Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-30 / 39. szám
BUDA és VI DE K E Budapest 1894. (2.) gairól, ügyeiről értesülést nyerve, azt tanulságosan felhasználva, az értesüléseket saját czéljaikra érvényesíthetik. Buda vidékének községei jó részt tömörültek lapunk körül s reméljük, hogy egy tisztelt Elöljáróság sem vonja meg attól részvételét az által, hog}^ előfizet. Hiszen évi 6 frtot egy község maga jóvoltáért mindenesetre áldozhat. Ha az értelmiség öt tagját előfizetőnek nyeri meg a község, úgy a saját részére a ha- 1 todik példányt ingyen kapja. Felhasználhatják a lapot a község és a község lakói mindennemű hirdetésekre a legjutanyosabb árak mellett, igy p. o. építkezési ajánlatok, pályázatok, eladás, bérlet, körözések, pénzintézetek mérlege, közgyűlési meghívók stb. A „Buda és Vidéke“ alkalmas a községi élet minden közlésére, igy tanácsülések határozatai, változások az elöljáróság kebelében, közgazgasági állapotok, sérelmek, temetkezési-, segélyző-, és tűzoltó-egyletek értesítései, nyilvános számadások közadakozásokról, egyes polgárok érdemei, eljegyzések, halálozások stb. Egyházi élet. Búcsuk, templomi ünnepélyek stb. Szóval, a „Buda és Vidéke“ a községi élet hű tükre akar lenni és annak emelése, élénkítése képezi feladatát. A „Buda és Vidéke“ kéri az elöljáró, különösen a jegyző urakat, hogy e tárgyakban tudósítani szíveskedjenek. Azt hiszszük, hogy e lap megrendelése ellen a szolgabiró urak kifogást nem emelnek, sőt azt készek lesznek engedélyezni. Kérjük a t. Elöljáróságot saját jól felfogott érdekükben az előfizetésre, hirdetésre, gyűjtésre, terjesztésre és levelezésre, annál is inkább, mert az alispán ur azt melegen ajánlotta s az előfizetés a községek pénztárának terhére eszközölhető. Bizalommal fordulunk a Buda és vidéke értelmiségéhez, birtokosaihoz, hogy előfizetni szíveskedjenek. Szívesen közöljük előfizetőink minden eladást és Szergi Péter nem tisztelte túlságosan az asszonynépet, de csak azt tartotta orvosságnak, ha a portára valami tüzrolfakadt asszonynépség kerül és az tüzbe hányja az összes német és taliáa bölcselkedőket és megtanítja a saját eszével gondolkodni filozófus uramat. Elvett a német mindent tőlünk, ne vegye el legalább :iz egészséges észjárást. Magyar embernek a német nélkül nem lenne az észjárásában is deficzitje. Szergi bácsi összeszedte magát és fejlött a lakásáról a nagyházba. — Mivel szolgálhatok, kedves Lajos öcsém? Talán felakarod a napszámodat emelni, vagy a juhásznak ezüsttel teríteni a nyárfa alatt ? Elcserélnéd vele az ebédet? Igen ám, de az nem cserélne veled, mert az megeszi a húst és inkább a szöcskének engedi a zöldséget. — Nem a juhászszal cseréltem én, uram- bátyám, hanem kicseréltem magam egy időre Andor barátommal. Mától fogva övé itt minden, őt hívják Karháty Lajosnak; én Módos Andor vagyok. — Prosit! Örülök, hogy van szerencsém: Kitől tetszett ezt tanulni: Schopenhauertől vagy Hegeltől ? Ezután uramöcsém sem eszik pecsenyét és beáll saját magához hü béresnek, mint az a kibillent agyú orosz gróf, a ki különben a regényeiben sok okosat is ir, az a gróf Tolstoj. — Szigorúan ezen az alapon indulunk ki vételt, bérletet tartalmazó hirdetéseit, eljegyzés, halálozás, mulatság stb. leírását és jogos felszólalásait, szóval mindent, mi a társadalmat, közgazdaságot, közigazgatást érinti, díjtalanul, de csakis előfizetőink tollából vagy ezek megbízására. Előfizetőink minden dolgában eljárunk, sürgetünk, felvilágosítást adunk, szóval szolgálatra vagyunk. Kívánatra bárkinek 4 mutatványszámot küldünk, te az 5-ik számnak elfogadásával előfizetőnek tekintjük. A ..Buda és Vidéke“ előfizetési árai: Egész évre . . . .12 korona. Félévre ................6 „ Ne gyedévre ... 