Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-22 / 29. szám
Bade.pest l'^M. (2) BUDA és VIDÉKÉ budai színkör direktora, a nemzeti és népszínház igazgatóságának beleegyezése nélkül, a két müintézet műsorából semmit sem adhat elő. Közösügyes rendszer uralkodik nemcsak a székes-főváros ad- minisztrácziója, hanem a zene művészet és irodalom terén is; ha a két pesti müintézet igazgatósága bármily oknál fogva is megvonja műsorán lévő darabjainak előadási jogát, akkor a budai színházaknak be kell érniök a német possék vagy sentimentális drámákkal. A fejlődő magyar színmű irodalom érdeke is megkívánná a színházak szaporítását; a vígszínház elébb-utóbb létesülni fog, lévén már tekintélyes erkölcsi és anyagi alapjai, indítsunk mi is mozgalmat az állandó budai színészet érdekében. Wladár Róbert. A fó'urak és Buda. A Stefánia-utcm már a bokréta ünnepély felé halad a parkklub építkezése, mivel báró Aczél Béla ez a széleskörű, sokat utazott four tett nagy szolgálatot a székes-főváros emelkedésének. Nem azt mondjuk mi soha, hogy a Duna balpartja ne emelkedjék, hanem igen is sürgetjük Buda aránylagos osztályrészét, a másik part érdekében. Hiszen Buda a pestiek második otthona, itt nyaralnak, ide járnak üdülni, tehát az ő érdekök is Buda érdeke. A székes-főváros törvényhatóságának egy némely tagja ugv vélekedik, hogy Buda községi adójához sokat kap. E szűkkeblű felfogás nem felel meg a történelmi hűségnek, s ezekre nem szavak, de tények a czáfolatok. A parkklub, vagyis magyarul a nyaraló kaszinó. Van benne némi jogosultság, hogy a kaszinó nyaralóját oda építik, hol az elegáns világ találkozni szokott tavaszszal őszszel és télen. A tulajdonképeni korzó ma a Stefánia-ut. Ez az élénkség, a melyik itt folyik azt mutatja, hogy nagy városban vagyunk. Nyáron, mind a mellett, hogy az itt-tar- tózkodás divat, nagyon kevesen vannak itt s azok a kik sem a Tátrában nem hüselnek, sem a Balaton habjaiban nem edzik magokat vagy egyébütt nem fürdöznek, vagy nyaralnak, a budai hegyvidékbe rándulnak ki. Ez nyáron a budapesti világ közepe. Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar nem csak írásaiban, de magán beszélgetései alkalmával, mit leginkább az akkor még fiatal báró Eötvössel folytatott, rámutatott arra, hogy Buda az a városrész, mely az aristokrácziának legalkalmasabb lakhelye lehetne. Régebben nagyon sokan laktak Budán a főurak közül, most gróf Hunyady László, báró Liptay Béla, őrgróf Pallavicini Ede, őrgróf Odescalchi Hugó, báró Fejérváry, báró Gerliczyné, gróf Majláth Györgyné, gróf Andrássyak, hivatalból herczeg Lobkovitz Rudolf, gróf Karácsonyi, özv. báró Bánffyné, özv. gr. Batthányiné és ha még néhányat kifeledtünk, ezzel ki van merítve a névsor. Hajdan itt lakott a nádor, az ő kedvéért Buda volt a főúri városrész. József főherczeg keveset tartózkodik itt és nem is tart udvart. Ha báró Aczél Béla, a ki minden nemesre fogékony, ízlésében pedig páratlan, jobban megfigyelte volna Budát, meg vagyunk győződve, hogy a parkklub itt létesül. Egyátalán nem ártana, ha a báróval a budai érdekek emelésére alakult végrehajtó bizottság érintkezésbe lépne és talán kikérné némely ügyekben az ő tanácsát. Báró Aczél Béla hivatott arra, hogy egy városrendezés reformjánál vezérszerepet játszók. Sok ur jár most sportból a budai polgári lövész-egyletbe, néha maga Szilágyi Dezső és a gróf Hadikok. Alkalom kínálkozik a mi ügyeink megkedveltetésére. Nagyot lendülne Buda és vidéke, ha báró Aczél Béla kezdeményezésére egy parkklub telepítetnék ide is és az arisztokráczia ennek következtében építkeznék is. Husz-harmincz főúri család ide telepedése óriási változást idézne minden téren, mert tudni való, hogy az arisztokracziát a gazdag polgárság követi és utánozza. Budából és vidékéből, ha a külföldön van valami, remek dolgot alakit az élelmesség. A sportnak sok része kerül ide át. Lágymányoson és a római fürdő környékén van erre elég hely. A mi a sportot illeti, a Hunnia czimü evezős klubb itt építkezik, a mi már nagyon hasznos reánk nézve és idővel ennek nagyobb ered- nye lesz, mint első tekintetben látszik. Meg kell mozdítani mindent, hogy Buda és vidéke emelkedjen. A környéken levő községek is alkalmasak úri kastélyok építkezésére. A fő az, hogy munkához lássunk és az érdeklődésben minél nagyobb befolyásokat várjunk be. Erdélyi Gyula. Zugligeti egyesület. A „Budapest-Zugligeti-Egyesület“ f. hó 15-én tartotta meg évi rendes közgyűlését Dr. Vajda Adolf elnöklete alatt. Elnök a gyűlést 22 megnyitván bejelentő, hogy Sigray Pál az egyesület érdemes elnöke betegség miatt gátolva lévén a megjelenésben, a mai ülést ő fogja vezetni. A közgyűlés napirendje volt az igazgatóság működéséről szóló jelentés felolvasása, az évi zárószámadás bemutatása, a jövő évi költségelőirányzat bemutatása, a női választmány kiegészítése. Eperjessy István egyesületi titkár felolvasván az igazgatóság működéséről szóló jelentést, abból a következőket emeljük ki: Az egyesület alapszabályai csak május havában érkeztek vissza megerősítve a belügyminisztériumtól, így az egyesület csak azóta léphetett a tevékenység terére. Az egyesület czélja a Zugliget iránti érdeklődés felébresztése és terjesztése, valamint anyagi és magyar kulturális érdekeinek előmozdítása s lakossága között a társadalmi élet élénkítése. E czélját az egyesület akként igyekszik elérni, hogy egyrészt a Zugliget szépítését, a körülményekhez képesti rendezését, kocsi- és gyalogutak, ösvények létesítése által a közlekedést előmozdítja, útmutatók, térképek kiadásával stb. megkönnyíti; — másrészt pedig a társadalmi életet társas összejövetelek, táncz- vigalmak, hangversenyek, felolvasások, társas kirándulások stb. rendezése által élénkíti. Elismert dolog volt eddig, hogy a Zugliget lakossága között a közszellem gyenge és beteges volt, nem nyújtott alapot az alkotásokhoz, nem volt benne a megállapodottság benső ereje, különféle egymással ellentétes áramlatok között vergődött. Ebből az abnormis helyzetből kifolyólag született az egyesülés, az egyesület eszméje. Egyesületünk ma már oly benső erővel, erkölcsi sulylyal bir, mely erős, alkalmas lesz a petyhüdt társas szellem regenerálására, alkotásokra. Az egyesületi érintkezés alatt felmerült újabb és újabb eszmék, indítványok nagy részben megvalósultak, részben a megvalósulás küszöbén állanak. Az egyesületben merült fel a katonai térzene eszméje s ma már Ferencsik Gábor, a „Fáczán“-vendéglő tulajdonosának s a lakosság áldozatkészségének köszönhető, hogy minden hét csütörtökjén d. u. 6—11 óráig katona- és czigány-zene mellett mulathatunk. Ugyancsak az egyesületben merült föl a társas szellem élénkítésére az u. n. szombat esti összejövetelek eszméje. Az egyesület tagjai maguk között Sigray Pál lelkes, hazafias szellemű felszólítására a zugligeti németajkú iskolásgyermekek javára gyűjtést eszközöltek, melyen hazafias tartalmú könyvek vásároltattak. Adakoztak: Sigray Pál 10 frtot, Schön Vilmos 5 frt, Bellaágh István 5 frt, Dr. Vajda Adolf 3 frt, Ferencsik Gábor 5 frt, az egyesület 5 frt. Összesen 33 frt. Az egyesületben merült fel egy állandó telefon felállításának eszméje, a mi az állandó lakosok javára valóságos jótétemény. Ez is adakozás utján jött létre. Adakoztak: Sigray Pál, Haggenmacher Károly, Schön Vilmos, Dr. Rusz- nyák Jakab, Schrantzor Tgnácz, Walther Gida, Weltner József, Lotter Ágoston. Az igazgatóság határozata alapján még a nyár folyamán útjelzők, hirdetési táblák, padok fognak felállittatni. íme ezen eredmények, e sikerek által a Zugliget már is megváltozott, máris a haladás útjára lépett. A közszellem, az egyesületi élet föllendülésével, föllendült az annyira elhanyagolt Zugliget. Az igazgatóság jelentése Rupp Zsigmoud kir. tanácsos felszólalása után tudomásul vétetett. Biró L. Arthur egyesületi pénztáros felolvasván az évi zárszámadást, mely szerint az egyesület vagyona 1356 frt, melyből tőkésítendő alapítvány 1200 frt. A zárszámadás megvizsgáltatván, az rendben találtatott s a pénztárnoknak a fölmentvény megadatott. A jövő évi költségelőirányzat megállapítása után a választmányba beválasztattak: Sigray Pálné, Schön Vilmosné, Dr. Vajda Adolfné, özv. Herholdné, Haggenmacher Károlyné, Bau- sek Péterné. A közgyűlés után igazgatósági ülés tartatván, az igazgatóság elhatározta, hogy Erdélyi Gyula urnák, mint a „Buda és Vidéke“ szerpunk. A parádi csevicést meg a timsóst any- nyiszor leírták már, hogy az embernek a szája is összehuzódik tőle. A Svábhegynek nincs ez a szerencséje — s fájdalom ezúttal sem igen lesz. Legalább egy kis topographiát Írtak volna már róla ! Mennyit bolyongtunk, tudakozódtunk mind azután a mit felkeresni akartunk. Mindenütt egy uj telep rendetlensége ! Van egy kis köz, melynek neve nincsen, aztán szétszórt lakok — e fel is út alá is út. Néhol keresztkaró a gyaloguton, vagy tilalom tábla, hogy arra ne tessék menni, hanem visz- szafordulni a honnét kiindulni tetszett. Egyébiránt a Svábhegy mindinkább czi- vilizálódik, az utóbbi években szebbnél szebb nyári paloták épültek, melyekben egész lakosztályokat bérelhetni, természetesen hogy a lakbér itt sem olcsóbb mint Pesten — a háziurak még kövecses Arábiában is egy hajszállal sem jobbak a pesti háziuraknál. Van egy kaszinója is, azaz egy épülete, melynek falára az van Írva, hogy kaszinó, nem voltam benne, s igy nemis tudhatom, hogy er' feliraton kívül mennyiben kaszinó, talán annyiban mint több kisvárosi kaszinó, hogy ide sem járatnak lapokat. A Svábhegyi kolónia legnagyobb részét teszik: irók, színészek, énekesek és minden rendű és rangú művészek és művésznők, ez elpártolt gyermekei az anyatermészetnek, kiket sorsuk nagyvárosi életre szőrit ugyan, de a kik mihelyt szerit tehetik, édes mohósággal borulnak az elhagyott anya kebelére. Az első ibolyával már ott teremnek a hegyen, s csak az utósó hulló levéllel hagyják el azt. Természetes hogy a várostól s szokott foglalkozásaiktól nem különzik el azért magukat. XII-ik Károly még esti 9 órakor javában pöröl Rügen szigetén — Marosán János még izzad a körmönfont dikezió- val, Mantua herczege pedig egy szép áriát énekel Rigolettó lányának — s már féltizenkettőre mindegyikük svábhegyi szállásán kergeti a szúnyogot. A többi lakók vagy divatból, vagy szükségből laknak künn. Ideje volna már, hegy arról a mulatságról is írjak valamit, melyet oda bigyesztettem ugyan e czikk fölé, de a melyről lelkiismeretesen minél kevesebbet irhatok. De mivel a „Gránátos tábor“ szerint még a „szőllőszedés is mulatsághoz hasonló,“ a mi hegyen történt 24 órai időzésünk is mért ne lenne mulatságnak nevezhető? Az ízletes és olcsó ebéd után néhány künn lakó ismerősünk felkeresésére indultunk. Az utasítást mit előlegesen az illetőktől kaptunk, részint elfeledtük — részint ily határozatlanul hangzott „megmondja azt a házat a kis gyermek is.“ Nem volt ez ugyan úgy körül írva, mint a táblabirói időszakban Árva vármegye érdemes követi utasítása, de azért hittük hogy eligazodhatunk utána. (Vége köv.) I
