Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-10 / 23. szám
Budapest, 1894. (2.) BUDA és VIDÉKE Junius 10. nalán, hol az teljesen felszerelve határtalanul szebb látványt nyújt, mint a pesti oldalon; a második cső vezet a parti járda belső szélén vonul el, ezt csak onnan tudjuk, hogy azon helyeken, a hol a valamikor régen kidolgozott terv szerint a messze jövőben egy-egy lámpának keilend helyet foglalnia — a vezetéknek 20—30 czentiméter csöve függőlegesen emelkedik ki a földből, a legkedvezőbb alkalmat nyújtja a helyi viszonyokkal ismeretlen, vagy nem eléggé óvatos sétálónak, hogy benne megbotolva felbukjék ; a harmadik vonal végre a házak alatt elvonuló járda szélén húzódik, de csak a halász-utczáig van felszerelve, innen a Margit-hidig petroleum mécsek pislognak a légszeszvilágitás czéljaira lefektetett csövezet felett. Általában a világitás a budai oldalon szerfelett gyarló, közvetlen a láncz- hid közelében és az Albrecht-ut környékén elvonuló ponty-, pala-, kapuczinus-, csónok-, szalag-, szőnyek- magas utczá- kon petróleum-lámpák égnek, általában csak a legforgalmasabb utczák vannak ellátva légszesszel és aránytalanul több a petroleum. A II. kerület országúti részében már sokkal több az ujitás, maga az országút teljesen szabályozva úgy néz ki, mint egy vidéki vásárjogra aspiráló falu, itt és a török-utczán csak a lóvasúti si- nek mutatják a várost, a török-utcza sara, pora és mindkét utczának kövezetlen volta mind arra mutatnak, hogy ezen városrész fejlesztésével, szépítésével a hivatottak nem foglalkoztak még, pedig a forgalom és azon körülmény, hogy a pesti közönség e vonalon közlekedik a budai hegyek közé, nagyon is kivánatossá teszik, hogy az országút és török-utczák kikövezhessenek. Van az országúti városrésznek két különlegessége is. Egyik a Klemm-féle tégla-gyár, másik a Sármány-utcza. A Klemm gyárban az üzemet már régebben beszüntették, hogy ott utczákat hasítva a város területe rendeztessék, de van azon a telken egy tó, a mi közegészségi okokból sem maradhat ott, a tulajdonosnak megtiltották a gyár üzemben tartását, de hogy kárpótolják is, — erre a hivatottak nem akarnak gondolni, a közmunka tanács a székes-fővárosra és ez a közmunka tanácsra akarja hárítani a kártalanítás terhét és inig a hatóságok eldöntik, hogy ki nyissa meg a zsebjót, addig a keresetétől megfosztott tulajdonos akár többször is tönkre mehet, hanem hát ez nem városi érdek és a városi hatóság nem érzi azt meg, hogy ez a téglagyári tó megfertőzteti az egész környék levegőjét. Nem utolsó dolog a Sármány-utcza esete sem, ez az utcza párhuzamosan halad a török-utczával, de a török-utczát a forgalomhoz arányitva, szélesíteni kell, miáltal a házak belebb vonulnak annyira, hogy a Sármány-utcza megszűnik, egyik tulajdonos már évek előtt uj házat épített az uj vonalon, igy telkével elfoglalta a Sármány-utcza megfelelő részét is, úgy hogy ezen utcza most az uj házzal két külön zsák utczává van el falazva. A Sármány-utcza különben is szűk, alig van világitva, igy nagyon alkalmas arra, hogy ott sármányok helyett jó madarak húzzák meg magukat, de különösen tűzrendészed szempontból olyan állapotok uralkodnak ott, hogy azokat egy napig sem volna szabad úgy megtűrni. A budai viszonyokat tehát hacsak úgy a nagyjából tekintjük is — úgy találjuk, hogy van itt a működésre elegendő tér és a budai érdekek előmozdítására alakult bizottság nagyobb tevékenységet fejthetne ki, mint a milyent fennállásának