Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-28 / 4. szám
Budapest 1894 (5.) BUDA és VIDÉKÉ Január 28. közgyűlésén pedig a társas kör Jókai Mór urat, ragyogó fényes költői tehetségének, elévülhetlen érdemeinek és hervadhatatlan babérjainak elismeréséül ; a magyar nemzet koszorús Írója és a világirodalom tündöklő csillaga iránt érzett hódolatteljes tisztelete jeléül, 50 éves irói működésének örömünnepe emlékére egyhangúlag és nagy lelkesedéssel a társas kör disztagjává megválasztotta és ezen választásról szóló díszoklevelet f. é. január 6-án, mint a Jókai jubileum napján, egy négy tagú küldöttség által nyújtotta át az ünnepeltnek. Az 1892. év végével a tagok száma 111 volt; az 1893. év folyamán felvétetett 34, kilépett 22 tag, maradt tehát az 1893. év végével 123 tag, kik között kettő disztagja a társas körnek. A társas kör vagyoni helyzete igen kedvezőnek mondható, mert, mig az 1892. év végével a pénztári készlet 479 frt 29 kr. volt, a lefolyt évben a pénztári maradvány 526 frt 55 krra rúgott, vagy 47 írt 26 krral szaporodott; a vagyonleltárba felvett s a kör osztatlan tulajdonát képező ingóságok a szabályszerű 10°/o leírásával 1492 frt 07 krnvi értéket képviselnok. Az elnöki jelentés befejezése igy szól: íme m. t. közgyűlés ! Rövid vonásokban a választmány egy évi sáfárkodásának vázlat-képét nyújtottam, beszámolva egyszersmind azon ünnepélyes Ígéretemről is, melyet a m. é. január hó 24-én tartott közgyűlés színe előtt akkor tettem, midőn a felém irányult kitüntető bizodalom folytán a társas kör elnöki székét elfoglaltam. Vájjon sikesült-e és mily mértékben adott Ígéretemet beváltanom, azt nyugodt lelkiismerettel a mélyen tisztelt közgyűlés bölcs elbirásálá- sára bízom. A tisztujitás közeledtével f. hó 22-én este 6 órakor tartotta Halász Gyula polg. isk. igazgató elnöklete alatt ülését a kandidáló bizottság. Az elnökségre egyhangúlag G y u 1 á n y i Adolf el. isk. igazgatót, a kör eddigi érdemdús elnökét jelölték, ki a kandidáló bizottság küldöttsége kérelmének engedve, e terhes tisztség elfogadására ismét, hajlandónak nyilatkozott. A kandidáló bizottságnak további egyhangú kijelölései a következők voltak: Alelnök: Sitz Károly. Titkár: Hauzer Ferencz. Jegyző: ifj. Halász Gyula. Választmányi-tagok: Cristofoly Fortunáto, Fölki János, Freiberger Mór, Gergely! Jakab, Dr. Geyer József, Dr. Goldberger Lajos, Grosz József, id. Halász Gyula. Milde József, Dr. Mittelmann Bern., Számek Nándoi', Szende Antal, Szende Alajos, Schinabeck Engelbert, Dr. Tatay Adolf, Wieser Ferencz, Póttagok: Bieyer Károly, Cserny Károly, Janczer Lajos, Linczenpolcz János. Az első bál a Koronában. — Az Ó-budai tornaegylet bálja — A III. kerületben február elseje lesz azon nap, melyen az O-budai torna-egylet tánczes- télye megkezdi az idei rövid farsang zártkörű s hagyományos jó sikerű mulatságait az átalakított régi Korona ez. vendéglő ízlésesen berendezett nagytermében. As estély sikere a tradi- czióhoz híven most is igen fényesnek Ígérkezik, annál is inkább, mert a Korona helyiségeinek igazi rendeltetésüktől történt elvonásával a mu^tó kedv is megcsappant, e czélra szolgáló helgiségek hiányában, s a régi fesztelen táncz- estélyek felejthetetlen emlékének illúziójában, a kerület intelligencziája fokozódott hévvel akarja pótolni a mulasztottakat. — Egész Ö-Budán csak a Korona és az abban rendezendő estélyek képezik jelenleg a szó-beszéd tárgyát. Az öregebbek a Koronát a régi szép időkkel, a fiatalok pedig egy szebb jövővel hozzák kapcsolatba. Valóban, egy a szomjúság égető kínjaitól gyötört karaván öröme, a boldogító oáz megpillantásakor, mind semmi ahoz az örömhöz képest, mely keblünket átjárja, midőn mi a mi kedves, régi ismerősünket, a Koronát, oly hosszas távoliét után, ismét körünkben láthatjuk. A keret ugyan még a régi szép, vonzó keret, mely egykor magában foglalta