Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-01 / 26. szám
Budapest 1894. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Julius 1. így a tanácstól az elöljáróságok hatáskörébe utaltattak az építési engedélyt nem igénylő, tehát csak egyszerű bejelentésre kötelezett magánépitkezósek és átalakítások, az uj építkezésekre való felügyelet, állvány felállítás, lakhatási engedély és más az építkezéssel kapcsolatos ügyek, továbbá közterek javítása, járda foglalás, vásárrendészet, közoktatási. leien ez s szegény ügyek. Különös említést érdemel az elöljáróságoknak a közegészségügyre vonatkozó hatásköre, mely szerint ellenőrizi a székes-főváros egész területén, köz- és magánépületekben egyaránt, hogy a köztisztaságra vonatkozó szabályok betartassanak, felügyel az összes tápanyagoknak minőségére, forgalomba hozására, ő hajtja végre a járványok elfojtására, himlő oltásra halott- kémlésre vonatkozó törvényeket, felügyel a gyógytárakra, gyógyintézetekre, fürdőkre, tanintézetekre, és a kerületben első őre, a székes-fővárosban elsőfokú hatósága a közegészség ügynek. De nem csak a felügyelet és ellenőrzés jutott osztályrészzül, hanem felruházta a törvény büntető hatósággal, minélfogva bíráskodik a kihágásokról szóló büntető törvény alapján a közegészségügy gyei kapcsolatos, különösen a romlott tápanyagok forgalomba hozása, az ember taplására vagy élvezésére szolgáló anyagok megrontása körül előforduló kihágási ügyekben, pl. ha a mészáros romlott húst ad, vagy az ivóviz, vagy más ital az emberi egészségre ártalmas, az ember életére veszélyes anyaggal kevertetik tehát eljár mint büntető biróság olyan ügyekben is, melyekben a biroi hatalmat eddig a kerületi kapitányságok gyakorolták. Eddig rá illett a kerületi elöljáróságokra, hogy a hány ház, annyi szokás most megváltozott ez is, mert létezik egy külön szolgálati utasitás, mely részletesen megállapítja a kerületi elöljáróság egyes tisztviselőinek teendőit, a polgármester felügyel, hogy ez a szolgálati utasitás minden kerületben betartassák, hogy az ügykezelés helyesen egyforma legyen, sőt az egységes ügyvitel czéljá- ból negyedévenként egyszer össze is hivja a kerületek elöljáróit értekezletre, hogy ez által is biztosítsa a törvény által kivánt egyöntetűséget. Megkiméltetnek a polgárok attól is, hogy adójuk lefizetése végett egyik kerületből a másikba vándoroljanak, mert minden elöljáróság mellett külön adópénztár állittatik fel. Egyik fő követelménye a törvénynek, hogy az elöljáróságok a nagy közönséggel lehetőleg közvetlenül érintkezzenek, és hogy minden felesleges irka firkát mellőzzenek, mi ha pontosan és kellő szigorral hajtatik végre — őszinte örömmel üdvözölhetjük az 1894 évi július 1-ső napját, mint a mely végét szakította annak a sok utánjárásnak, sok írásos intézkedésnek, mely az elintéző székes fővárosi tisztviselőt gyötörte, munkakedvében nem egyszer megzsibbasz- totta és a polgárok idejét a szószoros értelmében megrabolta. A régi elöljárókkal, a volt elöljáróságokkal együtt eltűnnek a hivatalos heljdségekből a kerületi esküdtek is, de lesz minden kerületben egy kerületi választmány ; mely úgy ülésezik a kerület érdekeiben tanácskozva, mint a hogy azt városatyáink a székes főváros képviseletében teszik, minuhogy azonban a kerületi