Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-28 / 4. szám

Budapest 1894. (4.)

BUDA és VIDÉKE.

Január 28.

zsákokba rakott szenet s egy más, széles lapo3 formájú helybeli kocsin vasabroncsokba szorított jóminőségü fát szállítanak az utczán végig s mint gyanítja, abból el is adnak, mert a kocsisok házról házra járnak vele, tehát ő is vesz ezektől szenet és fát is, hisz a szenet zsá- konkint ötven-hatvan krajczárért, a fát pedig csomagonkint husz-huszonöt krért árulják, milyen jó lesz ez neki!

Tavaly a mit a szatócstól vásárolt, azzal nem jött ki jól, annak egyszáz faért 40—50 krt s egy zsák szénért meg 70—80 krt kellett fizetni, megpróbálja most ezt, hátha jobb lesz, vesz ma egy csomót, ebbe sok van beszorítva, holnap egy másikat, az is soknak látszik, azután meg hozat szenet, ez meg mintha vigabban is égne s tán erősebb meleget is ád, mint a szatócsé, most már megmarad ezek mellett, hisz látja őket naponkint jönni, de meg is ígérik, hogy naponkint eljönnek bozzá.

A tél elmúltával, mikor össze számítja a kiadását, akkor azonban látja, hogy ezzel sem nyert ő semmit, az idén a tél sem volt olyan nagyon hideg s oly hosszantartó, mint tavaly s a kiadás űgylátszik mégis felülmúlta a tavalyit, nincs tehát ezen se nyereség.

Bizony nincs !

Szegény jó embertársam, tudd meg, hogy az a fa, mit te veszel, az nem éri meg a 20—25 krt sem, sem az a szén az 50—60 krt.

A fát egyes pesti faárusitók bizományba adják a kocsisoknak, kik esténkint a naponként eladott fa árával gazdáiknak beszámolnak, ezek szintén nyerni akarnak valamit, mert ezeknek is élni s némelyiknek családot is kell tartani, ez bizony nem nézi, szegény-e, gazdag-e, kit meg csal, csak azon iparkodik, hogy neki minél több haszna legyen.

A szenet pedig csak oly szénszállitó-kocsi- sok árulják az utczán, kik nagy szén kereskedőknél mint cselédek vannak alkalmazva s a megrendelőkhöz történt szénszállítás alkalmával rájuk bízott ólmozott zsákokat útközben felvagdalják s az azokból 5 —15 krgnyi mennyiséget kilopnak, — a zsákot újra bekötik, azután mint sértetlent persze ólom-madzaggal a megrendelőkhöz viszik, kik elég naivok azt meg nem nézni, hogy a küldemény sértetlen állapotban érkezik-e hozzájuk, vagy sem, — s az igy összelopot szenet azután mint bizonytalan mennyiséget adják az olyan vevőnek, ki tőlük vásárol.

De tudd meg édes jó emberem, hogy te ezzel a szén vétellel ennek az olcsón szállító szenes embernek orgazdája is vagy, mert te lopott tárgyat vettél meg tőle.

A harmadik az, ki bele nyugszik sorsába, nem válogat a kereskedők közül, de meg nem is teheti, mert hisz úgy sincs pénze, neki hitelbe kell venni, ő nem mehet messze, csak a szomszéd szatócsig, hozat egyszer-egyszer 5—6 kiló szenet is, fát is, az mindössze csak 10 —15 krba kerül, igaz hogy ezt naponként kétszer háromszor ismételni kell neki.

A szatócs szomszéd jól tudja a nála vásárlók hitelképességét, de vigyáz is rájuk, hogy sokat ne vásároljanak, tehát ez ad is, a meddig adhat, de várakozását mégis fizetteti.

És mégis akárhány van a hitelezője közül, ki a követel számláját majd csak a túlvilágon egyenliti ki. Ennek tehát arra is kell számítani, hogy egyik vevő a másik adósságát kifizethesse, vagyis az eladott árut oly magasan számítja fel, hogy egy-két kiegyenlítetlen számla miatt vesztesége ne legyen.

De nemcsak ezek a szegények lesznek kizsákmányolva a téli évszakban a tüzelő bevásárlásánál, hanem mindazon módosabb embertársaink is, kiknek vagy lakásviszonyaik, vagy más körülmények nem engedik, hogy téli szükségletüket nagyban egyszerre bevásárolják.