a kerület bajnokainak egyetértő összetartásának legszebb képét; hej, de azóta ismét érvényesült a Tempora mutantur •— mondás igazsága. — A törzsasztalok jó barátait szétválasztá az idő, az áldástalan viszonyok ; szétválasztá nemcsak a legjobb baráto- j kát, de az egykor együtt érző és mulató társadalmat is. — Hova is tüntetek ti régi jó idők?! De minek tűnődni a __ múlt keservein ; hisz’ a dal is azt mondja: Élvezd a jelent, vigadj és ne sírj! — Egyszóval: megnyílt a Korona; a többit bízzuk ismét csak az időre, mely ha sebet ütött, be is gyógyítja azt. Az ó-b udai tornaegylet, a legrégibb benszülöttek egyike, kezdi meg a felvonulást a Koronába. Nagyon helyesen. Edzett férfiakra, igazi tornászokra van szükség ezen első bálon, kik kivilágos-kivirradtig derekasan megállják helyüket; mert az eddigi császárfürdői tapasztalat úgy is azt bizonyította, hogy a mi edzett fiataljaink nagy része egy-két forduló után vagy a palaczkok mellé telepedik, vagy egyáltalában nem is tánczol s ott lábat- lankodik a tánezteremben. Természetesen, nem értem ezek közé azon tulfigyelmeseket, kik a legudvariasabb körültekintéssel sorra veszik a hölgyeket s muszáj-módra fél holtra tánczolják magukat. — Ez utóbbiak és tánezosnőik bírják rendesen a legőszintébb részvétemet a „jól mulattam“ dolgában. A mi kedvelt, derék tornaegyletünk bizonyára fáradhatatlan előharezosa leend az idei tánczestélyeknek s ez első elit mulatságunk fényes sikere teljesen ki fogja elégíteni azon várakozást, melyet nemcsak e kerület előkelő köreiben, de más kerületben is hozzáfűznek. A buzgó rendezőség mindent elkövet az est régi jó híréhez méltó fényes sikernek biztosítására. A diszes meghivók kiállításában a legnagyobb körültekintéssel jártak el s csakis névre szóló jegyeket adnak ki, mely eljárás az estély családias fesztelenségéi; biztosítja. Hogy a zene kitűnő lesz, arra nézve elég azt felemlítenünk, hogy Banda Marczi nagyhírű bandája szolgáltatja majd a talp alá valót. — Személy-jegy ára 1 forint 50 kr.; családjegyé 2 frt 50 kr. El nem mulaszthatom, hogy e kis csevegéshez befejezésképen, tekintettel az egyesületnek hosszú idejű buzgó s hazafias munkálkodására, ismertetésképen annak történetéből egy rövid kis kivonatot ne közöljek. E szépen felvirágzott egyesületet Gergely! Jakab, székesfővárosi el. isk. igazgató, a hazai tornaügynek egyik leglelkesebb barátja alapította 1872-ben, midőn saját költségén beszerzett fölszereléssel s ingyen részesítette nemcsak a felnőtteket, de a polg. és el. iskolák növendékeit is rendszeres tornaoktatásban. Kezdetben 60 tagja volt az egyesületnek, kik közül Gyű lányi Adolf és Szende Antal el. isk. igazgatók szintén részesei voltak az úttörő küzdelmeknek. — Az elnöki tisztséget elsőnek Yégh János viselte. — Az ezután következő években a tagok száma mindinkább növekedett s a polgárság is, belátva a tornászat üdvös voltát, meg lett nyerve a testedzés magasztos eszméjének. Már az 1877-ik évben annyira megerősödött ez ifjú hajtás, hogy anyagi képességei egy egyleti zászló beszerzését és felszentelését is lehetővé tették. A zászló-anya Láng Györgyné sz. Botzenhardt Magdolna úrnő, ki egyébként mindenkor lelkes pártfogója s támogatója volt az egyesület érdekeinek. — Az ó-budai iskolaszék javaslatára később a főváros tanácsa évi 1 arany lefizetésének föltételével átengedte állandó használatra a kórház-utezai el. iskola tornatermét, mely az uj épület felépítésével mintaszerű berend°zést nyert. Az egyesület több versenyen dijakat is nyert és az 1876. árvízveszélykor tagjai elszánt bátorsággal jártak el mentői tisztükben. Jelenleg 86 tagja van az egyesületnek. — Tisztikara a következő: Elnök: Gergely i Jakab, alelnök: Szende Antal, titkár: Botzenhardt János, pénztáros: Spin dl er Lajos és ePenőr Varga Zsigmond. A jelenlegi művezető R u h Géza, ki egyike legügyesebb