazgató- sági ülést tartott. A gyűlésen két igen fontos ügy képezte a megvitatás tárgyát. Ferencsik Gábor hosszas, szép beszédben felszóllitá az egyesületet, miszerint keresse meg a minisztert az iránt, hogy az eskütér-rndasfürdói hidon a villanyos-vasut közlekedhessék. Beszédében igen szép képet nyújtott arról, mennyire emelné a budai körút fejlődését, életképességét e villanyos vasút, melyet egyelőre a kútvölgyi uj kórházig kivánna kiépíteni. Rövid idő múlva azután el- érhetnők azt, hogy e vonalnak budakeszi erdőig való meghosszabbítása által, a nagy közönség számára a budakeszi erdőt megközelíthetővé tesszük. Dr. Vajda Adolf, dr. Hajnik Imre, Schön Vilmos, Bellaagh István, Biró L. Arthur, Lotter Ágoston hozzászólása után elhatározta az igazgatóság, hogy e tekintetben küldöttségileg fogja a kereskedelmi miniszter urat megkeresni, egyúttal átiratilag felkéri az összes I. kerületi társasköröket, az ügy támogatására. Második fontos tárgyát képezte a gyűlésnek a zugligeti lóvasutnak villamos üzemre való átalakítása. Az egyesület örömmel fogadja a közúti vaspályatársaság e tervét, mely az első lépést jelzi a haladás utján, de kívánatosnak találja első sorban úgy a nagy közönség, mint magának a társaságnak érdekében, hogy a megállási végpont ama helyre tétessék, melyet a közönség előszeretettel keres. Ez ügyben szintén Ferencsik Gábor indítványára elhatározza az igazgatóság, hogy felkéri a székes-főváros tanácsát, miszerint az uj vonal közigazgatási bejárásához hivassák meg az egyesület elnöksége, hogy a megállási végpont megállapításra nézve a kellő informá- cziókat megadja. Ezek után a titkár tette meg jelentését. Bejelentette, hogy az elnökség kérvényt adott be a székes-főváros tanácsához, melyben a zugligeti utón több világitó lámpa alkalmazását, továbbá padok felállítását kérte. Kérvényt adott be az elnökség a rendőrségi expositura felállítása iránt. Ez ügyben ez már a második kérvény, mely azonban remélhetőleg kedvező elintézést fog nyerni. Az egyesület a tavaszszal útjelző táblákat és több helyen padokat is fog felállítani. A tánczoktatás mint a gyermeknevelés egyik tényezője. Napjainkban a táncz oly nagy mértékű hanyatlásnak indult, hogy már nem csak művészi jellegét, de minden szépségét elvesztette. Ennek oka abban rejlik, hogy a szülők és nevelők a test eszthetikai képzésére nem fordítanak elég gondot. Mennyire szükséges az ifjúságnak ezen — sajnos kellőleg fel nem karolt nevelési ág: ennek kimutatása czélja jelen soraimnak. Tagadhatatlan, hogy a helyes és ildomos tettképzést a módszeres tánczoktatás teszi leginkább lehetővé. Vannak szülők és nevelők, kik a gyermek testképzését illetőleg eleget véltek tenni kötelességüknek, ha nehány tánczleczké- ben némi ügyességet sajátíttattak el; ismét mások kielégítőnek tartják, ha nevelőintézetekbe vagy zárdákba adott gyermekeik, szakismeretet nélkülöző tanítónőktől egyes tánczokat tökéletlenül, minden Ízlés nélkül tanulnak meg. Ily lem azonnal a Módost adó Karháty Lajosra fordult. Maga Borcsa néni is kitüntette azzal, hogy egy félóráig beszélt a maga meg a férje famíliájáról. Nincs itt semmi hiba, kijön tisztára a családfáról a kívánt számú ős. Karháty alig tudott szabadulni a családfák, leszármazások előadása elől. — Módos öcsém, Kedves Módos öcsém! — hangzott mindenfelől és beszámoltak az ősökről. Nem tudta mire magyarázni ezt a geneoló- giai estét. Végre is Kamilla magyarázta meg neki, hogy mi van róla elterjedve. Egy ember, a ki ősöket keres. Koletko ur nem volt ezzel sehogysem kibékülve. Ez nagyon titokzatos dolog. Mi köze az anarchistáknak az ősökhöz? Biztos, hogy párthiveket akar szerezni és ezzel az őskereséssel csak bübájoskodik. Kamilla és Fernandine fokozták a helyzet komikumát; ők is megbízták, hogy keresse az őseiket, de ne a Darwin családjából. Az ürgési ánglius meg a valódi Módoshoz’ furakodott és kezdett vele a gyapjúra alkudni, azt hívén, hogy Karhátyval beszél. Karháty pszeudo ura nem tánczolt és az ürgési ánglius- nak ajánlotta, vegyen Módos utján arany- gyapjut. Ezzel megszabadult tőle és nyakáka varrta Lajosnak. A nők nagyon kaczagtak ezen a felültetésen. Végre azután megmagyarázták neki, hogy mi az az aranygyapju. Koletkó ur egész előadást tartott róla . . . Szünóra közben a karhátiak külön csoporttal telepedtek egy asztalhoz. Péter bácsi meg nem állhatta pohárköszöntés nélkül; felköszön- tötte a hölgyeket, kivánva, hogy a szeretet aranyozza be életüket. A czigány tust húzott. Az egészségjavítók külön csoportja asztalánál a szeretet szó becsempészése lehütötte a jó kedélyt. A két hölgy, Andor és Lajos elkezdettek töprengeni, mintha valamit elvesztettek volna. — Ne busulj, öcsém, úgy sem kell elvenni azt a vénasszonyt, — szólt ál-öcscse felé fordulva. — Nem is, — felelt ez vissza — Nem is, tudtam, hogy ön házasodni akar — szólt a társalgásba az ürgési ánglius, — de, ha akar, tessék csak hozzám fordulni, kitűnő parthiek vannak nálam előjegyezve. — Foglalkozik házasságkötéssel is ? —kérdé az özvegy. Kérem igen és ha tetszik, rendelkezésére állok. — Köszönöm, nincs szándékomban. Akaratlanul elértek a társalgás legveszedelmesebb lejtőjéhez, a mi alkalmat adott Szergi Péter bátyámnak, hogy elmondja nézetét az asszonyokról, a házasságról és arról a tételről: miért maradt ő agglegény ? Fernandine az elbeszélés kezdetén arra gondolt, hogy holnap csomagolni fog és itthagyja Isztérczet, mert alighanem megindult a hajtóvadászat. Kamilla is félt attól a tárgytól, mit Szergi Péter szőnyegre hozott. Aggasztó érzések fogták el. Az a régi emlék ismét kisérteni kezdette. Lajos és Andor is elvesztette a könnyű kedélyt, ólomszárnyon nehezedett gondolataikra a melancholia. Annál hálásabban hallgatott Koletkó tanár, az ürgési ánglius és az adótárnok. A többinek az orra vérzett. Szergi Péter olyan józanon gondolkozott; előadásában annyi tartalom és gondolat volt, mint mennyi nincsen egy egész német filozófiai rendszerben. Sokat olvasott és ezzel nem terhelte meg- agyát. Gazdaság körül sok időt töltött magában. Nap volt a társa, csillag a pajtása. A magány ápolja az érzést, fakasztja a költészetet. Rossz poétánál sokkal többet ér az, a ki átérzi a költészetet, ha megvan telve vele keble. Hallgassátok csak a pásztor furulyáját, a munkáról hazatérők énekét és meglátjátok, hogy versben nincsen az ilyen szépen előadva. (Folyt, köv.)
