Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-21 / 42. szám
Budapest 1S94. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Októb r 21. kerületi választmánynak, hogy ügyrendjét maga állapítsa meg, hogy szak- bizottságokat alakíthasson; igy alkalmas lesz a kerületi választmány arra, hogy minden a kerületet érdeklő kérdést működési körébe vonjon, hogy a kerület érdekeit folytonosan nyilvántartsa, hogy előterjesztési jogánál fogva egyes oly kivánalmaknak kielégítését sürgesse, melyek mint általános érdekek a kerületek hátrányára, mondhatjuk egyes esetekben a kerületnek szégyenére hónapokon, éveken keresztül kielégítetlenül maradnak. Hogy azonban a kerületi vájaszt- mány az legyen a minek a kerületi érdekek azt lenni megkívánják, feltétlenül szükséges, hogy a választók a választásnál sem személyi sem családi érdekekre tekintettel ne legyenek, de vegyék figyelembe azt, hogy az önkormányzat annál j nagyobb, mennél több polgár vesz abban közvetlen részt, ehez képest mindenek- felett ajánlatos, hogy a kerületi választmányba egyetlenegy polgártárs se választassák be olyan, a ki a törvényhatósági bizottságnak már tagja, igy ismét olyan 24 polgárt nyerünk meg a közügynek, kik eddig ilyen kérdésekkel csak a választásnál, tehát közvetett utón — foglalkoztak; ezen elv alkalmazása mellett nem vonjuk el a törvényhatósági képviselő tagokat azon tevékenységtől, mit e minőségükben a székes főváros, — de közvetve a kerület érdekében is kifejtenek, e mellett e kerületi választmányban egy előkészítő iskolát nyitunk meg ama polgártársainknak, kik a közügyekkel előszeretettel foglalkoznak, yni- által módot nyújtunk nekik arra, hogy a közszolgálat terén ismereteket szerezve, ezen ismereteket később mint törvényhatósági bizottsági tagok a közérdek javára érvényesíthessék és a választóknak is meg lesz az az előnye, hogy törvényhatósági bizottsági tagnak a kerületi választmány sorából azt választhatják be, ki erre már érdemeket szerzett, igy soha nem juthat be a képviselőtestületbe olyan polgár, kinek a közügy, a közszolgálat — teljesen ismeretlen talaj. Tekintettel arra, hogy a választmány kebelében szakbizottságok is alakulnak, kívánatos a kerületi választmánynak olyképen való megalakítása, hogy abba hasonfoglalkozásu, vagy minden foglalkozás nélküli polgárok ne választassanak be tömegesen, hogy igy minden szakbizottságnak meg legyen a maga szakértője, igy a közoktatás érdeke megkívánja, hogy iskolaszéki tagok, a köz- egészségügy érdeke, hogy gyakorló orvosok is beválasztassanak a választmányba, de nem kívánatos, hogy egyik vagy másik szakban képességgel, vagy csak gyakorlati ismeretekkel biró polgárok oly számban választassanak be, hogy a szakbizottságok megalakításánál egy ré- I szűk eddig előttük teljesen ismeretlen ügykörbe tereitessék. A kerületi választmány, illetve annak egyes tagjai lesznek hivatva ellátni olyan teendőket, melyeket eddig a kerületi esküdtek végeztek, a most lelépő kerületi esküdtek közt vannak olyanok, a kik a kerület viszonyait nagyon jól ismerik, vannak esküdtek kik az ő szükebb kerületükben úgyszólván minden embert ismernek, ennek daczára nem érdeke a kerületnek, hogy a lelépő esküdtek min- denikének helyet juttason a kerületi választmányban, de az csak hasznára lesz minden kerületnek, ha a lelépő esküdtek sorából a mozgékonyabb, a kerület viszonyaival ismerős és a közüg}rekkel foglalkozni szerető tagokat a kerületi választmányba beválasztja. A választások ideje közeledik, még eddig nyilvánosan alig volt szó arról, hogy egyes kerületekben kik volnának alkalmasok a kerületi választmányi tagságra, nagyon itt volna az ideje annak, hogy a polgárság foglalkozzék ezen uj intézménynyel és a választó közönség ne legyen kénytelen — jobbnak hiányában — elfogadni azt a szavazó lapot, mit egyik-másik érdeklődő a választás napján a kezébe nyom, és csak azért adni szavazatát olyanra a kit nem ismer, vagy a kit nem odavalónak tud, mert a választás napján már úgysem vehetné fel a küzdelmet a nyomtatott szavazólapokkal szemben! Budapest története. Irta: Navarra József. II. Búd a. Hajdan szab. kir. város, most az egyesitett ikerfőváros nagyobb, gazdagabb és szebbik része; az elválasztva is összekötő Duna folyam bal partján, Budával szemben. Eredete bizonytalan s történetíróink szerint Traus-Aquincum név alatt római gyarmat- város lehetett, mely Dr. Németh Antal (tört. zsebszótára) szerint később Pession nevet viselt. Tény, hogy „Pestvár“ Árpád fia: Solt alatt már létezett, fallal volt körülvéve és hogy a hasonnevű s már akkoriban is nagy jólétnek örvendett kereskedő-város hihetőleg a Duna mindkét partjára terjedt ki; mert a szent Gellérthegy régente pesti hegynek, a budai várhegy pedig pesti újhegynek, az ezen hegyre IV. Béla által épített