3 „ Uj előfizetőinknek megküldjük azokat a számokat, melyekben elkezdett regényünk folyik. Kérjük vidéki hátrálékos előfizetőinket az előfizetések beküldésere nehogy a költséges postai megbízással legyünk terhökre. A kik felszólításunkra az összegeket be nem küldik, azok szeptember !5. után postai megbízást kapnak. Budapest története. Irta: Navarra József. lí. Buda. A gyászos emlékű mohácsi ütközet után országunk tárva-nyitva állott Szulejman vérszomjas hadai előtt; a nép rémületében ellenállásra sem gondolt és a török akadály nélkül Budára ért . . . A budaiak látva, hogy segítség nincs, hanyatt-homlok menekültek ; az üresen hagyott vár kulcsait pedig a győzelmes szultán elé küldötték, a ki a látogatásának emlékéül felgyuj- tatta Budát és Pestet s igy romhalommá lön a hajdan királyi székváros! Ekkor került a szultán kezébe az európai hírű Iíorvin-könyvtárnak java része is, melyet hajón Konstantinápolyba szállíttatott. Szapolyai János, majd I. Ferdinánd meg- koronáztatásuk után siettek élni jogaikkal s megerősítették ugyan Buda városának kiváltságait, mindazonáltal a Becshez közelebb fekvő Pozsony jutott első helyre s 1526-tól 1848-ig hozzá fűződik nemzetünk története. 1541-ben a törökök csellel elfoglalják Budát, 1686-ban pedig visszafoglalják Leopold seregei e várost a törököktől. Buda helyzete e 145 évig tartó török uralom idejében felette szomorú . . . egymásból, melyen jelenleg állunk. Legfellebb tökéletesíthetjük helyzetünket és fokozhatjuk kötelességeink és képességeink érvényesítését. — Helyesen van a csizma fejelve, uramöcsém. Miután már hozzáfogtál az emberiség kicseréléséhez, hát engemet is cserélj ki valakivel. — Ez most már egészen Andor barátomra tartozik. Én magamra vállaltam, hogy mi lennék én az ő helyzetében. Ugyanis mindik azt hányják: ha én neked lennék, ha a helyzetedben lennék, igy tennék. Nos hát Módos Andor megmutatja, mi lehetne Karháty Lajosból s Karháty Lajos megmutatja, mi lenne Módos Andorból. — Nagyon derék. Magam is kicserélem magam; talán legjobb lesz, ha áthüvelyezem magam az ürgési ángliusba; úgyis eljön maholnap a gyapjúra alkudni. Vagy talán a világ- történelem rendjébe avatkozó Borcsa nénivel cserélek létet. No de te még nem ismered. — Meg fogom ismerni. Mert ma átrándulok Isztérczre. — No, de én is elmegyek, úgyis megakarom magam köpiilyöztetni. Azután mégis házasodom, mert itt a pusztán asszony nélkül nem lehetünk; a kovács csak nem fódozhatja az ingeinket, a bognár megunta a meszelést a csősznek kukoriczát kellene őrizni, nem pedig ételt kotyvasztani. Borcsa néni majd csak kommendál valakit. Szeptember 30. Nyert és vesztett csaták, dicsőség és le- alázás, remény és csüggedés, szerencse és balsors, hosszú sorozatban, váltakoztanak e majdnem másodfel száz esztendeig tartott tőrök rabigában s a magyar csak tűrt, szenvedett és harczolt!!! Az akkori időhöz mért pompás várpalotát, a Mátyás király által létesített