Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-10 / 23. szám
Buchpest 1S94. C3A Junius 10. BUDA és VIDÉKE tanítsák, mert a vagyon és élet meg mentésével ugyancsak a szellemi tőkét gyarapítják. Igen jé gondolat volt tehát, hogy képesittessenek a tanítók tűzoltó tisztekké, hogy ők taníthassák majd saját községük polgárait ezen üdvös foglalkozásra. Ezen tanfolyam azonban nem jött magától létre. Létre hozásáért köszönet az önk. tűzoltóságnak, mely megfelelni akarván nemes kötelezettségének, folyton iparkodik tűzoltókat képesíteni, s övé az érdem, hogy az eszmét egy, a Paedagogiumban felállítandó tűzoltói tanfolyam érdekében megpendítette. Gróf ÍCsáky Albin (?) vallás- és közoktatásügyi miniszter-é azonban a főérdem, a ki az orsz. tűzoltó szövetség felszólítására a legnagyobb szívességgel meg is adta reá az engedélyt. Felállittatván a tanfolyam, a Paedagogium igazgatósága részéről is mindig a legnagyobb figyelemben részesült, s Gyertyánffy István, kir. tanácsos, igazgatónak köszönhető az, hogy szíveskedett közreműködni abban, hogy az ifjúság három kirándulás alkalmával a budapesti tüzoltószer gyárakat megte- krnthette. Nem lehet azonban említésen kívül hagyni az ifjúságot sem, azon ifjúságot, mely odaadó buzgalommal hallgatta az előadásokat, s csekélynek találván a két évnek erre szánt 56 óráját, buzgalmában még maga kérte buzgó tanárját, Szidanits Ferenczet, hogy külön órákat is tartson, melyet utóbbi a legnagyobb örömmel és szívessé ,,el mégis tett. Az ő érdemei nem is méltányolhatok kellően. Fáradhatatlan buzgalommal tartotta az órákat, tanított, buzdított, s félretéve minden más egyebet, azon iparkodott, hogy minél jobban megtaníthassa tanítványainak azt, minek megtanítására kiküldetett; hogy milyen eredménynyel, tette ezt, bizonyítja a megtartott vizsgálat, s hogy mennyiben tették gondolkozását tanítványai magukévá, legjobb bizonysága annnk az, hogy a már kikerültek közül sokan fordultak hozzá tanácsért azon czólból, hogy maguk is önk. tűzoltó testületet szervezhessenek. Ilyen múlt és ilyen jelen után méltán biztat a jövő is a legjobb reményekkel. Y. A II. kér. községi polgári leányiskola ünnepélyei. *A II. kér. polgári leányiskola tanári kara és növendékei a múlt héten két ünnepélyt rendeztek, melyekről a következőkben számolunk be: Junius hó 3-án délután 4 órakor a leányiskola tanulói és a női kereskedelmi tanfolyam növendékei sikeres ünnepélyt rendeztek az iskola Batthyány-utczai tornatermében, melynek tiszta jövedelmét Kossuth Lajos szobrára ajánlották fel, Az énekkarban közel 200 és az előadásokban 28 tanuló vett részt és ez magyarázza meg azt a rendkívüli érdeklődést, melyet a budai közönség az ünnepély iránt tanúsított. Alig volt szülő vagy rokon, a ki gyermeke illetve rokona kedvéért a tikkasztó meleg daczára el nem jött volna. A változatos műsor 19 pontból állott. Az énekkar előadott népdalokat, kurucz dalokat, Rákóczy indulót és két karéneket. Ezek közül kiváltképen a Zöllner-féle „étlap“ tetszett, melyet a növendékek oly szabatosan és össze- vágóan énekeltek, hogy a közönság szűnni nem akaró tapsainak engedve, azt megismételték. G y u 1 a y Elek tanár az énekek betauitása által valóban elismerésre méltó munkát végzett. Feláldozva vasárnapjait már hetek óta tartott próbákat a növendékekkel, és hogy a 200 csicsergő ajkat ily sok irányú dalra és énekre sikeresen oktatta be, arről a sűrűn felhangzott éljenzés tett tanúságot. Az énekeket zongorán kisérték: Fazekas Anna, Éberling Margit, Fantó Fanni, Czollner Etelka, Rozonowszky Frida, Szabó Hona, Kovács Margit, Kemény Mariska és Tiber Margit iskolai tanulók. Költeményeket szavaltak : Matyók Juliska, Lithvay Erzsiké, Éberling Nargit, Tiber Margit tanulók és Galló Paula, a női kereskedelmi tenfolyam növendéke ; ez utóbbi Seress Imre „Kossuth apánk“ ez. költeményét oly kitűnő hangsúlyozással és oly mély érzéssel adta elő, hogy alig maradt szem könyezés nélkül és a hallgatóság tombolt elragadtatásában a szavalat befejeztével. Párbeszédet mondtak Lengyel Sarolta és Szabó Mária tanulók. A Moyatt-féle „Ibolyát“ Szemler Jolán, a kereskedelmi tanfolyam növendéke énekelte, a kit zongorán Hilebrandt Lujza ügyesen kisért. Grosz Berta a Gabányi-féle „A kakasülön“ ez. monológjával sok derültségre fakasztotta a közönséget. Két vígjátékot is adtak elő ; a „Báli ruha“ czimüben kedvesen játszottak Benke Mária és Hochstein Ilona, továbbá közreműködtek; Hangi Anna, Vagács-Rácz Ida és Kemény Mariska. Az „Egy kis tévedés“ ez. vígjáték főszereplője Réthfalvy Etel volt, ki jól Teleit meg feladatának; szerepeltek azonkívül Jakula Margit, Hochholtzer Jolán és Pintér Gizella. Végül zongorán előadta Sidney Smith „La pluie d’argent“ ez. müvét Frenreisz Sarolta tanuló. A rendezésben oroszlányrésze volt E k k e r t Antalné és Tahi Antal tanároknak, kiknek nemcsak az iskola nagyérdemű igazgatója; Kozma Gyula, hanem a közönség is osztatlan elismeréssel adózott. Alig hangzottak el az utolsó hangok, a fiatalság nehány perez alatt kiürítette a termet és kezdetét vette a táncz ; a zsúfoltság miatt csak akadályokkal mehettek végbe a körtánezok, de annál ropogósabban járták a csárdást, melyet számtalauszor megismételtek. A kedves ünnepély, mely a kitűzött czélra tekintélyes összeget eredményezett, a neki hevült tánezosnök és tánezosok nagy fájdalmára este 8 órakor ért véget. A tiszta jövedelem a K o s s u t h-s z o b o r alapra 152 frt, 70 kr.-t tesz ki. Oly összeg, melyhez hasonlót nagyobb művészi válalkozá- soknál is csak ritkán láthatunk. Valóban gratulálhatunk az intézet igazgatója és tanári karának az anyagi és erkölcsi sikerért. A fennebbi összeghez felülfizetéseikkel járultak: dr. D a- rányi Ignácz és dr. Rácz Károly 2—2 frt, dr. Csorba Ferencz 3 frt, T i c h 11 János 1 frt, Jäger Mihályné és Erdődy Imre 50—50 kr.-ral. Ha több iskola is követné e szép példát, a Kossuth-szobor valóban a nép filléreiből lenne felállítható. A másik ünnepélyt junius hó 8-án délelőtt 9 órakor a koronázás évfordulója alkalmából rendezték. Megnyitóul az iskola növendékei elénekelték a szózatot erre B a 1 á s y Dénes tanár magvas beszédben és hazafias lelkesedéssel méltatta a nap jelentőségét, mire kö- veáketkeztet a szavalatok, és pedig: Lippach Irén előadta Vörösmarty „Szózat“-át, Speidl Mariska Arany János „Rendületlenül“ ez. költeményét, Zachár Magda Tóth Kálmán „ki volt nagyobb“ ez. müvét és Fischer Aranka Bajza József „Apotheosisát“. Mindannyi hatással volt előadva. Végül a növendékek elénekelték Gyu- lay Elek tanár vezénylete alatt a „Hymnust“, melynek egybevágó előadása köztetszéssel találkozott. Aj ünnepélyen a tanári karon és növendékeken kívül nagy számú közönség jelent meg. Régi nóták. Az a hatalmas siker, a mint a „Kurucz dalok“ arattak az ország minden részében, arra ösztönzött, hogy fokozott erővel folytassam a régi magyar dalok összegyűjtését, a melyeknek elveszni nem szabad, mert a mellett, hogy valóságos kincset képeznek, nemzeti érzületünk is megnyilatkozást talál bennük. Kutatásaim nem maradt eredménytelenek. Ama dalok közül, a melyek a hét éves háború, az 1716. és 1788—89-diki török háborúk, a századeleji franczia-osztrák harezok, de leg- kiváltképpen a magyar insurrectió idején lelkesítették és földerítették a magyart, többet találtam meg, mint reméltem volna, nóták kerültek elém, az elmúlt harczias idők maradványaként, melyekben a magyar zene ereje sajátsága megtalálható, a melyek úgy még ma is a szivünkhöz szólnak, mert a mieink. A mi érzelmeinket, a mi sajátságainkat fejezik ki, a magyar zene egész gazdagságát és varázlatos báját tárva élőnk. E nóták mostanában mutattam be az Akadémia