választmány intézménye ez idő szerint még nincsen foganatosítva, e tárgyról lesz alkalmunk későbben is egyet- mást elmondani. Krisztinavárosi színkör. Komáromi Mariska és Blaháné vendégszereplése töltötte be a hetet. Voltak igen szép telt házak is, azonban némely darabokra Blaháné vendégszereplése daczára is gyérebben gyűlt a közönség. Ennek oka az, hogy az előadásra hozott darabok közül p. o. a „Veteránok“, a mely alkalmi darab volt a veteránság kezdetén, idő folytán megeczetesedett. Nem terjeszkedhetünk ki ezúttal tüzetesen és részletesen az összes előadásokra, de örömmel jegyezzük fel, hogy az egész fővárosi sajtó arra a véleményre jutott, a mit mi régen hangoztattunk. Ez az az osztatlan elismerés, melylyel Krecsánvi rendező talentumát és jól szervezett társulata tagjait kitüntette. Pintér, Giréth, Németh János a kitűnő énekművész, Tury Elemér, Rétey, Berky herencz, Rétey Lajos, Kovács Mihály, Szathmáry Árpád s a hölgyek közül Szakáll Rózsa, Ha- raszty He>-min, Krecsányiné s egy ízben Berzsenyi Julia nem csak művészi értéküket, de sokoldalúságukat is előnyösen mutatták be. * Heti műsor: Hétfő: „Gróf Monte Christo.“ Kedd: „Boccaccio“ (Komáromy Marika kisasszony vendégjáték.) Szerda: A „boszorkányvár. (Komáromy Mariska kisaszony utolsó vendégjátéka.) Csütörtök : „A dolovai nábob leánya.“ Péntek: „Szultán“ Szombat: ugyanez. Vasárnap : ugyanez. — Színészet Budakeszin. Jakabffy társasága junius 24-én nyitotta meg az évadot. Szinre került czigány zene mellett „A vén bakancsos és fia a huszár“. Lidit Tóth Anna személyesítette a közönség zajos tetszésével. Ilonban Lázár Róza nyújtott tetszetős alakítást. „A falusiakban“ Pécsi Paula, Kellerai Mari, Kovács Lajos. Tudósítónk kifakad az ellen, hogy a szegény súgónak sok dolga van. „Felhő Kláriban a már említetteken kívül Re.dey Isván, Fátyol Ferkója, s Aba András Gonda Alajosa dicséretre méltók. A derék társaság megérdemli, hogy a közönség mennél nagyobb számban látogassa. Szerk. üzenet. Kedves asszonynénénk a Budapesti Hírlap, kis öcscsét, a B u d a és Vidék é t egy kis mézes borssal ajánlja a közönségnek. Köszönjük a nyájaskodást. Kérjük is, hogy asszonynénénk továbbra is részesítsen jó indulatába, a budai érdekeket azonban vegye oly komolyan, mint p. o. a Hazánk szokta, ígérjük, hogy mi tisztelni fogjuk asszonynénénk krinolinját, hunezutkáit, valódi és hamisítatlan bájait, rizsporát és egyéb díszeit. Kossuth Ferencz. Nem első és nem utolsó eset, hogy pénzügyi és részvény-vállalatok életképességök remény horgonyát egy nagy névhez kötik. Van Keglevich cognac, Eszterházy cognac, a flan- driai őrgróf pezsgője, Blaháné, Pálmay Ilka, Küry Klára arczkenőcs, József főherczeg sebtapasz. Mindez napjaink egy ftfresa szeplője s czáfolata annak a régi igazságnak, a jó bor ezégér nélkül is elkél. Ezek még csak ártatlan visszaélések a A cseh verklisféle vigasztalta és erős fogadásokat tett, hogy elveszi. A leány nem felelt semmit. A vénasszony szidta a tolakodó csehet és csúfolta ; ez visszaperelt neki. Tóuh Ede belemerült a szemlélődésbe. Nagyon hálásnak kínálkozott a tárgy, mely már egészen kiforróban volt agyában. Egyszerre egy igen elegáns urifogat állt meg a városház előtt. A fogatról elegáns úri ember ugrott le és egyenesen a kapitány felé sietett. A kúthoz érve, lábai legyökeredztek és megállt. Hosszasan nézett a siró leányra, azután hozzám'ent, kezét vállára tette és megszólította: — Liszka. A leány az ismerős hangra felemelte fejét s abbahagyta a sírást, reánézett a fiatal emberre, azután igy szólt: — Hagyjon el, maguk engem ugyan szépen csúffá tettek. Nem érdemeltem. Isten látja telkemet, ártatlan vagyok. — Liszka, ne haragudjék reám, hisz tudja, hogy én szeretem. — Bár ne tudnám, akkor nem lennék boldogtalan. Az Isten nem egymásnak szánt, ne álljunk egymás útjába. — Ne féljen semmit, mindent jóvá teszek. A fővárosi ur ezzel a kapitánynyal félrevonult és ajánlatokat tett, nagyon hízelgő, meggondolni való ajánlatot, ereszsze szabadon a leányt. Tóth Ede mindent hallott. Most már kész volt a darab, nem kellett hozzá semmi, csak leülni és kidolgozni. De még később igen szép részletet kapott. A kapitány nem teljesíthette a fiatal ember kérését, de fölvilágosította, hogy kisebb községeknél a tolonczvonalon egy-egy hajtó könnyébeen eleresztheti a tolonezot, a mint ez szokásban is van s a tolonezok is jól tudják. A fogat tulajdonosa ezután csak arra kérte a kapitányt, hogy némi kényelemben részesítse a leányt. Ez meg is történt, sőt azt is megengedte, hogy az őrszobában a leánynyal együtt vacsorálhasson s ha van neki mondani valója, mondja el. A másik két toloncz is felséges vacsorát kapott, valamint az őrség is. A cseh verklisről, a mint a jókedv elkapta s a vén banyával együtt tánczolt, nyerte Mravcsák jóizü és sikerült alakját; a vénasz- szonyrcl mintázta Ördög Sárát, a tolonczleány- ról Ángyai Liszkát, természetesen megzomán- ezozva költői erejével s művészi festésével. Mind a három alak él, hús és vér a színpadon s látni való, hogy a mesét nem beteg képzelet, de maga az élet termelte s a költő ihlete ellátta a szép, jó és igaz fényezetével s belelehelte lángeszét. A „Toloncz“, t. i. az élet és a Tóth Ede tolonczának meséje nem tökéletesen egyeznek j meg. A. Tóth Ede „Toloncz“-áét mindenki ismeri, de az élet toionczáét nem; pedig ez is romantikus. Gazdag háziúr fia komolyabban és tisztességesebben szeretett anyja szobaleáuyaba, mint ez rendesen történni szokott. A fin magához hasonlónak tekintette a derék leányt s elhatározta, hogy nőül veszi. Megijedt ezen a gazdag család és nem tudta, mitevő legyen. Ha a leányt egyszerűen elkergeti, úgy csak olajat önt a tűzre. A viszony megszüntetésére csak egy mód van: kiábrándítani a fiút. Ennek meg kell történni, akármibe kerül is. Abban az időben a gazdagok kedvéért a rendőrség szívesen megtett bármit. Egy befolyásos főtisztviselővel közölték a dolgot, ki magára vállalta a kiábrándítást. A terv sikerült. A leányt éjnek idején elküldötték a gyógyszertárba. Az őrjárat megszólította s elfogta é3 másnap tolonezra került. A fiatal ember megtudta azt is, hogy merre viszik; lóhalálába hajtott utána és Czeg- léden utolérte. Minden áron ki akarta szabadítani. Ez Czegléden nem sikerült; hogy másutt elérte-e czélját, azt soha senki sem tudta meg. Á regény vége mi lett, arról hallgat az akkori krónika; később azonban a fiatal ember igazolta azt, hogy az ifjúkor ábrándjai nem tartósak. Megházasodott. Még pedig nem Liszkát vette el, hanem egyik gazdag rokonát. A románezot igy váltják aranyra. Erdélyi Gyula. I I i