vadaskertet, a város virágzó iparát, mindent, de mindent elpusztított a sárga földig megalázott polgárságra nézve már-már tűrhetetlenné vált török iga alatti nehéz idők romboló daemona, miglen az 1686-iki év magával hozta a budaiak felszabadulását . . . Itt időzzünk egy kicsit; s e nehéz napok eseményeinek felidézése adjon erőt nekünk és kitartást ahhoz, hogy soha arra törekedni meg ne szűnjünk, hogy Buda ismét Buda legyen! Palugyai „Buda szab. kir. város leírása“ czimü munkájának I. részében ezeket írja: . . . „Végre 1686-ban feltűnt valahára a 150 év óta rabszolga járom alatt nyögő hon egén a szabadulás fényes csillaga s a mondott évi szeptember hő 2-án (az 1841-iki csellel történt elfoglalás 145-ik év napján) juttatja vissza a zsarnokaraimat szintén már sokalló mennyei gondviselés, a basája rangjánál fogva az összes török birodalomban negyedik, meleg gyógyfürdői s az ország többi részei feletti uralma miatt a töröknek oly igen kedves és szent várost: Budát, melynek a majdnem másfél százados török járom alóli felszabadálása Európa diadalüunepe volt; tehát egv okkal több, hogy felőle részletesebben szólhassunk.“ „A Becsben tartott császári hadtanácsban a hős Lotháriugi Károly egyetlen szavazatával vívta ki Budavár ostromlásának elhatározását.“ Az ostrom leirása a történelemé; — mi csak a visszafoglalás tényét konstatáljuk. Buda visszafoglaltatott ugyan, de a vár, miként Palugyai Írja, melynek bevétele annyi embervérben került, s melylyel a török uralom Magyarországban övökre megtörve lön, olyany- nyira meg volt rongálva, hogy a bevonult győzelmesek fedetlen házaknál, elhamvadt üsz- köknél és vészmirigyet gerjesztő hullák ezreinél egyébre nem találván, benne sem maradhattak ; és beállott az éj, miként Horváth Mihály Írja, melynek csöndét a győzők diadalzaja s a legyőzött haldoklók halálhörgése felriasztó, a megváltás harmat cseppjeit hinté le a megkönyörült égből a sokat szenvedett hazára és a felkelő nap, mely 145 évig tükrözé magát a város tornyain ragyogó félholdban, most a megszabadult magyarnak öröm kényeiben füröszté sugarait, a vértől párolgó ntczákon . . . Bzomoruau dicső kép ez Buda múltjából. Ha nagy volt az öröm az egész keresz— Még nem házasodhatom, mert semmi állásom nincs. — Igaz biz az, majd elfelejtettem, hogy ki vagy cserélve . . . Majd meglátjuk, mi lesz belőle. Ez a kirándulás, meg a vele vegyes komédia nem árthat, inkább használ. Hát azoknak a könyveknek a létezését jó humoros és szatirikus munkákkal nem lehetne kicserélni ? — Nem, mert ezekkel létezésem jelen helytartójának, Karháty Lajossá vált Módos Andor barátomnak kell foglalkozni. — Nagyon jól van, de ő csak hozhat haza asszonyt? Magának igen. — Hát nem egymásnak házasodtok ? . . . Vagy erről nem beszél Schopenhauer ? Majd meglátjuk, mi lesz a szatíra vége. — Bátyám, ez egy egész komoly dolog, a melynek a megoldásától az emberiségre nézve temérdek haszon háramlik . . . Nem olyan nagy bolondság ez, mint hiszi; mert ha egyik ember valami keveset próbálna a más sorsából, annak erkölcsi kötelességeivel, senki sem vágyódnék a más sorsába; a mi pedig az emberiség kicserélését illeti, a mostani anyag oly rossz, hogy bizony egy más bolygóról kellene oltóanyagot hozni, ha már egészen kicserélni nem lehet. Van ebben a bölcsészeti ábrándban egy kis igazság is. (Folyt, köv.)
