Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-01 / 26. szám
Budapest 1894. (3) BUDA és VIDÉKÉ Julius 1. nagy és hires nevekkel. A bűn, mely magvát veti, a vállalkozásoknál kezdődik. Négy-öt pénzügyek művelője fekete kávé mellett bodor füstöket eregetve valami finom szivarból arany álmokat sző s emésztve a jó ebédet, nemzet- gazdasági légvárakat épit. A négy ur nem Árpád népéből való. Eddig meglehetős népszerűtlen üzletet folytattak, többnyire közismert nevek a váltó óvások és más hasonló tereken. Az uzsora törvény útját állja a jobb üzleteknek, kevés a kamat. Részvény-társaságot álmodnak ki és hozzáfognak az alapvetéshez — vagy a méregfa (börze) nyelvén szólva, a griin- doláshoz. Megcsinálják a tájékoztatót, a kereskedelem törvénye által kiszabott biztosítékot leteszik, megfognak egy grófot vagy bárót és nehány a közéletben szereplőt, azután jegyzik, a részvényeket s kikerül az alaptőke — legtöbb esetben csak a papiroson. Vagy sikerül, vagy nem. Legrosszabb esetben lesz még egy kibocsátás, vagy — a mi szintén nagyon jó üzlet felszámolnak, azaz likvidálnak. Megtörténik, hogy természetes és mesterséges eszközökkel jó hullám veri a részvényeket a börzén s anélkül, hogy van-e reális üzlet, virágzik-e a bank vagy az iparág, meg van az osztalék. Nemrégiben egy a pénzügyekben élelmes úri ember volt nálam, a ki engem arra akart rávenni, menjek be én vele egy vállalatba. Nem kell hozzá csak 6000 forint. Az alapszabályokat erre a biztosítékra jóváhagyják. Elbocsátjuk a részvényeket és rögtön egy intézet elfogadja azokat 200,000 írtig kosztba. A részvények háromunké, a pénzemberé, az övé és az enyém. A részvényeket elkezdjük árulni s miután a intézet kosztlevele csak fikczió, a mennyiért a részvényeket mi eladjuk, annyi a hasznunk, itt van azután annak az értelme, hogy egyik pénzintézet fogad el aláírásokat az alakulóban levő uj társaság részvényeire. Ez legtöbbnyire minden alakulásnál az eljárás s ott, a hol pénzzel győzik, a reklámok és hirdetések az egyén érdekeinek élénk a belevonása, ügyes a terjesztés, az eredmény biztos. Nézzük végig a pénzügyi útmutatókat, úgy fogjuk látni, hogy mágnás, főtisztviselő, kép viselő, nemesi család nevektől hemzsegnek azok. Ezekkel van tele az igazgatóság, a felügyelő-bizottság. Hogy a bankok e sok műkedvelő miatt rakásra nem buknak, annak az az oka, hogy ezek a jó urak csak csak a karszemélyzethez tartoznak és önálló financz szerepet nem adnak, mert erre magyar embernek képessége és tehetsége nincs. Szerencse, hogy az ilyen nevekbe való bizalomra fektetett részvénytársaságok közül kevés bukik meg, mert bukhatnék több is. Részvénytársaság igazgató-tanácsosa más nem lehetne, mint az a ki ahoz ért, büntetésre méltó, — ha nincs meg ez az értelem — úgy a felszól litó, mint a felszóllitott. Midőn Kossuth Ferenczről beszélek és az ő tiszteletreméltó nevét leirom, távolról nincs nekem szándékom annak a magán czégnek jó hírnevét és értékét kétségbe vonni, mely most részvény-társasággá alakul s elnökévé Kossuth Ferenczet választotta. En csak általánosságban beszéltem és beszélek s talán azért, mert nem értek hozzá, vagy túlbuzgóságból jelentem ki azt, hogy a Kossuth nevet én nem vontam volna bele semmi üzleti dologba. Lehet, hogy az én múltba merengő kedélyem, a jelenben megingott bizodalmám elfogultság, de azt határozottan állítom, hogy mások is irtóznak attól, ha egy nagy történelmi múltú ember örökét, neve nimbuszát a pénz- piaczra hurczolják. Olyan formán tűnik ez fel, mintha a pénzintézetek azért adakoztak volna Kossuth szobrára, hogy nevével ott a hol nekik szükséges, hódítsanak. Elismerem — kétségbevonni sem merem, hogy ebben a dologban az a czég, mely részvény-társasággá alakul, nem bűnös, és talán senki sem az, de hirtelenkedéssel vádolom őket. Kossuth Ferencz saját magáért, de atyja emlékéért is megérdemelte volna azt a kíméletet, hogy ne vonják bele a vállalkozás spekuláns részébe. Alakuljon meg a részvény-társaság, de az aláírásra való felhíváson ne