Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-10-21 / 42. szám

Budapest 1894. (5.) BUDA és VIDÉKE Október 21 Botrányos építkezés. Résen vagyunk! A legcsekélyebbnek tetsző dolgoktól kezdve egészen az életbe vágó kérdésekig figyelemmel kisérjük azokat a mozgalmakat a melyek Buda fejlesztését, vagy hátrányát czélozzák. Minek hangoztassuk újból és újra, hogy mostohán bánnak el velünk, minek végtére is a panasz toliunk hegyén; a zúgolódás a pol­gárság zömében, a midőn jogunk van immár felemelni követelő szavunkat, hogy az illetékes körök lássák be egyszer, hogy tudatára ébred­tünk azoknak a méltánytalan és semmivel nem indokolható gyatra elbánásnak, a melynek a Duna jobbparti rész még unos-untalan ki van téve. Szeretettel veszünk minden jó indulatot, hálával adózunk még olyan iczi-piczi jó aka­ratnak is, a mely a legkisebb községet is meg­illeti; örülünk, vigadunk, ha látjuk, ha tudjuk hogy felénk néznek, s emelni akarnak ! És a mint a lelkűnkben feltámadt az igaz érzés, hogy elismeréssel nyilatkozzunk a hozzánk és város­részünkhöz jó indalattal viseltető minden moz­galomhoz, úgy eléggé nem kárhoztathatjuk azt a felületes munkát, a melyet éppen a budai oldallal szemközt elkövetnek. Girbe-gurba utczáink vannak, eltéved benne, még a budai szülött is. Sikátorok szelik át egymást, s mig a mappán is nehéz eliga­zodni, hogy merre vagyunk. Es aztán sok unszolás, bizottsági tárgya­lások, polgári körök, kaszinók felszólamlásai felkeltik álmából az illetékes köröket, hogy hát itt is kellene tenni valamint. És tesznek, és nincs köszönet benne. Mi­csoda rendszer dívik itt? Visszaakarják vágni évtizedekkel Pesthez képest Budát? Hol és merre vannak Budának a középü­letei ? hol van a szigorú bírálat a magán épít­kezéseknél ? miféle terveket fogadnak el? Hol van az Ízlés ? hol van a styl ? Erre a kérdésre feleljen az, ki végtől vé­gig jár Budának utczáin, és látja azt a vona­lat a melyet reudezui akarnak, s a mely ennek daczára, ha ily rendszer mellett kiépül : vasvil­lával lesz összehányva. A botrányos építkezésekre vonatkozolag csattanos példa a következő, a mely egyenesen kihívja a polgárok türelmét. A fővárosi I. kerületi bizottsági tagok értekezletet tartottak, melynek egyik tárgya a lovas-uton épülő Horovitz-féle ház szabálytalan építkezésének beszüntetése volt. Az értekezlet arról győződvén meg, hogy már az építkezési engedély megadásánál inkorrektség fordult elő, a mennyiben már akkor tudva volt, hogy az 1894. évi január 1-jével életbe lépő szabályzat szerint a lovas-uton csakis villaszerű épületek emelhetők; a Horovitz-féle telken pedig egy kétemeletes és egy idomtalan magas tetőzettel ellátott építkezésre adatott engedély — elha­tározta : hogy a fővárosi közmunkák tanácsát fölkéri, hogy botrányos és szépészeti szempont­ból semmikép sem tűrhető épület megfelelő átalakítása iránt intézkedjék. Hát ennyire jutottunk! Nincs erős szó, nincs elég durva kitétele a megbotránkozásnak, a midőn ezeket tudjuk. Ám akkor volnánk hibásak, és akkor nem tel­jesítenénk kötelességünket, a midőn e felháborító tényt elhallgatnék. Igen is! ki kell mondanunk, hogy a budai részek érdekeit anyagilag úgy mint szé­pészetiig szivükön hordozó polgárokat megdöb­bentette a rendszertelenségnek ez a tünete, s annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy ha e mmősifchetlen felületesség még to­vábbra is tart, agyon fogják rendezni Budát. Joggal, igazságérzettel, tisztességgel emel­tük fel szavunkat; hát gondolkozzanak rajta az illetékes körök, és nyugtassák meg a pol­gárokat. Hozzáteszszük még a következő sorokat jellemzésül : A székes-főváros tanácsa által készített közgyűlésiig jóváhagyott ama