Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-30 / 39. szám
Budapest, 1894. (3) BUDA és VIDE K E tény világban, midőn a keresztes hadak vezére, Bouillon Gottfried, a szent várost meg- szabaditá, akkor nem csekélyebb lehetett az öröm, midőn a lovagias erénynek s a keresztény alázatosságnak egy másik mintaképe, lotharingiai Károly, Budavárnál törte meg az ottomán zsarnokság dölyíös uralmát. „Lovagias erény“ . . . „keresztény alázatosság“ .... mily absurd fogalmak a mai, „reczipiált“ világban . . . A „szent“ város és Buda, — Bouillon Gottfried és lotharingiai Károly, — nrily absurd hasonlatok ; nemde P Pedig nem hízelgés az a történetírótól, (úgy mondja Gyurits Antal „Budavár visszafoglalása“ czimü müvében (Előszó XIV.) midőn Budavár visszafoglalását a kérésziény seregek legdicsőbb és legragyogóbb fegyvertényének hirdeti; ugv szinte nem valamely szolgai érzelem ösztönzi őt akkor, midőn főnökét a század legnagyobb hadvezére gyanánt magasztalja. Károly herczegnek kiváló tulajdonai a szelid lelkűiét, a ritka nyájasság, az óvatos körültekintés, a higgadt megfontolás, rendiihetlen bátorság a veszélyek közepett, melyekből nem egyszer mentette meg őt a Gondviselés, s főleg az általa szolgált ügynek szentségében helyezett bizalomteljes joggal fűzik a legdicsőbb babért halántékára. Karjának erejéről semmit sem jegyzett föl az ő történetírója (Reverendo Domino Cáskniro Fresbhot, Ordinis Sancti Benedict) de- nem is volt arra szüksége; intézkedéseiben nyilvánult a szellem fensősége s a léleknek törhetlen ereje, s ezen intézkedések szerezték meg a kereszténységnek a diadalt. Az ő tekintélye mellett nem üthette föl fejét a versengés, nem a fondorlat, meghódolt neki a kötelesség s zúgolódás nélkül teljesítette rendeletéit. Ily -férfiút választóit magának a 'Gondviselés a magyar nemzetnek fölszabadítására, ki a fegyvereknek- iskolájában növekedve, megtanulta ezeknek valódi használatát, s a bátorsággal ezerféle más erényt, bölcseséget, nyájasságot és fáradhatlan szorgalmat egyesítvén, a mi századunk legmagasztaltabb, legszerencsésebb hadvezérévé lett; a mit méltó bámulattal lehetett tapasztalni ezen háborúban, midőn oly rendkívüli nyájassággal és ügyességgel alkalmaz dicsőségesen és eredménynyel annyi nemzetet s annyi egymástól elütő szellemet a függetlenség, érdek és vallás szempontjából, s fölhasználja ezeket a legnemesebb és legjelentékenyebb hódításokra, melyek a mi szent hitünk dicsőségének elérésére szolgálhatnak!“ Hogy mivel tartozik lotháringiai Károly kerczeg dicső emlékének a magyar, ki a kereszténységnek szent ügyét szeretett hazánkban, Istenben vetett bizalommal s törhetlen lelki erővel diadalra juttatá és Budavár visszafoglalása által Magyarországot fölszabaditá, — „bizonyság Budavár és a levert félhold s ama dicső nap, mely szétoszlatva hazánk egén a borút, először mosolygott a béke malasztjával.“ Node keresztény erényeket és főleg „németet“ magasztalni nem hálás szerep manapság . . . tehát tovább! Lássuk, mit mondanak mások Budavár visszavételéről, kényes Elek (Magyarország geográphiai szótára I. kötet 176 lapold) ezeket írja: . . . „Végre az 1686-iki szeptember havának másodika volt az a -szerencsés nap, melyen a lotháringiai herczeg Budát, mintegy 65 ezerre menő ausztriai, branderburgi, bajor és magyar tégy veresekkel három hónapi szakadatlan ostrom, s igen elszánt kemény ellentállás után rohanással bevette ; némelyek szerint a bajorok, mások után pedig Petneházy alatt a magyarok lévén legelsők a kőfal meghágásában“ . . . „Hogy ki jutott be először a várba, az Dr. Sziklay János (Budavár ostroma) szerint nincs tisztába hozva. A történetírók eddigi állítása szerint Petneházy Dávidot, a volt kurucz vezért