tornászainknak. R. I. Nyílt levél. Tekintetes Szerkesztő Úr ! Arról értesültem, hogy illetékes helyen azon téves hiedelemben vannak, mintha tőlem eredne becses lapjainak folyó évi első számában : D u n a-B o g d á n y czim és * jegy alatt közölt czikkecske. — Minthogy pedig a második számban hason czim alatt tiszt. Szappanos Károly, ref. lelkész úr állítása szerint a kifogásolt sorok névtelen Írója a dunabogdányi be- tegsegélyző egyletnek szellemi vezérével azonos, tehát világos, hogy e czikk tőlem nem is eredhet, mert én még csak dunabogdányi lakos sem vagyok ! Igaz ugyan, hogy én a „Buda és Vidéke“ múlt 1893. évi 45. számában megemlékeztem a pilisi felső járás községeinek ismertetése és leírása során Duna-Bogdányról, de ott a földrajz-történeti adatokon kívül a köz- igazgatási viszonyokat szóval sem érintettem. A t. Szerkesztő úr megjegyzései és a 2-ik szám „Kü 1 ö n f é 1 é ku rovatában : „Jegyző- választás“ czimü vegyes hirekért pedig, (minthogy sem a szerkesztőség „rendes“ beltagja, sem pedig „fizetett“ munkatársa nem vagyok) szerény véleményem szerint, felelős nem lehetek annál is inkább, mert t. szerkesztő úr ép úgy kaphatott Dana-Bogdányról levélbeli értesítéseket, mint a hogy én is kaptam, még pedig nem csak egyet, hanem többeket! És épen ezen hozzám intézett levelek bírtak engem arra, hogy a községi képviselőtestület egyes tagjaihoz fordulva, levélileg kértem őket arra, hogy szavazatukkal támogassanak és pártoljanak ! Ez, azt hiszem, nem „tiltott“ eszköz; ez, az hiszem, nem kifogásolható eljárás; mert: „Néma gyereknek még az anyja sem érti szavát!“ Hogy pedig a „Jegyzői Almanach8 arcz- képemet és életrajzomat közölte, és hogy ez alapon t. Szerk. itr engem érdemeim és tehetségeim felől megdicsért, azt nem lehet részemről szerénytelenségnek betudni, mert én soha arra nem törekedtem, hogyjavamra nagy dobbal üssenek reklámot! Ezt kérem egyrészt önigazolásomra, de főleg a pilisi felső járás tekintetés főszolga- birája iránt érzett különös tiszteletem jeléül becses lapjában közzé tenni azzal, hogy én soha elöljáróim intézkedéseit bonczkés alá venni nem szoktam, és hogy legtávolabb áll tőlem, a felsőbb hatóság kényesebb természetű rendeletéit hirlapilag szellőztetni. Ezek után maradtam, teljes tiszteletem nyilvánításával. Törökbálinton, 1894. évi jan. 21-én. Navarra József s. k. oki. jegyző. Farsang. A II. kér. Népkönyvtár-Egyesületnek 20-án tartott tánczmulatsága úgy erkölcsileg, mint anyagilag a legfényesebben sikerült. Évek óta nem látott a „Fáczán“ csarnoka oly előkelő és nagyszámú közönséget együtt, mint ez alkalommal. Ott volt: dr. Darányi Ignácz, orsz. képviselő, dr. Csorba Ferencz, min. titkár, isk. széki elnök, Eckermann Ede és Vörös Sándor, műszakai tanácsosok, Del Medico Ágoston, Kollár Lajos, Rónay Károly, Lengyel Sándor és Kozma Gyula polg. isk. igazgatók és még számos törvényhatósági és iskolaszéki tag; a parkettet pedig szebbnél szebb hölgyek és fekete frakkos urak szorongásig töltötték be. A mulatságnak ilyetén való sikere a rendezőség érdeme, melynek élén nyilhegyi Rupp Zsigmondné úrhölgy állott. Á tánczmulatságot előadás és hangverseny előzte meg. Bereghi Oszkár Ábrányi Emilnek erre az alkalomra irt lendületes pro- lógját szavalta el nagy hatással; a közönség lelkesen tapsolta és hívta a szerzőt ez újabb remek költeményéért. Tóth Elemér Schubert- Liszt Schakspere-Standchenjét és Chopon E-moll valse-ját adta elő zongorán meleg érzéssel és briliáns technikával. Cathry Ferencz két monológot adott elő, mivel nem egyszer jó izü nevetésre hangolta a közönséget. A hangversenyt a Harmonia daloskor szép éneke nyitotta és zárta be, melynek minden egyes pontja zajos tetszésben részesült. A kedvesen összeállított műsort fokozott érdeklődéssel hallgatta végig a közönség, majd, hogy felhangzottak a czigánynak csárdásra hivó akkordjai: megleb-