statútum, hogy a Budavár sétánya alatt elterülő helyeken és utczákban csak villaszerű házakat szabad épí­teni, tudvalevőleg, nagy bölcsen, 1895. január 1-től kezdve tették hatályossá; a mi termé­szetesen azt vonta maga után, hogy addig le­het majd nagy kaszárnyákat is létesíteni azon a környéken. Élelmesen meg is kezdték azt, a hatályba lépendő szabályzat kigúnyolásaként, a mi a következő hozzánk beküldött panaszból is kitetszik: Tekintetes szerkesztőség! Kérjük az ős Buda várából felhangzó jajkiáltásunknak becses lapjában helyt adni. A budavári sétány, mely a vár nyugati oldalán végighúzódik és a fővárosi közönség­nek kedves üdülőhelyéül szolgál, nagyban van veszélyeztetve, a mennyiben a bástya fala alatt levő úgynevezett Lovas-uton oly magas házat emeltek, a mely egyrészről a kilátást tel­jesen elzárja, másrészről kéményeinek füstje a levegőt megfertőzted. Szíveskedjék e visszás körülményekre az intéző köröket figyelmeztetni az által, hogy segélykiáltásunknak tolmácsul szolgál lapjában. Tisztelettel a budavári polgárság. Most már csak az marad hátra, hogy azt a házat a statútumnak életbelépése alkalmával expropriálják a budaváriak nagy örömére. Ebből is különben látszik, hogy a mi székes-fővárosi tanácsunk és a székes-főváros reprezentánsai mekkora éleslátással alkotnak szabályokat a jövőre való tekintettel. Fejedelmi látogatás. Os Budavár falai között apostoli királyunk­nak fejedelmi vendége volt e napokban, Szerbia fiatal fejedelme, az Obrenovicsok sarja vétetett fejedelmi fény és pompával körül. Örvendetéssel láttuk mi ez alkalommal, hogy aggályunk az iránt, vájjon a magyar kir. udvartartás életbeléptetése előtt lehetséges-e Budavár falai között fejedelmi vendéget mél­tóan követni, — eloszlattatok. A fiatal fejedelmi vendég a fő- és szék­városba való megérkezésétől kezdve, ittléte al­kalmával egész elutazásáig láthatta, hogy a magyar vendégszeretet, kezdve a koronázott Honatyától az utolsó szál emberig át volt hatva ama magasztos hivatásától, mely a magyarnak sajátja. Harsona, dobpergés, dicshymnus zengése, nélkül bár, de méltó ünnepélyes magatartással megmutatá a fő- és székváros lakossága ez alkalommal, hogy az európai népek sorában fejedelmek fogadására s méltó vendégszeretet tanúsításra hivatott. Minél kellemesebb leend reánk budaiakra nézve az elismerés ama neme, melylyel a kö­rünkből távozó szerb fejedelem a német udvar­nál személyi benyomását elmondva, az amúgy is kilátásba helyezett német fejedelem látoga­tását a hallottak folytán, a budai várba igye- kezend mielőbb beváltani. Ha ily királyi napok alkalmával a budai vár lakosainak alkalom nyílik élénkebb szint ölteni, hivatásunk, azokat nem szórványosan, gyéren, hanem minél gyakrabbani egymásutánra való következését kérni, indítványozni és szor­galmazni. E kérelmünket annál is inkább jogosul­taknak látjuk, mivel bebizonyult, hogy a ma­gyar udvartartás életbeléptetése előtt is kellő akarat mellett nyilvánul a fejedelmi látogatás alkalmával igényelt ünnepiesség, szívélyes ven­dégszeretet s honunk európai fejedelmek vendég- fogadási képessége. Egyik régi óhajunk teljesedése az, midőn elgondoljuk, hogy az ezredéves ünnepélyek al­kalmával több fejedelmi látogatás éri főváro­sunkat, s különösen a budai várat. Jöjjenek minél számosabban s lássák szem­ről szemre a magyar haladást, a magyar nép müveit magatartását, a koronázott Fő atyai gondoskodását hü népe iránt s mondják el oda­haza, hogy mily kár volt e látogatásokat halo­gatni, s kövessék e fejedelmi látogatásokat diplomatiai szolgálati egyéniségek s ezzel kap­csolatban jöjjünk közelebb egy lépéssel a müveit nyugathoz. Legyen emlékünkben Mátyás király fény­korának udvartartása, midőn