Köztudomású dolog, hogy itt a fővárosban alig van a lakosságnak egy vagy két tized- része abban u helyzetben, hogy télire magának a tüzelőanyagot a nagyobb kereskedőktől egyszerre szerezze he, hanem e helyett részben a szatócstól, vagy a kicsinybeni fa- és szénkereskedőtől, de legtöbb esetben az utczán házalva szenet és fát áruló kocsisoktól, vagy pirtlifával kázaló sváb vagy tót atyafitól vásárol, kik közül a két utóbbi, mint azt már föntebb elmondtam, alig hogy valamit ad a sokszor tőle

igen nagy árért vásárló félnek. A szatócsnál vagy kiskereskedőnél mértékszerint megrendelt fa és szén is igen drága, egy-egy métermázsa fa ára 1 írttól 1 frt 40 kr., a szén ára 1 frt 30 kr- tól 1 frt 70 kr., a mi, ha egy kis számítást teszünk, igen tisztességes perczentet hoz az eladónak.

Állításom helyessége végett tegyünk egy kis számítást s lássa meg a tüzelőanyagot vásárló közönség, hogy mily irreális dolog az, ha valaki számítás nélkül megy a nagy télnek; a szegény embert nem lehet okolni, mert ez nem vásárolhat, ha nincs miből, de a kinek pénze és helye van. helytelenül és saját maga kárára s családja megrontására cselekszik, ha nagyban nem vásárol.

Egy négyszögméter puha vagy kemény tűzifának hajó vagy vasúti szabványszámitás szerint 6 —10 métermázsa a súlya, négy négyszögméter tűzifának súlya tehát 26—40 métermázsa, a minél esős vagy száraz időben egykét métermázsa eltérés, vagyis több vagy kevesebb is lehet, de átlag valószínűleg annyi.

Veszünk egy négyszögméter tűzifát 2 frt 75 krtól 5 írtig. Számítsuk hozzá a hazaszállítást, 50 — 60 krt, a vágatást 80 krtól 1 írtig, jön egy méter tűzifáért 4 frt 35 krtól 6 frt 60 kr. Miután vannak sokan, kik nem egy métert, hanem mindjárt négy méteí fát vesznek, szállíttatnak haza, a négyszeri hazavitelnél és külön-külön vágatásnál is takarít meg valamit, kerül tehát négy méter (egy régi öl tűzifa 15 írttól 25 írtig), a miért kap az illető — métermázsába átszámítva — 24—40 métermázsa tűzifát, vagyis métermázsáját 62—63 krért, mig a szatócsé vagy kiskereskedőé még egyszer annyiba kerül.

A szénnek minőségszerinti nagybani ára vasutakon és nagykereskedőknél házhoz szállítva 90—1.30 kr, ennél is megtakaríthatunk minden mázsánál 30—40 krt, vagy tán többet is.

Ha négy mé.er fát s 10—15 métermázsa szenet veszünk novembertől márcziusig egy télre két kis szobás lakásra, fizetünk érte 25—35 frtot s van elég tüzelőnk, mig ha naponként 20 krért szenet és 20 krért fát, vagyis 40 krt számítva hatvan forintnál is többet kiadunk s még sincs jó meleg szobánk; az igaz, hogy ebből nem is jut annyi a vicze házmesternének, vagy a bejáró asszonynak, ki a szakácsnénak vagy a szolgálónak kártyát vetni jár a házhoz, vagy néhanapján egy kis plkésett munkájából kisegíti.

Nagyon drágán fizeti meg tehát az a tüzelőjét, ki a szatócstól vásárol, de még drágábban, ki a házalóktól veszi, mert az meg alig hogy kap valamit s a pénzét meg el is költi, mivel kárt tesz ugv magának, mint családjának. De kárt tesz a tisztességes kereskedőnek is. Az ilyen házaló csavargók érzékeny konkurrensei a tisztességes kereskedőnek, mert helyhez kötött üzlete lévén, kevesebbet ad el naponként, mint a házaló; ennek házbére, adója nagy s mindkettőt irgalmatlanul behajtják, akár csinál üzletet, akár nem, mig a házaló az alól kibúvik.

Ha a kevésbé szegény embernek is ennyibe kerül a meleg szoba, mennyibe kerül annak, ki rossz anyagot drágán, sokszor a szájából kivett kenyér árán vásárol meg, bizony nagyon sokba, a min eddig nem lehetett segíteni.

Hogy lehetne a szegényebb nép nyomorán s baján segiteni, hogy ez emminens és soha ki nem kerülhető, a tél beálltával évről évre újra meg újra ismétlődő baj ne lepje meg a teljes valójában a nyomorral s éhséggel küzdő beteg családot. Ez lehetne jelen szocziális korunknak igazán humanisztikus, sok századokra kiható bölcs intézménye.

Biztosítsuk a szegényeket téli tüzelővel.