tartották annak, a ki embereivel először jutott a várba. Az újabb kutatások azonban megczáfolják ezt, bizonyos Ramocsaházit mondanak az első hősnek. De ez nincs eldöntve. Valószínű, mint minden ostromnál történik, hogy már akkor sem tudták biztosan megállapítani az első hős kilétét; s különben is több oldalról hatoltak be a várba; az ütközet hevében senki sem jegyezhette meg pontosan, ki vetette meg ott először a lábát. Mem is ez a lényeges, hanem az, hogy a vár ostromlása az annyiszor megindított és meghiúsult harczok után végre sikerült; Buda 145 évig tartó török uralom után ismét a magyaroké, a kereszténységé lett!“ Nem volt soha szivósabb ellentállás; nem is volt soha dicsőségesebb győzelem ! A németek ez egyszer megbecsülhetetlen szolgálatot tettek Magyarországnak ! . . . 1689-ben Budára helyezték át Pest- vármegyének a füleki várban őrzött levéltárát s ugyanazon évben a török által elzavart Pestvármegye hatósága visszaköltözvén székhelyére, a török járom alóli felszabadulás után, első általános tisztújító közgyűlését a nádor elnöklete alatt ismét Budán tartotta. (Folyt, köv.) Iskolai kirék. Elénk képet tár elénk a kezdődő tanév elején az iskolába iratkozott tanulók száma. Láthatjuk e rideg számokból Buda népességének szaporodását, úgyszintén az ipar fejlődését. Ezt megmutatja az alsófoku ipariskolába beirt inasok, amazt pedig az elemi iskolákba felvett gyermekek száma. Csak nehány I. és II. kerületi iskolákban beirt tanulókról bírunk tudomással, de ez is eléggé igazolja a fentebb mondottakat. Igv a vári iskolába beiratkozott 445 gyermek, a tabáni „ a Kriszti na-téri „ az Attila-n. uj „ a Toldy-utczai „ a medve. „ „ a kapuczinus-t. „ a török-utczai „ az iskola „ „ Összesen: 47,492 gyermek. A beirt tanulók között csaknem egyenlő számban vannak fiuk és leányok. Az I. kerületben, a szarvastéren levő inasiskolában 305, a II. kér. török-utczaiban 492 gyerek, összesen 797. (Kérjük a kültelki és a III. kér. iskolák igazgatóit, szíveskedjenek beküldeni az adatokat. — S z e r k.) Még egy kis időszerű statisztikát tárunk ez alkalommal az olvasó közönség elé. A fővárosnak vau mintegy 800 elemi iskolai tanítója, ebből a budai oldalon működik 197 tanító, és pedig 13 igazgató, 11 vezető, 65 osztály-tanitó, 71 osztály-tanítónő, 13 segéd-tanitó, 10 segédtanítóim, 2 megbízott tanító és 12 megbizott tanítónő. Ezeken kívül még 18 kézimunka tanítónő. (Ezekből a kültelekre esik 7 vezető és 16 tanító és tanítónő,) — I. fiu-osztály van 24. II.—21, III.—19, IV.—18, V.—7, VI.—6. — I. leány-osztály 19, II.—17; III.—17, IV.—14, V.— 6, VI.—5. — I. vegyes-osztály 4, II—6, III.—4, IV.—4, V. —1, összesen 192 osztály. Ezek között van 16 egyesitett osztály. (Kültelekre esik 34 osztály.) Uj iskola-épület is nyílt ez idén, még pedig az Attila-utczai, mely iskola már egészen a modern igényeknek megfelelőleg van építve. Van benne 1 nagy tanácskozó terem, 1 tanítói szoba, 1 igazgatói iroda, 2 tanszertár, 1 hatalmas nagy torna-terem, melyek közül a megnyitásnál már 15 telt meg; az igazgatói lakás pedig egy külön e czélra épült különálló házban van elhelyezve. Mindez azonban csak a fővárosi községi iskolákról szóló statisztika, van pedig még a budai oldalon 2 állami, 1 ág. ev., 1 izr., 2 kath. felekezeti és 2 magán iskola. A községi iskolákban működő igazgatók vezetők a köAetkezők: Farkas József (Vár), Hetzer József (Szarvastér), Hümpfner Ferencz (Hadnagy-u.), Szporny István (Bocskay-tér), Martinék Ágoston (Kelenföld), Garay Antal (Krisztina-tér), Patacsics János (Attila-u.), Som- lyay József (Mayer árvaház), Gotléb György (Istenhegy), Eperjessy István (Zugliget), Velősy Lipót (Lipótmező), Priczel János (Kapuczinus- tér), Almásy János (Medve-u.), Könyves Károly (Iskola-u.), Jurman János (Toldy-u.), Trájtler Károly (Török-u.), Szőts András (szeretetház), 795 580 663 669 328 343 563 390 Szeptember 30. Lindner Karoly (Újlak), Szende Antal (Kórház- utcza), G^ulányi Adolf (Koroua-u), Gerg.elyi Jakab (Tanuló-u.), Hauzer Ferencz (Munkástelep) és Schinabeck Engelbert (Vörösvári-ut). Iparos inas iskola van a budai oldalon 3. tanít benne mintegy 35 tanerő. Ezen összes iskolák 6 iskolaszék és 3 iparhatóság felügyelete alatt állanak. Az iskolaszéki elnökök a következők: Gombár Tivadar dr. (Vár), Eiszdorfer Gusztáv (Tabánt, Schwar- tzer Uttó dr. (Krisztinaváros), Csorba Ferencz dr. (Víziváros), ^ Reischl Károly (Országút), Tatay Adolf dr. (Ó-Buda). Van még a budai oldalon 2 kir. kath., 1 magán gymnásium, 1 áll. reál-, 1 közs. felsőbb leány-, 3 közs. polgári leány-, 2 közs. és áll. polgári fiúiskola, továbbá 1 áll. polgári iskola és 1 áll. elemi iskolai tanítóképző, 1 áll. tanitó- nőképző intézet, 2 szeretetház és 2 árvaház. Hisszük, hogy ezen statisztikai adatokat érdeklődéssel fi gja átnézni a t. olvasóközönség. Hajós Mihály. Az ó-budai színkör subvencziója. Múlt számunkban Rakodczay Pál úrról emlékez.tünk, megróva búcsú nélkül való távozását O-Budáról. Rakodczay ur e megjegyzésünkre válaszolt, nagy mérvben privát hangulatú veiét nem adjuk, de közöljük azt az emlékiratát mit az ó-budai színház szubvencziója érdekében a székes főváros közönségéhez intézett. __ „Harmadik nyara immár, hogy O-Budán színtársulat működik. Ivisérletek már régebben történtek O-Budán, hogy a magyar színészet fölüsse sátorfáját. Hu- bay Gusztáv színigazgató régebben teremben próbált játszani, de a várostól nem nyerhetett engedélyt. 1892. nyarán Károlyi Lajos egy szerény kinézésű arénát épített a hajóállomás mellett s ott játszott társulatával késő őszig. Szinpártoló egyesület is keletkezett O-Budán. mely Károlyinak 1200 frt segélyt eszközölt ki. Azonban ez kevés volt. Károlyi nem tudta kifizetni az aréna árát s ez az építő tulajdonába men4' át. így jöttem én O-Budára tavaly az én szabadkai társulatommal. Én a várostól (a szinpártoló- egylet hazafias támogatása folytán) 3000 frt, az államtól 500 frt, magától az egylettől pedig 200 frt segélyben részesültem. Maradt még ezenfelül 3600 frt deficzitem. Ebből 1700 frt a beruházásokra (díszletekre, mert a színpad egy tabula rasa volt) esett. Az idén ismét itt vagyok O-Budán s immár két éves tapasztalatok után művészi es finácziális képét nyújthatom az ó-budai szin- tigynek. Elmondhatom, hogy O-Budán a színészetnek legalább is annyi s/ubvenczió kell, mint a városligeti színkörnek, vagyis 600(3, frt. De hát kell e egyáltalában O-Budán ssi - nészet ? Hogy e kérdésre megfelelhessünk, nézzünk kissé körül a III. kerületben. Nincs Budapestnek több oly szegény, oly elhagyott kerülete mint a harmadik. A filloxera kipusztitotta a lakóságot mindenéből. A nép szegény. Pedig Ó-Buda lakossága jóformán csak a köznép. Intelligenczia nagyon csekély van ott s igy luxus semmi. Üzletei alig vannak s ezek is a legszerényebb igények kielégítésére valók. Egy séta az utczán lődörgő tenger sok mezítlábas gyermek közt tájékozza az embert, hogy a fő- és székváros leginségesebb részében van. A templomon és alsóbbrendű iskolákon kívül a népnek absolute semmi kulturális alkalmatossága sincs. A korcsma minden szórakozása. Ez a kulturális kép. És a nemzetiségi? Fájdalom, ez épp oly szomorú. Az a sok szurtos gyerek mind németül beszél. Van egy pár szerény berendezésű kávéház : Ott detto német szó grasszál. Elmondhatni, hogy Ó-Buda Magyarország legnémetebb helyeinek egyike és semmivel sem magyarabb mint Pozsony vagy Temesvár. És ime mégis mit tapasztal a magyar színigazgató ?
