Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-21 / 42. szám
/ Budapest, 1894. III. évfolyam 42. sz. Vasárnap, október 21. BUDA ES VIDÉKÉ KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄÖ0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kér.. Várkert-rakpart 1. Heisler J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél '-vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Pálya-utcza 2. szám. 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A kerületi választmány, Budapest székes főváros közigazgatási szervezetében a kerületi elöljáróságok az ide vonatkozó uj törvény nyel annyira átalakíttattak, hogy a régi intézménynek jóformán csak a neve maradt meg. Ez az uj törvény folyó évi julius első napján lépett életbe, de a kerületi közigazgatás szerkezete még ekkor is sok tekintetben a régi maradt és egyes intézmények, melyek a kerületi elöljáróságok szervezetében mint újítások jelentkeznek — csak jövő évi január első napjával lépnek életbe: de van a kerületi közigazgatásnak egy egészen uj közege is, mely nem része, nem alkotó eleme a kerületi elöljáróságnak, hanem egy annak csupán mellérendelt intézmény és ez a kerületi választmány, mely működését 1895. január első napján kezdi meg. A kerületi választmány mint a helyi önkormányzatnak egy újabb közege jelentkezik; a törvény nem Írja ugyan elő, hogy csak kerületi választó választható be a kerületi választmányba és a kerület választói a községi választók sorából szabadon választhatnak, de olyan kerületi választó, ki saját kerületének érdekeit szem előtt tartja, bizonyára nem fogja olyan községi választóra adni szavazatát, ki egy másik kerületben van a választók jegyzékébe felvéve, legalább az úgynevezett szükebb Patriotismus azt nagyon is kívánatossá tenné, hogy csakis a kerületben lakó és a kerület viszonyait alaposan ismerő polgárok jussanak be a kerületi választmányba. A kerületi választmány összesen csak 24 választott tagból áll, minden községi választó választható is, de nem lehetnek a választmánynak tagjai a székes főváros fizetést élvező alkalmazottjai, a székes fővárossal szerződési viszonyban álló vállalkozók, a tényleges szolgálatban álló katonák, gondnokság és csőd alatt állók, a kiskorúak, végre a letartóztatva levők. A választás hat évre és a fővárosi törvényhatósági bizottsági tag választással egy időben történik, a választás érvényes voltát az igazoló választmány vizsgálja meg, az esetleges panaszok felett a bíráló választmány dönt. Az eként megalakult kerületi választmány hatáskörébe tartozik a kerület érdekében hozzá juttatott mindazon ügyekben, melyek a kerület közigazgatására vonatkoznak, véleményt mondani, így a kerületi elöljáróság évi szükségletének előirányzata felett első sorban a kerületi választmány mond véleményt, a kerület közlekedési útjainak jókarban tartására, kijavítására javaslatot tesz; közjótékonysági ügyekben, nevezetesen a kerületet érdeklő szegényügyekben intézkedik, javaslatokat tesz; árva ügyekben felügyel a gyámok s gondnokok eljárására, ellenőrizi a kerületben foganatosított középitkezéseket, a kerületben levő községi házakat gondozza, azoknak esetleges jövedelmezőségéről gondoskodik, a kerületet érdeklő összes ügyekben előterjesztéseket, javaslatokat tehet a törvényhatósági bizottságnak, a székes fővárosi tanácsnak vagy a polgármesternek. Látjuk tehát, hogy a kerületi választmánynak önálló hatásköre alig van. tevékenysége leginkább közjótékonysági és közegészségügyi kérdésekre terjed ki, több olyan tevékenység van hatáskörébe utalva, mit a polgárok eddig is társadalmi utón végeztek és végeznek ezután is ; a vonatkozó szabályrendelet határozott kifejezést is ad ama kívánságának, hogy a kerületi választmány a társadalom, egyes polgároknak és nőknek a bevonásával igyekezzék megoldani oly es közjótékonysági kéidéseket, melyek hatósági intézkedést nem igényelnek. Annak daczára, hogy a kerületi