Budavár falai között előszeretettel tartózkodtak európai feje­delmek, nagyok, államférfiak, tudósok s művé­szek, s igy a honalkotás 2 ik évezredének elején újra ébredjen azon kor, midőn a budai királyi várlak gyupontja vala az európai műveltség istápolásának, a kultúra fejlődésének, a tudo­mány művelésének s mi budaiak büszkén vall­hassuk az udvar vendégeit övéiuknek. Legyen a fejedelmi példa reánk nézve serkentő, legyünk méltók a müveit, előkelő látogatásokhoz, s honosítsuk meg a régi magyar vendégszeretetet a fejedelmi fény kitárása mel­lett polgári erényekkel, nemes magatartással a jövő nemzedék részére. Álljunk résen, kérjük, követeljük a magyar királyi udvartartás mielőbbi életbeléptetését, s hirdesse Budavár orma Mátyás király szellemé­hez hü utánzást, honosuljon meg újra a királyi vendéglátás, a koronázott fejedelmek összejöve­tele, a művészet góczpontja árassza fényét e Nyugat és Kelet közt fekvő helyről a Keletre s ébredjünk uj korszakra : legyünk a Kelet elő- harczosai mind ez ecsetelt jelenségek által s vivjuk ki magunk részére Európa előtt a min­ket megillető elismerést. Buzgólkodjék kiki Budán e magasztos czél elérése iránt s igy sikerülend a rég óhajtott budavári dicsőség megvalósítása Stein Sz. Mór. Felhívás előfizetésre. Kívánatra bárkinek 4 mutatványszár.'.''* küldünk, de az 5-ik számnak elfogadásával elő­fizetőnek tekintjük. A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai: Egész évre . . . .12 korona. Félévre.................6 „ Negyedévre ... 3 „ Uj előfizetőinknek megküldjük azokat a számokat, melyekben elkezdett regényünk folyik. Kérjük vidéki hátrál ékos előfizetőinket az előfizetések beküldésére nehogy a költséges postai megbízással legyünk terhökre. A kik felszólításunkra az összegeket be nem küldik, azok postai megbízást kapnak. Különfélék. — Sándor király és gróf Hu­nyadi László. Mikor Sándor király Buda­pestre érkezett, gróf Hunyadi László nagy­bátyja szintén megjelent a pályaudvaron s a királyi várban József és László főhercze- gek bemutatása után huzamosabb ideig magán­kihallgatáson fogadta. A szerb királyi házzal rokonságban levő gróf, a ki közéletünkben ki­váló tekintélyes vezérférfiu, több Ízben érint­kezett a szerb királyival s minden találkozása­kor fél óránál tovább tárgyaltak. A szerb király tiszteletére adott utolsó udvari ebéden is meg­jelent gróf Hunyadi László s ha a fiatal király­nak szabad ideje volt, mindenkor fogadta nagy­bátyját. Elutazásakor a rokoni búcsúval váltak el egymástól. — Jegyzőválasztás. E czirnen irtuk meg folyó hó 7-iki számunkban, hogy a török­bálinti közs gjegyzői állásra, a községnek három éven át volt segédjegyője, Navarra József, lapunk fiatal munkatársa is reflektálni fog. Legnagyobb meglepetésünkre értesülünk arról, hogy Navarra József jelenleg albertfalvi helyettes jegyző a törökbálinti községjegyzői állás elnyerése iránt a járási főszolgahirósághoz benyújtott kérvényét már czirka egy héttel ez­előtt vissza vonta. És ez annál meglepőbb, mivel megválasztatása biztosnak látszott. N a- varra József három évi ott léte alatt a köz­ség közöl ségének teljes elismerését méltán ki­érdemelvén, zokon vette, hogy a képviselőtes­tület egynéhány tagja ellene aljas akna­munkát folytatott, hogy ez által népszerűségét aláássák. Mint önérzetes fiatal ember jobbnak látta, kérvényét visszavonni nemcsak, de — a mint hírlik — a törökbálinti segédjegyzői állás­ról is végképp le akar mondani. s. s. — Tarczal Antal síremléke. A „Buda és Vidéke“ neliáuy héttel ezelőtt közölte, hogy Tarczal Antal, a m. á. v. tisztviselője, a Budai Dalárda buzgó tagja meghalt. Az elhunyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom