Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-22 / 29. szám
Budapest 1894. (3.) BUDA és VIDÉKÉ Julius 22. kesztőjének a Zugliget felvirágoztatása érdekében hozott közleményeiért köszönetét mond, egyúttal a „Buda és Vidéke“ ez. lapot hivatalos közlönyévé választotta. Y — Járdát kérünk. A szép és kies fekvésű Krisztinaváros olyan formán van a fejlődésével, szépészeti felruházásával, mint a czigány a gyerekével, kit maga ruházott. Ennek a dédelgetett fiúnak abba különbözött a jelmeze a többitől, bogy a nyakára egy kötél volt kötve. így ruházza magát a Krisztinaváros, mert nem sokára abba a helyzetbe jön, hogy s közjótékonysághoz kell fellebezni szépitési érdekei miatt. Több helyről kaptunk nagyon elkeseredett hangon irt panaszos leveleket, melyek e szép városrésznek járdát kérnek. Ajánljuk az ügyet a hatáskörében kibővült elöljáróságnak. Igen szép a társadalmi érintkezés. Mint értesülünk (utólagosan) a Il-ik kerületben már társadalmi utón nyoma van az uj elöljáróságnak, mert megtörtént az áldomág. Nagyon szép ez a társadalmi érintkezés, de az elöljárótól, mi legelőször nem pohárköszöntőde, programmot várunk. Reméljük, hogy a budai elöljárók tudják a Buda és Vidékének létezését, s ebből megkaphatják programjuk tartalmát. Olhauser urat kivéve eddig egy elöljáró mert sem ismerünk. A világon mindenütt először a helybeli sajtóval ismerkedik meg a scherif. Ha ők nem ismertetik is velünk meg magukat mi igyekezni fogunk munkásságukat megismerni a banketteken kivül is. A társadalmi érintkezés szükséges, de azután következik a dolog. Olhauser már régi tisztviselője a székes- fővárosnak. Ismeri a mi sebeinket, előzékeny és ügybuzgó ember és hisrszük, hogy letekint a Krisztinavárosba is, hol nincs járda, a legélénkebb utczákon. Felszóllalunk ezúttal a Mikó-utcza jár- dátlansága miatt, mely utczán közlekednek a a várba a minisztériumok tisztviselői, kik a Krisztinavárosban laknak sokszor naponkint legalább 4-szer. Szép időben, csak a por az ellenségük, de ha esik úgy óriási sok időt kell elvesztegetni a pocsolya kerüléssel; ha bár az utczában néhány uj ház előtt van járda. Köny- nyü volna a többi házaknál is megcsináltatni. Elvégre mi is székesfővárosiak és nem Hotten- toták vagyunk. Ily nagy forgalmú utcza, melyen a heti vásárba is járnak megérdemli a figyelmet. Nem csak a magunk álláspontját hangsúlyoztuk, hanem a felszólalásokat is tolmácsoltuk, melynek sikerében az elöljáró ur buzgalmát ismerve nem kétkedünk. A sósfürdő. A magyar fürdőügy, közelebbről a Sósfürdő nagyon sokat köszönhet a jó hirü Mattoni és Wille ezégnek. Ok nemcsak üzleti szempontból fogják fel a fontos nemzetgazdasági ügyet, de lelkesednek is érte. Nekik valóságos szenvedélyük a vizek terjesztése és a fürdők emelése. A „Buda és Vidéke“ múlt évfolyamában leirtuk az Erzsébet sósfürdőt, annak vegyelem- zését. és hatását. Ebben a czikkünkben erre nem terjeszkedünk ki de első sorban elismerésünket fejezzük ki a női bajokban csudákat művelő fürdő felvirágoztatása körül dr. Brukk Jakab fürdőorvosnak, e kitűnő baneologusnak és Kann Gusztáv szakavatott igazgatónak. Az ő valamint Schmidt Viktor vendéglősnek az érdemök, hogy a sósfürdőnek családiasán fürdő jellegök van és az ott időző állandó és látogató vendégek magokat otthon érzik. Schmidt Viktor, ki a nemzeti szálloda éttermének is bérlője, világlátott müveit ember, ki nem csak konyhájával, pinczéjével, hanem előzékeny modorával biztosítja azt, hogy a vendégek ott magokat jól érzik. Igazi helyettese a fürdőigazgatónak és különös gondja van arra, hogy a vendégek szórakozzanak. A