Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-30 / 39. szám
Budapest, 1894. 111. évfolyam 39. sz. Vasárnap, szeptember 30. BUDA ÉS VIDÉKE K(íZ1 (JAZ(iATíS1, kÖZ(iAZI)ASÁ(il ES TÍRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄÜ0-HIY ÄTÄk, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Várkert-rakpart 1. Heisler J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Elttflaetéai árak : Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. s2;í;rkí;s2;tóís^<3, I. kor., Pálya-utoza 2. szám, 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Előre. A Buda és Vidéke terjesztésére hívjuk fel olvasóinkat. Minden igyekezetünk az, hogy lapunk megizmosodva s minél nagyobb számú közönség között terjedjen el. Hogy a Buda és Vidéke lelki- ismeretesen, buzgón küzd Buda ós vidékének emeléséért, elhanyagolt érdekeiért, azt eddig megfutott pályája igazolja. Tettekre, eredményekre hivatkozhatunk. A közönség ébred — nem közönyös többé — csak néhány fokot kell átlépni és lelkesedésről beszélhetünk . . . A közügyekért, Buda és vidékének mostoha viszonyaiért való lelkesedésre hívjuk fel azokat, kiknek ehez érzéke van. Összetett kezekkel nem nézhetjük e veszteglést s tegyünk a mit tehetünk társadalmi utón is. E munkánál szívesen látunk mindenkit és nem hagyjuk pusztában elveszni a legigénytelenebb szót sem. Igyekezzünk tömörülni. A merre csak nézünk, úgy Budán, mint vidékén, azt látjuk, hogy az ügyek el vannak hanyagolva. Ezen úgy segíthetünk, ha egy erős táborrá alakulva megostromoljuk azokat a falakat, hova kiáltásunk nem hangzik el. Előre, a ki bátor . . . Azt mindenfelől észlelhetjük, hogy a budai érdekek és vidék érdekei még mindig mostoha „A BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA. A más sorsa. — Regény. — (5 Irta : Erdélyi Gyula. Ez a beszélgetés a két hölgy látogatása után folyt a szigeten. A két fiatalember na- gyobbszabásu regényes hajlamokkal ébredt, mint egyébkor. A tegnapi jelenet mint kettőjük életében válópontot alkotott. Ha ez a két nő ide nem téved, úgy nem tér ki rendes menetéből napjaik folyása — Mindig mondtam ugy-e P — szólt Módos. — Mit mondtál ? — Hogy el fog érkezni, meg fog érkezni. — Kicsoda ? Micsoda ? — Az én tündérem. — Melyik ? — A kihez én annyit írtam, dalban és prózában. — Ki az ? — Múzsám, tündérem, reményem horgonya, a Véletlen ő fensége. — A Véletlen? Hiszen a mint magát nevezte, ő Dérczy Károlyné és nem Véletlen asz- szonyság, vagy Véletlen ő fensége . . . — De igen, ő az voltaképen, a Véletlen, a kiben hittem, reménykedtem. Ha csillagot febáuásmódbau részesülnek s magunk is pártokra vagyunk szakadozva. Annyi a baj, bogy személyeskedésre, a hiúság börzejátékára nincs szükségünk. A természet, a gondviselés megáldotta városrészünket és vidékünket oly szép és előnyös fekvéssel, miből egy kis élelmesség, összetartás az intéző körök köteles és méltányos jó indulata kincseket, jóllétet, gazdagságot varázsolhat. Támogassa az erősebb a gyöngét, ki-ki járuljon hozzá, hogy viruljon e vidék jóllétben és megelégedésben. Buda a Dunántúl kereskedelmének és társadalmának központja legyen. A mit a vidék gazdasága, kis ipara termel, annak Buda legyen a piacza. A budai kereskedelem és ipar pedig lássa el e vidék nagyobb szükségleteit. A budai érdekek * emelésére alakult végrehajtó-bizottság lásson végre munkához és intézze el a begyült anyagokat, mert tudtunkkal már több albizottság igy p. o. a közlekedési is benyújtotta munkálatát. A Buda és Vidéke híven teljesítette és fogja teljesíteni feladatát. A közönségen áll, hogy e lapot szellemileg és anyagilag növelje erőben, mert az egész érdekeltség lelkes és odaadó részvéte emeli egyúttal tekintélyét is. Bármily kis apróság az, a mivel valaki e lapot megtiszteli, akár társa- j deznék fel, azt is véletlennek nevezném. Nem tudod, te pajpás, mi volt nekem a véletlen, a kinek csak egy napjánál többet nem biztosított a sors . . . Mikor már azt hittem, vége mindennek, nincs többé segítség, akkor megjelent a véletlen és ismét meghosszabbította tengődésemet. Ez a véletlen van megtestesülve abban a nőben, ki tegnap a szigetre kikötött s a kit én húztam. — Ho-hó Módos Andor, már látom, nem vagy jól kicserélve; te a szegény bohémet adod, pedig te most egy vagyonos földesur létezésébe olvadtál át; ki a véletlennek nem nagy tisztelője, ki bizonyos rendszer érvényesülését látja az ember sorsában, a súly vagy a föld vonzóerejének törvényeit és semmi esetlegességet. Te ennek a gondolkodásnak kifejezője, Karháty Lajos vagy. Tündéred vagy vezérszellemed elöröklöm én, a pseudo Módos Andor, kinek egy tőkéje van: a véletlen eshetőségeiben való feltétlen bizodalom. Eltévedt vándor útja ez a lidércz nyomában. En a te lényedet, te az enyémet. Vigyázzunk a letéteményre, mit egymásra bíztunk. Őrizzük biven és pontosan. En vagyok te, te vagy én. Mindegyikünknek joga van elbírálni a másikat és ha nem sikerül a szerep, visszakérheti azt. Tehát ki-ki a magáé után. Előre! Kívánjunk egymásnak sok szerencsét. E beszélgetés után Karháty felhivatta az öreg gazdatisztet, ki vele távoli rokonságban is állt és ő volt nagykorúságáig a gyámja. Szergi Péter megígérte Karháty édesanyjának, hogy Lajost, bármi történjék is, soha dalmi, tanügyi, közigazgatási, egyházi közgazdasági, egyleti vagy családi eseményről szóljon az, gazdagodik vele a tartalom ós terjed a lap. Köszönet lapunk barátainak és jóakaróinak, a Buda és Vidéke már is kedvelt közlönye a közönségnek s hivatását ós jó szellemét a fővárosi sajtó elismerte, kiemelte. Haladásunk, elterjedésünk biztosítéka teljesen a közönség hazafiságától és ügyszeretetétől függ. Kérünk ez okból mindenkit, hogy ugy szellemileg, mind anyagilag járuljon hozzá a Buda és Vidéke támogatásához — hiszen ha csak egy előfizetőt is gyűjt valaki, a lap már is nagy lendületet vesz és befolyását jobban érvényesítheti, A „Buda és Vidéke“ czimű lapot azért alapítottuk, hogy Budának és vidékének emelkedése, közgazdasági boldogulása rohamosabban fejlődjék. 'Minden alkalmat megragadtunk a községi Áílet lendítésére. Közöltük, a mennyire idő és tér megengedte, a községek történetét és annak leírását, hogy fekvésénél fogva egy-egy község mire alkalmas, mennyire lehetne annak viszonyait a község va- gyonosodására felhasználni. E mellett az a czél lebegett és lebeg előttünk, hogy a községek a „Buda és Vidéké “-ben egy olyan érintkezési pontot lelnek, mely által egymás dőlném hagyja el és belőle becsületes embei’t nevel. Kommandóhoz szokott katonaember nem sokat bíbelődik azzal, melyik embernek mi a hibája, hol van elhibázva élete; a létezés átváltoztatásának elmélete sem bántja, beéri a maga sorsával. Meghallgatta néha a Lajos elmélkedését, kifakadását. Csodálkozott is rajta. Végre nem tehetett róla, akármilyen nagy bölcsészeti tételek is ezek ; azt vélte, hogy Lajos vagy nem a maga eszével gondolkodik, hanem nem tud megszabadulni olvasmányai befolyása alól, vagy agya tengelye hibbant ki helyéből. Elvégre is szokásmondás : urnak-bolondnak minden szabad. Becsületes embernek felnevelte; hogy egy kicsit bolond, arról nem tehet. Bizonyosan nagyon meleg volt az első fürdő vize. Hogy úriemberről nem hiszik el a sok tudományt, ez sem nagy baj; a ki okos ember, hivatal nélkül is kimutathatja eszét. Minek törődni azzal: protekcziónak, családi összeköttetésnek rójják-e fel az előmenetelt. A derék nem fél az idők mohától; gyáva az, a ki a világ véleményére sokat ád. Mindjárt tudta, megmert rá esküdni, hogy ez lesz a vége annak a sok német filozófusnak. Még elképzelni is borzadályos, mennyi német észjárás terhelte meg az eszét. Megéri, fogadna akármilyen nagyba, hogy egyszer csak Lajos öcsém itt hagyja a karháti sziget-pusztát, elcse- I réli magát valami koldussal, létezésébe beleönti i a koldusbotot és a saját létezését elváltoztatja koldustarisznyává.
