Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-05 / 31. szám

Budapest 1891. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Augusztus 5. Az építészek rendszerint két költségvetést készítenek. Egy olcsóbbat az építőnek, egy má­sik nagyon magasat pedig a banknak, melyek eddig a kimutatott költség 60—70°/o-át adta kölcsön. A bankok és az épitészek keresnek. Az építész felépiti a házat, de a tulajdon- képeni építtető — kinek különben sem volt egy garasa sem — fizetésképtelen. Az épület tető alá kerül. A főváros belsejéből kiüzütt la­kók kimennek a város szélén felépült, még nem is száraz házba, az uj ház kezelője pedig látva, hogy már hozzá is kitévednek a lakók, hallat­lan árakat kér lakásaiért. Az építési költség meghaladása, az épi­tészek visszaélései, a bankkölcsön mind oly té­nyezők, melyek a háztulajdonost a lakók ki­zsákmányolására ösztönzik sőt szorítják. Ha pedig az építész maga magának épit, akkor még rosszabb. A legdrágább költségve­tésre a bank 70°/o-ot adva már többet adott mint a mennyit a kész ház megér. Erre jön még második helyen egy 7—8°/0-os magán kölcsön. Mikor a ház kölcsönökkel jól meg van terhelve s az építésznek a haszna már meg van, akkor jön az ügyes ügynök és kerít em­bert, aki 4—5 vagy 10,000 forintért megveszi a 3—4 emeletes házat. A kincstári átiratási költsé­get még valahogy megfizeti az uj háztulajdo­nos, de a jövő negyedi adót már nem képes megfizetni, mert ‘fiőde, az ügyes építész tele­rakta ugyan a házat lakókkal, alá is Íratott velük jó nagy összegű házbérvallomást, de a la­kók nem fizetik a rengetek bért, mert nem ké­pesek, következésképen előbb dobra kerül a lakó ingója, utóbb a ház, mire a kártyavár romba dűl, maga alá temetve a koldusokat, há­ziurat és lakót egyaránt. Az ilyen ingatag alapon keletkezett és túlhajtott építkezés csak rósz eredményt szülhet. Innen van az, hogy a háztulajdonosok tel­hetetlenek. A háztulajdonosok 99 százaléka ma csakugyan embertelen cselekedet követ el, mi­dőn a két év múlva bekövetkezendő kiállítást már most uzsorakamattal eszkomtálja. Tudunk eseteket száz perczenttel béremelé sekről. A 25—30 százalékos béremelés rendes. Az egész vonalon merészen zsarolják a lakókat, minek folytán november hónapon olyan népvándorlás lesz a milyet a főváros még nem látott. Szegény lakók ! Azt hiszik, ha költözköd­nek jobban járnak. Pedig dehogy ! Abból a la­kásból, melybe most költöznek, szintén azért költöztek ki elődeik, mert nem fogadták el a béremelést, az uj lakó pedig el lehot készülve arra, hogy február hó 1-eje nem lesz kellemes reá nézve. A baj sokkal komolyabb, mint az első pillanatra látszik. Nem múló fergetegről van megtérő hangú levélben arra kértem Dónátót, hogy látogasson meg. Egy tikkasztó nyári délután vártuk. Szobámban derengő félhomály volt. A nagy részben lebocsátott sürü függöny csak egy vakító napsugarat vetett az ajtó felé. Itt állott Paola, kibontott, hoszszan leomló hajjal, mely aranyos palástként simult kebléhez. Testét egy áttetsző finomságú szövet fedte, melyen keresztül világított a rózsás árnyalat. Csodaszép, klasszikus hajlású karjait ölelésre fogta és arczának minden izma visszatükrözte a csábitó szenvedélyt. Bár rendezőként szerepeltem, mindent feledve, lábaihoz akartam borulni, a mint a rozoga lépcsőn durva szandálok kopogása hallat­szott, s nekem alig maradt időm, hogy egy sötét sarokba rejtőzzem. Belepett. Első pilla­natra tágra nyílt szemekkel, mintegy vakultan, állott az ajtóban. Tagjain ideges remegés futott végig, arczán a rémület és hirtelen fellóbbanó szenvedély küzdöttek egymással. Térdei roska­doztak és reszkető karjait Paola felé nyújtva átható kiáltással ájultan rogyott a földre. Azt a pillanatot, melyben arczának eltorzult vonásain az ijedtség és lázas indulat tükröződött, lel­kem be véstem, s pár nap múlva festményem megnyerte a dijat, melytől egész Róma eksztá­zisba jött. „S a barát ?