sósfürdőben van jelenleg I-sö osztályú salon-fürdő 4, minden osztályban, II. osztályú fürdő 36, minden folyosón 18. Vendég-szoba 70. A szép és díszes épületeket, megizmosodott fákból álló árnyas park körözi. Az épületek között van a fürdő-épület, Mattoni, Vilma és Széchenyi-lak s a vendéglő. Délelőtt térzene az árnyékos fürdő-ház előtt, délután a vendéglőben. Van társalgó és olvasó terem. A vendéglő áll egy gyönyörű szép teremből és mellékhelyiségekből, terrászokkal, hol a vendégek kényelmére asztalok vannaa elhelyezve, hol igen szép kilátást élvezhetnek. Sétálásra, nem csak a park, de az egész környék alkalmas. Hetenként egyszer katona-zenéről is gondoskodott az igazgatóság. Naponként jó czigány muzsikál. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a tekepálya társulatok és egyletek részére rezerválható és pedig jutányos áron. Most készülnek az Anna-bálra, a mi igen sikerült és kedvelt mulatság szokott lenni. A íürdő vendégek névsora: Toperczer Rezsőné, Várnay Károly és neje, Szabó Mártonná 2 fiával, Tóth Gergelyné leányával, Spitz Dezsőné, Schgrin Józsefné unokával, Szatmáry Vilmosné, Stern Bernátné leányával, Glanz Ja- kabné, Fischer Antalné, Baranyi Imréné, Eötvös Károlyné, Vörös Lászlóné, Szepesi Sándor és neje fiával, Singer Józsefné, Berg Katalin, Geiger Ignáczné, Fischer Róza, özv. Wattay Jusztinná Rádl Istvánná, Bereczky Janka, dr. Grünwald Józsefné 2 leányával és nevelőnével, Reiner Adolfné 2 gyermekével, Schaffer Gézáné fiával, Iritz Antalné leányával, Bojer Hermin fiával, Szabó Imréné, Prém Jánosné leányával, Pauker Zsigmondné fiával, Mezey Lászlóné, Hammer Károlyné, özv. Landher Gyuláné leányával, Balázsovits Ali, özv. Bogdán Józsefné, Lubik Raisz Gizella, Graff Károlyné leányával, Schmied Henrikné leányával, Brandstädter Izsákné 2 leányával, Schaffer Alajosné, Bagó Alajosné, Rankai Józsefné, Kövesdi Ferenczné, Reisz Gyuláné anyjával, 2 fiával és leányával, dr. Hartmann Elek nejével, fiával, Singer Zsigmondné, Féiedmann Gyuláné, Készíts Antalné, Jungreisz Ignáczné, Müller Antalné leányával, Feyertag Manó nejével és fiával, Reiner Adolfné fiával, Kneffel Edéné fiával és leányával. Julius 7. (Elkésett tudósítás.) Sokan lesznek, kik csodálkozásuknak fognak majd e sorok olvasásakat kifejezést adni. Ami azt illeti, hát bizony a tárgy fontos- tosságánál fogva, s ebben az egész hölgyvilág véleményére támaszkodom, e soroknak a lap féhelyén kellett volna napvilágot látniok. Mert oly esemény feljegyzésére vonatkoznak, melyről az abban szereplő hölgyek, leányok és menyecskék egyaránt még anyós és öreganya korukban is kellemesen fognak vissza emlékezni. Fogadni mernék, hogy sok szemfüles kis leány már el is találta, miről van szó, s ez különben sem oly nehéz, hisz a dátum mutatja, hogy e nehány sor tárgyát csak az a fényes és kitünően sikerült nyári tánczmulatság képezheti, meelyet az I. kér. polgári kör rendezett a svábhegyi Eötvös nyaralóban s melynek lefolyását, fényét, fesztelen és mégis diskrét pezsgő jókedvét, csak gyönge árnyoldalakban adhatom e lap hasábjain vissza. A mennyire lehet megpróbálkozom vele. I. A készülődés. Május bájos havában, mely az idén nem igen volt bájos, kell visszagyalogolnom. A ki ebben a roppant hőségben nem resteli a fáradságot, jöjjön utánam. Ki volt adva a jelszó, hogy az idei nyár folyamán tánczolunk. Volt lótás, futás, készülődés és valahányszor a kör felett lógó nehéz felhőkre pillantottunk, kevés a jövőbe vetett bizalom. Különösen addig remegtünk, mig egyedül voltunk s nem támaszkodtunk ama szárny tálán angyalkákra, kik a vigalmi bizottságot kiegészítették, s kiknek a mulatság sikere tekintetében olyan sokat köszönhetünk. Annál nagyobb a lekötelezettség, mert sokan áldozatokat hoztak, csakhogy mi kudarezot ne valljunk. Még most fülemben csengenek a kedves kis F...y Aurórának szavai, melyeket midőn őt a mulatság érdekében való szives közreműködésre felkértem, hozzám intézett: „Tudja nekem már el kellene utaznom s igazán nem tudom, nem Ígérhetem, hogy elmegyek... az orvos bácsi megtiltotta a tánezot ... el kell mennem vidékre.