első évében kifejtett. A vakáczió. Egy körülményre hívjuk fél a budai szülők figyelmét . a közelgő iskolai szünidők alkalmából. Sokan tévesen fogják fel, mi a rendeltetése az iskolai 2 havi szünetnek. Vannak, kik azt hiszik, hogy az csak a tanítók kényelmére találtatott fel s éppen ezért gyermekeiket annál inkább szorítják tanulásra, hisz azt az időt mit az iskolában töltenek a szorgalmi időben, nem szabad tétlenül elfecsérelni most sem. Egymásnak adják a kilincset a zongora,-franczia,- német-illem s nem tudóm, még miféle tanítók és tanárok s öntik a bölcseséget a gyenge gyermekbe. Vannak viszont olyanok s szintén nem kevés számban kik a szünidőkben elnézik szívesen, sőt el is tiltják, hogy a gyermekek könyvet, tollat vegyenek kezükbe. Mondanunk is fölösleges talán, hogy mindkettő a szélsőségig megy. Az iskolai szünidő arra való, hogy a gyermek a 10 havi folytonos munkálkodását kipihenhesse s erre a pihenésre bizony szüksége is van. — A gyenge gyermeki lélek a folytonos uj és uj behatásokat befogja, de azt megemészteni nincs ideje. — A kifáradt agy pihenésre vágyik, a lélek üdülésre, a test edzésre. — De vájjon elérhetjük-e ezt, ha a gyermeknek a szünideje csak folyfatása a tanításnak ? Pihen-e a test, a lélek, az agy, ha még csak ki sem tombolhatja magát kedvére a gyermek ? Ezekből lesznek a vén ifjak, kik fáznak a jókedvtől, félnek a játéktól s irtóznak a testmozgástól, igen természetes, hogy ez a test nem is lesz ám egészséges. S ez a csenevész, ideges, vén ifjú kedélye is milyen lehet. De viszont túlzásba mennek azon szülék is, kik gyermekeiket szabadjára eresztik ! Használjuk fel a szünidőt, engedjük, hogy a gyermek kedvére kitombolhassa magát, hadd szaladjon, mig ki nem fárad, hadd játszók, a mennyit akar, hadd fejlődjenek izmai, hadd táguljon tüdeje ! Csak egyre legyen gondunk, hogy a gyermek jó társaságban legyen, s hogy naponként foglalkozzék egy kissé a könyvvel is. Ne túlságosan sokat, ne is újat tanuljon a gyermek, hanem csak ismételje a tanultakat. S ne is tartson ez naponkint tovább 1 óránál. Ha igy neveljük gyermekeinket, nem lesznek idegesek, ha a szék, mozog, vagy ha a kréta csikorog a táblán, nem fog megártani neki minden apró-cseprő légmozgás, vagy lég- huzam s majdan, ép teste és ép lelke lévén, megél a jég hátán is. Szükséges azonban, hogy a tanuláskor a gyermekeket ne hagyjuk magukra,felügyelet alatt gyakorolják a tanultakat, mert ha magukra, hagyjuk, játékkal vagy unatkozással fogják a tanulásra szánt időt fordítani. Leghelyesebb volna, ha tanítással foglalkozó embert kérnének fel a correpetitálásra, ki mestere a tanításnak, s ki tudná okszerűen vezetni a gyermekeket. Szívesen ajánlunk a szülőknek ha hozzánk fordulnak, ily magán tanítással foglalkozó s arra képesített egyéneket. Különösen szükséges volna ez azoknak, kik akár az elemi, akár a polgári vagy reáliskolákban elégtelent kaptak 1—2 tárgyból s pó tvizsgálatra kell előkészíteni őket. Tűzoltó vizsga a paedagogi- umban. Méltó folytatása volt a május hó 27-én tartatott tűzoltói tiszti gyakorlati vizsgálat azon elméletinek, mely ugyancsak május hó 20-án tartatott meg. Az elméleti vizsgálaton a Paeda- gogium ifjúsága megmutatta, hogy fegyelmezett észjárása van, a gyakorlatin kimutatta azt is, hogy e mellett gyakorlati tapintattal is rendelkezik. Legfényesebb bizonyítéka ennek az, hogy a gyakorlati vizsga oly preczisitással ment végbe, mint gondolni sem merte volna senki. Ennek következtében