legyen ott Kossuth Ferencz neve. Válasszák meg elnöknek, munkálkodjék ő ezen a téren, ahoz szava senkinek sem lehet. A munka tisztesség, a munka imádság. Ez mutatja Kossuth nagyságát, hogy fiainak dolgozni kell, mert tőle becsületes nagy nevénél egyebet nem örököltek. Azt is biztosan hiszem, hogy Kossuth Ferencz a maga erélye, kifogástalan jelleme, széles lát- köre és muukabiró erejénél fogva a gyárat úgy vezeti, hogy ahoz még a gyanúnak árnyéka sem férhet. Szép és tisztességes dolog, hogy ő annak népnek, melyért atyja annyit tett, szántóvasát és gazdasághoz tartozó egyéb eszközeit fogja gyártatni. Virulni fog és viruljon is ez a gyár, a magyar nép földmunkájára Kossuth szelleme fohászkodik áldásért és áldás is kél az eszközök nyomán, ha ernyedhetetlen a szorgalom. Én a magam részéről azért Írtam le ezeket, hogy adná az Isten, ne forduljon arra elő többet eset, hogy nagy neveket használjanak fel a vállalatok financzirozásához. Ez nem illik s ez a nemzet önérzetének fáj. A létesült vállalatra azonban minden ahhoz értő embert akár nagy név öröklése, akár nem oda hívhatnak. A börzén azonban Kossuth szellemének, vagy egyéb nagy nevek szellemének keresni valója nincs. Üdvözlöm Kossuth Ferenczet a ki dolgozni akar és tud, de elitélem azokat, kik nevét a méregfa körül meghurczolták. Kossuth Ferencz szerkesszen lapot, hogy őrizze - meg apja szellemét és saját függetlenségét, ezzel használ magának, s a nemzetnek legtöbbet. Erdélyi Gyula. — Záró ünnepély. Az I. kerület (krisztinavárosi) községi polg. leányiskola ez idei záróüanepélye, (mint azt már múlt számunkban jeleztük), szerdán, junius 27-én d. e. 9 órakor volt. Megelőzőleg a templomba vonult az intézet fiatalsága, a hol msgr. König Gusztáv int. hitoktató Te-Deuraot mondott. Az intézetbe visszavezettetvén az ifjúság, kezdődött az ünnepély még pedig következő műsor szerint: 1. Kölcsey: Hymnus; énekli az I. és a II. osztály. 2. Üdvözlő szavalat; mondja Balogh Margit I. o. t. 3. a) Vigadó dal: énekli az I. osztály. b) Czibulka A.: Sóhaj; énekli a II. oszt. 4. Vörösmarty M.: Pétiké; szavalja: Frim Margit I. o. t. 5. a) Ott a hüs lombok alján ; énekli az I. oszt. b) Abt F.: Dalkeringő ; énekli a II. oszt. 6. G-abányi A : A kis mama; szavalja: Manger Irén II. o. t. 7. Lecouqu K. : „Abc“ ; énekli az I. és a II. oszt. 8. Tompa M. Csalán; szavalja Zsák Mariska I. o. t. 9. „A bölcsőtől a sirhantig“ (olasz népdal) énekli az I. és a II. o. 10. Arany J.: A fülemüle; szavalja: Kecskeméthy Giza II. o. t. 11. a) Flo- tow: „Mindent tudok“; énekli az I. o. b) Offenbach J.: „Lányka, gondolj a jövőre“; énekli a II. oszt. 12. Vida József: Vitéz Jónás, szavalja Brandner Janka II. o. t. 13. a) Magyar népdalok; énekli az I. o. b) Magyar népdalok ; énekli a II. osztály. 14. Búcsúzó beszéd, mondja: Babos Borbála II. o. t. 15. a) Abt F. Esteli harang; b) Bognár J. Gyöngyélet ; énekli az I. és II. osztály. A szavalatok és dalok a közönség osztatlan tetszését vívták ki. Általános volt az elismerés és minden oldalról gratu- lácziókkal halmozták el az ünnepély rendezőit, Nowak Mária urhölgyet, ki a szavalatokat s Hoppe Rezső int. énektanárt, ki a dalokat fáradhatatlan buzgalommal betanította ; a vendégek nem győzték hangsúlyozni, hogy a nyújtott produkcziók a polg. leányiskola I. és II. osztálya keretét messzire túlszárnyalják. A műsor végével Szabó József int. igazgató szép beszédet intézett a fiatalsághoz; megköszönte a főváros tanácsának, a miért a székes főváros pontján uj leányiskolát állított ; megköszönte a közönségnek, szülőknek bizalmát, a mely azt az örvendetes tényt eredményező, hogy már az első évben csak 2 osztályban 81 növendéke volt az uj iskolának. Ezután az igazgató felolvasta mindazok neveit, a kik a főváros iskolái javára valaminő alapítványt tettek; végül pedig jelentette, hogy bár az intézet ez idén nagyobbszerü ösztöndíjban nem részesítheti egy tanulóját sem, mindazonáltal egy névtelen jótevő rendelkezésre bocsátott két szép könyvet oly tanulók számára, a kik jó magukviselete által erre érdemesek ; e könyveket kapták: Gabrovitz Irén I. o. t. és F 1 e s c h- hut Ida II. o. t. Azonkívül 2 szegényebb sorsú és kiváló tanuló jutalmazása czéljaból ugyanazon névtelen jótevő 2—2 koronát adott; ezeket kapták: László Juliska I. o. t. és Kecskeméthy Giza II. o. t. Fogadja a névtelen adakozó e helyen is az iskola és a kitüntetett leányok meleg köszönetét. Az ünnepély előtt, alatt és után rendkívül sok nézője volt a kézimunkák, rajzok és szépirási füzetek kiállításának, a hol Lengyel Margit, Igmándy Jolán és Gorzaleczky Hona nrhölgyek, mint ama tárgyak tanárnői fogadták és kalauzolták a vendégeket, kik elragadtatással szemlélték a látnivalókat. Evvel végére érvén tudósításunknak, kedves tartozást rovunk le, ha az intézet igazgatójának és tanári testületének őszintén gratulálunk azon sikerhez, a melyet a múlt isk. évben felmutatnia sikerült. Áz érdeklődő és érdekelt szülőket pedig ez utón is figyelmeztetjük arra, hogy szeptember 1-én a krisztinavárosi polg. leányiskola III. és IV. osztálya is meg fog nyílni. Beiratkozni lehet az intézet helyiségében (Krisztina-utcza 4. sz.) szeptember 1 — 3-ig bézárólag. A rendőrség szolgálati utasítása. Az elővezetés és bekisérésről szóló 35. §. tartalmáról már lapunk folyó évi 16. számában foglalt ismertetésünkben megemlékeztünk, minthogy a rendőr által saját hatáskörében és fe- lelősséggóre eszközölt elővezetés és beki&érés az őrség hatásköréről és rendeltetéséről szóló szabályrendeletekben tárgyaltatik. Ezen felül elöljáróinak parancsa, vagy le- tartóztatási rendelet alapján is tartozik a rendőr elővezetéseket és elfogatásokat foganatosítani. Ily esetekben az elővezetés vagy elfogatásokért az azt elrendelő felelős. (38. §.) A rendőr fogauosithat elővezetést vagy bekisérést magánszemélyek felhívása folytán is. Itt két eset merülhet fel, u. m.: a) a követelt bekisérés okai vagy olyanok, melyek a rendőrt a bekisérésnek saját hatáskörében való eszközlésére is feljogosítják; b) vagy olyanok, melyek a bekisérést törvényszerüleg nem indokolják. (39. §•) Első esetben a rendőr a bekisérést foganatosítani, egyúttal a feljelentő nevét, foglalkozását és lakását feljegyezni s azon hivatalba rendelni tartozik, melyhez a bekisérés történik. Ha pedig a feljelentő a bekisértetni kívánt egyén ellen csak általános gyanúsításokat tud felhozni, különbséget kell tenni a szerint, a mint a bekisértetni kívánt személy büntetendő cselekménynyel, vagy pedig magánjogi jogviszonyokból folyó kötelezettség megszegésével vádoltatik. Büntetendő cselekménynyel vádolás esetén, különösen ha a bekisérést követelőegyén személyisége a feljelentés alapossága iránt biztosítékot is nyújt; a bekisérés eszközlendő, de egyúttal a feljelentő felhívandó, hogy a rendőrt a bekísért egyénnel a hivatalhoz kövesse, hogy ott a bekisérés szükségét igazolja. (40. §.) Ha pedig a magán fél által követelt elővezetés nem büntetendő cselekmény miatt, hanem bármi más okból követeltetik, az elővezetés megtagadandó. (41. §.) Ha a rendőr az állam vagy valamely nyilvános közlekedési vállalat szolgálatában álló egyént akar (ez utóbbinak szolgálatban léte alatt) elővezetni vagy bekísérni, a foganatosítás előtt mindig az illetőnek főnökénél jelentés jelentés teendő. E szabálytól csak az esetben lehet eltérni, ha szökéstől vagy öngyilkosságtól lehet tartani. Ily alkalmazottak elszállítása csak akkor foganatosítható, ha belyettesitésök iránt az intézkedés megtörtént, vagy ha az illetők felebbvalója az elszállítás ellen akadályt nem gördít. (42. §.) Egyenruhában levő katona pedig csak akkor kisérhető be, ha: a) személyazonossága más módon nem állapítható meg; b) ha a bekisérés nagyobb veszély vagy botrány elháritá- tára szükséges ; c) ha a rendőrnek tettleg ellen- szégitl, vagy azt fegyverrel megtámadja. Azonban ez esetekben is a legközelebbi katonai lak- sanyából katonai őrjárat kiküldése kérendő s a rendőr által való bekisérés csak a halasztás veszélye esetén eszközölhető. (43. §.)