“ Midőn azonban éjfekete szép szemének tekintete elborult arezomra esett, igy folytatta: „no, különben meglátjuk, hacsak lehet eljövök, hisz úgyis már rég nem tánczoltam:“ És eljött. Ugyanígy jártam H . . . Lujzával, kinek szintén el kellett utaznia. Most mát mindketten távol vannak a fővárostól, az egyik Nógrád-megye egv bércz- övezte kis völgyében, a másik egy fővárosi nyaraló telepen. Vagy mit szóljak Sz . . . Gizella és G . . . Gizella urhölgyeknek ama lekötelező szívességéről, hogy az összes rendezői jelvényeket a maguk fehér kezeivel készítik el, de az est sikere tekintetében egyébbként is hathatósan közreműködtek. ilyenre csakis a mi szép és kedves hölgyeink képesek. Azonban daczára a sok jó ó mennek, mégis szurkoltunk néha-néha egy kicsit. Hej, az eső, az eső!! Hányszor néztük Sz . . . y Gyulával meg M . . . th Karival a klub balkonjáról a tor- nyusuló sötét felhőket, s megfigyelésünk eredményének csupán egy mély sóhajban adtunk kifejezést. Néha aztán oda settenkedett B . . . Dezső barátunk, s az ő soh’sem elboruló humorával az aggodalmakat eloszlatta, s volt nevetés, mikor egy-egy jó mondésa után egyikünk- másikunk vállára ütve azt kérdi: „Nos mit szólasz hozzá.“ így érkezett meg julius 6-ika, a nevezetes nap előestéje. Volt pénz halomszámra, a redők elsimultak de Sz . . . Gyula most is csak azt hajtogatta: „Hej az eső, az eső.“ II. Fönt a hegyen. Még alkonyodott, mikor a szép hölgyek által készizett díszes jelvényekkel ellátva, egy csomóban ott állott a kör arany ifjúsága és várta a vendégeket. Sokáig nem kellett várni, jöttek azok szépen s volt munka bőven. Már kilenczkor teljesen megtelt az Eötvös-villa nagy terme, s szikrázó szemekkel, pajzánul, vidáman jó kedvvel járták a főváros legszebb hölgyei az első csárdást. Tiz órakor bizon már nagyon sokan voltak s csak nehezen, sétálva járhattuk a körtánezokat. Ez azonban a kedvet nem lohasztotta, sőt emelte, a sok fenakadás, az önkénytelen séta csak tréfára, találó megjegyzésekre adott al» kaimat. Ezzel azt hiszem általánosságban eleget írtam az egészről s befejezésül csak nehány epizódról akarok megemlékezni. * J ... ó Abigél ez a pajzán szőke szépség belépvén a terembe, azon sopánkodott, hogy kívülem senkit sem ismer. (Mintha az olyan hölgyeknek, mint ő, tánczmulatságokon ismerettságekre volna szüksége, mikor egy-egy tánczáért csak úgy törik magukat az ifjak.) Tehát ő senkit sem ismer. Bemutattam neki egynéhány ifjú urat. Egyszerre csak hozzám fordul s azt mondja: „Mutassa be nékem G . . . urat.“ „Szívesen nagysám, de az nem ur.“ „Hát micsoda ?“ „A maga alázatos szolgája.“ „Hol van, mutassa!?“ „Nézzen balra. Épen rám nézett. .Tán csak nem maga?“ „De én.“ “Ujjé, hisz én önt már mióta ismerem és B . . .-nek néztem.“ * Ez már nem velem esett meg M ............ Ka ri mesélte: Barátom, ott állok a terem közepén és nézem a tánezoló párokat. Egyszerre egy zsák nadrágu monoklis gyerek közelit félém. Ki volt csípve nagyon. Egresi K. Bélát ismertem meg benne. Hozzám jön, leereszkedőleg kérdezősködik a becses egészségemről, s meg-