nemcsak, hogy nem rontott a gyakorlati vizsgálat az elméletin kapott osztályzatokon, sőt ellenkezőleg, egy ember a már említett hat „jó“ közűi, „jeles“-re javította ki azt. Igen szép eredmény, mert ez a legjobb képesítés, A „jeles“ és „jó“ után még „elégséges“ tiszti, azután pedig altiszti minősítés is van. A 28 vizsgázó tehát mint megannyi tűzoltó tiszt végezte a tanfolyamot. A gyak. vizsgálaton mint bíráló bizottság ismételten jelen voltak: Lilafalvi Bulyovszky Aladár, belügym. titkár, az orsz. tűzrendészed osztály vezetője, Bárány Ernő Nándor, önk. tűzoltó főparancsnok, továbbá Tomcsányi Béla ö. t. szakaszparancsnok ;• az intézet részéről pedig : Gyertyánffy István, kir. tan. igazgató távollétében Dr. Kiss Áron tanár, végül pedig: Sztankó Béla és Amberg József segédtanárok. A vizsgálat d. u. 3 órakor kezdődött, s a Paedagogium udvarán ment végbe. A jelöltek különböző szivattyúkat szereltek, először 2 szívó és 2 nyomó, azután 4 szívó és 4 nyomó tömlővel, majd mindenféle kombináczióval. Bonczol- gatták a szív. szerkezetét, szelepeket, stb. a legnagyobb alapossággal, azután pedig angol dugólétrákkal igen ügyesen mászó gyakorlatokat mutattak be, valamennyit Szidanits Ferencz önk. t. osztályparancsnok, gyakorló mester vezénylete alatt. A vizsg. bizottság minden egyes mellékkérdésére a vizsgázók korrekt feleletet adtak, úgy, hogy 5 órakor a bizottság a legnagyobb megelégedéssel fejezte be a vizsgálatot. Megállapítván a végleges osztályzatokat, mindnyájan az intézet rajztermében gyűltek össze, hol Bárány E. N. önk. t. főparancsnok mondott az ifjúságnak igen szép, lendületes beszédet. Beszédében buzdítja őket, hogy egykor minden nehézséget leküzdve, széles ez országban mint ez ügynek lelkes apostolai működjenek, köszönetét fejezi ki továbbá sorra L. Bulyovszky Aladárnak, a Paedagogium tanári karának, majd pedig magának az ifjúságnak, eme szép nap létrehozásáért. Beszédére az ifjúság részéről Breznay Imre, III. éves polg. isk. tan. jelölt válaszolt, hasonlóan kifejezést adván köszönetük és hálájuk fejében kollégái részéről mindazoknak, kiknek részük volt abban, hogy velők ezt is elsajátíttatták. Végül még L. Bulyovszky Aladár, min. titkár mondott pár szót, mivel szerinte Bárány Ernő már mindent elmondott, csak arra szorítkozva, hogy köszönetét mondjon a tanári karnak, Szidanits F. gyakorló mesternek, ki teljes erejéből azon volt, hogy a jelöltekből minél jobb tűzoltókat képezzen, s az ifjúságnak, kinek nagyrésze volt abban, hogy mindez megtörténhetett. A jelenvoltak megéljenzése után oszoltak szét a növendékek, nagy lelkesedéssel, hivatásuk teljes tudatában. * így fejeződött be a második évfolyam. Ennek tavaly történt felállítása minden tekintetben helyeselhető. Az ország sokat szenved tűzkároktól, s ennek íőoka épen abban rejlik, hogy nincs mindenütt szervezett tűzoltóság. Igaz ngyan, hogy a mi egyszer kigyuladt azt ki nem gyuladttá a tűzoltók sem tehetik, de igaz az is, hogy könnyebben meggátolható a tűznek tovább terjedése ott, hol képzett, hozzáértő tűzoltók látnak a dolog után, mint ott, hol a tüzet oltani akarók fejüket vesztve, azt még inkább csak elősegítik. Ezért fontos, és helyeselhető, hogy ezen tanfolyam a Paedagogiumban létrejött. Ezen intézet minden évben egy sereg ifjú embert bocsát ki kiképezve szárnyai alól, kik az egész országot a szélrózsa minden irányában elözönlik. Ők lehetnek hivatva arra, hogy a népet, mint minden hasznosra, úgy erre is meg-