vár, pesti újvárnak, az alatta elterülő városrész Kis-Pestnek, az anyaváros pedig Nagy vagy O-(régi) Pestnek neveztetett ; maga a régi Buda, a mai O-budával volt azonos. Később a pesti újvár- és az alatta elterülő Kis-Pestből lön Buda és Nagy vagy Ó-(régi) Peet egyszerűen csak Pestnek hivatott. A budai törvénykönyv számos czikkeiben Alt-Ofen néven tétetik említés Pest városáról, de a XlV-ik században Alt-Ofen név alatt már a mai O-buda értendő. ... A Pest szó szláv nyelven kemeu- czét jelent, s it?y Budának német Ofen elnevezése is nyilván arra vall. hogy Pest és Buda környékén hajdan számos téglavetőtelep és mé- szégető-kemencze létezhetett. Borovszkv Samu (A hongfoglalás története ez. művének 93. oldalán) Írja, hogy: „Ofen, Buda német neve; ugyanaz, ami a szláv Pesti szó, mely szintén kemenezét jelent.“ Miből világos, hogy Pest és Ofen egyet jelentvén, Pest városa hajdanában a mostani Budát is magában foglalta. . . . Taksony nevű vezérünk 957-ben bolgárokkal és izmaelitákkal telepitotte be ezen szláv nép lakta megerősített várost, melyet Bille és Bocsa testvérnemeseknek ajándékozott. Szent-István korában már a szabad királyi városok közé tartozott s mint ilyen kiváltságlevelet is nyert, — Géza és Salamon királyaink — Igen és te, Fernandine? — Most már nem félek a magánytól. — Azelőtt féltél ? — Igen, olyan aggasztó érzéséim voltak. — És most ? — Megtanultam feledni . . . — Elfeledted ? — A mennyire lehetséges, igen. A lemondás még nehezebb volt, mint a feledés; ha letudtam mondani, úgy a feledés már gyermekjáték . . . — Annyira szeretted ? — Ha szerettem, úgy nem mondtam volna le, de vágytam utána. Mindig arról ábrándoztam, hogy egy hires ember felesége legyek. Nem hittem, hogy a hires emberek mennyire köznapi lények. Nem magához-emelésről beszélhetek, de magához-alázásról. Ilyen az özvegy sorsa. Többé el nem árulnám, ha nem tudnák.. . — Most ne félj, én vagyok az özvegy és te a leány. — Köszönöm szives válalkozásod, Kamillám. Te oly kedves és jó vagy és engeded élveznem a pihenést, mert én az özvegységben végtelen elfáradtam; majd meglátod, ez nem annyira tréfa, mint áldozat. Hidd el nekem, meg fogod bánni. — Ez a kis alakoskodás velem is feledteti azt az erkölcsi rázkodtatást, mit szenvedtem. A fenyőillat a szenvedésre jó. Balzsama sebet hegeszt. Az isztérczi vizet nem tudom, használ- | ták-e már ilyen bajok ellen? | — Jobb volt eltűnni egy időre a világból . . j Mire visszamegyünk, már nem beszélünk róla. — Hátha vissza sem megyünk ? — Az is megtörténhetik. — Mit szólnál az ellátkozott szigethez ? ... — Épülhet boldogság ott is, de kinek a számára ? . . . Az isztérczi egészségjavítók külön csoportjának hölgyosztálya igy elmélkedett, emlékezett az erdőzugásban. Milyen értékes titkok nyomára jöhetett volna a hailgatózó. Kárton Menyhért ebből tudott volna csak pletykát gyártani. Egyelőre eltemette ezt a titkot az erdő. Két csalódott szív vallomásai nagyon érdekesek egy szalonban is, hát még zugó fenyők között. Két barátné évekig nem találkozik. Mikor a nevelőből kiléptek ezelőtt öt-hat évvel, sok reménynyel kecsegtette őket az élet. Csalódásuk után találkoztak újra. Leveleztek folytonosan és e levélváltásban két érdekes történet van. Fernandine férjhez ment. Rokona volt a férje, a rokonság határozta igy. Megörült a függetlenségnek, a vagyonnak. Családjában az a nézet uralkodott: hol a vagyon, ott a boldogság. Gazdag emberek nem lehetnek szerencsétlenek, mert kívánságaikat kielégíthetik. A szerelem nem tart úgy sem soká; az a fő hogy megértsék egymást, szépen legyenek berendezve s a nő tudjon örülni férje üzletének, a férj pedig halmozza el gyöngédséggel, szép ruhákkal, ékszerekkel nejét; járjon vele színházba, bálokba, hangversenyekbe vigye. Ha jól mulat valaki, úgy nem lehet boldogtalan ; az a szerencsés, a kit irigyelnek. Fernandine mást álmodott a boldogságról; megbecsülte férjét, kötelességéhez hü maradt, nem volt soha durczás, a férje akaratát teljesítette. A kalmárszellemü férj ebből azt olvasta ki, hogy a felesége halálosan szerelmes bele. Szívbaja hirtelen ölte meg. Fernandine felöltötte a gyászfátyolt. Szigorúan betartotta a gyászt, de a gyász közben újra álmodozott a boldogságról és a szerelemről. A kérők valóssággal üldözték; úgy beszéltek vele, mint valami könnyű zsákmánynya!. Sokféle ember körözte. Hires embereket szeretett volna legjobban ismerni, hogy ezek küztil válaszsza ki jövendőbelijét. Özvegy-éve elteltével újra társaságba járt és az udvarlók rajában ott röpködtek a hires emberek is. A kalmárvilágból menekülni akart. Keserves leveleket írogatott Kamillának; e levelek valamennyiéből az tűnt ki, hogy Fernandine nem találja meg azt, akit keres és naponkint más-más ember jellemtelenségéről győződött meg. (Folyt, köv.)