Van életbiztosító, betegsegélyező, temetkezést rendező, állatvédő, rabsegélyző, erkölcs- nemesitő, levesosztó, melegedő s itt egyenként elő nem sorolható száz meg százféle egylet és társulat. Vájjon nem-e lehetne a sok egylethez még egyet hozzáteremteni, t. i. a „Szegényembert tüzelőanyaggal ellátó egylet“-et. Nem-e lehetne ennek czélja az, hogy nagyobb tőkét gyűjtve, a valódi szegény embert bizonyos hányadnak naponkénti vagy hetenkénti lefizetése mellett télen át tüzelővel elláthassa,

Egy-egy nemes eszme sokszor a legkisebb körben, vagy igen jelentéktelen ember agyában

szülemlett meg s évtizedeken, de sokszor századokon át szállt nemzedékről nemzedékre, mig megvalósult. Vajha ez az általam felvetett eszme egyszer valaha megvalósulhatna.

Segítsünk ott, hol való, hol igaz a nyomor.

Legyen a „Buda és Vidéke“ a korunkat mindinkább veszélyeztető s nagyobb városokban hovatovább már fellépő szoczializmus és anarchizmus tanának megszüntetésére irányuló eszme megpenditője s terjesztője.

Ha a szegény ember biztosítva érzi magát csekély keresménye mellett a zord tél hidege ellen, nem lehet róla feltenni, hogy az többé a társadalomfelforgató tan szolgálatába álljon.

Takáts István.

A III. kér. társaskör.

A III. kér. társaskör évi rendes tisztújító közgyűlését f. hó 27-én este 5 órakor tartotta meg a kör helyiségeiben, miután az elnöki beszámoló, úgyszintén a zárszámadás és ez évi költségelőirányzat, valamint a lefolyt héten megejtett kandidálás eredménye már a közgyűlést megelőző napokban nyomtatásban lett kézbesítve a tagoknak, alkalmunk van nekünk is egy ily beküldött jelentés nyomán abból egy-két fontosabb adatot kiemelni, mit annál is nagyobb készséggel teszünk, mert az évi jelentés minden szava, de különösen a zárszámadás minden egyes tétele fényes bizonysága ama lelkiismeretes buzgalomnak, melyet az intézőség a aör mindinkább való felvirágoztatása érdekében az elmúlt évben kifejtett. — Nemcsak a kerület érdekében keletkeztek üdvös mozgalmak az egyesület kebelében, de készséggel hoztaK áldozatot a közjótékonyságnak is; és a mi a legfőbbek egyike: a tagok szórakoztatására vonatkozólag is helyes intézkedések történtek.

Az elnöki jelentésből felemlítjük a következőket :

A választmány a lefolyt évben 17 ülést tartott, a melyeken a közjótékonyság gyakorlása mellett nemcsak a társaskör beléletére vonatkozó fontosabb kérdések, hanem egyszersmind messzebb kiható, a kerületet, sőt magát a fővárost is igen közelről érintő ügyek kerültek beható tárgyalás alá. — Jelenti továbbá, hogy a kör irattára tökéletesen rendeztetett, hogy ezentúl czéljának minden tekintetben megfelelhessen. Mindazért nagy dicséret illeti Hauz er Ferencz urat, ki egymaga végezte a körnek összes írásbeli teendőit.

A választmány közreműködött továbbá a párbaj ellen irányult társadalmi akczióban is, és foglalkozott az alapszabályok módosított tervezet kidolgozásával, az óbudai hid, állandó színház, laktanya és munkásházak építésének eszméjével ; és az állandó színház építése, valamint a „Korona“ vendéglő kellő kibővítése és adaptálása tárgyában indokolt előterjesztést intézett a székesfőváros tanácsához. A hajógyári sziget egy részének üdülő helyül való átengedése ügyében pedig a Dunagőzhajózási-társaság igazgatóságát terjedelmes memorandumban kereste meg a választmány, azonban sajnos, — eddig eredménytelenül.

A társas kör m. é. márczius 26-án az építendő óbudai hid tárgyában igen látogatott értekezletet tartott, melyen a hidügy eddigi stádiumának kimerítő ismertetése után az elnökség által előterjesztett s a miniszterelnök úr ő nagyméltóságához mint pénzügyminiszterhez intézendő kérvény elfogadtatván, annak átadásával egy 15-ös küldöttség bízatott meg. Ugyanezen értekezleten választotta meg a társas kör azon öt képviselőt is, kik a Duna jobbparti városrészek emelésére és e lakosság érdekeinek előmozdítására alakult nagy végrehajtó bizottságban a kör megbízásából közreműködni hivatva lesznek.

M. é. október 10-én tartott rendkívüli közgyűlésen a társas kör az eddig érvényben levő alapszabályoknak lényeges módosítását ezélzó, és a választmány által igen nagy körültekintéssel és gonddal kidolgozott tervezetét tárgyalta és azt kisebb változtatásokkal elfogadván, jóváhagyás végett a nagymélt. m. k. belügyminiszter úrhoz felterjesztetni határozta. 1893. évi ő.eczember hó 8-án tartott rendkívüli