“ „Alig bírtuk fellocsolni. Ideglázba esett és egy hétre meghalt a lazaristák kórházában. Dr. Kárffy Ödön. szó, mely nyom nélkül vonul keresztül a fővá­ros lakosságán, hanem gazdasági veszedelemről, mely egyenesen megrontja a korlátolt kereset­tel biró intelligens középosztály gazdasági hely­zetét. Az uzsorának ez a legújabb fajtája meg­érdemli épp úgy a nyilvánosság elitélését, mint a munka, a termény, a tőke uzsora. A főváros összeségét érintő nagy kérdés­ben szívesen közöljük a panaszokat és felszó­lalásokat. A «Kelenföldi házépitó'-egylet» t. tagjaihoz! Azt hiszem, miszerint az a körülmény hogy a kelenföldi érdekek előmozdítására a „Kelenföli kör“ megalakult, a „Kelenföldi ház- épitő-egylet“ tagjainak igen nagy előnyére fog szolgálni, mivel e kör feladatául tűzte ki ma­gának az egész Kelenföld emelését, az ottani érdekek megóvását és előmozdítását, s e czélból úgy a hatóságoknál, mint a sajtóban szük­ség akcziót fog kifejteni, s miután annak élére dr. Országh Sándor ur ő méltósága szemé­lyében oly egyént sikerült megnyerni, kinek társadalmi magas állása és befolyása mindnyá­junk előtt ismeretes, az eredmény kimaradni bi­zonyára nem is fog. Ha tehát valakire nézve kívánatos az, hogy ezen kör életképes legyen s mint ilyen, meg tudjon felelni feladatának, úgy bizonyára kívána­tos az a kör „Kelenföldi házépitő-egylet“ tag­jaira, mivel ez egylet tagjai már a megvaló­sítás stádiumához egy nagy lépéssel közelebb hozták azon eszmét, hogy Kelenföld egykoron felvirágozzék, mivel ezen egylet tagjai telkei­ket már a legközelebbi jövőben birtokba venni, azt fásitani s rajta építkezni szándékoznak, a mi pedig annál gyorsabban és sikeresebben lé- tesülend, minél erősebb lesz azon kör, mely hivatalásánál fogva az összes kelenföldiek ér­dekeit előmozditandja. Igen csekély azon összeg, mely ezen kör sikeres működéséhez az egyesek részéről igé­ny oltetik, mindössze havi 50 kr., évnegyeden- kint fizetve, a tagok lakására viendő nyugta ellenében. Ez kis összeg talán még csak áldozat­nak sem tekinthető azon előnyök mellett, mely­ben annak minden egyes tagja a közvetett ér­dekképviselet által, közvetlenül pedig az által részesül, hogy telkének átvételétől kezdve már közös szórakozási, találkozási hely leend részére biztosítva. A körbe való belépés a rendes tagok ré­szére nem is kötelez tovább 8 évnél és igy az állandó megterheltetéssel nem is jár. Azt hiszem tehát, hogy a „Kelenföldi kör“ fennállásának szükségességét a „Kelenföldi ház­épitő-egylet“ minden egyes tagja kivétel nél­kül nemcsak belátni, s e szerint azt a körbe leendő belépésével támogatni is fogja, de abban állandóan megmaradni is fog. Hiszen társulás nélkül nem lehet társa­dalmat képzelni, mi pedig, kelenföldiek, egymás között egy külön kis társadalomnak leszünk a megalapítói; kell tehát, hogy az összetartozan- dóság érzete bennünk külsőleg is nyilvánuljon. A „Kelenföldi kör“ eszméje nemcsak szép, de következményeiben hasznos is, annak meg­izmosodása minden egyes érdekeltnek kezében van. Lépjünk tehát be a „Kelenföldi kör“ tag­jai közé! A kör helyiségeinek megnyitása alkalmá­val tartandó ismerkedési estélyen, reményiem, mindenki meg fog győződni arról, hogy akkor, midőn a körbe való belépésre szóló felhívásnak engedett, csakis következetesen járt el saját érdekének előmozdításában, s ezért számitok is reá, hogy közülünk a körből senki magat ki­vonni nem fogja. Budapest, 1894. julius 21-én. Teljes tisztelettel Sznrniák