választmánynak a kerületet érdeklő ügyekben is inkább csak tanácskozó — vagy mert javaslatokat is tehet — tanácsadó joga van a székes főváros hatóságával szemben; nagyon alkalmas intézmény ez arra, hogy általa a kerületi élet felpezsdüljön, a törvény megengedi ugyanis a „A BLDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. A más sorsa. — Regény. — (8 Irta: Erdélyi Gyula. De ki gondolt volna ezen a szép délutánon hírlapi tudósításokra, ezekre a prózai költői kényszerekre, a miknek egyéb jelentősége nincs, mint hogy a hiúságnak hozzon áldozatot az iró s a mellett kényszerül néha, ugyan ha képes, kifejezi ’érzéseit. A társaság két tagja bizonyos átalakuláson ment keresztül. Meghódoltak a nőknek. Ritkán fordultak meg női-társaságban, pedig a müveit nővel való társalgás életszükséglete a férfinak. Módos csak alsóbbrendű nők körében jelent meg néha-néha. Nem csoda, ha az öltözködés egyszerű bája, a szellemes társalgás elbűvölte egészen. Karháty a parlagi gavallér szerepében, mert Módos érdes és nyers volt és ő híven akarta alakítani, rosszul érezte magát. Valami ellenállhatatlan vágy ösztönözte, hogy kedves legyen és jóhatásu. A kávéházi modor nem minden nőnek tetszik, a nyegleség sok előtt gyűlöletes. Az özvegy nem figyelte meg ezt a modort. Szeretett társalogni és külsőségeket ritkán vett észre. Még jól is esett neki, hogy kísérője nem túlságos édeskés; az ilyenektől ő már megcsömörlött. Egészség és természetesség, ha mindjárt egy kis érdesség vonja is be. Ez az ő óhaja. Koletkó ur nem tudta kifirtatni az anarchizmusról Péter bácsit. A sarokbaszoritó kérdést is feltette, de már akkor a főrendiházhoz értek. A tornáczon még együtt ültek mind az egészségjavító atyafiak. Az ismerkedés hamar ment. Gedő bácsi egyfolytában elszavalta a rokonság nevét, állását, állapotát. Borcsa néni megkapta a két vállát Módosnak, a kit Karhátvnak mutattak be, erősen a szeme közé nézett s úgy találta, hogy gyerekkora óta nagyon megváltozott. Szergi Péter úgy nézett ki, mint ezelőtt kitudja hány évvel, mikor még együtt tánczolták azt a temérdek öált keresztül ; a hajára egy kis deret hintett az idő, de oda se neki. Áztasson zölt diót vízbe, kitűnő hajfesték az — legényembernek, de házasembernek nem illenék. — Megházasodhatom még, Borcsa húgom. — Előbb az öcsédet házasítsd meg. — Hát nem az öregebb lány megy elébb férjhez ? — Jó, jó, de te már visszafiatalodtál. Egy idős lehetnél az unokáddal, ha volna, de lemaradtál a vonatról. * — Már az igaz, kellemetes esténk volt, szólt Péter bácsi, mikor hazafelé csónakáztak. A két fiú szótlanul bámulta a habokat és lomha, kimért csapásokkal húzta az evezőt, mintha nehezen távoznának erről a helyről. Néha-néha vissza is néztek. — Ej, ej, nem integet még a fehér kendő, szólt Péter bácsi. Szótlanul értek haza. A pásztor azt a nótát furulyázta: „Baltor- czontul selyemkendő integet.“ IV. Fernandine és Kamilla együtt ültek a fürdő felett elterülő fenyvesben. Egy kis szél járta a fenyvest, a mi megzugatta a fákat. Azt hinné az embert, egy rohanó ár közeledik, mit nem tartóztat fel semmi gát. Egyszer közelebb, másszor távolabbról hallatszik a moraj, szinte állati hangokat is vélünk hallani. Menynyire elvész itt a madár csicsergése. Azt a megdöbbentő és mégis élvezetes hármoniát neszeljük és figyeljük áhítattal; most nem lehet e morajnál észrevenni, legalább egy jó ideig, addig, mig meg nem szokjuk. Az első perczek némaságra ösztönöznek .. . Elfeledjük létezésünket. A természet fenségénél egyebet nem érzünk, majd buzgósággal telik meg a szivünk és érezzük, holy mily közel van a minden ellentétet és bölcsészeti tévelygést kiegyenlítő mindenható Isten. Csak később jut eszünkbe létezésünk és ki- enge8ztelődve mindennel, átengedjük magunkat érzéseinknek és azt találjuk, hogy egy nagy átváltozáson megyünk keresztül. Fernandine és Kamilla már több órán keresztül ültek az erdőben. — Jól érzed magad, Kamilla ?