nagytermében, a magyarországi néprajzi társaság felolvasó ülésen, Budapest közönségnek szine-java előtt, majdnem váratlan hatással, a mi igazolja, hogy a szebbnél-szebb régi magyar nóták ma is olyan üdék, tetszetősek és szívhez szólók, mint a milyenek annak idején voltak. A közönségen kívül a sajtó is egyhangú elismeréssel nyilatkozott e zenedarabokról s mintegy hazafias kötelességemmé tette azok közrebocsátását, hogy miként a „Kurucz dalok“, ezek is a nemzet közkincsévé váljanak. Valóban, ezeknek a régi magyar nótáknak nem szabad elveszniük. Kiadom tehát a gyűjteményemben levő darabok legjavát, azokat, a melyek már úgy a közönség, mint a sajtó elismerését kivívták, átadom a nagyközönségnek, a magyar nemzet lelkes polgárainak, a kik az elmúlt viharos idők harczi dalai után érdeklődnek. A gyűjteményben 30 darabot foglalok össze, a melyek között gazdag változatban fordulnak elő a tábori, a harzzt dalok és verbunkosok. „Régi magyar harczi dalok“ lesz a czime ennek a Kurucz nótákkal méltán versenyző gyűjteménynek, a melynek a tartalma külöm- ben a következő : 1. Riadó (1716), 2. Huszárnóta (hét éves háború), 3. Verbunkon lévő katonák vig éneke (hét éves háború), 4. Hadik óbester nótája (XVIII. század utolsó negyede) (Bihari Jánostól), 5. Harczi dal (1780), 6. Belgrád bevételéről szóló dal (1789), 7. Győzelmi ének (1789), 8. Régi harczi dal (1789), 9. Induló dal (1789). 10. Huszár verbunkos (XVIIL, század vége) (Bihari Jánostól), 11. Székely insurgens dal (1796), 12. Hertelendi óbester nótája (1805), 13 Napoleon Bécsben (1805), 14. Sárga csizmás Miska nótája (1809), 15. Sárga csizmás Miska verbunkos (1809), 16. Hatvágás verbunkos (Bihari Jánostól) (1809), 17. Tiszántúli tárogató (1809), 18. Tiszán inneni tárogató (1809), 19. Somogyi gyalog insurgens dala (1809), 20. „Fut nemes“ (1809), 21. 20 talléros verbunkos (Bihari Jánostól), 22. 100 ember verbunkos (öreg Boka Andrástól), 23. Gunydal a franczia gallusra, 24. Tréfás insurgens nóta, 25. Tréfás dal Napóleonra és hadseregére, 26. Sarkantyus verbunkos (Bihari Jánostól), 27, Sarkantyus verbunkos (Csermák Antaltól), 28. Verbunkos (Bihari Jánostól), 29. Verbunkos (Bihari Jánostól), 30. Verbunkos (Lavotta Jánostól.) A Régi magyar harczi dalok f. év julius 20-án jelennek meg. Előfizetési ára 2 frt 50 kr. (bolti ára 3 frt 50 kr.) lesz, a mely összeget czimemre: Budapest, Kazinczi-utcza 2, III. 8 és pedig f. é. junius hó 15-éig kérem beküldeni. Az összes dalok és nóták énekhangra, — teljes szöveggel — zongorakisérettel vannak letéve, és úgy, hogy teljes dallamuk a zongora- kíséretében is megvan, Bihari János, Lovatta János, Csermák Antal és az öreg Boka András berbunkosai pedig zongorára két kézre vannak átírva. 10 előfizetőt gyűjtők egy tiszteletpéldányban részesülnek. Káldy Gyula, a magyar zeneegyesület alelnöke és a magyar zeneiskola tanára. Napjainkban a legnagyobb merészséggel hamisítják nótáinkat, hivatott és hivatatlan zeneszerzők. Káldy kurucz nótái megmutatják a valódi magyar zamatot és azt az irányt, melyen egy zeneszerzőnek haladni szabad. Nem csak zeneszerzőnek, de minden zenésznek és müveit embernek tudni és ismerni kell éneket. Mi a kitűnő zenetudós és zeneköltő gyűjteményét a legmelegebben ajánljuk olvasóinknak. Budai praeparatorium és tan- szerkészitő intézet. A ki gyakorta megfordul a természet szabad ölén a ki figyelemmel kiséri a természet szebbnél szebb, változatossabbnál változatossabb tárgyait, lehetetlen hogy abban ne ébredne fel vagy egyik v. másik nemű természeti tárgyak gyűjtése, közelebbi megismerése vagy esetleg tanulmányozása iránt. Sajnos azonban, hogy e vágy a legtöbb esetben nem nyer megfelelő kielégítést, mert a természeti tárgyak gyűjtése a legkönoyebb dolog, nehezebb azonban azok czél és okszerű praeparalása, elhelyezése, rendezése és fentartása. /