Rezső, ügyvéd, mint a »Kelenföldi házépitö- egylet« elnöke. A »Kelenföldi kör« tagjaihoz ! A „Kelenföldi kör“, melynek megalakulá­sára az első felhívás alig egy hó előtt ment szét, eddig már nyolczvan tagot számlál. Tagjai sorában felöleli a társadalom minden rétegét, mert itt nem mulatságokról, külön kaszinó élet­ről, hanem Kelenföld és a vele szomszédos eddig kopár, lakatlan részek kiépítésének elő­mozdításáról van szó. Az uj hidak kiépültével örökös vaskap­csokkal leszünk a főváros szivével a belvárossal összekötve. A Rákos futó homokja helyett a mi kristálytiszta levegőnk és üde mosolygó he­gyeink felé nyújtja ki rohamosan növekedő szép fővárosunk karjait. Körünk a szoros társadalmi összetartás és klubélet keretén belül elhatározta, hogy az uj aera beálltával minden lehető és emberit megmozgat, hogy uj utak, az utak mentén épít­kezések, vízvezeték s alkalmas közúti közleke­dés létesüljön. E czélnak megvalósításában szükségünk van az összes érdekeltek őszinte támogatására, hogy igazunk kivívásban döntő számmal tud­junk fellépni. Mint körünk t. tagját, kérjük szives tag­társi támogatását, hogy ismerőssei körében, kik­nek érdekei Kelenföldön és annak környékén vannak, mellékelt aláírási ivén tagokat gyűjteni szíveskedjék és ezek neveit a kör titkárának Ke­lenföldre beküldeni kérjük. A kör alapszabályai értelmében az évi tagsági dij 12 korona. A julius hó 2-iki választ­mányi ülés, dr. Országh Sándor elnökünk ve­zetése alatt, elhatározti egy szervező albizottság kiküldését, melynek feladata tagtársak gyűjté­sére a mozgalmat megindítani. Hogy akczióképe- sek legyünk, legalább kétszáz tag közreműkö­désére kell számítanunk s azért szabatott meg a tagsági dij oly csekély összegre, hogy a belé­péstől senkit vissza ne riasszon. Budapest, 1884. julius 21. Teljes tisztelettel. Brener Ferencz Szurmák Rezső titkár. mint a szervező albizottság elnöke. «Járdát kérünk és még valamit.» Díszvacsora és diszgyitlések tárgyában még soha sem mulasztottunk és maradtunk hátrább a többi kerületeknél. Én is azt hangoztatom í Éljen az uj Elöljáróság! Éljen az uj tisztikar. Adjon a Mindenható nekik jó friss egészséget és kitartást, buzgóságot és lelkesültséget hiva­talaikban a III. kerületet a statisztikai kimuta­tásban előrébb és magasabb helyre emelni mint eddig volt. A járdák, utczák és egyes házak ázsiai rondasága, rendetlensége, lanyhasága és piszkos­sága, meghiúsítja a legbölcsebb hatósági intéz­kedést. íme nehány példa: A multévi járvány alkalmával a Lajos-utcza 225. számú házból, egy koldust temettek, mint a járvány áldozatát. A ház épitése a szomszéd 223. számú házzal a Dunapart felé eső részét a legtisztább kezelést és felügyeletet igényel; azonban mi történik? A fabódékban lakást, az udvaron vagy 10—15 sertésnek hizlaldát tákolnak össze — a ke­rület főutczájában, a kath. templomtól szemközt, az inteligensek közeliben. Hogyan vagyunk a külső utczákban ? 2. A Lajos-utcza 219. 217. 215. számú házkerteket 2 méter magas léczekkel vagy fal­lal bekeríteni, a Dunaparton nehány pihenőket (padokat) kérünk. 3. A Szentlélek vagy Szentháromságtéren 10. számú Szeif-féle ház bemeszelését elrendelni kérjük, mert 25 év óta nem látott meszet. 4. A kórház-utcza 9. számú ház előtt a járda kövezetét elrendelni kérjük. 5. A bécsi és Szt. Endrei uj vámbázak előtt járdákat kérünk, hogy az uj teme­tőkbe és a Szentendrei utón levő kápolnába vagy a Ringer-féle római üdülőhelyre tiszta lábbal eljárhassunk. 6. A kath- templom udvarban levő 100 éves lánczokat eltávolítani és a Lajos-utczából valamint a Tanuló-utczából a templom kapuig 2 méter széles járdát kérünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom